Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
Dine Zlobina: Azok a fiúk Orgonát szedtek a fiúk mert szerették a tavaszt és arról álmodoztak hogy szárnyuk nő messzi egekbe szállnak . . Hol van már az az álom hol áz orgonavirág es az a régi tavasz — rohamra futnak a fiúk gránátot dobnak a célra és hózivatarban hullnak a földre sokan. Hiába zeng a harci zaj nem hallják a győzelem harsonáit az anyák sikoltozását sem a szél sóhajtását sem a fák között — és nem látják a hóvirágot mert testük felett nyílnak azok jeltelen sírokon és nem tudják miért kacagnak újra a lányok amikor orgonát hoznak nekik a fiúk és átsétálnak velük a nyárba csillagok erdejébe azok a régi fiúk azok a halott szép katonák némán ölelik csak a földet és álmuk már olyan örökkévaló mint a csillagok és a dal amit énekelünk. B1 ordította: Sass Ervin DINA ZLOBINA költőnk szovjetunióbeli testvérmegyénkben, Penzában él. 1971 őszén járt Békéscsabán. Aa itt közölt verse első kötetében jelent meg, 1970-ben. Havasi Gizella: Emlékezés Urigorij Ouhraj dokumentum ti lm.jéhe/ Kávé szagú a hétfő a vasárnap önmagámmal szűkszavú vagyok De emlékeztessetek Vallassátok bennem a tegnapot Ember atca van Véres arca Üszkös kin Szárnyas jaj Szétfröccsent élet Emlékeztessetek Háború Nyitott szemű holtak Sírfelirat „Neved ismeretlen Hőstetted halhatatlan" Emlékszel-e Harangtornyaidból a galambok kirepültek Kell hogy magad irgalomra intsed a látható igazságért Emlékszel-e Vallassátok bennem a tegnapot Már múlik az éj Nyugodt vagyok A megoldott egyenlet X értéke Be ke A május elsejei nép- és munkásszokások történetéből A nemzetközi munkásság legnagyobb közös, ünnepe, május 1. eredete visszavezethető a természeti népek ősvallásának idejére, amikor a zsendülő nyárkezdet kollektív ünnepét jelentette. Ez az ünnep a népek emlékezetében és gyakorlatában mindmáig megtalálható a történelmi korok változásai során, s ma is él az összes európai népek szokásanyagában, a falvakban éppúgy, minit a városokban. A szokás lényege: május első napjának előestéjén, vagy hajnálán egy legallyazott lombos fát, fenyőágat vagy „zöldágat” állítanak fel a házak elé, vagy kitűzik az ablakba, házra, majd a nap valamelyik időszakában táncot, vigalmat, mulatságot rendeztek a fiatalok a májusfa körül. A nap elmúltával vidám mulatság közepette „kitáncolták” a májusfát. Május I, a történeti korokban Az egymást váltó korok új meg új arculatát mutatták az ünnepnek. Említettük már a természeti népek tavaszkezdő szokásait. Az ókorban a görögöknél „virágünnepeket” tartottak ekkor. A rómaiaknál a termékenység istennőjének, Maianak ünnepét tartották e napokban. Róla nevezték el magát a május hónapot is, s miután az európai népek átvették a római kalendáriumot, Maia ünnepe átment a népek gyakorlatába. A germán természetkultusznak is megfelelt ez a természetünnep. A kereszténység megerősödésével egyidöben tűzzel- vassal irtotta a „pogány” szokásokat, de az ősi, évne- gyedes ünnepekhez kapcsolódó hagyományokat nem tudta véglegesen kitörölni a népek emlékezetéből; ekkor rugalmasan alkalmazkodott hozzájuk és az egyház szentjeihez fűzött legendákkal igyekezett elhomályosítani — többek között — a tavaszünnep eredeti értelmét. Májusfaállítás hazánkban: a szokás germán-szlav közvetítéssel jutott el hozzánk, bár ázsiai rokonnépeink szintén ismerik e tavaszünnepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben (német, szlovák) él a májusfaállítás szokása. De a székelyek és anyaországbeliek is magukénak tartották és vidékenként számos értékes változattal gazdagították. Első írásos nyoma Debrecenből datálódik, 1699-ből. ahol az ott állomásozó Marsigli ezred francia-vallon katonái táncoltak kardtáncot a májusfa körül. A székelyeknél: hajnalfa, Jakabfa, Jakabág néven, a szláv-német nyelvterületen májusfa. májfa néven ismerték. Anyaga legtöbb esetben nyírfa, amelynek a néphit szerint gonoszűző jellege van. A legények, ha alkalmas fa nem akadt, elmentek érte a harmadik határba is. Feldíszítették a lányoktól kapott színes szalagokkal, kendőkkel, papírdíszekkel. Felállítás után hajnalig őrizték a lányos ház előtt, hogy el ne lopják. Reggel, mikor a lányok is felserkentek, gyönyörködtek a fában és nézték, hogy melyik ház előtt áll a legmagasabb. A májusfaállítás tehát nemcsak kollektív tavaszünnep, hanem szerelmi szimbólum is. A legény ezzel tett vallomást, s ha viszonzásra talált, a fa „kitáncolásakor” a lány neki ajándékozta a fára kötött kendőket. Hosz- szan lehetne még sorolni az e nappal kapcsolatos szokásokat, de meg kell jegyeznünk, hogy a pogány tavaszünnepre való emlékezés, miatt sem az egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel az ünnep megtartását és számos tiltó rendelkezést hoztak ellene. Különösen akkor kezdték üldözni e nap hagyományos módon való megünneplését, amikor a nemzetközi munkásmozgalom 1889-ben a világ munkásainak ünnepévé •nyilvánította. i Május I. munkásünnep Így lett a legszebb tavaszi ünnep, melynek hagyomá- • nyai évezredekre visszanyúlnak, a munkásság világün- nepe. Formai megnyilvánulásai: májfa, zöldág, mulatság, tánc, majális megmaradtak, de az ünnep lényege forradalmi tartalommal telítődött, A II. Internacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben Lavigne francia küldött javaslatára kimondta, hogy a munkások minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a 8 órás munkanap bevezetését. Május 1. napját jelölték meg erre, mely napnak már voltak előzményei a munkás- mozgalomban is. 1531. május 1-én volt az első európai munkástüntetés az olasz Lucca városban; s utaltak az 1886-os chicagói véres események emlékére is. A II. Ih- ternacionálé felhívása nyomán már 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május 1-1 felvonulásokon, tüntetéseken. Később egyes országokban május első vasárnapjára tették át a munkásünnepet. Az USA- ban és Kanadában 1804-től szentemben első vasárnapja a munkásünnep. Az európai munkásmozgalomban hosszú időn,át folyt a harc a forradalmi és a megalkuvó erők között a munkásszolidaritás napjának az eredetileg meghatározott napon való, harccal, általános sztrájkkal összekapcsolt megünnepléséért. Az I. világháborút követően a munkásosztály több kapitalista országban kiharcolta az V. 1-i munkaszünetet. 1945-től a legtöbb országban munkaszüneti nap. A nemzetközi munkásmozgalom ünnepének legfőbb tartalma és jelszava napjainkban a béke védelme. A szocialista országokban állami ünnep és az egész dolgozó társadalom nagyszabású felvonulása a világbéke és a szocializmus ügye mellett. Hazánkban első ízben 1890-ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága e napot. Budapesten a Városligetben volt a nagygyűlés, amelyen 60 000 munkás vett részt. Az agrárproletariátus 1891-ben kapcsolódott be a munkásünnep megtartásába. (Orosházi véres május 1.) Orosházán és Békéscsabán összecsapásra került sor a tüntetők és a katonaság között. Hódmezővásárhelyen 1893-ban Szántó Kovács János volt a nagygyűlés szónoka. Ebben az időben terjedtek el a május l-ével kapcsolatos munkásdalok is, amelyeket évtizedeken át énekeltek: Indulj munkás tüntetésre, Május hónap elsejére, Nemzetközi munkásünnep, Minden munkás ülje azt meg. Éljen a munkás szabadság, Éljen a munkás! A fővárosban csak 1899-ben engedélyezték a felvonulást első ízben. Az ünnep fő jelszavai a 8 órás munkanap, a munkásvédelemi törvények, majd a századfordulón az általános választójog követelése. Ekkor már általánosan ismertté váltak az e naphoz kapcsolódó dalok: Itt van újra május elseje, A levegő dallal van tele, Zengedezzük hát mi is dalunk. Mindnyájan testvérek vagyunk! Igen népszerű volt. s főként a Viharsarokban terjedt el az alábbi májusi munkásdal: Májusi reggel bíborpirja vonja körül az eget Fodrosszélű forradalmi vörös zászló integet. S mintha mondni volna készen: Talpra, sorba emberek. Jogotokért, szabadságért egy világgal küzd jelek! A május 1-i dalok között a legnépszerűbb volt a Csizmadia Sándor szövegére énekelt, s Hódmezővásárhelyen gyűjtött dal: A kikelet hívogató szózatára. Felpattan a műhelybörtön ócska zára. Virágillat, enyhe szellő jár a réten. Csak a gyáva marad most meg börtönében. Tegyetek le fúrót, vésőt, kalapácsot. Élvezzük, bár egy napra a szabadságol. Nemsokára úgyis bőven lesz belőle, Meg ne ártson, szokjunk hozzá jóelőre! 1919. május 1-én a Tanácsköztársaság vörös fővárosának virág- és zászlódíszbe öltözött utcáin százezernyi felvonuló ünnepelte az első szabad május 1-ét. a proletárállamot, s szettében énekelték a régebbről ismert májusi dalokat: Piros zászlónk, vörös zászlónk, lobogtatja a szellő. Jer alája, jer alája, te jogtalan szenvedő. Testvérünk vagy mért ne tartanál velünk? Ha munkás vagy nem lehetsz te ellenünk. De új dalok is születtek ebben az időben, melyek közül igen népszerűvé lett Somlyó Zoltán—Lányi Ernő májusi dala: A vörös május rőtszinü sugara Benyilal minden ajtón, ablakon! Elér a fénye elvtárs a szivedbe, Ha bárhol is lakói Légy bányász, ki föld mélyébe turkál. Vagy miként Jézus vala egykor, ács Nem hallod-e. nem hallod-e. Hogy dalol a sarokban a kalapács? Az ellenforradalom időszakában az MSZDP ét a szakszervezetek majálisokat és helyi szakmai ünnepségeket rendeztek, központi ünnepélyt a hatóságok csak egyes években engedélyeztek. A kommunisták szervező munkája sok esetben harcos tüntetéssé tette ezekben az években a munkásünnepet. 1945 az első szabad május 1. eve. Ekkor vált hazánkban Is hivatalos munkaszüneti nappá, amikor az ország valamennyi városában, községében felvonulásokon. népünnepélyeken vesz részt a lakosság minden rétege. Különös jelentőségük volt az 1957. május 1-i ünnepségeknek. amelyeken a dolgozó tömegek immár a levert ellenforradalom fölötti politikai és eszmei győzelem jegyében hitet tettek a szocializmust építő nép- köztársaság és a forradalmi munkás-paraszt kórmány niellétt. Nagy Dezső
