Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

Kádár János:'

Válogatott beszédek és cikkek

(Kossuth —1974)

A

z 1956 ősze óta eltelt közel két évtizednyi időt joggal tekintjük a jövőnket megalapozó és a fejlődésünk íranyát hosszú időre meghatározó korszaknak. E korszakban úgy folytattuk a szocializmus 1945-ben megkezdett építését, hogy kiküszöböltük a korábban elkövetett hibákat, hogy következetesen a marxizmus—leninizmus szellemében dolgoztunk, hogy fokozódó mértékben vontuk be az állampolgárokat. a közügyek intézésébe, hogy a szocialista építés programját a ma élő nemzedékek össznépi és egyéni érdekeit figyelembe véve és szolgálva hajtottuk és hajtjuk végre. Ez az ellenforradalom leverése után kialakított belpolitika párosult azzal a külpolitikával, amely lehetővé tette, hogy — a szocialista világrendszer részeként a legteljesebb egyetértésben és összhangban munkálkodva — eredményesen vegyünk részt a nemzetközi életben.

Aki ismeri a hazánk fentiekben vázolt 29 éves múltját, az azzal is tisztában van, hogy ebben a fejlődésben mindig és minden vonatkozásban kezdeményező volt az MSZMP. S aki tanulmányozza Kádár János közelmúltban megjelent „Válogatott beszédek és cikkek’’ c. könyvét, az a korszak minden fontos problémájával, megoldott és még megoldatlan feladataival találkozik.

A könyv tematikus útmutatója arról tanúskodik, hogy Kádár János beszédben és írásban társadalompolitikai, ideológiai, köz- gazdasági, vezetéselméleti, rétegpolitikai és nemzetközi kérdésekkel általában és rendszeresen foglalkozik. Maguk az írások és beszédek pedig azt iga- zoliák, hogy az 1956-ban vállalt politika vonala és alapélve azóta sem változott.

CS okszor utalunk árrá, hogy a politikai vonalunk töretlen, s mentes a kilengésektől. Ennek a szükségességéről Kádár János már 1957 januáriában szólt a csepeli aktívaülésen: „Vigyázni kell arra1 — mondotta —, hogy pártunk soraiban egységes irányvonal érvényesüljön, és a kettős vonal ne bomlassza többé sorainkat”. Ez a kettős vonal, a párton belüli egyenetlenség, a lenini normáktól való eltérés, szerepet játszott az ellenforradalom kitörésének okai között.

Az 1957. május elsejei beszédében is elemzően foglalkozott Kádár János a kétfrontos harc kérdéseivel. Erre akkor különösen szükség volt, mert az ellenforradalmi káoszbői kivezető úton újra és újra felmerült annak a veszélye, hogy az eseményeket egyoldalúan szemlélve, csak egyfelé mérünk csapásokat. lehetővé téve, hogy a másik fronton ellenfeleink támadásba lendüljünk. Arra a kérdésre, hogy az első hónapok sikereit minek köszönhetiük így válaszolt: „Mindenekelőtt annak. hogy saját hibáinkkal is (utalás a dogmatikus hibákra — a szerkő szakítva, lelepleztük a párt politikáját és a tömegek tisztán látását zavaró, a marxizmus—leninizmust meghamisító, a munkásosztály érdekeit eláruló revizionista eszméket, visszatérünk a nagy Lenin tanításaihoz”. A téma nem került és nem is kerülhet le a politika nanirendjéről — ez teszi lehetővé, hogy a múltra vonatkozó értékelés 1972-ben sem változott

197«. JULIUS 16.

meg, ekkor a Központi Bizottság novemberi ülésén a párt első titkára fejlődésünk történelmi korszakait összehasonlítva, így szól 1957-ről: „...pártunk ... Elvetette mindazt, ami rossz volt; a szubjektivizmust, adog- matizmust és a revizionizmust az elméletben, a szektarianiz- must és a liberalizmust a politikában s a többi területen is”.

Az 1956-os ellenforradalom feletti győzelem a siker forrásai jegyében elvi és gyakorlati feladatunkká tette a munkás- osztály vezető szerepének minden vonatkozásban való biztosítását. Az első évek beszédei és írásai, a fizikai munka iránti tiszteletre, államunk munkás jellegére és arra utalnak, hogy mindig a dolgozók vállalták a szabadságharcok valódi célkitűzéseiért való harcot, hogy a magyar munkás forradalmisága a legnehezebb években is jelezte határainkon belül és kívül: nem aludt ki a forradalom lángja, még akkor sem, ha a fasizmus leírhatatlan kegyetlenséggel lépett fel a haladás ellen. A nemzet sorsának révbe jutásához „új osztálynak kellett jönnie a nép vezetésére.” Ez az osztály azonban nem csiszolni, hanem forradalmi úton változtatni akart a régi társadalmi állapotokon. A forradalmiság nem csupán a régi leromobolá- sát és valami újnak a felépítését vállalta, hanem azt is, hogy híven szolgálja „a társadalmi felszabadulás, a nemzeti függetlenség és a népek barátságának ügyét”. így ötvöződik Kádár János véleményében a munkásosztály ügye a nemzetköziség ügyével és az első forradalmi munkáshatalomhoz, a Szovjetunióhoz fűződő baráti, elvtársi kapcsolat ügyével.

D ármilyen témáról is van ** szó — abban közvetlenül vagy közvetve, de jelen van a Szovjetunióhoz való ragaszkodás elvi, politikai és érzelmi indokolása. A munkásosztály azért tudott hatalomra jutni, •' mert hazánkat a Szovjetunió j szabadította fel, és azért tudta hatalmát megtartani és megszilárdítani, mert következetesek voltunk akkor, amikor a szocialista világrendszerhea fűződő kapcsolatainkról volt sző.

Kádár János érdeme — és ez beszédeiből és írásaiból egyaránt kiderül —, hogy munkájában és pártunk egészének tevékenységében a hatalom kérdéséhez mindig szorosan kapcsolódik a hatalom erősítésének fontos feltétele, a marxista— leninista szövetségi politika. „A szövetségi politikában a munkásosztály a kommunista végcélt, és azokat a feladatokat tartja szem előtt, amelyeknek megoldása az adott helyzetben közelebb visz a kommunista végcélhoz is. A fejlődés jelenlegi szakaszában a feladat a szocializmus teljes felépítése. A munkásosztály erre szövetkezik valamennyi dolgozó osztállyal, és réteggel.”

E közös célra szövetkezik a munkásosztály valamennyi társadalmi rétege, és mert a cél közös, válik minden a munkás- osztály, a parasztság, vagy az értelmiség helyzetét befolyásoló intézkedés egyúttal az egész társadalom érdekévé. Ezt szolgálta 1968-ban a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése, ezt a folyamatos életszínvonalemelő, szociálpolitikai tevékenység. A szocializmus jegyében lassan feloldódnak az osztályhatárok és ha e folyamatban fellelhetőek a rétegek között olykor ellentmondások, akkor „ezeket az ellentmondásokat a szocializmus alapján, a szocializmus vívmányait tökéletesítve, közösen, egyetértésben, minden dolgozó osztály és réteg érdekeit szem előtt tartva lehet és kell megoldani.”

A feladatok kitűzésére, a végrehajtás megszervezésére, az egész társadalom bevonására és érdekeltté tételére is az ellentétek feloldása révén jön létre a dialektikus egység. A párt teremti meg ezt az egységet és mindig is vallja, hogy sikereink nem egyszerűen a döntések helyességére, hanem mindenekelőtt a társadalom osztályainak, rétegeinek forradalmi munkájára, magatartására vezethetők vissza

A hivatkozások a társadalom gondjaira bajaira az utalások az egyes intézkedések okozta többletmunkára, annak vizsgálata, hogy az emberekre miként hat mindaz, amit tervezünk: a szocialista humanizmus jelentőségét domborítják ki.

JJ^ádár János megnyilatkozá- saiból politikánk egyik legfontosabb alapelve körvonalazható: mindig figyelembe kell venni az emberek és így a szövetségeseink véleményét, de következetesen érvényesíteni kell a párt politikáját Ez a következetesség megpyilvánul a hozott határozatokban, a marxista tudás terjesztésében, az egyéni gondok megértésében, és a más nézetekkel való vitában is. „A politikai szövetségnek az a rendeltetése, hogy szövetségeseink közelebb kerüljenek hozzánk az ideológia területén is, és itt csak egyféle közeledés képzelhető el, az, hogy a marxizmus—leninizmus eszmerendszerét szövetségeseink fogad ják el, vagy sajátítsák el olyan mértékben, ahogyan az lehetséges.” Úgy vélem, hogy erre a magatartásformára a „Válogatott beszédek és cikkek” c. kötetben közreadott beszédek és cikkek szolgáltatják a legjobb példát

Sarlós István

Valuta „terem" az értéktelen földeken

Az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat Lentiben működő üzeme 329 hektárnyi területen termeszt fűzfavesszőt a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földeken. A kitermelt vesszőt helyben fel is dolgozzák. Az idén ötmillió forint értékben készítenek különféle kosarakat hazai és külföldi megrendelőknek (MTI Fotó — Jászai Csaba felvétele KS)

Új kosárfonórészleg lesz Körösladányban

Európa országaiban és a tengeren túl is keresettek a Békéscsabai Kosárfonógyár fűzfafoma- tú használati tárgyai. Évente másfél millió különböző ülőalkalmatosságot, kosarat, fonott bútort szállítanak exportra. Minden évben újabb termékekkel is

jelentkeznek; 1974-ben a külföldi megrendelők kívánságára például festett, fonott foteleket és díszített kosarakat gyártanak.

Ebben az évben Körösladányban 6 millió forintos költséggel újabb részleget állítanak fel, ahol a jövő nyáron már 120 helybeli asszony és lány kap munkát*

Felice Cilii anti:

Három zászlót Salvatore Giulianónak

10.

A főúri nagybirtokok tulajdonosai jól tudták, hogy Olaszország az ellenállási harc után demokratikus, megújulásokra és reformokra kész ország lesz. Az első demokratikus kormányok már meg is hirdették az agrárreformot, és a kormányokban részt vevő majd minden párt felvett a programjába ilyen reformot.

Tehát a szicíliai birtokos arisztokrácia számára a szeparatizmus azt a lehetőséget kínálta, hogy megmeneküljön az agrárreform bevezetésétől.

A monrealei maffiásoknak, akik a szeparatisták közé hívták. azt mondta: a hercegeknek meg a főnököknek nyilatkozom majd. És feltételét, hogy személyesen ' akar velük találkozni, Sciortino közvetítésével, elfogadták. Sőt. a főnökök meg a hercegek maguk szorgalmazták a találkozást. A helyet és a feltételeket Giuliano szabta meg.

A Partie Saganát jelölte meg. egy elhagyott nagybirtokot,

nem messze Monteleprétől A

találkozón két herceg jelent meg. egy autóversenyzőként ismert báró és Nyugat-Szicília leggazdagabb földbirtokosa, aki többek közit arról volt híres, hogy mérhetetlen birtokai egy részét ésszerű, modern elvek alapján műveltette.

Mind autón jöttek.

Giuliano kikötötte, hogy az urak fegyvereiket hagyják az autóban, és gyalog, fegyvertelenül érkezzenek az általa megjelölt helyre.

És ezek a gazdag, kiváló urak így is tettek.

Giulianót egyedül, fegyvertelenül találták, egy kövön üldögélt.

Mielőtt Montelepre királya elindult a találkozóra a szepa- ratisták követeivel, bandájának meghagyta, hogy feltűnően mu_ tatkozzanak majd. És csakugyan, vagy tíz fegyveres járkált fel s alá a környező magaslatokon: a szeparatisiták érkezésekor azonban Giuliano széles mozdulattal leshelyükre parancsolta vissza őket.

A báró att mondtat

— A független, szicíliai államban ön hadügyminiszter lesz.

Egy gróf pedig:

*— Nemesi címet adomány®, zunk majd önnek.

Giuliano hagyta őket, hadd beszéljenek. Kissé undorodva hallgatott, s végül hidegen közölte feltételeit.

Azért akar háiború# indítani a csendőrök ellen, hogy Szicília amerikai típusú állam legyen. Neki nem fontos, hogy miniszter vagy herceg legyen. Inkább egy malom és tésztagyár tervét forgatja fejéiben.

Egy papírt mutatott, melyen saját kezű rajza díszelgett: kezdetleges térkép volt, Szicíliát ábrázolta, amint egyik oldalon Rómához, a másikon meg az Egyesült Államokhoz van láncolva: egy lázadó géppisztolyával éppen szétzúzza a Rómához kötő láncot.

— Ez a szeparatizmus programja. kiáltványa és zászlaja — magyarázta.

A hercegek, a grófok meg a bárók nézegették a kezdetleges rajzot, és megígérték), hogy csináltatnak belőle egy plakátot, és kifüggesztik az egész szigeten. Giulianónak azonban más elképzelése volt: fessék a falakra a gerillaakciók után. így mindenki megtudja majd a támadások értelmét.

Az a vágy égett benne, hogy kitűzzön egy zászlót oda, ahová lesújtott, eszmékkel akarta „igazolni” egész életéit.

A fegyverek? Volt neki sok, a többit meg majd az ellenségtől (a csendőröktől) veszi eL