Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

A) ári élelmiszer® ellenőrzések

A gép megindul, Rózsi néni munkához lát

A megyei (fővárosi) élelmiszer-ellenőrző és vegyvizsgáló intézeteik a nyári 'hónapokban folyamatosan vizsgálják a bolti ele Imi szeraruk minőségiét, a vendéglátóiparban forgalomba hozott * étel- és ital-adagok meny nyíségéí. Megállapították, hogy az elmúlt év azonos időszakához képest kevesebb a kifogásolni való, a vásárlókat lényegesen kevesebb esetben károsítják meg, de még mindig gondot okoz a szabályok, előírások be nem tartása.

A korábbi hónapokban a vásárlók gyakran kifogásolták, hogy a gyorsan tömlő élelmiszerek csomagjain, dobozain nem tüntetik fel a fogyasztha- tóság idejét. Az élelmiszer-ellenőrök hasonló visszásságokat tapasztaltak, s ezekre figyelmeztették az illetékes vállalatokat. Az intézkedés nyomán örvendetesen javult a helyzet: egész sor megyében, ahol ellenőrzésekre került sor. eltűntek az üzletekből a szavatossági idő feltüntetése nélkül forgalomba hozott élelmiszerek. Egyebek között ilyen. megállapí_ tásra jutottak a Balaton déli partján végrehajtott ellenőrzések során.

A nyári italellenőrzések a minőség javulásáról tanúskodnak. Mindamellett találtak kifogásolni valót, egyebek között például nagyobb tétel cseresznyepálinka, brandy és triple sec forgalmát tiltották meg amiatt, hogy az ital összetétele nem volt megfelelő. Találtak az üzletekben üledékes bort is, ezt kivonták a forgalomból és az ital átdolgozás után kerülhet csak vissza az üzletekbe. (MTI)

— Rózsi néni? Ott dolgozik ai betonkeverőn. — mutatnak egy) hatalmas gép irányába. Elindu-1 lók hát a kész- és félkész pane- lek között, bukdácsolva a síne-j ken, s a pocsolyákon át, hogyj találkozzak Lipták Mihálynéval, j akit munkatársai Rózsi néninek! hívnak. Végre elérem a beton -! keverőt, amely közelről még na- j gyobbnák tűnik, mint amilyen! néhány méterrel távolabb volt. A magasban, az apró vezérlőfülkében ül Lipták Mihályné. A hatalmas keverődobok moraja elnyomja a hangom, így hosszas integetésbe kezdek, amit néha megszakít egy-egy teherautó vagy targonca közeledte, ami elől riadtan húzódok félre. Igen, ez a zakatoló gépek, a gépkocsik, a daruk világa, amit a betont szárító gőz tesz még ijesztőbbé az idegennek. Itt tölti élete nagy részét Rózsi néni.

Végre meglát, s már jön is. Korát meghazudtoló fürgeséggel' ereszkedik le a vaslétrán. Fi-j ligrán, vékony asszony. A be-j szélgetés nehezen indul, de ami-1 kor a családról kérdezek, „a jég! felenged”,

— Egy nagy fiam van és egy! kislányom. Most végezték az el-i ső osztályt, csak az egyik a középiskolában, a másik az általánosban. Jól tanulnak —' teszi hozzá büszkén.

Tizenhat éves volt, amikor kisegítő munkásként a Békés megyei Állami Építőipari Vállalathoz került 1952-ben.

— Akkor még nem tudtam, mit akarok. Ez a munka adódott, ide jelentkeztem. Hamar rájöttem arra, hogy ez így mégsem

jő. Elvégeztem Pesten a köny-i nyűgépkezelői tanfolyamot. Jobb munkakörbe kerültem és a fizetésem is nagyobb lett.

Noteszem lapjain egy munkásember sorsa bontakozik ki. Őszintén beszél. Nem mondja, hogy tetszett a munka, amire jött, azt sem, hogy úgy érezte, csak itt állná meg a helyét. Dolgozni kellett, s a hat elemit végzett kislány itt tudott elhelyezkedni.

— Azóta 22 év telt el, olyan gyorsan, mintha csak néhány hónap lenne. 4—5 éve kerültem ide a vállalat poligonüzemébe. A vállalatnál ismertem meg a férjem, egy gyulai építkezésen. Ő villanyszerelő. Vállalatunknak köszönhetjük, hogy annak idején lakást kaptunk.

Szavaiból kitűnik, a családjának él, rájuk gondol. Ideje persze kevés van, mert mint mondja:

— Nagyon kell figyelni munka közben. A gép nem játékszer. Egy rossz gomb megnyomása feje tetejére állítja az egész folyamatot. A tanfolyan elvégzése után sók gépen dolgoztam. Szerettem mind, csak a daruval nem tudtam kibékülni. A gyomrom nem bírta az állandó mozgást, mert innen lentről nem látszik, de dől az erre, arra — mutatja a kezével, hogyan;

— Három éve le is vettek róla, azóta vagyok ezen — int a már ismerős gépkolosszus felé.

Látszik rajta, hogy szereti amit csinál. Sebesen magyarázza a munka menetét, alig győzöm követni.

— Onnan fémről k-ányitom mindezt — teszi hozzá —, azmég ami jó, fedél alatt van az ember, igaz, ez nem egy iroda — mutatja poros kezét —, piszkos munka, pedig a gépet naponta lemosom —, s látva meglepett arcomat hozzáteszi — erős vízsugárral nem nehéz.

Rózsi néni januárban elvégezte az általános iskola 7—8. osztályát.

— Nekem eddig se a családómban, se a munkahelyemen nem mondta senki, hogy tanuljak. Az idén fordult elő, hogy kérték, fejezzem be az általános iskolát. Sikerült. Most már nem szégyenkezem a kislányom előtt, hogy nem tudok segíteni, ha egy példa vagy egy fogalmazvány nem megy neki. Talán, ha hamarabb mondják, már az érettségim is meglenne. De ebben a korban?! Meg aztán mit is kezdenék akkor? Szeretem ezeket a gépeket, még ha piszkosak, zajosak is — simítja végig tekintetével a pihenő betonkeverőt.

— Már itt szoktam meg a munkát, s a munkatársakat, akikkel jól megvagyunk. Ha volt olyan, hogy elmehetek innen, általában ez tartott vissza, no és a 11.90 forintos órabér, amit kapok. Itt megbecsülik a munkám, szeretnek. Három éve a vállalat Kiváló Dolgozója, az idén március 8-án pedig az Építésügy), • és Városfejlesztési Minisztérium Kiváló Dolgozója címet kaptam meg. *

Még sokáig beszélgettünk, de a hatalmas betonkeverő figyelmeztető némasággal áll. előttünk. El kell búcsúznunk. Rózsi néni augusztusban szabadságra megy, Pestre, a sógornőjéhez. Aztán együtt mennek a Balatonra, mert még nem látta.

Jó utat kívánok, megérdemli a pihenést.

Számítógéppel „készül" az út Magyar-NM mezőgazdaság) úlepiíési kísérleteit

tán, hogy még inkább meggyőzzön milyen szép a munkája, folytatja. — Ha a gombot megnyomom, néhány perc és már jöhetnék is a kész betonért. A jmagam eszére vagyok utalva. Senki nem áll a hátam mögött, hogy ezt vagy azt csináld. És

Távozóiban, már ügyesebben lavírozok át a panelek és gépek labirintusában, de még visz- szanézek a gépóriásra, amely zúgva, zörögve elindul.

Rózsi néni ismét munkához látott,«^.

Nagy Agnes

Szeptember 1-131 50 forint kiegészítés

Nem része a bérnek és a keresetnek

Szeptember 1-én lépnék élet- be a tüzelő- és üzemanyagok új fogyasztói árai, s első ízben szeptemberben fizetik a munkásaknak és alicaLmazottaknak a havi 50 forintos bérpótlékot. Ugyancsak szeptemberben emeu lik fel 50 forinttal a gyermekgondozási segélyt és a nyugdíjat.

A bérpótléknak, valamint a gyermekgondozási segélynek és a nyugdíjnak 50 forinttal törté, nő felemelésének kizárólagos célja és szerepe gz áremelésből adódó többletkiadás ellensúlyozása. Éppen ezért ezeket az ötven forintokat minden szempontból különleges elbírálás illeti:

— Az 50 forintos bérpótlék nem számít bele az átlagbérbe, azt semmilyen levonás nem terheli. (Pl. nyugdíjjárulék, jövedelem- adó.) Ezt az 50 forintot a lakbér-hozzájárulásnál sem lehet figyelembe venni.

— Az 50 forint ,, hivatalos célokra kiállított lie rese ti gazolásokban sem szerepelhet, tehát a gyermekintézményekben fizeten. dó térítési díj összegét sem befolyásolja.

— A bérpótlék a párt- és szak- szervezeti díj szempontjából sem tekinthető térnék, fizetésnek.

— Az 50 forint összegű kiegészítés különleges szerepe abban is kifejezésre jut. hogy ezf az összeget a betegség, szülési szabadság idejére is — a táppénzzel és a segéllyel együtt — ki kell fizetni. (KS)

Eszperantó

világkongresszus

Vasárnap nyílik meg Hamburgban az 59. eszperantó világkongresszus. A találkozóra 49 országból mintegy kétezer résztvevőt várnak. Az egyhetes fórum vezértémája: ,,A nacionalizmus és a nemzetközi együttműködés korunkban.”

iniiiiiHiHnuuHHiniiKiiiiininnuinnieinmiHinHinHn'i

Felice Chilanti'

Három zászlót Salvatore Giulianáaak

Az országos úthálózat fejlesztésénél külön gondot okoz a mezőgazdasági utak hálózatának kiépítése és korszerűsítése; eze_ ton az utakon, ugyan nem erős a forgalom, de annál nagyobb súlyú járművök közlekednek rajtulu ami alaposan igiénybe veszi az útszerkezetet. Probléma az is. hogy az utak építéséire aránylag kis összegek állnak rendelkezésre, ennek ellenére nem lehet halogatni az építési program megvalósítását, idén ugyanis mintegy félmillió hektáron már úgynevezett termelési rendszerek működnék. Ezek nagy teljesítményű járműveket alkalmaznak. s .kiszolgálásukhoz’’ legalább 1500 kilométer utat toll folyamatosan kiépíteni. nem is beszélve az egyéb hagyományos üzemekről, amelyeknek hasonló igényeik vannak.

A mezőgazdaság útépítési program megvalósítása — amennyiben az összes szükségletet figyelembe veszik —évente legalább egymilliárd forintos beruházással járna. Jelenleg is évente 600—700 millió forintot költenek ilyen célcsoportos beruházásra. A költségek csökkentésére, illetve a legjobb útépítési modellek kiválasztására az NDK Mező-. Erdő- és ÉleL- miszergazdasági Minisztériuma, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közös kísérleteorozatot kezdetnéA tím mssm

1974. JÚLIUS «7.

nyezett. A programban eiekíro- » nikus számítógépekkel dolgoz- s nak a tervezők, akik tnegálla- » pítják, hogy milyen kölcsönha- i tás van a nagy teljesítményű : mezőgazdasági szállítóműveik: és : az utak felépítménye között, jj meghatározzák az optimális út- : szélességet és kiválasztják a : legolcsóbb módszereket Mind- ; éhhez alapul veszik a mezőgaz- ! daságü szállítás speciális jelle- ; Sebői adódó eddigi tapasztala- ■ tokait. S

91

A közös kísérletek során ed- j dig három új utat építettek, { kettőt az NDKLban adtak át, j egyet pedig Magyarországon. ; Mindegyik út 28—35 szakaszból ; álL Ezeken oJyán anyagokat£ próbálnak ki, amelyekre a kö- « vetkező években számíthatnak a S mezőgazdasági szakemberek, és 5 amelyeknek felhasználása nem £ okoz a helyszínen gondot. Az £ így elkészített kísérleti utakon a ■ számítógépekkel meghatározott£ terv szerint 2—5 évig élettar- 5 tampróbákra kerül sor, és sok ; ezer mérés alapján alakítják 5 majd äd a legmegfelelőbb konst- * rukciót. :

M

A tervezés szakaszában a 3 szakembereik az elemzésekkel | máris megállapították, hogy az • úthálózat kiépítése mindenikép- 5 pen a biztonságosan megtérülő £ beruházások közé tartozik. Igaz. £ az új utak beruházás-igényesek * és „létük” a termelés mennyisé- £ gét csak közvetve növeli. dean_ S Bál nagyobb mértékben fokoz- 3 zák a gépberuházások hatékony. £ ságát. javítják a szervezetidé- ■ get; mindez együttvéve lehetővé 3 teszi a termelési szerkezet tor- £ szerűsítését és a jövedelmezőség £ fokozását (MTI) *

20.

— Ezúttal a maffia is velünk jön.

Badalamenti, akinek arcát mély ráncok szabdalják keresz- tül-kasul, arckifejezését pedig valami bárgyú mosoly teszi még ijesztőbbé, nos, ezt a Badalamen- tit rendelte Giuliano a fiúk élé_ re. A bandavezéa^ jelére a ba- rakhoz, a fegyverraktár élé vezeti csapatát. Giuliano személyesen osztja sízét a puskákat meg a karabélyokat, mindenkinek négy tölténytáirat ad hozzá. Nyolc Fiat típusú golyószórót és egy Breda gyártmányú, háromlábú könnyű géppuskát visznek az úton várakozó dzsipbe.

A fiúk kopott amerikai egyenruhát viselnek.

Badalamenti ügyetlenre sikerült katonai vezényszóval sorakoztatja fel kettesével a fiúkat, aztán megindul velük.

— De hát hová visznek bennünket? — kérdi yalaKi.

— Majd megtudjátok, ha odaértünk, Az a fontos, hogy Giuliano ötezer lírát ad majd nektek — mondja Badalamenti.

Közben két motorkerékpáros óvakodik be Piana degli Alba- nesi és San Giuseppe főterére. Köpenybe burkolt, sietős férfiak szállnak le a motorokról — arcuk elé fekete kendőt kötöttek — és kereszteket rajzolnak a parasztházak kapujára. Piana degli Albanesj határában áll egy márványoszlop; Garibaldi emlékére erhelték, miután átvonult a falun. Az oszlop előtt hatalmas Garibaldi-kép, a baloldali blokk jelképe volt a legutóbbi választási hadjáratban. A maffia emberei arrébb teszik most a képet, hogy a temető felé nézzen'.

A kapukra es a falakra mázolt fekete kereszt a maffia hagyományos figyelmeztető jelg, ha halálos csapásra készül.

A fiúk Badalamenti vezetésével keresztülvágnak a nagybirtokon: a két Tinervia-testvér kézen fogva megy, mint az ijedt gyerekek. Egyikük a két Buffa!SMESSSSaSS35S5Sjr

fivérhez fordul, Antóniához és Vincenzohoz.

— Mit mondott a sógorotok, Rosario Candela? Hová visznek bennünket?

Ám a Buffa-fivérek se tudnak semmit Valaki Motisihez fordul.

— Mit mondott a húgod férjeMannino? Miért .visznek a halálba? '

A csapatkapitányok közben a Pizzuta-hegy lejtőjéhez értek a dzsippel, és lerakták a fegyvereket. Folytatódik a kegyetlen tréfa a maffi avezérrel.

— Te ezzel fogsz lőni — mutat Mannino egy géppuskára.

— De hát nem tudom kezelni. Nem érték a fegyverekhez.

T Megtanulod. Majd én megmutatom.

Giuliano int az embereknek., hogy hallgassanak el, aztán Pisciottával elindul a hegyre, a Portella lejtőjére vezető ösvényen.

A két városkában egymás után nyílnak a kapuk. Asszonyok jönnek elő, sietve begyújtanak a kemencébe, kenyeret sütnek. Az öregek misére mennek. Minden házban elő van már készítve a lányok, fiúk ünneplő ruhája, szeletelik a szalámit is, megtöltik a borosfiaskókat, az istállóban derékig meztelen fiúk csutakolják lovukat. )

Kinyitnák a panasztszövetsé- gek székházai, zászlók, transzparensek jelennék meg a bejárat előtt.

A muzsikusok trombitákat és puzonokat fényesítenek.