Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-04 / 128. szám

q §y°ben láttuk Színvonalas hétvége Békés megye az élen a Kossuth-könyvek terjesztésében Békéscsabai terjesztők tanácskozása Ä békéscsabai pártalapszerve- aeték könyvterjesztői, bizomá­nyosai az elmúlt hét derekán gyűltek össze, hogy kicseréljék tapasztalataikat a politikai iro­dalom terjesztésének helyzeté­ről, módszereiről, feladatairól. Roszik György, a Kossuth Könyvkiadó Békés megyei ki­rendeltségének vezetője össze­gezte a közelmúlt eredményeit, tanulságait. Elmondta, hogy a megyeszékhelyen az elmúlt esz­tendőben 708 000 forint értékű politikai könyvet vásároltak az alaipszervezetek kommunistái, az üzemek dolgozói, a kirendelt­ségtől, s ez több, mint kétszerese az 1969-es adatnak. Az elmúlt évi érdeklődés mintegy nyolc százalékkal múlta felül az or­szágos vidéki átlagot. Ez is hoz­zájárult ahhoz, hogy Békés a megyék rangsorában az első he­lyen álL Akadnak azonban hi­ányosságok is, amelyek közül a legnagyobb gondot az okozza, hogy a vásárolt könyvek befi­zetésének gyorsaságában a me­gye csak a tizennyolcadik. A tanácskozás résztvevői fel­hívták a figyelmet arra, hogy a bizományosoknak minél többet kell tudniuk a terjesztendő könyvekről — egyrészt több olvasással, másrészt a most még időnként nem kielégítő meny- nyiségű segédanyagok, ismerte­tő szövegek felhasználásával. Hangsúlyozták a terjesztés fo­lyamatosságának, módszeressé­gének, alaposságának fontossá­gát. Jármi Ernő, a Kossuth Könyv­kiadó terjesztési főosztályának helyettes vezetője arról beszélt, hogy az alapszervezetéknék kü­lönösen ott van sok tennivaló­juk, ahol a terjesztési eredmé­nyek átlagon aluli érdeklődésről tanúskodnak. Szólt olyan tapasz­talatokról, hogy bizonyos mun­kahelyeken csak a szocialista brigádtagaktól „várják el” az olvasást, s akad olyan példa, hogy gazdasági vezetők keveseb­bet törődnék önmaguk politikai továbbképzésével, mint ahogyan azt az általuk irányított kollek­tíva tagjainak többsége teszi. Ezeken a helyeken különösen nagy szerepe van annak, hogy az alapszervezetek segítsék a könyvbizományosokat. A kiadó képviselője megnyugtatta az ide­gen szavak szótárát hiányolókat: rövidesen kapható lesz e keresett mű új kiadása. A tanácskozás' összefoglalója­ként Oláh Józsefné, az MSZMP városi bizottságának munkatár­sa arról szólt, hogy a politikai könyvek terjesztését változatla­nul a pártmunka részének kell tekinteni, s különösen nagy gon­dot kell fordítani a gyengébb alapszervezetek segítésére, az elszámolási fegyelem növelésére. A következő időszakban pedig fel kell használni a terjesztés­ben két közelgő eseményt: fel- szabadulásunk 30. évfordulóját, valamint az MSZMP jövő évi, XI. kongresszusát. Nem csalódtak azok, akik a hét végén a jó szórakozás igé­nyével ülték a készülék elé. A szombat—vasárnapi programban túlsúlyban, volt a szórakoztató műsor, s ha nagyon' szigorúan nézzük, akkor mindössze két olyan, szorosan kapcsolódó tár- sadalompol i ti kai műsort lát­tunk, amely milliókhoz szólt. A fontosság miatt, hagyjuk az ará_ nyokat. s kezdjük az utóbbival. Szombat délután láthattuk a Tanév végi helyzetjelentést, amelyben dr. Gosztonvi János miniszterhelyettes a véget érő tanév tapasztalatairól szólt. Mi­ért említjük ezt a szokványos­nak is tűnhető műsort? Első­sorban azért, mert — s ez a szerkesztők érdeme is — nem volt szokványos, másodszor: mert olyan kérdéseikről, gondo­láitokról szólt már tapasztalat formájában, amelyek százezrek vonala miatt érdénél elisme­rést. Mindenekelőtt a gyerekek irodalmi magazinját említhet­jük — minő véletlen, mintha itt is fellelhetnénk valamilyen kapcsolódásit az oktatáspolitiká­hoz, amelyből ezúttal a tele­vízió vállalt részt — s kitűnően alkalmazta a játékos, szórakoz­va tanulást. A szombat esti tv- játék — Veszélyes forduló — és Fábri Zoltán Plusz-mínusz egy nap című filmje már jóval több figyelmet kívánt. Az első, kusza kapcsolataival, s a túlsá­gosan is erre koncentrálásával majdnem elsikkasztotta a lé­nyeget: egy szépség-illúzió má­zával bevont világ belső rot­hadtságát, amelyben a kiégett emberi érzések hamuja alatt a parázs is csak illúzió. A Fábri - filmben viszont huszonöt év után is égett, lángolt egy haj­dan Adolf névre hallgató pi­SzemerfcéTő eső szomorította meg az időt vasárnap délután Vésztőn is. A tanácsházával szemben ázottan csüngött egy lilanyomatos plakát egy desz­kakerítésen, a plakáton az in­vitáló felirattal: a megyei ün­nepi könyvhét megnyitó ün­nepsége vasárnap délután 5 órakor a vésztői községi könyv­táriban. Vendégek: Galambos Lajos József Attila-díjas író, valamint az Űj Aurora szer­kesztői, Filadelfí Mihály köüítő es Tóth Lajos író. Egy modem, több szintes épülettömb első emeletére uta­sít a tábla: Községi Könyvtár. Csupa-ablak, csupa-kényelem, hatalmas, oszlopokkal meg- megszakított belső terű könyv­tárterem. Egy olvasná szerető község gondoskodásának, könyv- szerete tériek megvalósult bizo­nyítéka. A könyvespolcok között idő­sebbek és fiatalok, a mai meg­nyitó közönsége. A bejárati ajtónál Balogh Ferenc, a me­gyei könyvtár csoportvezetője és a helyi könyvtáros fogadja a most érkezőket. Egy jókora asztalon a könyvhétre megje­lent kötetek szépen sorban ki­rakva: lehet válogatni, nézeget­ni, beleolvasni. Az asztal sar­kán magasabb oszlop az Űj Aurora nemrégen megjelent második számából. Mellette Galambos Lajos könyve; Szenit- jános fiejevétele című. A beszéügetésszigetefk lassan eggyé olvadnak, helyet foglal mindenki. A hirtelen elömlő csöndet egy parolinos úttörőve­zető kislány töri meg, Juhász Gyula: Himnusz az emberhez című versét szavalja. A figye­lem teljessé válik, valahogy mindenkin úrrá lesz az Ünnep- Lés hangirata. A megjelenteket Balogh Fe­Onnep a könyvért, ! az olvasó emberért '«BaaansMHiinaBaaBBKiiivbiisBcaiMBaaBKBmBveBai fene üdvözli. A házigazda, Ko­máromi Gábor tanácselnök ün­nepi beszédet mond: a meg­nyitó közönsége szinte véle ismétli a szavakat, gondolja át az elmondott igazságokat az olvasásról, az írott, a nyomta­tott betű erejéről, hatalmáról. Az elsőnek bemutatott alko­tó Filadelfi Mihály. Verseit ol­vassa fél. A nap problémáit, a jelen, a jövő gondjait költészet­be foglaló alkotásait szavalja. A „Cím nélkül”-«:, „A szavak udvarát kutatom”-ot, a „Testa-" mentum” című poéma részlete­it. A költészet után a prózáira vált a sor. A nyírségi születé­sű író, Galambos Lajos áll fék Egy új novelláját olvassa. A megváltozott világ érdekes, fi­nom rajzú metszetét (kapjuk. A krúdys hangulatú kisváros ré­gi kocsmája helyén ma új kol­légium áll... Paradoxon? Ta­lán... Vagy inkább az ember mindig tenni, jót alkotni tudó erejének példája. A harmadik vendég, az oros­házi származású Tóth Lajos a szűkebb tájunk olvasóihoz szó­ló, a táj alkotóinak fórumot biztosító irodalmi, közművelő­dési és politikai antológia, qz a győri tűzről Mint ismeretes, szombaton, tűz keletkezett a győri Rába-! gyár közel ezerötszáz négyzet- j méteres vegyszer- és festékrak.. tárában. Egy elektromos meg- j hajtású targonca vezetője a szabályokat megszegve, behaj­tott a raktárba, s a targoncá­ról leesett egy gyúlékony vegy­szerrel töltött ballon, és ez rob. bánást, majd tüzet okozott. A nagy apparátussal gyorson a helyszínre érkező tűzoltóiknak másfél ói a alatt sikerült a tü­1OT4 JÚNIUS 4 zet megfékezniük, az anyagi kár már így is meghaladta az ötmillió forintot. A II. világ­háború óta ez volt a legna­gyobb tűz a városban. Czöndör János termélési igaz­gató vasárnap délelőtt elmond­ta: a megmaradt vegyszer és festék biztonságba helyezését szombat estig befejezték, va­sárnap pedig az anyagellátási főosztály dolgozói tartottak rendkívüli műszakot. Pontos ki­mutatást készítettek az elégett vegyszerekről és festékekről, amelyeknek pótlására hétfőn reggel intézkednek, hogy a ter­melésben ne keletkezzen zavar. Az épület helyreállítását is megkezdik a közéd napokban, Oj Aurára születéséről, egyre erősödő jelenéről beszel. Majd pár percre a kegyelet ragadja meg az embereket: az első szám megjelenésekor halit meg az antológia főszerkesztője. Darvas József. S az emlékezés távolabbi évekhez nyúlik visz- sza: a beszélgetés első kérdése Váci Mihályhoz kapcsolódik. Galambos Lajos a hittel, ön­tudattal, következetes kiállás­sal alkotó költőnk egykori ba­rátja mondja el Váci életének utolsó -napjait. Az egyre szaporodó kérdések hangulatot is váltanák. A ven­dégek munkásságáról, életük­ről, napi politikáról, minden­ről kérdeznek a vésztői iroda- lomibaráitok. Lassan közösséggé alakul a könyvtárteremben ülők csoportja. Családdá, a vers, a próza ünneplő családjává. A községre ráül az este. Bú­csúznak az alkotók közönsé­güktől. A kezekben, kabátzse­bekben könyvek lapulnak, ben­nük a mai nap emlékével, a dedikációkkal (Nemesi) beszédtémái voltak az utóbbi években. Emlékeztetőül csak néhányat: tananyagcsökkentés, osztályzás, rendtartás, amelyek mindegyikéről külön műsoro­kat láthattunk már. Ez az in­terjú valójában összegezése volt mindennek, az oktatás­politikai határozatok megvaló­sítása első teljes évének. Hall­hattuk, mit tettek ezért az ok­tatásügy irányítói, s maguk a megvalósítók, a pedagógusok. Ha ebben a műsorban nem is jutott ki a tisztelgésből a pe­dagógusoknak — nem ez volt a célja —, kijutott a vasárnapi pedagógusnapi köszöntőben. Mindenesetre (kitűnő volt a nyilván tudatosan egymáshoz szerkesztett és kapcsolódó két műsor, bár azt nehéz lenne el­dönteni. melyik volt valójában a háttéranyag. A szórakoztató blokk első­sorban változatossága és szín­lÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK 25. Ha mostanában új embert vesznek fel a körzetemben, en­gem rendszerint megkérdeznek. Elég gyakran van ilyen, mert van vándorlás. És én azt az új embert éppen olyan nagy sze­retettel karolom fel, mint annak idején engem azok. akik közül már többen nyugdíjasok. Talán nem tart szószátyárnak, ha ki merem jelenteni, azért is dol­gozom, hogy könnyebb legyen az átmenet azoknak is, akiknek már fogytán van az erejük, mert lehúztak itt tizennégy-tizenöt évet. És ilyenkor már a bányász, ha akarja, ha nem, kénytelen könnyebb beosztást kérni, ahol természetesen kevesebbet is keres. Erre a sorsra én is elju­tok De nem mindegy, hogy mi­lyen körülmények között. Mert az ember szereti, ha megbecsü­lik. és a fizetésen túl, olyan for­mában is elvárja az elismerést, amit nem lehet forintban kife­jezni. * Részletek a Gondolat Kiadónál tus Idei könyvhétre megjelenő riport- könyvből» — Nem az én tisztem, hogy szakvéleményt adjak a mi bá­nyánk gazdaságosságáról, de egyéni véleményem szerint mi nagyon drágán termelünk. Sok­sok követ megmozgatunk, ren­geteget robbantunk, szállítunk, hogy az érchez jussunk. De ter­melünk. mert kell. Ha nem kel­lene.. bezárnák a bányát. Dermesztőén hideg, huzatos az út vége. Futunk a népes felé. De csak negyedóra múlva in­dul. A bányászok morognak. — Ellopják az időnket.... — Legalább újságot olvashat, nék, de olyan sötét van itt, hogy az ember még a taknyát se ta­lálja ... — Olvass a lámpánál, te kele­kótya. Ez se jut önállóan az eszedbe? — mordul fel egymély hang a kocsi belsejéből. Szűk a kocsi. Hideg van, ki­szállok. A táró fala mellé hú­zódunk. — Olvasnak újságot? — Ä... csak úgy mondtam ■— dörmög a mély hang — Nem­igen van kedve az embernek. romániás ránk maradt tűzcsiho- lója, aki szeretett volna min­denért fizetni, de mert nem akartak rá emlékezni, újra borzalmat keltett. Emlékezni, emlékeztetni, feledni, feledtet­ni sokféleképpen lehet! A vasárnap este sugárzott Fekete Orfeusz tizenöt eszten­dő alatt világszerte elismerést váltott ki, s ehhez a líraian szép filmhez már aligha lehet új észrevételt tenni. Csupán a szinkronról mondjunk annyit; telitalálat volt. No és persze a televízióról is, hogy műsorra tűzte. Ez az elismerés egyéb­ként a tv hétvégi műsorára is vonatkozik, egyenletes, színvo­nalas programot láttunk, s újra a tanulság: a zömmel szóra­koztató műsor akkor válik iga­zán azzá, ha olyan tartalomma! telítődik, mint az elmúlt hé* végén. Seleszt Ferenc ISSCBl Ha egy alaposain végigdolgozott műszak után innen kiszáll.. „ —• Hat óra negyven perc..! — Ahogy a nagykönyvben megírták! Csak számítsa. Nem kell hozzá ceruza se. Ha dél­előttös vagyok, fölkelek öt óra­kor. Akkor már igyekeznem kell, hogy elérjem a buszt, ami fél hatkor indul. Mire munkához látok, nyolc óra. Aztán hajrá, délután háromnegyed háromig Fölérünk, megfürdünfc, eszünk valamit, és beérek a városba négy órakor. — Most tehát számítsa ki — harsog a másik oldalról egy re­kedt hang —., ez mennyi?! — Tizenegy óra ... — Na lássa...! Nem én mond. tam! Toporgunk, mozgolódunk. Hi­deg van. Az egyik bányász rám teríti a kabátját. — Nehogy hősi halott legyen — és nevet. — És maga?! — Megszoktam én ezt már! Olyan a bőröm, mint a disznóé. Vastag ég recés. Űjabb mozgolódás, néhány üres kocsit rákapcsolnak még a szerelvényre. Ügy látszik, indu­lunk. A kocsiban megint felparázs- lanak a cigaretták. A Kossuth füstje marja a szememet. Zaka­tolnak a népesnek nevezett bá- dogkisznik, a váltókon nagyot zökkennek. A vasúti utazás il­lúziója tehát megvan. A mellet­tem ülő bányász rágcsál vala­mit. A szemben ülő meglöki a karjával. — Te jenki...! Nem szégyel­lett mint a taknyos kamaszok,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom