Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-22 / 144. szám

Magyar—szovjet barátsági nap Kamaton Ä Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának meghívá­sára tegnap, június 21-én, a délelőtti órákban Békéscsabára érkezett Mazarkin Szem jón, a szovjet nagykövetség első titká­ra és Rajevszkij Sztanyiszláv követségi előadó. A vendégeket a HNF megyei bizottságán Vichnál Pál, a HNF nemzetközi béke- és barátság munkabizottság titkára és Nagy Jenő, az MSZMP megyei bizott­ságának osztályvezetője fogadta. Baráti beszélgetésre ikerült sor, amelyen Mazarkin Szem jón megköszönte a szívélyes fogad­tatást és elmondta, hogy öröm­mel tett eleget • meghívásnak, hiszen eddig valahányszor ellá­togatott Békés megyébe, itt min­dig jól érezte magát. Nagy Jenő tolmácsolta Frank Ferencnek, az MSZMP Békés megyei Bizottsá­ga első titkárának üdvözletét, aki halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem találkozhatott a ked­ves vendégekkel. A délutáni órákban Kamuira látogattak a Béke Termelőszö­vetkezet kultúrhelyiségébe, majd felkeresték az üzemegységeket és határszemlén vettek részt. Ezt követően találkoztak a termelő- szövetkezet és a szocialista bri­gádok vezetőivel. Este a kultúrháahan magyar— szovjet barátsági estet rendeztek. A megérkezés pillanatában Vichnál Ml köszönti m vendége­ket (Fotó: Gál Edit) Kedden sorsolják utoljára a IV. Békekölcsönt iintniiH A IV. Békekölcsön utolsó sor­solását június 2Ötén, kedden 16 orakor tartja az Országos Taka­rékpénztár Münnich Ferenc utca 16. szám alatti kultúrtermében. A nyereménnyel kisorsolásra kerülő kötvények értőié 24 mil­lió forint, míg névértékben 75.3 millió forint értékű kötvényt fi­zetnek vissza. A nyeremények kifizetését, illetve a kötvények beváltását összesített nyere­ményjegyzék alapján 1974. jú­lius 16-án kezdik meg. A sor­solás eredményét a június 26-i lapok közlik. (MTI) A gyakorlati foglalkozás szakfelügyelőinek VI. országos tapasztalatcseréje után ■ mezőgazdasági jellegű gyakorlati foglalkozás szakfelügyelőinek VI. or_ szagos tapasztalatcsere táj értekezlete Békés megyében zajlott le a közelmúltban. Az Országos Pedagógiai Intézet gondozásában rendezett tapasz, talatcseréknek nagy jelentősége van a gyakorlati oktatás dina­mikus fejlődésének ütemében, a fejlődés irányának meghatá­rozásában. Az országc« szint egységének kialakulása nem kis részben ezeknek a tapasztalat­csere-látogatásoknak köszönhe­tő. Nem véletlen tehált a Bé­kés megyei művelődésügyi osz­tály vezetőjének az a megfogal­mazása az értekezlet céljáról, hogy „A megyénkben szerzett tapasztalatokat vigyék el. a sa­játjukat hagyják itt cserében”. Valóban így is van. A szakfel­ügyelők begyűjtötték immár az ország legkülönbözőbb megyéi­ből — Tolna, Bács, Győr-Sopron, Borsod. Bajdú-Bihar és most Békés megyéből — a tantárgy! tanításának legjobb tapasztala- j tait, a tárgy új lehetőségeit, és I vitték el az ország minden me­gyéjébe, hogy velük megtenné-1 kenyítsék a hazai munkát. A Békés megyei tapasztalat-1 csere szervezésében hadd emel-1 jem ki azt a komplexitást, ami j a látogatók többségét megfogta. Békés megye Tessedik Sámuel j szellemében, a fogalommá ne­mesedett viharsarki történelmi múlt folytatójaként magas fokú mezőgazdasági múlttal, de még ragyogóbb jelennel akarja át­örökíteni a Jövő nemzedékének a mezőgazdasági kultúra elmé­leti és gyakorlati ismeretanya­gát. A tapasztalatcsere alkalmá­val egy-egy közigazgatási egy­ség vezetői közül megszólaltak mindazok, akik segítő figyelem­mel kisérik a tanulók gyakor­lati képzését, mezőgazdasági kultúrájuk alakítását. A párt, a tanács. a termelőszövetkezet, az iskola vezetői beszámoltak ar­ról, milyen eredményeket tud­nak magúk mögött, milyen el­ismerés kísérte munkájukat és milyen új célok, új nagy aka­rások feszítik őket. Mindezek, de a nagyüzemi kertészeti be­mutatók is azontúl, hogy szak­mai tapasztalat szerzésére vol­tak jók, de az ország szakfel­ügyelői szemléletének formálá­sához nagyon pozitív módon járultak hozzá. Már ott a hely­színen kifejezésre jutott, hogy az eredmények nem kevésbé a vezetők egységes munkájából erednek, azok egymás kölcsönös segítésén nyugszanak. Az iskolai oktató-nevelő mun­ka eredményeinek bemutatásá­ban nagyszerűen kidomborodott az a hármas tagoltság, ami a mezőgazdasági jellegű gyakorla­ti foglalkozás tantervében ér­vényesül: a kertészeti ismere­tek és gyakorlatok, a műszáki ismeretek és gyakorlatok (fiú­tanulóknak télen), háztartási ismeretek és gyakorlatok (le­ánytanulóknak télen). H osszan lehetne a szerzett tapasztalatokat elemezni, de erre itt nem vállal­kozhatunk, csupán azokat a legszembetűnőbb észrevétele­ket emelném ki. ami mindany- nyiunkat megfogott. A tanterv- módosító rendelkezés kiemelte a primőráru-termesztés jelentő­ségét. A meglátogatott iskolák nagyon élénken reagáltak erre, és a nő vényhaj tatás legkülön­félébb módját, formáját hozták létre a gyakorlókertekben. Az egyszerű fóliasátraktól kezdve az állandó jellegű csővázas fó­liaházon keresztül a fűthető üveges növényházig sokféle for­máját, ötletben gazdag kivitelét láttuk a primőráru-termesztés­nek. Ebben a vonatkozásban, ha nem is úttörőszerepre vállal­koznak, de az élettel együtt me­netelnek. A másik hasznosítható meg­figyelés az a harmónia, ami a művelési ágiak között van. A táj jellegének megfelelő meny- nyxségben kap helyet a zöld­ség. a gyümölcs, a szőlő és a dísznövény termesztése. Éppen ez teszi alapjában esztétikussá — a hasznosság mellett — a kertieket. Ügy érzem, hogy ezek alapján a gyakorlókerteknek nem kicsi az a szerepe, hogy kisugárzó erővel hasson a házi­kertekre, a hétvégi- és hobby- kertekre, amiknek száma már közel kétmillió, és amikre ez a kisugárzó hatás bizony iá is fér. 4L — Üvegház. A váródban, naa talál olyan kertészetet, mint a miénk. Cserepes virágok, trópu* sí növények. Bármelyik bánya­üzem elé megy, parkot, virág­ágyat lát, az ércdúsító üzem udvara, mint egy kert. De név­napokra is több szegfűt, rózsát adnak d, mint a kertészeti vál­lalat... — Nálunk nincs neh& mun­ka. De ha valaki nem figyel, hamar megvan a baj. Ha egy gép megromlik, az egész üzem érzi. Ha valaki nem használja a .védőöltözéket, ne csodálkoz­zék. Egyébként ilyen hanyagság nálunk tizenöt év alatt, azóta működik az osztályozó, a dúsí.* tó. alig fordult elő, — Igaz a szóbeszéd a tudatos rongálásokról, szabotázsokról? — Lehet, hogy ilyesmiről be­széltek magának. Mese. Az, hogy került közénk olyan ember is. aki az üzemi titkot kiadta, kétségtelen. De ezt hamar le­fülelték. Hogy loptak tőlünk ércrögöt? Ez is igaz. De ki? Egy szerencsétlen vasutas, aki azt hitte, ebből gazdagodik még. Azt is lefülelték Sajnos, az öt­venes évek végén még akár­hány látogató jött hozzánk a minisztériumból, az mind az el­lenséget kereste. El se tudta képzelni, hogy nálunk a labora­• Részletei; a Gondolat Kiadónál aa Idol könyvhétre megjelent riport. «inyvMa. tóriumok, a csarnokok nem hemzsegnek az ügynököktől. Egyszer, még 1958-ban, én is a gyanúsítottak között voltam. Egy bizonyos minisztériumi fő­előadó azt mondta rám, kiad­tam az uránkinyerés legújabb kísérleteinek a módszereit egy amerikai cégnek. Nyugati szak­lapban olvasta. Én erre elhagy­tam a munkahelyemet, és je­lentkeztem a bányába. — Akkor szálltam le másod­szor. De még műszak közben lejött a főmérnök, és azt mond­ta, be volt rúgva a főelőadó. Később a főmérnököt is elbo­csátották. Pedig a magyaror­szági mélyművelésű bányák legjobb szakértője volt. A vegyész a száraz fűcsonk­ból kitörő új füveit simogatja. Én a völgyet nézem, ahol a te­herautók farönköket szállíta­nak az erdőből. A rönkökön ülő favágók akkorák, mint a méhek, amelyek a faház mö­gött csimpaszkodnak a szalma­kasban. A favágók nehéz mun­kát végeznek — jó levegőn. A bányászok nehéz munkát vé­geznek — fojtó melegben, pá­rás, harmatos sziklafalaknál. Hamar öregednek, hamar fá­radnak, keveset olvasmaífc, ke­veset tanulnak A vegyész, aifci a tudományok kandidátusa, mit tud az ő éle­tükről, keserveikről, s érdekli-e őt egyáltalán ezeknek az em­bereknek a sorsa? — Én ugyan mit tanulhatok tőlük: durva beszédet, károm­kodást; ők tőlem kémiai képle­teket Egyőnknek se hiányzik a másik. — Valahol olvastam egy sta­tisztikát. Eszerint a bánya ál­lományának húsz százaléka egyetemet. főiskolát végzett. Negyvenöt százaléka technikus és huszonöt Százalékának az ál­talános iskolai végzettsége sincs meg. — Az ércdúsítónál alig van ilyen. Talán azok között akad, akik faluról járnak be, és már közelítenek a hatvanadik évülő. hoz. Nekik már hiába beszél, nekik a tehén- és a disznótar­tás, a gazdálkodás a mindenük. A bánya azért jó, hogy vala­honnan nyugdíjat kapjanak. — A bányászok egy része csak iszik, nőkre költi a pén­zét. Alighogy megkapja, már tovább is adja. Mit lehetne ten­ni értük? A vegyész feláll. Bemegy a faházba, kihozza a bort. mel­lénk teszi. Tölt nekem, magá­nak szódát spriccel. A távolba néz. A dúsító tornyait, kémé­nyeit súrolja a tekintete. Kortyolgatjuk az italt. Keres_ sük a hangot, a fonalat, amit elvesztettünk, anélkül, hogy akartuk volna. Alattunk a me­zőkön füst száll a magasba, szürke, gomolygó ködfüggöny, magja piros-fekete, időnként fellóbban, amikor valaki újabb csomót dob rá és a lángok pró­bálnak megbirkózni az emye- dés maradékaival. A vegyész kabátja zsebéből papírt, ceru­zát vesz elő. Néhány, számom- ’ ra érthetetlen jelet, képletet; vet a papírra, aztán felém for- ! dúl. ■ — Ha lenne még energiám, jj sokat tehetnénk a bányáért, a • vállalatért. A bányászok? Azok S is tegyék meg a magukét a bä- : nyáért és önmagukért. Akkor ■ nem lesz baj, s ne igyák el az • eszüket, a fejüket Ezen csak! ők tudnak segíteni. (Folytatjuk) ) I tt válik a gyakorlókért nem. csak az iskolai tanterv ker­tészeti ismereteinek és gya­korlatainak szaktantermévé, de a felnőtt lakosságot példá­jával oktató, nevelő objektum­má is. Éppen azért fenntartása, továbbfejlesztése elsőrendű fel­adat Egy jól kiépített gyakor­lókért nem tekinthető tehát a község képét zavaró beépítetlen ..foghíjnak”. Az egyik hozzászóló keserűen állapította meg, hogy vannak bizony tanácsi vezetők, kik az építési rendelet rideg alkalma­zásával a paragrafust ezekre a kertekre is ráhúzzák és nem törődve, vagy nem ismerve ezeknek a kerteknek a szerepét, megszüntetnék 12—15 éves gyű. mölcskultúrát például, annak minden oktatási és kisugárzó jelentőségével, hogy egy lakás­nak telket biztosítsanak. Jóvá­tehetetlen tévedés ez! B ékés megyében a politech. nikai műhelyekben folyó munka sem tartalmában, sem jelentőségében nem kisebb a gyakorlókerti tevé­kenységnél. Az ország szakfel­ügyelői itt érzékelhették a leg­jobban, hogy mit jelent a köz­ponti műhelyhálózat kiépítése. A megye ebben a vonatkozás­ban is élen jár. Minden járás­nak, minden városnak megvan a központi műhelye. A központi műhely eredeti funkcióján túl —, hogy ledaraíbolt anyaggal ellátja az iskolákat — messze­menő segítségiet ad abban, hogy szinte szériában gyártja a kü­lönféle szemléltetőeszközöket, szemléltetőtáblákat. Így nem kis része van abban, hogy a műhelytermek a szaktantermék vonalába sorakoznak fel gazdag szemléltetőanyagukkal. A köz­ponti műhelyek gyártják azokat a varia” munkapadokat is. amelyek túl azon, hogy Békés megyei újítás, nagyszerűen be­váltak a gyakorlatban. Ezekkel és sok egyébbel pénzértékben kifejezve is nagy segítői az ok­tató-nevelő munkának. N em kevesebb jelentőségű a megyében a leányok háztartási. ismeretekben és gyakorlatokban végzett munkája sem. A leányfoglalkoz. ta tó-termek — ha azok csak „mini konyhák** is — ízléses és korszerű felszereléssel jól szolgálják a leánynevelést. A magyaros motívumokkal díszí­tett térítők és faliszőnyegek, kiszorítva, a giccses falvédőket, példát adnak a lakásdíszítéshez, és a berendezés összhatása fej­leszti a leánytanulók esztétikai érzékét Az országos tapasztalatcsere kedves, de egyben megható mozzanata volt Szarvason Tes­sedik Sámuel emlékművének megkoszorúzása és egy emlék­fa ültetése. „A nép jólétéért él_ ni, a népet tanítani, a mező- gazdasági kultúrát emelni — tessediki tanítás késői tovább- vivőiként rótták le kegyeletü­ket és tettek fogadalmat a to­vábbi munkára a tapasztalat- csere részvevői az emlékmű talapzatánál. A város egyik te­rén elültetett hársfa amellett,, hős? kedves emléke marad a később oda visszatérő részve­vőnek. jelkép, szimbólum is. Ahogyan ez a fa fejlődik, tere­bélyesedik, úgy fejlődjön, tere­bélyesedjen a nép kultúrája, jó­léte, boldogsága is. A mikor megköszönjük a vendéglátóinknak a na­gyon meleg vendégszere­tetet, hadd mondjam még el, hogy megtanultuk tőlük az igazi és egészséges lokálpatrio­tizmust is. Szeretni a szűkebb hazát úgy, hogy sokat tenni érte. A hasznos tapasztalatokat gyümölcsöztetni fogjuk. Józsa István vezető szakfelügyelő Tápiógyörgye LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK

Next

/
Oldalképek
Tartalom