Békés Megyei Népújság, 1974. június (29. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
MA Világ proletárjai egyesüljetek ! NÉPÚJSÁG a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapja m JttNTOS x, VASÁRNAP Ära: 1,20 forint XXIX. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM MEGYEI VEZETŐK VÁROSNÉZÉSEN (3. oldal) BECSÜLETE VAN ANNAK, AKI ÉRTI A DOLGÁT *<5. oldal) NAPI ÖTSZÁZ FÜTTYENTÉS (9. oldal) Virág a katedrán szerűen módszerek és eljárások Kommunista munkássága maradandó része a szocialista Magyarország megteremtésének Mély részvét mellett kísérték utolsó útjára Komócsin Zoltánt Szombaton a Mező Imre üti temetőben nagy részvéttel búcsúztatták el Komócsin Zoltánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjét, országgyűlési képviselőt. A munkásmozgalmi panteonban gyászolók ezrei állták körül a virágokkal, koszorúkkal övezett ravatalt, a vörös lepellel borított koporsót, amely előtt bordó selyempárnákon helyezték el az elhunyt kitüntetéseit. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek, s a ravatalnál dísz- őrséget álltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, továbbá a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak és a kormánynak több tagja; a végső tiszteletadásnál ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek vezető képviselői, közéletünk ismert személyiségei, a munkásmozgalom sok régi harcosa, Csongrád megye és Szeged párt-, állami és társadalmi vezetői, lerótták kegyeletüket több testvérpárt hazánkban tartózkodó képviselői, a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság országgyűlésé nevében Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára búcsúzott az elhunyttól. Biszku Béla beszéde Sokszor a késői öregkorban is visszaködlifc az első tanító- arca; elkísérnek nevelők; mondásai, szép emberi tettei, azután is, hogy már csak emléküknek adózhatunk kegyelettel, . Nagydolgot tesznek mindanny ián. Óriási fegyverténye pályájuknak, hogy lámpások lehetnek a homályban, a tudás fényét gyújtogathatják gyermek és felnőtt elméjében, s ennek; a fénynek, nincsenek korhatárai. Pedagógusokat köszöntünk június első vasárnapján, immár sok éve. Virágok áradata önti el a katedrákat kis falusi iskolákban. rangos városi gimnáziumokban. óvodákban egyformán. Köszöntők formálódnak gyermekek ajkán s a százezernyi pedagógus — vállán már az elmúló tanév sok fáradságával — egy percre megpihen, örül és megilletőc^ik. Mert ünnepeltnek lenni jóleső és megható, Visz- szafcapnj kis töredékét a szeretetnek és igyekezetnek: derék munka számadására indíttat kit. kit Amit pedig a ml országunk nevelői végeztek — derék műn. ka volt. ebben a tanévben is. A miniszterhelyettes, néhány nappal ezelőtt tartott egyik tájékoztatóján úgy summázta az idei tanév fő jellemző vonásait: nehéz oktatási évet zárnak most az iskolák. A párt oktatáspolitikai határozatából adódó egész sor intézkedés, rendelet, szabály ebben a tanévben „debütált”, magával hozva szükségújszerűségét, gondjait és problémáit is. Még felsorolásnak is sok lenne, számba venni az,,újdonságokat”, utaljunk hát most csupán s rendtartásra, az iskolák új házirendjére, a tananyagcsökkentésre. s végezzük a sort az új érettségi vizsgaszabályzattal. amely éppen ezekben a napokban bizonyíthatja életrevalóságát — vagy jelez további, "szükséges korrekciókat. S a pedagógusoknak a maguk bonyolult, sokrétű, ember- és jellem- formáló munkáját kellett •,hozzáigazítaniuk” a változásokhoz, alkalmazkodniuk és módosítaniuk. szükség szerint. Pedagógusnak lenni; az egyik legnagyobb felelősségű élethivatás. A tanító, tanár teljes ember, aki nemcsak tanít, hanem szüntelenül tanul és készül maga is; elnyűhetetlen idegekkel, amelyet harminc nyüzsgő gyermek viháncolésa éppúgy nem billenthet meg, mint a pálya elkerülhetetlen kudarcai, emberi keserűségei, netán környezeti szűklátókörűség. Csak „távolról” divatos pálya. Aki a közelébe kerül, aki benne él. tudja, milyen rendkívül sok áldozatot követel attól, aki eljegyezte magát vele. Adózzunk hát tisztelettel a nevelőknek. Akkor is hallgassunk szavukra, amikor segítséget kérnek a neveléshez. Mert ők formálják az új és új ifjú generációk szellemét. S amilyenné velük együtt formálni tudják az ifjúságot, olyan lesz majd felnőttként is. Tisztelt gyászoló Család! Tisztelt Elvtársak! Barátaink! ‘ A Magyar Szocialista Munkás- j párt Központi Bizottsága, a Ma- , gyár Népköztársaság ország gyű- i lése nevében fájó szívvel, mély j megrendüléssel búcsúzunk Ko-' mócsin Zoltán elvtárstól, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, Politikai Bizottságának tagjától, a Központi Bizottság titkárától, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjétől, országgyűlési képviselőtől, az országgyűlés külügyi bizottságának elnökétől, pártunk és a magyar forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő harcosától, a nemzetközi kommunista • mozgalom ismert személyiségétől Komócsin elvtárs halálával alkotó politikusnak a szava né- mult el, elveinkhez hű, szenvedélyes harcosnak a szíve szűnt meg dobogni. Olyan politikusnak, olyan harcosnak a szíve, aki ifjúkori eszmélésétől egész életében azon munkálkodott, hogy népünk meglelje honát e hazában, s hazánk megtalálja helyét a nagyvilágban. A népért élt és alkotott. Eredményesen tevékenykedett népi államunk építésén. erősítésén, szocialista országépítő munkánk jó nemzetközi feltételeinek biztosításán. Korai távozása nagy és súlyos vesztesége pártunknak, népünknek, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomnak. Komócsin Zoltán elvtárs életútja az igaz forradalmár, az igaz hazafi, az igaz ember életútja. Munkáscsaládban, munkásmozgalmi családban nevelkedett. ahol a kevés kenyér mellé a felnőttektől, szüleitől mindig jutott gazdag szó a proletárok szebb, emberibb jövőjéről. Fiatalon, még az illegalitás éveiben került kapcsolatba a munkásmozgalommal, amely osztálysorsát osztályöntudattá érlelte. Ifjúkori lelkesedése, elkötelezettsége végigkísérte töretlen életpályáját. A népi Magyarország tette lehetővé. hogy Komócsin elvtárs kibontakoztassa tehetségét, és ő minden tehetségét a népi Magyarországnak áldozta. Az ő életútja és példája is bizonyítja, hogy a munkásosztály, a nép kineveli soraiból azokat, akik híven szolgáljak ügyét. Nemzeti sorsfordulónk, felszabadulásunk első pillanatától kommunista hittel és bátorsággal, az új lehetőségek birtokában arra összpontosította erejét, hogy megújuló hittel harcolva a kommunisták, a haladó erők igazát vigye a nép közé. A párt mindig bízvást számíthatott rá mindenütt, ahol dinamizmusra, lelkesedésre, tenniakarásra volt szükség. Erőt, lelkesedést öntött a csüggedőkbe. a jövő iránt kételkedőkbe. Őrködött a népi hatalom vívmányai felett, éberségre, a nép tiszteletére, a munka megbecsülésére, hazafiságra és internacionalizmusra tanított, buzdított kommunistaként, politikusként, minden beosztásban. Ezt tette, amikor a hatalomért vívott harc éveiben a fiatalokat, a kommunistákat szervezte Szegeden; amikor az ország más vidékein kapott megbízatást a párttól, amikor országgyűlési képviselőként járta az országot, s amikor a pért a KISZ megszervezését bízta rá. Ezt tette a Politikai Bizottság tagjaként, a Központi Bizottság titkáraként, a Népszabadság szerkesztőségének vezetőjeként, itthon és külföldön egyaránt. Az emberi élet értékét a tettek, az alkotások, a megvívott harcok mérik, öt évtizednyi életútja mögött egy rendkívül tehetséges és szorgalmas kommunista ember küzdelmes és példamutató életútja rajzolódik ki. Marxista—Leninista politikus volt, aki úgy ismerte és szerette az életet, mint a hétköznapok emberei. Néptribün-agitátor, szervező,, publicista, aki eszméink szolgalatéban magával tudta ragadni a tömegeket. Pártjával együtt hirdette a legfőbb politikai tanulságot, hogy a munkásosztály történelmi céljait csak a dolgozó tömegek bizalmát élvezve valósíthatja meg. Egyénisége újra és újra kitárulkozott beszédeiben, írásaiban. Hallgatósága — bárhol is járt — érezte, hogy mint szónok azért beszél, hogy segítsen eligazodni az ország és a világ dolgaiban. Az utóbbi évtizedben fáradhatatlanul munkálkodott a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi kapcsolatainak, a nemzetközi munkásmozgalom egységének erősítésén, a Szovjetunióhoz, a szocialista országokhoz fűződő szövetségünk további szilárdításán. Mély meggyőződése volt, hogy a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit a legjobban ezzel a hazafias és egyben internacionalista politikával lehet szolgálni. Komócsin Zoltán elvtársnak jelentékeny része van abban, hogy a Magyar Népköztársaság a szocialista országok közösségének tagjaként, a nemzetközi osztályharcban a példa erejével tanúsíthatja a legemberségesebb társadalom, a szocialista rendszer fölényét, igazát. Súlyosan beteg volt már, amikor március 23-án a Népszabadságban megjelent a „Változatlan politikával” című cikke, amelyben világitó értelemmel, alkotó szenvedéllyel tett hitet pártunk politikájának következetes végrehajtása mellett. Ma már tudjuk, hogy ez utolsó politikai hitvallása volt. „A legfontosabb — írta —, hogy erős, és állandóan erősödik a munkás —paraszt szövetség, a két alapvető osztály és az értelmiség összeforrottsága, ezzel együtt a magyar dolgozók népi állama. Pártunk politikája és tevékenysége nyomán megbonthatatlan, hatalmas erővé vált valamennyi társadalmi réteg, minden munkára és a béke védelmére kész erő nemzeti egysége. Mindez összességében hazánk további, gyors fejlődésének biztosítéka, a jövő záloga.” Fiatal főve) kezdett politikai életművét nem fejezhette be, de embersége, kommunista munkássága. páratlan, szervezői és felvilágosító képessége, szenvedélyes hangú cikkei, felejthetetlen találkozásai a dolgozó tömegekkel, a nemzetközi kommunista munkásmozgalomban kifejtett állhatatos tevékenysége: maradandó része a szocialista Magyarország megteremtésének. Végső búcsút veszünk tőled, drága barátunk, harcostársunk, Komócsin elvtárs. Családoddal, elvtársaiddal, barátaiddal, mun, katársaiddal együtt az egész or_ szág gyászol téged, az igazi szocialista embert, a párt és a magyar forradalmi muníkásmozga- lom kiemelkedő harcosát. a kommunista világmozgalom nagyra becsült személyiségét, emlékedet, kegyelettel megőrizzük, harcodat folytatjuk. A Népszabadság nevében Hőnyi Péter főszerkesztő-helyettes búcsúzott Komócsin Zoltántól. Komócsin Zoltánt a panteon sírkertjében az Intemacionálé hangjai mellett helyezték végső nyugovóra. (Mill)
