Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
\ HARMINC ESZTENDEJE %SÍ\ 9. Onbizalom-túltengésben szenved a prepagandaminiszter Az 1944-es sajtó egyik legkülönösebb terméke volt a Nemzetvédelmi Tájékoztató, amelyet különálló lapokra nyomtattak, s ilyenformán az egyes cikkek már születésük pillanatában szétszóródásra, elkallódásra voltak ítélve. Hogy azonban ez a szétszóródás nem jelentett túlzottan nagy veszteséget, igazolja egy benne közölt beszéd tar- talmatlansága, hamissága — a m. kir. nemzetvédelmi-propa- gandaminiszter mondta a beszédet a Magyar Élet Pártja választmányi ülésén: „Bízzunk erőinkben, amelyek mind anyagi, mind erkölcsi, tekintetben nemcsak hogy rendelkezésünkre állnak, de hála az e téren kifejtett alkotó, Szervező és gyarapító munkának, az idők múlásával egyre fokozódnak. Egyesek szeretnek 1918 példájára hivatkozni. Én itt a legerélyeseb- ben tiltakozom az ellen, hogy erre a szomorú példára bárki is hivatkozzék. 1918. és 1944. között óriási a különbség... A mostani háború öt esztendeje ko-' rántsem vette igénybe a nemzet erőit olyan mértékben, mint huszonöt évvel ezelőtt, s nem fogyatkozó, szétmálló, akciókép- teien' de gyarapodó, összefogott és ütőképes nemzeti erők birtokában állunk a világháború ötödik esztendejében.” Június első napjaiban a Szovjetunió hosszas sürgetésére, s jóval az ígért határidő után végre megtörtént a normandiai partraszállás : a szövetséges csapatok francia földön megtámadták a németeket. Churchill a következő táviratot küldi Sztálinnak: „Minden jól kezdődött. Az aknákat, az akadályokat és a parti ütegeket már javarészben leküzdöttük... A gyalogság partraszállása gyorsan halad, sok harckocsi és motoroságyú már a parton van. Az időjárási kilátások elviselhetek, javuló tendenciát mutatnak.” Néhány óra múlva megszületik a válasz: „Az Overlord-hadművelet kezdetének sikeréről szóló értesítést megkaptam. Ez a hadművelet mindannyiunkat megörvendeztetett, s további sikerekre nyújt reményt. A szovjet csapatok nyári támadása a teheráni konferencián létrejött egyezménynek megfelelően, június közepén kezdődik az egyik fontos frontszakaszon. A szovjet csapatok általános támadása szakaszonként fog kibontakozni — a hadseregek egymást követő támadásba lendülése útján. A támadó hadműveletek június végén és július folyamán a szovjet csapatok általános támadásába csapnak majd át” Ez volt tehát a nemzetközi helyzet júniusban. Érdemes összevetni ezt és a propaganda- miniszter fényes szavait két adattal: a normandiai partraszállás utáni öt hétben a németek mindössze hatezer katonát és tizenhét páncélost küldtek a nyugati frontra utánpótlásul; Magyarországon a háború ideje alatt a létfenntartási költségek a hivatalos adatok szerint nem egészen kétszeresükre, a háborúra fordított összegek viszont jóval több, mint tízszeresére emelkedtek. (dániai Az emberi személyiség fejlődése nélkül a technikai, gazdasági fejlődés sem lehetséges Beszélgetés az SZKP Pszkov megyei titkárával A Leningrádtól délre fekvő ősi oroßz városból, Pszkovból. a hazánk felénél nagyobb, s csaknem egymillió lakost számláló terület központjából érkezett magyarországi látogatásra L. Ny. Uljanov, az SZKP megyei titkára. Két napot Békés megyében is eltöltött, baráti találkozón vett részt, előadásokat tartott a tömegpolitikai munka szovjet tapasztalatairól. Ez utóbbi tárgyban kértünk interjút a szovjet vendégtől — Mi a legfőbb célkitűzése a tömegpolitikai munkának a Szovjetunióban és a pszko- vi területen?-r- így nehéz válaszolni a kérdésre. Egyetlen célt meghatározni, hogy az volna a legeslegfontosabb, szinte lehetetlen. Inkább az egyaránt lényegesekből említenék egyet. Világos dofog, hogy a népgazdaság fejlődése nem létezik „önmagában”, csak úgy, hogy közben mindinkább tudatos lesz a dolgozók mindennapi tevékenysége és ezzel együtt, ettől elválaszthatatlanul mind gazdagabb és gazdagabb lesz az ember, az emberek személyisége, erkölcsisége. Ez utóbbiakat segíti igen nagy energiával a párt tömegpolitikai munkája. — Milyen módszereket, agitációs, tudatalakító formákat használnak fel ennek érdekében? — Megint csak a teljesség igénye nélkül mondanám. A párt- bizottságok mellett, az alapszervezetekben előadói csoportok, agitációs brigádok dolgoznak, amelyek tagjai előadásokon, munkahelyi és lakóterületi beszélgetéseken — ahogy önöknél mondják: fórumokon — tájékoztatják a hallgatóságot a legidőszerűbb politikai kérdésekről. Gazdasági és pártvezetők is gyakran vesznek részt ilyen j találkozókon. Ugyanígy a vete-! ránok és a munkában élen járój dolgozók. Elterjedt és eredményes a pat- ronálások rendszere, amikor is egy-egy tapasztalt munkás segíti a fiatalabbakat, vagy a lemaradókat, hogy lépést tudjanak tartani a többiekkel munkában és általános emberi fejlődésben. A városokban, falvakban úgynevezett mikrokörzetek — lakó- területi egységek — vannak, amelyek lakói megalakítják a „közvélemény tanácsát” és ez a társadalmi szerv pontos tervek alapján politikai előadásokat, munkás—művész találkozókat, sportjátékokat és versenyeket rendez, kiállításokra hívja a környéken élőket, segíti a legkülönbözőbb öntevékeny művészeti csoportok munkáját, beszélgetésre hívja a harc és az építőmunka megbecsült veteránjait. — Ha már a történelmi idők tanúinál tartunk: milyen hagyományokat hasznosítanak . a tömegpolitikában? — Pszkov és környékének hagyományai rendkívül gazdagok. A mi városunk és a közeli Novgorod a két legidősebb orosz város. Sok évszázadon át voltak kiemelkedő fontosságú katonai erődítmények. És gazdagok vagyunk békésebb emlékekben is. Ezen a vidéken született az orosz zene két óriása, Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakov, Puskin mintegy száz művét alkotta Mi- hajlovóban, Lenin itt rakta le a kommunista párt újságjának, az Iszkrának . alapjait. Területünkön kezdték meg harcos történelmüket az első vörösezredek 1918-ban. a második világháborúban pedig mintegy ötvenezren küzdöttek partizánként a fasiszta megszállók ellen. Hosszan lehetne sorolni, egy dologra térnék vissza csupán. Június 6-án ünnepeljük Puskin születésének 175. évfordulóját. Ez alkalomból a Szovjetunió minden részéből, s külföldről érkeznek alkotóművészek, irodalmárok, művészetkedvelők Mihajlovóba, hogy a nagy forradalmárköltó emléke előtt tisztelegjenek. Puskin sírjától nem messze nagygyűlés lesz, olyan hatalmas méretű találkozó, amelyre a korábbi tapasztalatok szerint több, mint ötvenezer vendéget várunk. — És végezetül: hogyan épül be a jelen a tömegpolitikai munkába? — Említettem, hogy a gazdasági fejlődést nem lehet elszakítani a tudati fejlődéstől. A mi területünk néhány hete kapta meg termelési sikereiért az OSZSZSZK vörös vándorzászlaját. Ez büszkeséggel tölt el bennünket, ugyanakkor további erőfeszítésekre ösztönöz. Ez a tény már maga is alakítja az emberek személyiségét, másfelől pe- ,dig tudati ráhatással — politikánk, gazdasági céljaink magyarázatával, a munkában élen járók megbecsülésével, folytonos önkritikával — igyekszünk tovább segíteni a termelést. Az eddigi lehetőségek még jobb kihasználásával. új lehetőségek teremtésével akarjuk gyarapítani a terület dolgozóinak szakmai tudását, általános műveltségét, fejleszteni erkölcsi tulajdonságaikat. Az iskolától a munkahelyekig, a kerekasztal-beszélgetések- től a művészeti csoportok tevékenységéig összehangolva a lehetőségek valamennyiét. ... Jó néhány más dologról is szó esett még az interjú során: hogy agitációs vonatok járják a megyét, hogy a vendég Puskin művei közül a forradalmas esz- méjű Borisz Godunovot szereti legjobban, hogy a pszkovi területen a dolgozók negyven százaléka tanul, hogy az emberek újító tevékenysége nemcsak a munkapad mellett, hanem a társadalom vezetésében is érvényesülhet, hogy jó néhány munkás azért kap kitüntetést, mert eredményesen neveli fiatalabb társait és sorolhatnánk tovább. Az egész beszélgetés lényege mégis az volt — közvetlenül vagy közvetve minden mondat arról szólt —, hogy-a szocializmus, a kommunizmus építésében nemcsak a tárgyi világnak kell gazdagodnia, megsokszorozódnia. Mindez nem valósulhat meg a gondolkodás, a személyiség alakulásának folytonos, mindennapi forradalma nélkül. És ez a tanulság vendégünk hazájára és a mi országunkra egyaránt vonatkozik. Daniss Győző 1974» június 2—8: ww Ünnepi könyvhét Békésben Régi hagyomány a könyv ünnepi hete Békés megyében is. Ez a? kálómmal ma, június 2-án, vasárnap délután Vésztőn, az új nagyközségi könyvtárban lesz az ünnepi könyvhét megyei megnyitója, melyen Galambos Lajos József Attila-díjas, Filadelfi Mihály és Tóth Lajos vesz részt Június 4-én, a dévaványai nagyközségi könyvtárban Sass Ervin és Ö Kovács István ta- találkozik olvasóival, ugyanezen a napon a nagyszénás! könyvtárban Filadelfi Mihály és Tóth Lajos, az Űj Aurora szerkesztőinek részvételével kerül sor irodalmi estre. Június 5-én, szerdán este Sarkadon Csák Gyula közreműködésével rendeznek író-olvasó találkozót a nagyközségi könyvtárban. Június 6-án, csütörtökön este Keverni esen, a községi könyvtárban lesz irodalmi est Az esi. vendége itt is Csák Gyula író. Június 7-én, pénteken este Fodor András József Attila-díjast látják vendégül a mezőfoerényi „Petőfi Emlékkönyvtár”-ban. Június 8-án, szombaton este Békéscsabán lesz az ünnepi könyvhét megyei eseményeinek záróaktusa. Az ünnepséget a vá+ rosi tanács udvarán rendezik meg Bata Imre irodalomtörténész, Fábián Zoltán József Attila-díjas és SZOT-díjas, valamint Fodor András József Attila-díjas közreműködésével. Az eseményeket könyvkiálTÍ- tásofc kísérik, ezeken a vendégül látott költők, írók műveit és az ünnepi könyvhétre megjelent más alkotásokat is megvásárolhatják az irodalom barátai. ■iiiiiHHiiiiinMiiiiiiiiiMiHiiiiiaiiiiiiiiiiiiiuiiiMiiiiiin 24. Mindez azonban nem jelenti azt. hogy nincsenek gondjaink. A KÉPVISELŐ Post aequitem sédét atra cu- ra... A gond, a sötét gond, ami be_ felhőzte még a kedélyes Horatius ódáit is. nem hiányzik a bányából, a parlamentből, sőt, a pártértekezletekről sem. G. R. hogyne tudná ezt, hiszen vájár, országgyűlési képviselő, és tagja a vállalat pártbizottságának. Műszak vége felé a brigád tagjai vállalták, hogy helyette is dolgoznak. Űgyis dolgozik értük, sokkal többet. Kis időre tehát az enyém. Int a társainak, felveszi izzadt testére a kabátot, az ing benne van, és elindulunk a kas felé. G. R. magas, szikár barna férfi, közeledik a negyvenhez. Harmincöt fokos melegből hirtelen hideg folyosóra jutunk, összehúzza magán a kabátot. —Látja, ez az. Szinte kínáljuk magunkat a tüdőgyulladásnak. A reumának. Nagyon kell vigyázni. És mégis megeshet a baj. Ha időben észreveszik az orvosok, nincs vész. De ha el- szuszog vele a bányász, megrok. kan hat. És aztán tudja hogy van... Vitáik, járkálás ide-oda. • • 4 em MlCfEl: iMtnusicj 1974. JÚNIUS 3. • IMadrtefc a Gondolat Kláridnál aa Idol krtnwhéfcre me?j«len6 riport- köüyvboL Sérelmek. Jogosak és jogtalanok. Itt kellene tiszta képet kap. mink. Én nem vagyok demagóg, de felelősséget érzek az emberekért Most hogy képviselő vagyok, százszorosán. A vállalat méltányolja a munkámat, segít. A városi pártbizottság egyetértésével és segítségével szakértői bizottságot alakítunk. Orvosok, bányászok, mérnökök, közgazdászok lesznek a tagjai. Több évre visszamenően megvizsgáljuk a munkások helyzetét, egészségügyi adatait. a rokkantak és csökkeiit munkaképességűek viszonyait, összehasonlítjuk más ipari üzemek munkásainak helyzetével, körülményeivel. És azután, ha szükséges, változtatásokat javasolunk. Ezt akarja a vállalat, ezt akarják a bányászok, és ezt akarja a kormány is. A Parlament folyosóján találkoztam a miniszterelnökkel. ö is bányász választó- kerület képviselője. Én már sokszor láttam őt képen, televízióban. híradóban, a moziban. Energikus, határozott embert sejtettem benne. Mégis meglepett a válasza, amikor ezt mondtam neki: „Fock elvtárs, a bányászokról ne feledkezzenek meg!” Keményen a szemeimbe nézett: „Legyen nyugodt, a bányászokról én nem feledkezem meg!” — Ennyi volt az egész, aztán bementünk az ülésterembe. A gondjaink ezzel nem múltak el, de a biztatás erőt adott, és a bányászok megérdemlik a törődést. Tudom magamról, nagyon hálásak vagyunk annak, aki szeret bennünket. És mi az érzelmeken kívül adunk is annak, aki törődik velünk. Jó munkát, eredményt. Az érzéseinket ugyan ritkán áruljuk el. de dolgozunk, és ez talán többet ér, mint a hízelgés. Ilyennek ismerem magamat és társaimat, hiszen idestova másfél évtizede vagyok bányász. WmiWWilWWI—mwn—IWH—MIMWé — Az Alföldről származom. Kőműves az eredeti szakmám. Mikor leszereltem a katonaságtól, üzent a bátyám, aki akkor már Pécsett lakott: „Gyere, itt jobb a megélhetés, mint Hódmezővásárhelyen.” — Kőmű veskedtem a 22-es építőknél. Az egyik bánya felszíni épületeit falaztuk. De nem szerettem a munkatársaimat. Sokat ittak, hanyagolták a munkát. A sors vagy a szerencsém, nem tudhatom, úgy hozta, hogy elmentünk az urán egyik aknájához dolgozni. Műszak végén sündörögtem a bányászok körül. Kérdezgettem őket, beszélgettem velük. Nemcsak jól kerestek, de érdekesnek is találtam, amit a munkáról mondtak. Pedig a mostani mélységiekhez képest akkor még csak a felszínt kapargiatták. Szóval: jelentkeztem. Várni kellett néhány hetet. Jól megforgattak a felvételnél. Négy hét telt el, aztán leszáll- hattam. Mit mondhatok: én ezek között az emberek között jól éreztem' magam. És most is jól érzem. Miért? Nem akarom megbántani a szénbányászokat, de a mieink színesebb, tartalmasabb emberek. Lehet, attól van ez, hogy sok helyről jöttek, és mindjárt modem bányákban, kezdték. Az is lehet, hogy itt bonyolultabb a technológia. Va_ lószinűleg mindegyik közrejátszik. (Folytatjuk) LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁHYÁSZOK
