Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-21 / 143. szám

Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Forrásokból folyam bgaz, 'gaz, ahogyan Eötvös J6_ zse£ sok évtizede megfogalmaz­ta, „a demokráciáit nem kimon­dani. hanem organizálni kell”. Persze, azért kimondása, szük­ségességének hangisúlyozása sem fölösleges. Legalábbis jó néhány munkahelyen. Ment tart és egy­re élénkebbé válik róla a vita» Azt. hogy feell-e. inkább csak gondolják a tamáskodók, szük­ségességét kétsóbevonmi — any- nyiféle "hangos ösztökélés köze­pette — aligha tudják. Miként létezzen, hogyan erősödjön, ezen all valójában a disputa. De nem. csak disputa kelL Tett is? a hálálom formája Szocialista társadalmunk alap­vető jellemzője a demokrácia, s nem akármilyen., hanem a szo­cialista demokrácia. Magunk vá­lasztjuk társadalmi életünk leg­különbözőbb területeire képvi­selőinket, mi birtokoljuk iá ter­melőeszközöket, jogunk és le­hetőségünk. hogy közvetve és közvetlenül is mind jobban ,.be_ lebeszéljünk” közös dolgainkba. Gazdasági terveink kialakításá­ba, az életszínvonalhoz kapcsom, lödé intézkedések meghozatalá­ba. a törvények kidolgozásába. Ez eddig rendben van. A mun­kahely azonban nem cserélhető fel a népfront-vitaiklubbai. a fa. lugyűléssel, a tanácsüléssel. Ki akarja összecserélni •? Ter­melési fegyelem és munkahelyi demokratizmus, egyszemélyi ve­zetés és kollektív gondolkodás nem ellentéte, hanem kiegészí­tője a másiknak:. A munkásosz­tály hatalma sokféle formában ölt testet. E hatalom gyakorlá­sának közvetlen. mindennap bejárható terepe a munkahelyi demokratizmus. Léte vagy' nem léte politikai kérdés tehát El­sősorban. Ám rögtön utána gaz­dasági. Rossz légkörben nem lehet jól — hatékonyan — dol­gozni. Követelmények, lehetőségek Napjainkban az üzemi, mun­kahelyi demokrácia nemcsak a kívánalmaiktól, követelmények­től marad el, hanem a lehetősé­gektől is. A tulajdonosok — s a gyárban, a vállalatnál min­denki egyformán az! — külön­böző csoportjai nem ritkán csak véletlenszerűen értesülnek arról, ami munkahelyük jelenében, jö_ vőjében döntő tényező. s kellő információk híján nem tudnak arról érdemi véleményt alkotni, j mondani. Azaz a demokratizmus mindennapi gyakorlásának in- j tezményesített rendszere kell, hogy legyen. Ez az első, alap­vető követelmény. A második, s az előbbinél alig kisebb: az infor­máció-, a véleménycsere minél több ..csatornán’’ bonyolódjék le. Tehát lehetőleg ne kész, meg­másíthatatlan tényeket közölje­nek az emberekkel, hanem. dön_ tésá változatokat, egyaránt be­mutatva ezek előnyeit, hátrá­nyait. Ha ez megtörtént akkor kerülnek előtérbe a lehetőségek. A véleménynyilvánításra, ja­vaslat-tételre lehetőség egyebek mellett a munkásgyűlés, a terme_ lésí tanácskozás, intézmények­ben a munkaértekezlet, a bri­gádgyűlés. s természetesen, a közvetett fórumok szintén, a páritlbizottsági üléstől a szakszer, vezeti és a KlSZ-taiggyűlésig. Ha ezek lezajlottak, akkor is­mét a követelmények szabják meg a teendőket. Mérlegelni, elemezni kell az elhangzottakat, mihamarább válaszit adni ér­demben, meghozni és végrehaj­tani az intézkedéseket Egyenlő jogok Elvi sémaként egyszerű, fcöny- nyen áttekinthető hálózat a munkahelyi demokratizmus szer. vezete A gyakorlatban azonban bonyolultabb. Hiszem például a demokratizmusra joga nemcsak a munkásoknak, a beosztottak­nak van, hanem a vezetőknek szintén. S mély kátyú ez. benne reted meg sokszor a haladás szekere. Mert ha a munkahelyi irányítóknak >— az üzemveze­tőnek!, művezetőnek például —► nincs megfelelő hatásköre, tájé­kozottsága, ha maguk sem vesz. nek részt a gyár, a vállalat te­endőinek kialakításában, gond­jaik megvitatásában, akkor „le­felé” ugyanezt gyakorolják. Pusztán postások lesznek: to­vábbítják az utasításokat s mi­vel az önálló cselekvésre mód­juk kevés, vagy nincsen, nem igénylik beosztottjaik vélemé­nyét. Lényeges jellemzője tehát a munkahelyi demokratizmusnak a jogok egyenlősége Ahogy a fe­gyelmezett munka kötelezettsé­ge szintén. Csakis akkor van ér­telme ugyanis a vitának, ha döntés után fegyelmezett a vég­rehajtás. fis mindenki részéről az! A demokratizmus, mint jég, kötelességekkel párosul. A kö­zösségben érvényesülő munka­megosztás móri kisebbre, vagy nagyobbra ezeket a kötelessége­ket. de: mindenkinek vállalnia ­kell a maga részét! Napiainkbarr ezt még nem mindig és nem mindenkivel sikerül- elfogadtat­ni. Ez is a haladás szabályainak egyike. Sémák nélkül Sokféle formája van a mun­kahelyi demokratizmus közvet­len és közvetett gyakorlásának. Az adott munkahelyen alkal­mazható legjobb formák meg- lelése közös feladat. Nem a sé­mák babonás tisztelete teszi élő­vé a demokráciát, hanem a for­mákba csörgő — némelykor ma még csak csepegő — tartalom. A szavak és a tettek egysége minősíti egy-egy közösség érett­ségét. a demokratizmusra való alkalmasságát Mert vannak, akiket „semmi sem érdekel”. Tehát a demokratizmus gyakor­lását is tanulni kell. Tanítani. Példaadással. Fokozatossággal. Egyebek között azzal, hagy a közvetett demokrácia fórumai­nak a jelenleginél több jog. ha­táskör jusson. Amire formálód­nak a tervek; itt nagy lehetősé­gek rejlenek. Ahogy elképzelhe­tő a közvetlen demokrácia együk fórumának, a termelési tanács­kozásnak a fejlesztése is. ráru­házva bizonyos döntések meg­hozatalát. Részből egész Társadalmi rendszerünk alap­ja a munka. Ebhői egyenesen következik, hogy hazánkban a társadalmi elismerés megszerzé­sének legfőbb színtere a mun­kahely A társadalmi aktivitás felkeltésének ugyancsak. Aki ér­zi. élvezi, „csinálja” a munka­helyi demokráciát, az a gyár, a vállalat kapuján kívül is szíve­sen vállal közéleti szereplést. Aki belekóstolt a közös gondol­kodás örömébe, az lakóhelyén sem csukja be az ajtót a hívó szó előtt. Ahol él a munkahelyi demokrácia, ott az üzem légköre ezerféle módon — a szocialista brigádok társadalmi munkájától a dolgozók odahaza elmondott véleményéig — sugárzik ki a tá_ gafob közösségre, a községire, vá­rosra. járásra. Részből egész, forrásokból fo­lyam így lesz. Ezért a szocialis­ta demokrácia fejlesztése végett a részek tökéletesítése kap nap­jainkban élesebb megvilágítást Ebben kell előbbre lépni. Ä fo­galmak. teendők tisztázásával. A formák jobbításával. Ha szük­séges, újak keresésével. Minde­nekelőtt azonban szándékaink és tetteink egy útra terelésével. Mészáros Ottó Majdnem minden Jó, ha jó a vége Van Shaíkespeare-nek egy hí­res színdarabja: Minden jó, ha jó a vége. Eredetileg ez lett vol­na az alábbi írásnak a címe. Történt ugyanis, hogy érdemes iés őszintén becsült vendéget fo­gadtak a megyeszékhely egyik intézményében. Egész napos volt a program, a hasznos és tartal­mas beszélgetés közepette nem tűnt felesleges rongyrázásnak, a „na-igyunk-az-áUam-pénzén”- módinak, hogy üdítő italok vár­tak sorukra az asztalon, hogy a tárgyalótermen kívül már ké­szült a szendvics, hogy gőzölgőit a kávé, hogy bontásra várt né­hány borosüveg. Szaporán fonták a szavak fo­nalát a résztvevők: a vendég, j a vendéglátók — utóbbiak kö-1 zött tucatnyi férfi, s egyetlen nő. Akit nevezzünk Marikáinak, s akiről azt kell tudni, hogy ugyanolyan munkatársa volt a vendéglátó szervnek, mint férfi- kollégái. Amikor eljött az ideje, a be­szélgetés vezetője igen udvarra- j san így szólt: „Marika, legyen j olyan kedves tölteni”. Marika j ment, nyitotta a Colákat, töltötte j a poharakba. A legvégén a ma- j gáóba, aztán együtt ivott a töb­biekkel. Valamivel később újra elhangzottak a bűvös szavak: „Marika, legyen olyan kedves...” És Marika újra ment, kávéért indult, szendvicset kínált. Kérdem tőle, nem tartja ezt furcsának? Hiszen ugyanolyan beosztásban dolgozik, mint a fér­fiak. Zavartan elmosolyodott, aztán így válaszolt: „Ugyan, nincs abban semmi”. El kellett szégyellnem magam. A vendéglátó férfiak helyett is. Aztán kiderült, hogy érezték e „munkamegosztás” visszásságát a vendéglátó férfiak is. A harma­dik és negyedik borosüveget már ők bontották, s ölt töltötték tar­talmukat a poharakba. A talál­kozó utolsó szakaszában megtört a jég, „vendéglátás ügyben” is érvényesült a nők egyenjogú­sága. Tehát lehetne a történet fölé írni: „Minden jó, ha jó a vége”. De azért mégsem: az adott színhelyen az utolsó percek szellemének már kezdettől fog­va érvényesülnie kellett volna. így aztán mégiscsak az a jobb cím, ami a fentebbi sorok élén áll... (d—o) Zárt rendszerű olajtermelés A szegedi alajmezőn újfajta, úgynevezett zárt rendszerű olajtermelésre térnek át, s ez­zel mintegy 15 millió köbméter földgázt megtakarítanak éven­te. Lényege, hogy az algyői központi olajgyűjtő állomás több ezer köbméteres tartálya­it olyan zárószerkezettel látják el, hogy az olajjal keveredett földgáz ne illanhasson el be­lőlük. Ugyanakkor a gyűjtőál- lomásón kompresszoros szívó- berendezést helyeznek üzembe, amellyel a párolgó, s a tartá­lyok felső részén felgyülemlő gázokat leszivatják, s csőveze­téken a gázf el d olgozó - üzem be szállítják. Ugyancsak teljesen zárt olaj gyűjtési rendszer sze­rint alakítják ki a Szeged alól kitermelt szénhidrogének „tank­állomásait”: így az ott össze­gyűlő olajban is teljesen ben- nemarad az elnyelt földgáz, amelyet az olajjal együtt ugyancsak az algyői központi olajgyűjtő állomásra vezetnek és ott választanak ki az új rend­szer szerint: Az egész Szegedi olajmezőn az új módszerrel megmentett földgáz értéke vár_ hatóan eléri az évi hatmillió forintot. «mnaiMiMHiHnnniiiiHnnimminMiHHininHHunimintnniunnHi Új üzem kezdte meg a termelési Adottságaikhoz alkalmazkodnak * Négy növény termesztésére szakosodott a dombegyházi Petőfi Tsz Két évvel ezelőtt — amikor a kisdombegyházi Táncsics Tsz, a magyardombegyházi Rákóczi Tsz és a- dombegyházi Petőfi Tsz egyesült — a dombegyházi kö­zösben mintegy 16 növényfélesé­get termesztettek. Ezzel szemben az- elmúlt esztendőben ugyanitt már csupán négy főnövény ural­ta a vetésszerkezetet. A hagyományosnak számító gabonatermesztés mellett első­sorban a kukoricatermesztés fej­lesztésében sikerült jó eredmé­nyeket elérniük a dombegyházi­aknak. A technikai és technoló­giai színvonal, valamint a ter­mésátlagok emelésére meghono­sították a kukorica zárt rend­szerű termesztését. Napjaink legkorszerűbb kukoricatermesztő gépei a dombegyházi tsz-ben jelenleg 1600 hektárt művelnek meg. Ugyanakkor a másik két növényféleség — az ipari éfc a takarmánynövények — gépesíté­sében is elérte a megfelelő szín­vonalat. a termelőszövetkezet és a hagyományos gabonatermesz­tés sem mondható ma már a gépesítés szempontjából hagyo­mányosnak. A gazdaság tervei szerint a növénytermesztésnek ezt az irá­nyát továbbra is megtartják, egyedül a cukorrépa termőterü­letét szeretnék 500 hektár helyett 600-ra emelni. Ezzel egyidőben törekszenek a melléktermékek feldolgozásának megoldására is. Céljuk, hogy az általuk előállí­tott granulátomot idővel expor­tálni is tudják. A dombegyházi Petőfi Terme­lőszövetkezet jelenleg 840 tsz- tagnak biztosít állandó és rend­szeres munkát. A gépesítés elő­rehaladásával a jövőben a fog­lalkoztatást már csak úgy tud­ják megoldani, hogy 1974-ben egy 220 hektáros gyümölcsöst telepítenek a békéscsabai hűtő- házzal karöltve. Ez az „almás és körtés” az 1971-ben. létreho­zott termelőszövetkezeti láda­üzemmel együtt mintegy 250 embernek ad majd munkát. (Kővárjt) Képünkön: félautomata géppel darabolják a cartoplast lemezeket (MTI Fotó — Jászai Csaba {elvétele) A sikeres próbaüzem «tár») megkezdte a folyamatos, üzem­szerű termelést a Tiszai V^yi Kombinát új cartoplast üzeme,; Az új termék tartós csomagoló­anyag. az igényesebb termékek szállítás közbeni megóvására szolgák

Next

/
Oldalképek
Tartalom