Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-24 / 171. szám

mi Ki tudja, a korrupció? Tévedés ne essék, nem a hoz­záértő, nagy múlttal rendelkező, gyakorló „szakemberek” vála­szait várva tettük fel a fenti kérdést. Ráadásul nem is mi teltük fel, hanem egy igen ked­ves és „naiv” falusi olvasónk. Be kell még vallanunk azt is, hogy a kérdést egy hozzánk írott, s nem éppen dicsérő le­vélben fogalmazta meg. Három nap alatt negyvenhét, magyarral jól helyettesíthető idegen szót jegyzett ki lapunkból. Mi taga­dás, ezért joggal bírált meg ben­nünket. Tanultunk belőle. S hogy ta­nuljanak mások is, a levélben felsorolt idegen szavakból ke­cses kis példamondatot állítot­tunk össze. Olyat, amely jól al­kalmazható olyan hivatalos be­szédekben. minőket mostanság hallani lehet. Érteni nem. íme: Nemcsak a teoretikusan is konkrét koncepciókat differen­ciálják a reális tendenciák ko­ordinálásának mechanizmusá­ban, hanem a kardinális problé­mákban is konzultálnak az op­timális konvergencia operatív lokalizációjának és perspektivi­kus deffenziválásának aktuali- : zálásában integrált kooperációk ; individuális rekonstrukcióját • objektiváló technokrata autar- ; chizmus negligálására.. . et cum ■ spiritu tuo. (Ugye intelligens?) : Nem tudom, tetszenek-e cső- ! dálkozni ezek után azon, hogy; olvasónk kikéri magának az ; ilyen hangot. Ö — mint írja — j nem részesült abban a szeren- i csében, hogy több osztályt jár- l hasson hatnál és így minden \ idegen szót megértsen. Nem is • érti meg őket. És ezt mi megért- j jük. Csak azt nem értjük, hogy j lehet, hogy a többi között azt : sem tudja, ml az a korrupció? : Listáján ez a szó is ott szere- I pel. j Igaz. ő csak hat osztályt járt. : De hát nincs ott senki a kör- j nyezetében, falujában, aki el- S mondta volna, mi az a kcrrrup- • ció? Vagy van, csak nem meri ! elmondani? Avagy tényleg sen- ; ki nem tudja, mi az a korrup- : ció* : Mert ez lenne csak az igazán j édes dolog! (köváry) • A 30 „szakmájú” traktor Az etső új típusú K—701-es traktorok elkészültek a lenin- « grádi Kirov üzemben. Teljesítő- képessége 300 lóerő, 80 lóerővel több, mint elődjének, a K—700- nak volt. Teljesítménye pedig — a munka jellegétől függően — 25—40 százalékkal magasabb. Az új modell egységesített konstrukciója lehetővé teszi, hogy a legkülönbözőbb munkák­ra használható gépcsaládokat hozzanak létre. A K—701-es több mint 30-féle munka elvég­zésére alkalmas. Kiegészítő al­katrészek és aggregátorok fel­szerelésével bulldózerként, hó­kotróként, rakodóként és talai- gyaluként is használható. A szovjet ipar traktorai régen ki­vívták a világpiacon a népsze­rűséget. Szívesen vásárolják a szocialista országok, valamint Franciaország, Olaszország, Dá­nia, India, Afganisztán és szá­mos más állam. «acuainiiiimiMtaiMiimMtsiitiiiciictMiiiuumtiiimiamictiiiiaitHiiiiimaa hacsak ellenparancs nem érke­zik. így mondták. Ha nem jön ellenparancs, akkor az egész családot kiirtják. Egyébként, mondták, a kormányfőtanácsos elmehet hivatalába, az élet ép- úgy megy tovább, mint máskor, mint más nappalokon és éjsza­kákon. Giuliano megtette az első lé­pést. Kihallgatást kért a mon- realei püspöktől, akit jól is­mert. És a püspöknek elmond­ta tervét: igen, néhány száz milliót akar kapni az állami banktól, aztán eltűnik, család­jának itt hagy egy tésztagyá­rat; a tömérdek pénzre azért van szüksége, mert valahol le akar telepedni. Dél-Amerikában vágy Észak-Amerikában akar ,.becsületes” munkát végezni. Egyszóval: tőkét akart. Elma­gyarázta, hogy a bankelnök há­zát már ellenőrzés alatt tartja, és a kormányfőtanácsosnak két nap áll rendelkezésére, hogy kifizesse a pénzt. Ellenkező esetben vérfürdőt rendez. A püspük kért, könyörgött, tanácsokat osztogatott és ítél­kezett, Giuliano azonban rá se, hederített. így hát amikor a kormányfőtanácsos reggel beért hivatalába, ott találta a főpapot, Hogyan vonhatna el egy ál­lami bank elnöke ekkora ösz- szeget a napi üzletmenetből? És különben is, nyilván nem ja­vasolhatja a kormánynak, hogy tárgyaljon Giulianóval, hajoljon meg a gonosztevő akarata előtt. Kínos találkozások, titkos megbeszélések és tanácskozások napja volt ez. Csak késő este ajánlotta föl „valaki” a közben­járását. Régi gengszter volt, sok év és sók bűn nyomta a vállát, nemrég tért haza Bronxból. Persze nem a maga kezdetné- • nyezésére lépett működésbe, ■ nem is saját tervét akarta vég- ■ rehajtani. Csak eszköz volt? Grozza Black, az amerikai maf- j fia titokzatos vezérének kézé- : ben. Magától értetődik: amikor: ilyen ügyben tárgyal valaki, • akkor rendelkeznie kell bizo- • nyos erőkkel, azaz pisztolyok- ! kai, bérgyilkosokkal. És a vén : rókának voltak ilyen erői. Ha nyíltan kellett volna ősz- ; szecsapnia Giulianóval, akkor ; valószínűleg a rövidebbet húz- ! za: ám volt őneki pártfogója, : sőt Orozza Black „biztosította ’ : is. A .sokat próbált gengszter ; átvett a kormányfőtanácsostól • némi pénzt, korántsem annyit • persze, amennyit Giuliano Lért, j körülbelül tizedét, aztán maga : ment vele a monteleprei ban- jj davezérhez, a püspök villájába, ; amely ebben az évszakban üre- ■ sen állt. És itt, ezen a találko- • záson ismerte meg Giuliano ! Orozza Black tervét. A pénz, : amelyet a hétpröbás gengszter j átadott neki, elég volt arra, • hogy alapítson egy malmot tesz- ! tagyárral, egy kis vidéki üze- ! met. Ám ahhoz, hogy annyi : pénzt kaphasson, amennyit kö- , vetelt — hogy számottevő anya- ; giakkal vándorolhasson ki —, : még valamit meg kell tennie I Giulianónak: újra zászlót kell : ragadnia. Az öreg gengszter lassan be- « szélt, minden szót alaposan i megrágott. Ha Giuliano nem ! fógadja el a javaslatot, mondta, • akkor anyját és testvérét még ; ma éjjel kinyírják. A montelep- • rei házat már körülvették az j öreg amerikás bérgyilkosai. • (Folytatjuk) • A pártmunkás hozzáértése Százhúsz éves lelet a Déli pályaudvaron A Déli pályaudvar nagysza­bású modernizálása és bővíté­se a régi építmények fokoza­tos elbontásával jár. Még ez év februárjában sor került a ré­gi támfal lebontására, mert ép­pen annak a helyére kerül a felvételi épület egyik fő fala. A masszív tamfal robbantásakor kifordult a falból egy több má­zsás kőtömb. A kőtömbbel, ép­pen nem nagy súlya miatt, nem­igen foglalkoztak. A napokban azonban útban volt és odébb gördítették. Ekkor vették ész­re az ott dolgozó köművesbri- gád tagjai, hogy a kőtömb kö­zepén a malter alatt negyven centiméter hosszú, tégla alakú repedés jelentkezik. Szerszáma­ikkal lekaparták a malterré­teget és akkor előtűnt a fedő­kő, amely a kőtömbbe vésett üreget takarta. A fedőkő alól pedig pillanatokon belül ki­emeltek egy 31 cm hosszú és 11 om átmérőjű, közel három­kilós ónhengert. A munkások nyomban fel is nyitották a leíorrasztott ón- hengert és kiürítették a tartal­mát. A tokban elhelyezett irat apróra tépődött és tartalma egyelőre ismeretlen. De épség­ben adtak át a munkások a műszaki ellenőrnek egy ma­gyar, egy német és egy francia nyelvű 30 oldalas füzetet, amely a „Cs. kir. Szabadalma­zott Ferencz József császár Ke­leti Vaspálya-Társaság” 1858 május 22-én tartott első köz­gyűlését, jelentéseket és köz­gyűlési határozatokat, pénzügyi és műszaki terveket ismertet. Közlekedéstörténeti szempont, ból igen jelentős a közgyűlési jegyzőkönyv és a mellécsatolt térkép, amely lényegében a dunántúli vasúthálózat építke­zésének több mipt 100 év előtti beindulását tartalmazta. Még az első közgyűlés évé­ben, az 1858. szeptember 23-án kelt császári engedélyokirat alapján a „Ferencz József Császár Keleti Vaspálya-Tár­saság” egyesült a Lombard- velencei vaspálya-társasággal és az egyesülésből jött létre a Déli Vasút. A Déli pályaudvar alapkövét azonban az ónhengerrel együtt nyilván már az egyesülés előtt elhelyezték. Erre utal az „Első Közgyűlés” anyaga, amely egyébként * foglalkozik a vas­pályák és tartozékai építkezé­sének beindításával. A piszkei vörös jurái mész­kőtömbből előkerült leletet átad­ták a Közlekedési Múzeumnak, ahol a széttépett okmányt res­taurálják és ennek kapcsán to­vábbi kutatásokat végeznek a most újjászülető Déli pályaud­var történetére vonatkozóan. (K. S.) Időről időre fellángol a vita arról, milyen tulajdonságokkal szükséges redelkeznie a jó párt­munkásnak. A témáról vitázók általában nem csupán a füg­getlenített pártmunkásokra gon­dolnak ilyenkor, hanem mind­azokra, akik választott testüle­tek tagjaiként, magasabb szin­tű pártszerv vagy az alapszer­vezet tisztségviselőjeként, akti­vistájaként munkálkodnak a párt politikájának megvalósítá­sán. Széles körű az egyetértés ab­ban. hogy ma egyetlen párt­munkás sem végezhet eredmé­nyes munkát megfelelő hozzáér­tés, képzettség nélkül. A jelen­legi idők pártmunkásának ez az egyik legjelentősebb, legszembe­tűnőbb jellemvonása. Arról azonban már megoszlanak a vélemények, hogy milyen jelle­gű hozzáértés szükséges, mit kell elvárni ebben a tekintet­ben a párt felelős aktivistáitól. Körülbelül nyolc-tíz éve erő­teljesebben hangsúlyozzuk a szakmai ismeretek szükségessé­gét. Ez teljesen érthető és jo­gos, hiszen a szocialista építés konkrét céljait elsősorban a mindennapi munkában, az egyes munkahelyeken kell megvalósí­tani. Márpedig ehhez megfelelő szakismeret szükséges, mert enélkül tevékenységük kimerül­ne az általános politikai célok hangoztatásában. Hozzáértés hí­ján a pártmunkások nem segít­hetnék és nem ellenőrizhetnek érdemben a vállalatoknál, szö­vetkezetekben, hivatalokban, kulturális intézményekben folyó munkát. Megfelelő tekintélyt, elismerést sem tudnának kivív­ni maguknak, hiszen ma az em­berek csak azt a munkatársukat becsülik meg igazán, aki jó ér­tője és ismerője saját munka- területének, szakterületének. De bármennyire is igaz mind­ez, mégsem vezethet az „okle­véllel bizonyítható” szakismere­tek szerepének abszolutizálásá­hoz. Márpedig az utóbbi évek­ben — mi tagadás — lehetett találkozni olykor ilyesmivel. Előfordult, hogy egy-egy párt­testület színvonalát azon mér­ték, hány diplomás szakembert választottak meg soraiba. Ez, ve­zetett oda, hogy néhol a párt­testület tanácskozását alig le­hetett megkülönböztetni egy műszaki konferenciától vagy a hivatali vezetés megbeszélésé­től. Pedig a feladat távolról sem azonos. Egy-egy pártszervezet vagy pártszerv elsősorban poli­tikai munkát végez, a politikai összefüggések oldaláról közelíti meg a felmerülő kérdéseket. Emberekkel foglalkozik, s nem a termelési folyamatok vagy a hivatali ügyintézés irányításá­val. S ha ez ígv igaz. akkor en­nek a pártmunkásoktól igényelt hozzáértés elbírálásában Is ki kell fejeződnie. Sorrendet állí­tani alighanem mesterkélt do­log lenne, de annyi bizonyos, hogy a pártmunkásoktól ma is mindenekelőtt a politikai hoz­záértést, tudást, érzéket kell el­várnunk és megkívánnunk. A politikai hozzáértésnek alapja, feltétele a pártpolitika elvi alapjának, a marxista-le­ninista elmélet alapjainak, lé­nyegének megismerése. A párt mihdig gondot fordított aktivis­táinak ilyen, irányú képzésére. A jelenlegi időszakban pedig még erőteljesebben erre törek­szik. Különféle tanfolyamok, politikai iskolák szolgálják e célt. De legalább ennyire fon­tos, hogy a pártmunkásokban meglegyen az igény a folyama­tos önképzésre, ismereteik gya­rapítására. Ha a dolgot így közelítjük meg, könnyebben tudunk választ adni arra a nemegyszer felme­rülő problémára is, hogy képes-e ma a pártmunkás a gazdasági, szövetkezeti, intézményi vezető „partnere” lenni. Hadd mond­juk meg mindjárt, hogy maga a kifejezés nem valami szeren­csés — több okból nem az, s nem utolsósorban éppen azért, mert a viszony egyoldalú fel­fogását sugalmazza. Ha ugyanis az egyenrangú ,,partnerség” fel­tételének valaki azt tekinti, hogy a pártmunkás értsen any- nyit a technológiai problémák­hoz. mint a főmérnök vagy a gazdálkodás részkérdéseihez annyit, mint a főkönyvelő — akkor nemcsak irreális igé­nyekkel lép fel, hanem rosszul értelmezi a pártszervek, a párt­munkások feladatának lényegét. Nem az ilyen dolgok megtár­gyalásában kell „partnernek” lenniük, hanem a gazdálkodás, a műszaki fejlesztés politikai összefüggéseinek és hatásainak elemzésében, az emberi ténye­zők meglátásában és feltárásá­ban. Ehhez pedig — csak ismé­telni tudjuk — szükség van bi­zonyos szakismeretekre is, de mindenekelőtt a politikai-elmé­leti tudás hozzáértő hasznosí­tására. Mindezek mellett van még egy képesség, amely nélkülözhetet­len a pártmunkás számára — az emberekkel való kapcsolat- teremtés, bánni tudás képessé­ge. Ez utóbbin nem valamiféle rossz értelmű „manipulálás” ér­tendő, hanem olyan viszony ki­alakítása, amelyben természetes, hogy gondjaikkal, kétségeikkel, problémáikkal az egyének a pártmunkáshoz fordulnak, aki képes neki tanácsot és segítsé­get adni. Képes eloszlatni ké­telyeiket, meggyőzni és meg­nyerni őket a közös ügy szol­gálatára. A pártmunkás, a poli­tikai vezető számára nélkülöz­hetetlen jellemvonás ez. Kiala­kítása és folyamatos fejlesztése bizonyos — társadalomtudomá­nyos, szociológiai, pszichológiai, pedagógiai, a beszédkultúrával összefüggő — ismeretek elsajá­títását is igényli. S itt bizonyos jellembeli tu­lajdonságoktól sem lehet elte­kinteni. Tanulhat valaki akár­mennyi pszichológiát — ha gő­gös, nagyképű, beképzelt, má­sok gondjai iránt közönyös, ha önnön érdekeit hajlamos min­denek elé helyezni, nem lesz képes jó emberi kapcsolatok ki­alakítására. Sok minden módo­sul a fejlődés során — de az a követelmény, hogy a párt­munkás legyen emberséges, ön­zetlen, áldozatkész, segítőkész, ma is éppúgy érvényes, mint bármikor. Ezen a ponton a hozzáértés már egészen szorosan kapcsoló­dik a magatartáshoz. Hiszen végeredményben azt tekinthet­jük jó pártmunkásnak, aki a tanult elveket saját életvitelé­ben is következetesen érvénye­síti. Gyenes László i CTnSÍíÜ/O CnIÍIL'D ( Újból megnyílt a népművészeti bolt A RÉGI HF.I.YÉN, BÉKÉSCSABA, TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÜTJA 6. SZÄM ALATT Bő választékkal várjuk kedves vásárlóinkat ÍO0550

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom