Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-11 / 134. szám

NAPIRENDEM

Á szakszervezeti politikai oktatás továbbfejlesztése

Új tanfolyamok: a „Bejáró dolgozik politikai konzultációja” és a „Szakszervezeti

A SZXRs'ZERVEZEn föaeg.1 ppiitikaii oktatás fontos segítőije j . « világnézeti nevelésnek és jól szolgaija a politikai munkát. Azi SZMT elnökség 197á. júliusi határozata alapján — összhangba» i a SZOT állásfoglalásával — szer-i vezték meg és bonyolították le a politikai nictates, a szakszervezeti szervek.

A tanfolyamokon feKMgcotíik * közrocmiti tematikában előirt témákat, s azokat a fontos párt-, SZOT es karrnanyltatärnzatoikat, amelyek az élműit időszakban jelentek meg. Az oktatási tartalmában tovább fejlődött, nepsae- rőségé nőtt a dolgozok körében. Egyre irrkáfbb részévé vöt a munkahelyi reve’-ésnak, jelentősen segítette a közösségi élet és tevékenység erősödésót az időszerű politikai, gazdasága feladatok megértetéséit.

A hamuin -szakszerveadtii tanfolyama formán és a bizalma tanfolyamok keretében a szervezett dolgozok 165 százaléka tanúit 07 2501, £ hallgatok 65—70 százaléka szocialista bögádtag vwtt, s növekedett a nők és a fiatalok! szama. A fizikái dolgozok aránya is növekedett, az 1972—73.-j oktátáá évben 9400-an. azi|

' 19773—74. oktatni evben 10200- ' an tanultak.

A POlXnkAi tanfköyamökl hsüasHraäl vaUanák a szoőabslal' brigádnaplók bejegyzései. A szo- -''lista brigádok vállalásaik ér-i té kelésénél kiemelkedik, hogy belső etetők fejtódésSiez, tartalmasabbá válásához nagyíjam; ho/.zaurr.íift a politikai tanfolyamon való részvételűk is. Így érthetőbben szemlélik a nagyvilágban. a társadalomban és közvet-' len környezetükben zajlő esiemé— nyékét & csele kv őb ben vállalnak i réssZt a nnmkahetyii koltektwa. j a közösség ügyében is.

A SZOT elnöksége Egyetemibe i vés® táasadalmiank szükségletet és a dolgozok pofitikaö érdeklődése alfái támasztott igényeket, 1974. jfeiuiár 7-í ülésén j határozatait hozótt a szakszer-i

ifjúsági fúrum”

alappontjában állő kiemelt femS* kát —, s a tanfolyamokon kötelezően megtárgyalandó témákat. A többi viszont —, amelyek kiemeli központi témákra épülnek — választás lehetőséget ad az alapszervezetek és a hallgatók számára.

A TANFOLYAMOKON tehát — a kötelező és a szabadon választottakat együttvéve — 6 témát vitatnak meg a résztvevők. Ezenkívül a jövőben is a szakszervezeték központi vezetőségei kijelölhetnek a politikai szükségleteknek megfelelő önálló szakmai témát, de az alapszer- vezeteknek is lehetőségük van arra, hogy — a helyi igények .alapján — egy munkahely vonatkozású témává] egészítsék ki i a tanfolyam tematikáját.

Á SZOT elnöksége határoza- j fában kiemelte, hogy a bejáró dolgozók és a munkásfiatalok j körében hatékonyabbá kell ten-j m a politikai és a felvilágosító I nevelőmunkát. Ezért az 1974—75- I ös oktatási évtől kezdődően a 1 „Társadalmunk időszerű kérdéséi'” és „ A munkahelyi élet időszerű kérdései” tanfolyamok kijelöli kötelező témáinak összevonásával önálló konzultációs jellegű foglalkozássorozatok indulnak. A SZOT elnöksége felelősséget érez a fiatal munkások, a bejáró dolgozók, az új szakszervezeti tagok mozgalmi és a munkahelyi életbe való zökkenőmentes bekapcsolódásáért. Ezért szükséges minden munkahelyen, hogy az oktatási évtől kezdődően a szakszervezeti szervek — a munkahelyi KISZ-szel együttműködve — megteremtek a mozgalom szerepéről, feladataira. a szakszervezeti tagok jogairól és kötelességeiről szóló ismeretek elsajátításának teltételeit. A „Szakszervezett Ifjúsági Fórum” sajátos ifjúsági témákkal segíti a munkahelyi fiatalok nevelését

EZÉRT A SZOCIALISTA brigádok vezetői — a szakszervezett

bizalmiakkal együttműködve időben — a jelenlegi oktatási év előkészítése során — tájékoztassák tagjaikat a tanfolyamok

1974—75. évi tematikájáról és segítsék az érdeklődésüknek, igényeiknek megfelelő témakör kiválasztását. Ahol a brigádtagok véleménye megosztó, ott is biztosítsák a témaválasztás demokratizmusát. Az egy brigád, egy tanfolyan csoportmegoldás nem mindig segíti az egyének politikai fejlődését. A résztvevők számára akkor válik valóban hasznossá a tanfolyam, ha az egyén felkészültségéhez megfelelő színvonalon olyan ismereteket sajátít el, amelyeket vállalásai teljesítéséhez felhasználhat. Ma már több munkahelyen tapasztalható. hogy nagyobb politikai ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező brigádok külön csoportban kellően felkészült propagandisták vezetésével magasabb színvonalon dolgozzák fel a politikai tanfolyamok anyagát.

A SZAKSZERVEZETEK politikai oktatási tevékenységének — a mozgalmi munka minden szintjén — szervesen kapcsolódnia kell a pártoktatás egységes rendszeréhez. Ezért minden munkahelyi szakszervezeti testület az éves politikai oktatási tervek elkészítését a pártszervekkel szoros együttműködésben és politikai mérlegelés alapján határozza meg. Megyénk 310 alapszervezetében 750 propagandista és több mint 4500 bizalmi közreműködésével dolgoznak az 1974—75. oktatási év előkészítésén, szervezésén. Ehhez minden szakszervezeti bizottságnak ismét rendelkezésére állnak a tanfolyamok 1974—75. évi témáit tartalmazó röplapok, melyek segítségével a hallgatókat megfelelően tájékoztathatják.

Hajdú Antal

az SZMT munkabizottságának vezetője

q fev°ben íáfcfcuk

Miért jobbak a hétköznapok?

Nincs ikonnyű dolga a szombat-vasárnapot a televízió előtt eltöltő kritikusnak mostanában. Egy-egy tavaszi, most már inkább kora nyári hétvége műsora olyan egyenetlen, olyan középszerű és válogatásra kevés alkalmat nyújtó, hogy jószerével nem lehet mit írni róla. Persze ez csak abból a szempontból igaz, ha érdeklődést megmozdító oldaláról vizsgáljuk: ha a kritika mérlegére tesszük a két napot, bőven van írnivaló.

De folyton csak kritizálni és alig elismerni, még ritkábban lelkesedni — nem hálás dolog, elhiihetik! Mit lehet hát tenni? | Vagy ragaszkodni a megszokott módszerhez és felsorolni — bizonyítani mi miért nem volt jó ( a tévedés lehetőségét is beleszámítva) —, vagy pedig kiemelni a két napból egy-két mű- sorszerkezetileg fontosnak tűnő eseményt, és azokról írni.

Válasszuk ez alkalommal ezt az utóbbi módszert, megjegyezve. hogy a két nap teljes programjáról írni sajnos most sem lehetne lehangol ódás nélkül. Ez most már hosszú távon nemcsak lehangoló, hanem bosszantó is, hozzávéve azt, hogy a vidéki tévé-néző alkalmanként még azt sem teheti meg, hogy átkapcsol a második csatornára, ahol — a műsorújságban jól megfigyelhető —. úgy tűnik, sokkal színvonalasabb a program.

Marad tehát az első csatorna ( a maga elég sűrű színvonalfog- híjaival, válogatásra, ha tehetjük.

Szombatom a „Szombat esté”- ben reménykedtünk, de aki végignézte, nem lelkesedik. Elismerésre is csak egy vagy két részletét javasolhatjuk, a többi újból és elég sokszor a könnyű érdektelenség, finoman terjengő unalom rubrikáiba kívánkozik. Giardini: Éljenek a víg nők! című kórusműve a Budapesti Madrigál Kórus előadásában jó nyitány, kár viszont, hogy a képi látvány elkedvetlenítő a szürke. világos és nomályos képrögzítés miatt. A „Nők reflektorfényben” Fekete Katalin filmösszeállítása, megfelelő befejezés nélkül, egyenetlen minőségű filmanyagból. Egyetlen értékes színvonalas produkció ebben a mostani „Szombat esté”-bem Molnár Ferenc „Delila” című vígjátékanak tévéváltozata volt, Simó Sándor rendezésében. Ruttkai Éva okos és rafinált alakítására legalább annyiszor emlékezhetünk, mint Kállai Ferenc pompás Virág urára, és Andai Györgyire, aki a luxus-életre vágyó fiatal cukrász-lányt játszotta tehetséggel és más lehetőségeit is bőkezűen ajándékozva. Értették a Molnár Ferenc-i légkört Paudits Béla és Balázs Péter is. Ezzel a közel egyórás tévéjátékkal aztán ki is merült a műsorbloíkk legfőbb lehetősége. Karinthy Frigyes „Hogyan kell bánni a férfiakkal?” c. szellemes jelenete unalmassá szürkült a képernyőn, főként Cáürös Karola hibájából, aki nem volt képes sokszínű, izgalmas lenni, pedig öngyilkosságra készült egy fa alatt. „A „Hat nő, hat francia dal”-ban ügyesen kiválasztottak az egyetlen Bencze Ilona mellé ötöt, akik lehetnek jó színésznők, de sanzont énekelni képtelenek, következésképpen — az operatőr jóvoltából — egy-egy szép közeli profilkópben gyönyörködhettünk inkább. A versek — szépek. Az előadók is hittel és tehetséggel mondták azokat, mégis furcsa volt ez a pár perc, és nem is találták meg a helyét. Ami még volt, már semmi nyoma nincs.

A kérdés viszont megmarad továbbra is: miért nem sikerülnék igazán ezek a „Szombat esték?” Nem elég korszerűek? Értem ezen az izgalmat, a maisá- got is, meg sok egyebet, ami nem engedné, hogy közben a néző azon töprengjen: nem lett volna-e jobb moziba mennie?

A vasárnap talán még kevesebbet hozott. A ,J/liddlemarch” angol tévéfilm-sorozat halvány mása csak a régebben vetített sikereknek, „A tekerőlant művésze” a néprajz lelkes híveit érdekelte, este pedig „A gyanúsított” című 1944-es amerikai film — a kitűnő Charles Laughton játéka ellenére is avitt és lényegtelen. Szűk kört érdekelt „Az építészet megfagyott zene* dr. Pogány Frigyes műsora, annak ellenére, hogy kiemelkedett a vasárnap műsorából.

Újra arra gondolunk, anmt már többször megemlítettünk: a hétköznapok jobbak! Az is biztos, hogy nem jól van így.

Sass Ervin

viezeti pniVrttlwti oktatás "tortübb- fejtesztasérSL Ttekiiitsfik át iöVrden 3Z oktatás tartalmában , : módszErében be következő váltó-! zásokat, s azt, hogy mindez tbö- I Íven további segítségest ad a szer- j "wessHtt dojgnffisök képzéséhez.

A* 1934—75. oktatási évtől kezdődően a jvitegigényeknek és a helyi poírtikai szükségleteknek megfelelő témaválasztás ílőeegL lésére a „Társadalmunk ickxsae- rő kérdése?” és „A munkahelyi éleit időszerű kérdései” tanfolyamok tematikái 9—9 témát tartalmaznak. A SZOT titkársága megjelöB az adott oktatási évben a tömegpolítikaí munka köA MEZŐGÉP Vállalat j Központi Gyáregysége, : Szarvasi út,

felvételre keres j

■

vasipari ismeretékkel ren- 5 delkezó raktárost, raktári i segédmunkást, valamint ! villanyszerelő, eszterga, lyos, lakatos szakmunkásokat és szakma nélküli munkavállalókat.

Jelentkezés: a gyáregység munkaügyi előadójánál- 1934, JÜNIUS 11,

31

— Barátaim vannak a magyar vegyiparban. Akikkel kezdtem. ma vezetőik. Most még segítenek. Két év múlva már nem. Nem várom meg ezt az időt. Unom magam itt.

— Ügy tudom, tulajdonképpen nincs főnöke. Szabadon dolgozik.

— Kevés az nekem. Károm gyárat építettem.

— Az egyikről már beszelt.

— A másik kettőt rövidesen a felszabadulás után. Az elsőben, Rákospalotán, növényi olajait készítettünk. A másikban növényvédő szert. Negyvennyolcban én államosítottam a vegyi üzemeket. A következő évben a Martkó utcában ültem, vizsgálati fogságban.

— Az volt a vád ellenem, hogy rossz csávázószert gyártottunk. A gabona megüszkösödött. EgymiTlliárd forint kárt okoztam az országnak. Az államvédelmi hatóság emberei kihallgattak. Elém tették a jegyzőkönyvet. Felháborodtam. Nem írtam alá. Rendben van. Ujjal se nyúltak hozzám. Másnap ismét elém tették a papírt. Megint nem írtam alá. Viszi szavittek a zárkába, amelyben » alig fért el két emiber. Társam, 3 dörzsölt bűnöző, ,.kioktatott”,

Részletek a Gondolat. (Mádénál az Idei könyvhétre megjelenő riport- könyvből.

LÁSZLÓ LAJOS,

URÁNBÁNYÁSZOK

írjam csak alá. majd az ügyészségen visszavonom. Megtettem. Az ügyész aztán olyan vádiratot készített ellenem, amelynek alapján négy-öt évet kaphattam volna. De a tanúk bevallották, hogy vetés előtt nem keverték össze a gabonáit a csávazószerréL csak ráöntötték. Siettették őket, hogy a tanácsok jelenthessék: befejezték a vetést, Karácsony előtt volt a tárgyalás, utána mindjárt hazamentem.

— Még egyszer volt dolgom az államvédelmi hatósággal. 1950-ben a vegyi gyárban kigyulladt az az üzemrész, amelynek vezetője voltam. Éjfél lehetett. Az irodában dolgoztam, amikor berohant a portás a hírrel. Nem volt más bénít, csak az üzemi rendőr, egykori Hunyadi-páncélos. Míg a tűzoltókat riasztották, hárman eloltottuk a lángokat. Nem is gondoltunk arra, hogy a vegyszer bármelyik pillanatban robbanhat,. A tűzoltókkal egy teherautó államvédelmi katona is érkezett. Mi ott álltunk kormosán, piszkosan, remegve. Vártuk, hogy megdicsérjenek bennünket. De hiába vártunk, tehát indultunk mosakodni. Akikor az államvédelmi főhadnagy, a parancsnok megfogta a karomat: „Hohó, mérnök úr, maga velem jön!” „Hová?” „Az irodába!”

— Mentünk fel a lépcsőn. Cigarettára akartam gyújtani, de a kezem annyira remegett, hogy nem sikerült. A főhadnagy nevetett. Felkattintotta az öngyújtóját. Azt kérdezte: „Mérnök úr, maga miért reszket?” Nem tudtam válaszolni. Fent az irodában a tiszt felvette a telefon- kagylót, és bejelentkezett az illetékes parancsnokságra; Azt hittem, megint bevisznek. De a főhadnagy azt mondta a kagylóba: A tüzet eloltották. Oka műszaki hiba. Felelősségre vonást nem javasol. Majd kezet fogott velem: „Mérnök űr, «saga

ne remegjen!**

— 1952-ben a felszabadulás óta végzett munkámért és egy vegyipari találmányért Kos- suth-díjra terjesztettek fel. Nem kaptam meg. Akkor bántott ez a dolog. Az a társam kapta a kitüntetést, aki később csatlakozott a munkámhoz. Viszont nem volt afférja az élelmezésügyi minisztériummal, mint nekem. 1951- ben ugyanis a minisztérium azt szorgalmazta, hogy Magyarországon is kezdjék meg kukoricacsutkából a szeszgyártást. Hülyeségnek tartottam. Javaslatomra a Minisztertanács elvetette az indítványt.

—■ Az első házasságom felbomlása után vittek először idegszanatóriumba. A feleségem elhagyott. kirúgatott a munkahelyemről. Akkor kerültem először Pécsre. Egyéves szanatóriumi kezelés után. Albérleti szobáim volt Repülővel jártam te Pestről. Fél év múlva megnősültem. A másik feleségemet rövidesen autóbuszszerencsétlenség érte. Alig tudták megmenteni. Megint megbetegedtem. Űj helyemen, a Vegyipari Trösztnél sem voltam teljes értékű ember. Azt hiszem, nem bánták, amikor ismét Pécsre kívánkoztam. Az ércdúsító főmérnöke lettem. De nem jöttem volna, ha tudom, mi vár rám.

fFolytatjuk}