Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-20 / 168. szám
Hiába fáradoztam ührín János nyugdíjas, békéscsabai olvasónk egy aprónak látnád, de igen bosszantó kellemetlenségről tájékoztatott bennünket, Építkezéshez szükséges lett volna beton kéményajtóra, ezért július 15-én a reggeli órákban elindult Békéscsabán, hogy beszerezze a TÜZÉP-telepen. Elsőnek az erzsébethelyi TÜZEP-köz- pontban az építési anyag pénztárosánál érdeklődött, s azt a választ kapta, hogy kéményajtó nincs. Ezután a Tanácsköztársaság úti TÜZÉP-telepre kerékpározott, ahol meglepetésre ezt olvasta: Hétfőn munkaszünet. Innen a Lenin utcába indult, hátha ott több szerencséje lesz. Már mondani sem kell, hogy a TÜ- ZÉP kapuja itt is zárva volt, rajta a felirat: Július 1-től 18-ig az árusítás szünetel. A reményt meg most sem adta fel, a Thur- zó utcába indult, de csodák, csodája, ott is zárt ajtókat talált felirat: Nyitás július 19-én. A* ember megérti, hogy szabadságolások ideje van, de így? Ennyire „összehangoltan”?! Esv emfetrlii a siBBsaesaseesazai Misi*? '«fiiHCiiHmeuiHcmMuuinmi A Szerkesszen velünk rovatot összeállította: Kasnyik Judit A vígegyházi „Nöplavór” újra gyógyít Szabó Dénes nyugalmazott igazgató-tanító Végegyházáról a következőkről tájékoztatott bennünket: Három éve araiak, hogy lezáratták: Végegyháza határában a gyógyvizéről ismert úgynevezett ..Néplavört”. A tőtkomlósi öregek, akik akikor fürödtek, hiába rimánkodtak, könyörögtek. hogy ne zárják 1®, mert jót tesz reumájuknak, s másfél évtizeden át gyógyította a rokkant, ízületes, s más betegek ezreit. Az ítélet pusztán egy jegyzőkönyv alapján villám, gyorsan megszületett. A nép azonban megmozdult és minden fórumot ostromolt. Mezőhegyesről több száz aláírással a rádióhoz fordultak. Battonyáról, a Népszabadsághoz, de ment a panasz a televízióhoz, az Orszá. gos Vízügyi Hivatalhoz, az AlMiért nincs korsó? Boldizsár Gyula békéscsabai tudósítónk kifogásolja — s ebben igaza v«» —, hogy mivel a nyári forró napokon sokkal többen tátogatják szomjukat oltva az italmérőhelyeket, büféket, s természetesen a legnagyobb pohárban kérik a málnát, sört vagy fröccsöt. Sajnos azonban az utóbbi időben azt tapasztalják, hogy nagy pohár, az úgynevezett korsó eltűnt ezekről a helyekről. Legtöbbször azt a választ kapják: „korsónk nincs”. Vajon ki a hibás ebben? A vendéglátóipar semmi esetre sem, mert mindig megrendeli, de soha sem kap a gyártó üzemektől. Vajon miért nem gyártanak hiteles korsókat, hogy a vendégek ilyen irányú igényeit teljesíthessék? Igazán nem lehet hiánycikk, hiszen végeredményben nem kell újabb beruházás a gyártásához. Jólenne, ha az illetékesek felfigyelnének tudósítónk észrevételére, amely mások észrevétele is. Nem nagy ügy, de miért nem teljesíthető? Elismerés társadalmi munkáért sö-Tiszavidékj Vízügyi Igazgatósághoz. a megyei népi ellenőrzéshez és még sóik más helyre. Elsőnek az Országos Vízügyi Hivatal szívlelte meg a környék községeiben lakók panaszát Megállapította, hogy a gyógyító vizet nem terhelhetik 200 ezer forint vízbírsággal — ugyanis ez volt a lezárás ürügye Lehetőséget biztosított a termálkút megnyitására ismételten. de az esemény késett. Végül is sok utánjárás eredménye az lett, hogy a megyei tanács illetékes vezetői a helyszínre látogattak ós megszívlelték a kérést, segítették a végegyházi tanácsot. Az Alsó- Tiszavidéfci Vízügyi Igazgatóság társadalmi munkáiban elkészítette a fürdő tervét ég más munkát is vállalt. A Nagyalföldi kőolajfeltáró Vállalat szolnoki igazgatója pedig gyorsan intézkedett, ez év július 5- én kinyittatta a fürdőt. Érthető ezek után az az öröm, amit éreztek az emberek, elsősorban az öregek, s a fürdő megnyitásán jelenlevők. A víz pedig mintha csak kárpótolni szerette volna az eddigi hároméves kimaradást, forróbban és bővebben ontja gyógyelemeit. A helybeliek meggyőződhettek arról, hogy mégsem volt pusztába kiáltott szó fáradozásuk és nerii talált süket fülekre kérésük, bár ez elég hosszasan tartott, több, mint három évig. Örömmel olvastuk Lechóczki István tótkomlóst tanácselnök levelét, amelyben arról tájékoztat bennünket, hogy a nagyközség tanácsa ez év júniusi ülésén tárgyalta a társadalmi munka helyzetét és feladatait. Megállapította, hogy egyre többen vegyenek részt abban a mozgalomban, amelynek célja a község rendezése, szépítése, a környezet szebbé tétele, ezen belül a lakosság életkörülményeinek javítása. Az eltelt időszakban ez a mozgalom tovább fejlődött, amit a számadatok is tükröznek: 1971- ben 391 ezer, 1972-ben 500 ezer és 1973-ban már 594 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a nagyközség lakói, illetve a pénzbeli hozzájárulással együtt ennyit tett ki az érték. Társadalmi munkával valósult meg több olyan létesítmény, amely a község fejlődését tükrözi, esztétikusabbá teszi. A Széchényi—Kossuth utcában a kisvasút helyén parkokat alakítottak ki, valamint gépkocsiparkolókat. Az Erzsébet-ligetet rendbe hozták és felépült az úttörő- ház, valamint a sportpályán egy aj öltöző. Ma már nincs a nagyközségnek olyan ‘része, ahol a lakosság munkájának nyoma ne 7 sMmms 1974, JULIUS 20. látszana. Gondoskodnak az utcák rendezéséről, az utak karbantartásáról, árkok takarításáról, kisebb virágos parkok létesítéséről, és a gyümölcsfák ültetésével egyre inkább kiszélesedik a fásítási mozgalom is. A község fejlesztéséhez járult hozzá az a társadalmi összefogás is, amely megnyilvánult a lakosság részéről a „Két nap az iskoláért” mozgalom során, ösz- szesen 233 ezer forint anyagi támogatást nyújtottak az iskolának. A mozgalomba bekapcsolódnak a különböző társadalmi, gazdasági és tömegszervezetek: a Vöröskereszt, a munkásőrség, az iskolák nevelőtestülete, a tanácsi dolgozók, a különböző munkahelyek szocialista brigádjai, sőt a község kisiparosai is. Levelében arra kért bénnün- ket Lechóczki István, hogy ezúton tolmácsoljuk a nagyközség | lakosságának a tanács elismerését a társadalmi munkáért, amit a község fejlesztéséért tették a gazdasági, társadalmi és tömegszervezetekkel együtt. Az eddigi eredmények alapot adnak arra, 1hogy tovább fejlesszék a mozgalmat, hogy még inkább magukénak érezzék Tótkomlóst a helybeliek és a közös összefogással elérjélf, hogy a megye, a nagyközség, illetve hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára még I tisztábbak, szebbek legyenek j Tótkomlós utcái és terei. E% élj árán? Július 12-én, pénteken délelőtt a Kulich Gyula lakótelep 11-es épület előtt parkolt egy személygépkocsi. Nem állt el sem ki-, sem bejáratot, csak éppen egy nagy hússzállító autónak volt útjában, illetve mégsem volt, mert tulajdonképpen a szállítmány a rendeltetési helyére; a húsboltba került. Talán annyi volt az egész, hogy vezetőjének nehezebb volt a beállás a hentesüzlet közvetlen bejáratához. Drasztikus módszerhez folyamodott a gépkocsi vezetője (vagy kísérője, ezt nem tudták pontosan megmondani a szemtanúk), kicsavarta a személygépkocsi kerekének szelepét, s amikor a tulajdonos kisgyerekével el akart indulni, vette észre (szerencsére), hogy nincs levegő a gumiban. Nem lehetett volna másként elintézni ezt az ügyet? Ez az eljárás végződhetett volna tragikusan is! Unokák és nagymamák délutánja Békéscsabán, a Vöröskereszt II. kerületi szervezete rendszeresen tart összejöveteleket. Az alapszervezet tagjai már tudják, hogy minden hónap utolsó hétfőjén valamilyen esemény zajlik le a Vöröskereszt szervezésében, hiszen már két éve hagyomány ez. Legközelebb július 28-án, délután 4 órai kezdettel unokák és nagymamák közös délutánját rendezik meg. Ezen több mesefilmet mutatnak be, valamint fagylalttal vendégelik meg a résztvevőket. Most már boldogan vették birtokukba a gyógyító vizet, s hálával adóznak azok iránt, akik kérésüket teljesítették. A helyi termelőszövetkezet elnöke és a szocialista brigádok sokat segítenek most is. Mindent elkövetnek azért, hogy hűtőberendezést is beállítsanak és a végegyházi „Néplavór” ismét fogadhassa — mégpedig méltóképpen — az ország minden részéből ide zarándoikoló gyógyulni vágyókat, főleg az időseket szolgálatában Kedves levelet kaptunk az VNIVERZÁL békéscsabai 2-es számú boltjának dolgozóitól. Arról adnak hírt, hogy ünnepélyes keretek között köszöntek el nyugdíjba vonuló társuktól, Máté Mihálytól, aki az ezüstkoszorús szocialista brigád tagja és a „Kiváló Dolgozó jelvény tulajdonosa. Szinte egy emberöltőt, 46 évet dolgozott a pult mögött, mintaképe a kereskedelmi dolgozók azon típusának, akik szeretik szakmájukat, legnagyobb törekvésük a vásárlóközönség igényeinek mindjobb kielégítése. Munkaszeretetével, munkafegyelmével példát mutatott a bolt minden dolgozójának, idősebbeknek, fiatalabbaknak egyaránt. A bensőséges házi ünnepségen a vállalat képviselői, az áruda dolgozói köszöntötték Máté Mihályt, ajándékkal kedveskedtek, s kívántak további jó egészséget, kellemes pihenést. Ki figyel oda? A hetekkel ezelőtti vihar sok helyen okozott károkat. Nyomait: a letört faágakat, tető- cserepeket már rég eltakarították. Csak egy árva hirdetőoszlop búslakodik feldöntve Békéscsabán. a Tanácsköztársaság útján, a MÉH és az óvoda közötti szakaszon. Ügy látszik nincs szükség rá. De ki figyel oda? Mint ahogy arra sem ügyel senki, hogy a közlekedést jelző tábláikat egyesek tönkreteszik. letörik, elhajlítják. Ez viszont itiár veszélyekkel jár. A járművezetőknek ez az iránytűjük, s ha valahol hiányzik, előfordulhat, hogy szabálytalanságot követnek el. amiből köny_ nyen baleset is lehet. Felelősségre vonás Lapunk május 31-i számába* foglalkoztunk a GC—62—60 forgalmi rendszámú autóbusz gépkocsivezetőjének és kalauzának magatartásával. A Volán 8-as számú Vállalat a cikk nyomán vizsgálatot tartott, s megállapította, hogy mindketten helytelen magatartást tanúsítottak, és nem adtak kellő felvilágosítást az utasnak. Ezért megfelelő kioktatásban és írásbeli figyelmezte* tésben részesültek. Qoc ohxihcr a vegyesbolt- elhelyezésről Szász Imre, Doboz, Sámson út 13. szám alatt lakó olvasónk az l’jfalun működő vegyesbolt megszűnésének hírére ragadott tollat. Azt kérdi, miért viszik távolabb az üzletet, hisz így is van, aki messziről jár ide vásárolni. X választ ülik Ferenc, a gyulai ÁFÉSZ áruforgalmi főosztály- vezetője adta meg. „Valóban áthelyezzük az Újfalun működő vegyesboltot. Jelenlegi helyétől, a földút mellől mintegy 300 méterre a szilárd útvonal mellé kerül, s előreláthatóan december 31-én új, a községrendezési tervnek megfelelő üzlet fogadja a vásárlókat. Ez feltétlen hasznos lesz, nemcsak azért, mert a földúton nehezebb a vásárlóknak megközelíteni a boltot, hanem mert ugyanez vonatkozik az árut szállító gépkocsikra is. Fuvarozó vállalataink a mostoha körülmények miatt egyszerűen nem vállalják az áru kihordását, így saját gépkocsinkkal kell ezt megoldani, aminek természetes következménye a nehézkes, lassú áruellátás. A régi bolt megszüntetése egészségtelen, rossz, állapota miatt is indokolt.” Továbbra is várjuk olvasóink közérdeklődésre számot tartó kérdéseit, amelyeket ezeken a hasábokon közlünk az illetékesek válaszúval együtt.
