Békés Megyei Népújság, 1974. július (29. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
Véget ért mm eszperantó egyetem Tegnap, szombaton Gyulán a városi tanács dísztermében ünnepélyes kereteik között zárult a XII. nyári eszperantó egyetem. Dér Lajos, a városi tanács elnökhelyettese mondott záróbeszédet, alki többek között hangsúlyozta, hogy a város az eszperantó ecetem rendszeres megrendezésével kíván hozzájárulni a népek, nemzetek közeledéséhez. Ehhez ad nagy segítséget az eszperantó nyelv, amely egyre inkább elterjed világszerte. Reményét fejezte ki, hogy a rendező sziervek az idén is változatos, gazdag programot biztosítottak a 13 országból ideérkezett több száz eszperantistánalk. Köszönetét fejezte ki a rendezőknek áldozatkész munkájukért és kérte a résztvevőket, hogy hazautazásuk utón beszéljenek az itt látottakról, a Gyulán tapasztaltakról és jövőre minél többen térjenek isimét vissza ebbe a kis alföldi városba. Majd eszperantóul fejezte be beszédét: GES REVIDÓ 1975. Ezt követően dr. Krupa András, a TIT megyei elnöke sajnálkozását fejezte ki, hogy a nagyszámú jelentkezés miatt sokaknak nem tudtak hélyet biztosítani Gyulán. A zárszavak után a finn, lengyel,' bolgár, NDK, jugoszláv csoportok vezetői mondtak köszönetét a vendéglátóknak, nemcsak a gazdag programért, hanem a szívélyes fogadtatásért is. B. O. Lottótájékoztató A Sportfogadási és. Lottó Igazgatóság közlése szerint a 38. játékhéten öttalálatos szelvény nem volt. Négyes találatot 75 fogadó ért el, nyereményük egyenként 63 921 forint- Hármas találata 6591 fogadónak volt, nyereményük egyenként 364 forint. A kéttalálatos szelvények száma 187 818 darab, ezekre egyenként 16 forintot fizetnek. Q munkáscntudat jegyei Eleken A falvakban a munkássá válásnak elütő jegyei voltak és vannak a nagyüzemekétől. A falvakban nem voltak, nem lehettek munkásdinasztiák, egyszerűen mert nem volt és nem is lehetett nagyipar. Annak a néhány kisiparosnak pedig jó része, amikor a földet kellett művelnie, akár veteményeskertről volt szó, akkor azt művelte. Arról nem is beszélve, ha a kisiparosnak nem volt ahhoz elég termő- j földje, hogy abból biztosítani tudja teljesen saját ellátását, akkor búzáért, s hogy hizlalni is tudjon, kukoricáért készítette a csizmát, a bútort vagy éppen „pingálta” a lakást. Fő foglalkozásának természetesen az ipari szakmát tartotta, a földművelést amolyan jövedelempótlónak. Amelyiknek nem sikerűit elérnie valamilyen mértékű mezőgazdasági jövedelmet, az csak afféle ,,kóce- rájos” volt, mint a kereskedők közt a szatócs vagy olyan kisiparosnál dolgozott, aki munkásokat is bírt foglalkoztatni. Mindez persze a tőkéstársadalom farkastörvényei szerint ment végbe: aki bírta, marta. Emlékszem, a 30-as évek legelején, amikor a gazdasági válság fojtogatta a kisembereket, Túrkevén egy inassal maradtak az olyan mesterek, akiknél előzőleg négy-öt munkás (az akkori kifejezéssel élve: segéd) dolgozott. Volt ezek közt olyan, akinek öt-tíz hold földje volt. És akadt köztük olyan is, mint Ádám Imre, akit a gazdasági válság teljesen lesújtott, kiforgatta mindenéből, nem bírta a legminimálisabb anyagi eszközöket sem biztositani műhelye fenntartásához és — öngyilkos lett. Nem célom most arról szólni, ' milyen volt a nagyüzemi mun- j kásság helyzete a 30-as évek elején, hogy sztrájkokkal küzdött a nagytőke kegyetlen elnyomása ellen, csupán azt ki- [ vántam érzékeltetni, mi jellemezte akkor a mezővárosok „ipartelepítését”. Amiből következett a munkássá válás eliszaposodott volta. Ezt a munkásöntudatra vonatkoztatom, amely a szervezetlenség következtében- csak az iparos körig jutott, ahol az az illúzió uralkodott. mintha a társadalmi hierarchia valamilyen magasabb fokán állnának, hiszen a községházi írnok is betévedt oda kártyázni, biliárdozni, sakkozni. Nem gondolva arra, hogy a nincstelenje jár oda, mert más szórakozásra nincs pénze. Szervezettség vonatkozásában más helyzetben voltak a mezővárosokban élő nyomdászok, szervezetileg országos központhoz tartoztak, de munkásöntudatban ők sem igen juthattak az iparos körön túl, hiszen a nagyüzemi hatás közvetlenül nem sugárzott ki rájuk. a falvakban a nagyüzemekétől elütő jegyére utaltam a munkássá válásnak. Nem cél és nem is lehet az, hogy minden települései) nagyipari üzemet hozzunk létre. A szocialista hatalom fő célja az ipartelepítéssel, hogy a táj jellegének megfelelően létesüljenek ipari üzemek, mert ezzel gazdaságosabbá válik a termelés. E célnak megfelelően létesült többek között Békéscsabán konzervgyár, mert Békés megye mezőgazdasága bőségesen adhat termékeket (nyersanyagot) feldolgozásra, amit azután a gyár, mint élelmiszert hoz forgalomba, miként a csabai hűtőház. E cél vezette a kormányzatot, amikor elhatározta a gyulai húskombinát építését is, miként Békés megye energiaforrására, a Kardoskút környéki gázmezőre épült az Orosházi Üveggyár. Ez nem zárta ki és a jövőben sem zárja ki. hogy kisebb településeken ne létesüljenek gyáregységek, gyártelepek. Ilyen van Szeghalmon: a Csepel Autógyár alkatrész-gyáregysége, Békésen gépgyári telep, Dobozon a Gyulai Harisnyagyár részlege, Szarvason pedig a szövetkezeti ipar honosodott meg. Ez a szerkezeti változás az iparban — a mezőgazdasági termelés iparszerűvé válásáról itt nem szólunk — az olyan településedre is hatással van, mint a hatezemyi lakosú Edék. Az élelmiszergazdasághoz közvetlenül kapcsolódik a községben a takarmánykeverő, ezenkívül van itt téglagyári telep, van kosárfonó, sütőüzem, varroda. egy háziipari szövetkezetnek bedolgozó részlege, a tanácsnak pedig építő- és karbantartó üzeme. A felsorolás lehet, hogy nem teljes, de annak érzékeltetésére talán elegendő, milyen szakmákban nő Huszonöt éves a Borsodi Vegyi Kombinát A kormány 1949-ben határozta cl, hogy a Borsodi Szénmedencében — Sajókazinc, Barcika és Berente község térségében — fellelhető szén komplex hasznosítására kombinátot létesít. A Borsodi, Vegyi Kombinát 35 év alatt az ország egyik legnagyobb vegyipari vállalatává lett. 1973- ban 2,7 milliárd forint értékű terméket állítottak elő. Képünkön: A PVC gyáregység. (MTI fotó: Erezi R, Gyula felvételei—KS) fel egy új munkásgárda. Ha szorosan vesszük az új munkásréteget Eleken, akkor a négyszáz ipari munkásból kétszázat sorolhatunk ide. akik az ipari telepeken, részlegekben két-három éve dolgoznak. Természetesen nagyob részük a me. zőgazdaságból került a kisüzemekbe s az olyan részlegekbe, mint a varroda, a kosárfonó, a háztartásokban dolgozó nők kerültek. Ebből adódott, hogy kezdetben az üzemi szervezettség idegen volt nekik s előfordult, hogy munkaidőben a reggeli órákban el-elszaladtak a piacra vagy délután a henteshez húsért. Ami érthető, hiszen az az életforma, melyben élnek, hosszú-hosszú idő alatt alakult ki a falvakban s akiknek a munkája még nem kapcsolódik szorosan a mezőgazdaságban kialakuló iparszerű termeléshez, a hagyományos falus) életformát viszik magukkal az ipari üzemekbe. Ezenkívül az is kézenfekvő, hogy később sincsenek elzárva a hagyományos falusi életforma hatásaitól, hiszen abban a környezetben élnek továbbra is, viszont az is kézenfekvő, hogy az üzemi szervezettség hatásait ők is beviszik ebbe a környezetbe. Lényegében összefonódik a társadalmi lét különböző közegeiben dolgozók életfelfogása. Míg azoknál, akik az üzemi munka szervezettségét, s a mezőgazdaságban kialakuló iparszerű termelés hatásait sem tapasztalják közvetlenül, a hagyományos falusi életforma dominál, azoknál pedig, akik az üzemekben dolgoznak, a munkássá válás folyamatába kerülnek, miközben részt vesznek a hagyományos falusi jövedelemszerzésben is. Nevezetesen: kertet művelnek. baromfit tartanak, esetleg hizlalnak, kinek mihez van lehetősége. L ényegében ezek az elütő jegyei a falvakban, a munkássá válásnak a nagyüzemi munkásság régebben, akár tizenöt éve is kialakult törzsgárdájától. Ugyanakkor éppen a szocialista társadalom építésének következményeként a politikai, gazdasági. kulturális életben bekövetkezett változások olyan viszonyokat teremtettek, melyek a falvakban is a munkássá válást meggyorsíthatják és meg is gyorsítják. Vegyük a következőket: az 1972- 73-as oktatási évben a pártoktatás különböző formáin 169- en vettek részt az eleki ipari egységek munkásai közül, a tömegszervezeti oktatásban pedig 131-en. s a háromszáz tanulónak 35 százaléka új munkás volt. Az 1973—74-es oktatási évben a pártoktatásban mér 180- an, a tömegszervezeti oktatásban pedig 150-en vettek részt. Az új munkások aránya ekkor már 55 százalék volt, Hetven- háromban három ipari munkás végzett marxista—leninista középiskolát, közülük egy új munkás. Hetvennégyben már öt munkás végzett marxista középiskolát, közülük három új munkás. Ugyancsak 73-ban megszervezték a brigádvezetők és művezetők továbbképzését Eleken, amelyen olyan témák szerepeltek, mint az MSZMP 1972. novemberi határozata, továbbá az üzem- és munkaszervezés. Ezen 35-en vettek részt, közülük 15-en olyanok, akik az új munkások közvetlen irányítói. A telephelyek, üzemegységek nagyobb része is fiatal, nem egy közülük 1968 után létesült. Mégis a szervezettség érezteti hatását, a különböző szakmai szervezeteknek 163 tagja van. A téglagyári telepen, a kosárfonóban alig van szervezetlen munkás. Figyelemre méltó, hogy a szakszervezeti tagok 60 százaléka új munkás. A szervezettség hódítását a fiatal üze- 5 mekben az is mutatja, hogy a négyszáz munkásból 35-en elfutottak az osztályszervezet legmagasabb formájáig, beléptek a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai sorába. Szervezeti vonatkozásban elmaradás van a Kommunista Ifjúsági Szövetségnél, bál' a téglagyári telepen 1973-ban megalakult tíz taggal, a varrodában az idén, május végén határozták el, hogy alakítanak KISZ-szervezetet. mégis jelenleg az ipari egységekben összesen 32 tagja van az ifjúsági szövetségnek. Ügy vélem, ebben a járási KISZ- bizottságnak is van tennivalója. Ugyanakkor nagyon jó, hogy az ifjúmunkások közül két esztendő alatt 31-et választottak meg különböző tisztségekbe. Egyet pártbizottsági, egyet párt- vóg- rehajtóbizottsági tagnak, pártvezetőségbe hármat, pártcsoportvezetőnek kettőt. KISZ-bi- zottsági tagnak ötöt, KISZ-ve- zetőségbe kilencet, Hazafias Népfront bizottságába négyet, tanácstagnak hármat, szakszervezeti bizalminak ugyancsak hármat. M indezen tűi örvendetes, hogy a községi könyvtárnak száz beiratkozott munkasolvasója van s azok hatvan százaléka fiatal, új munkás. Hetvenhárom őszén alakult meg a művelődési házban az ifjúsági klub hetven taggal, melynek fele ugyancsak fiatal üzemi munkás. Itt tartom szükségesnek megjegyezni, hogy Eleken az elmúlt két évben növekedett a felnőttoktatás. Jelenleg az általános iskola 5—8. osztályába és gimnáziumba 137-en járnak, az ipari munkások száma ebből 46. Az általános iskolát végzi 18 ipari munkás, gimnáziumba jár 19, a szakmunkásképzőbe pedig kilenc. Különben a varrodai munkások közül három év alatt tízen szereztek szakmunkás-bizonyítványt. Ennek is az a magyarázata, hogy az ipari üzemek vezetői támogatják a munkások továbbtanulását, biztosítanak munkaidő-kedvezményt, tanulmányi szabadságot. A varrodából nyolcán járnak középiskolába, a takarmánykeverőből hárman, a téglagyári telepről s a kosárfonóból ugyancsak hárman-hárman. A takarmánykeverőben azzal is támogatják a szakmunkásképzést, hogy az útiköltség-térítésen és a munkaidő-kedvezményen kívül a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után 500 forint jutalmat kap a munkás s órabérét 50 fillérrel vagy egy forinttal megemelik. Az üzemi szervezettség s a vezetők tettei játszottak abban közre, hogy amíg 1971-ben két brigád nyerte el a szocialista címet, 72-ben már öt. 73-ban pedig tíz. Az új munkások részvétele a szocialista brigádokban 72-ben tíz százalék volt, 73-ban negyven, 74-ben pedig már a brigádtagságnak több mint a fele új munkás. Meg is alakították már a tavasszal a szocialista brigádvezetők klubját. Közéletiségük növekedését az is igazolja, hogy 73- ban csaknem 3 ezer órát dolgoztak az iskolákért, óvodákért, részt vettek fásításban, a gyermekjátszótér parkosításában. I gaz az, hogy a falvakban a munkássá válásnak elütő jegyei vannak a nagyüzemekétől. de az is igaz, hogy a szocialista társadalom olyan „jegyeket” honosított meg, melyek nem iparosköri belépők, hanem a munkásöntudat jegyei. Cserei Pál BÉKÉS MECYfí NEPOJSAC« 1974. JÚLIUS 14.
