Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-07 / 104. szám
Tavaszi napsütésben Almáskamaráson ilenetdal és harci túra Városi honvédelmi szemle Békéscsabán A felszabadulás előtt néme-, tek laktak Almáskamaráson^ akiknek az elődjei valamikor, az 1800-as évek végén kerültek ide. Sok gyümölcsöst telepítet-! tek. Előszeretettel ültettek al-1 mafákat. Talán innen ered az! „almás” jelző, ami megkülönbözteti ezt a Kamarást a két kilométerre levő Nagykamarástól. Ma kevés az almafa. A háború után a németek nagyrészt kitelepültek az NSZK-ba, s olyanok kerültek a helyűikre, akik közül a legtöbben nem ér_ tettek a gyümölcsösök kezeléséhez. Abból az időből származik a szólás-mondás, amit Török Ferenc, az MSZMP községi csúcsveze tőségének titkára idéz vissza: — Fejszével „permetezték'’ a fákat. Ám azóta sok változás történt. Az új telepesek nemcsak a saját kertjük művelését, hanem a közös gazdálkodást is megtanulták. Jó néhányon ipari munkásokká váltak és főként Békéscsabára járnak dolgozni. Előszeretettel foglalkoznak háztáji állattartással. Az utóbbi években különösen fellendült a liba. és kacsanevelés. A tanács nagy gondot fordít a község fejlesztésére, szépítésére. S nyáron aligha nyílik majd annyi rózsa más falvak közterületein, mint Almáskamaráson. Látszat jó! ét a „meseautó” Jő néhány évvel ezelőtt, amikor az NSZK-ba áttelepült egykori almáskamarásiak „meseautóikon” látogatóba érkeztek, az emberek irigykedve bámulták őket. Később újra és újra jöttek a németek. Jönnek most is minden évben. Szülőföldje emlékét senki sem tudja kitépni a szívéből. No, meg hiányzik a paprikás csirke, a csabai kolbász, a nagykamarási dinnye. Sok-sok finom íz, amiből nálunk már nem csak egyeseknek jut. Ma ők irigykednek. A legtöbben visszajönnének. Itthoni rokonaiknak, ismerőseiknek azt mondják, hogy még egy kunyhóban is szívesen meghúzódnának, ha lehetne. Mert csak látszatjólét a „meseautó”, amit részletre vettek, mint a lakásukat is. Eladósodtak, lekötelezettekké váltak. Nincs irgalom, életük végéig kemény munkával kell fizetniük érte. Almáskamaráson sincs Eldo- rádó, de évről évre szépül a község, jobbak az utak, több a magá ngé pkocsi, divatosabban öltöznek és kényelmesebben élnek az emberek. Persze a földeket sem lovakkal, hanem korszerű gépekkel művelik, amihez szakértelemre, magasabb képzettségre, szélesebb látókörre van szükség. Hol is van már az a világ, amikor a mások földjén dolgozó nincstelenek egész életükben nem láthattak és nem is juthattak túl a falu határain? Persze a kitelepítettek közül bizonyára nem mindenki érti meg, hogy milyen sok-sok munka és gond árán jutottunk el 30 év alatt idáig. Megfiatalodott a tsz vezetése Azt is aligha érthetik meg a kitelepítettek, hogy az egyéni jólét forrása falun a termelő- szövetkezet. S aki a határban egy kicsit körülnéz, láthatja, hogy a hatalmas táblákon még a hosszú ideig tartó szárazság ellenére is milyen szépek az őszi kalászosok. A májusi eső most majd meggyorsítja a' fejlődésüket. Török Ferenc, aki a 2160 holdas Sallai Tsz párttitkára is, örömmel újságolja: — Már elvetettük a cukorrépát, a kendert, a cirkot, a mustárt és a kukoricát is. Nagy a lendület, amióta megfiatalodott a vezetés. Fiatal Ambruzs Attila az elnök, Pálfi János az ag- ronómus. És szinte az egész gépműhely fiatalokból áll. Valamennyien felelősséget éreznek a munkájukért. Segíti a szövetkezet a háztáji gazdaságok erősítését is. Az utóbbi éveikben — amióta a kunágotai ÁFÉSZ létrehozta a baromfifeldolgozó üzemét — a szarvasmarha- és sertés'.iizlalás, valamint a tehéntartás mellett — kedveltté vált a liba- és a kacsanevelés, ami jelentős jövedelemhez juttatja a lakosságot. Talán a háztájiban kínálkozó lehetőségekkel is magyarázható, hogy egyre kevesebben hagyják el Almáskamarást. Üj házak épülnek, a régieket pedig tatarozzák, gondozzák. A kis kerteket, gyümölcsösöket is szép rendben tartják. Megkétszerezi a család jövedelmét Kossuth utca 31. szám. Itt lakik Szécsenyi Péter, a Sallai Tsz takármányosa családjával. A ház és a porta igen szépen gondozott. Ami a belépő szemébe tűnik, nemcsak a gazda rendszeretetéről, hanem egy bizonyos fokú jólétről is tanúskodik. Ennyire jól megy a sora egy tsz-takarmányosnak? Csupán a tsz-ből származó jövedelméből aligha tudott volna ilyen környezetet kialakítani magának. De a feleségével együtt már évekkel ezelőtt libaneveléshez fogott, ami szerény számítások szerint is megkétszerezi a család jövedelmét. •— Tavaly 122 hízott libáért 32 ezer, a tollért 20 ezer, összesen 52 ezer forintot kaptunk — mondja az asszony. „Miért a tsz nevét írta alá ? ” Sallai Károly a községi tanács elnöke. Mielőtt megválasztották ebbe a tisztségbe, a Sallai Tsz anyagbeszerzője volt. A „névrokonság” miatt egyszer régen alaposan rápirítottak. Még ma is mosolyog, ha eszébe jut a kis történet. — Vásároltam valamit Budapesten. A számlára rányomtam a tsz bélyegzőjét és aláírtam a nevem. A boltos megnézte és rám mordult: „Jóember, miért a tsz nevét írta alá?” — Hát ilyen együgyünek tartották akkor még a parasztokat — mondja derűsen. Mint tanácselnöknek, egészen más gondjai vannak. Naponta többen keresik fel kéréssel, panasszal vagy egyszerűen csak tanácsot kérnek tőle. Sokat kell foglalkoznia az egész községet érintő kérdések megoldásával. Most például a főút világításának a korszerűsítése az egyik feladat, amiről így beszél: — Fénycsővilágítást akarunk. A pénz rendelkezésünkre áll. A DÉMÁSZ Békéscsabai Üzemigazgatóságát kértük fel, amely vállalta a munkát. A lakosság nagyon várja, hogy mielőbb elkészüljön. Igény a vízmű is, de nem valósítható meg. Sok az üres porta, amely a tanács kezelésiében áll. A vizet az üres porták előtt is el kell vezetni, amire azonban nincs pénz. Egyelőre! Üzleti érdek is van a világon A tanács épülete előtti park tele van zöldellő rózsabokrokkal. Milyen szép lesz, ha majd a virágok is kinyílnak:! Szemben, a főút másik oldalán levő kis liget magas fáinak árnyékában még az idén gyermekjátszótér létesül. A tanácsnak ugyan nincs sok pénze rá, de számítani lehet a szülők segítségére. És megtörténhet, hogy valamelyik szocialista brigád is eljön, hogy közreműködjön majd a munkában. Mondjuk a békéscsabai téglagyárból vagy a baromfifeldolgozó vállalattól, esetleg a két medgyesegyházi ipari szövetkezetből, ahol szép számmal dolgoznak almáskamarásiak. Sallai Károllyal beszélgetünk erről a kérdésről, miközben, egy kis sétát teszünk a főutcán. Itt van az „üzletnegyed”, ami persze csak néhány boltból áll. Engem kettő érdekel: az egyik az orosházi sütőipari vállalat 33. számú kenyérboltja, a másik az ÁFÉSZ fűszer-ossmegeboltja. Közel vannak egymáshoz és mindkét helyen árusítanák kenyeret. — Nem rontja az üzletet az ÁFÉSZ-bolt? — kérdezem Katona Imrénétől, a 33-as számú bolt vezetőjétől. — Sajnos közel vagyunk egymáshoz és a konkurrens bolt naponta kétszer, mi pedig csak egyszer kapunk friss kenyeret. — Ha fordítva lenne? — Akkor mi lennénk előnyben. Bár, szerintem a mi kenyerünk jobb. Italbolt egy van a községben. A tsz vezetői kérték a kunágotai ÁFÉSZ-t, hogy reggel 6 óra, a dolgozók munkába indulása előtt ne engedjék kinyitni. A válasz ez volt: „Üzleti érdek is van a világon”. Sallai Károly sem ért egyet az ilyen nézettel. „A helyettesítést oldja meg...” Szeszes italt természetesen a presszóban is lehet inni. Előfordul, hogy valakj itt lépi túl a határt, de van, aki spiccesen tér be. Engelhardt Ferencné a presz- szó helyettes vezetője, Bánfalvi Jánosné az egyik vendég. Mindketten szidják a notórius iszákosokat, akik közül meg is neveznek egyet-kettőt. — Ne szolgálják ki őket! — tanácsolom Engelhardt Ferenc- nének. — Nem is. Ha pedig hőbő- rögnek, kiteszem a szűrüket. — Egyedül? — Ha bírom, igen, néha segítenek mások is. Hát ilyen „üzlet” is van a világon. Nincs messze a postahivatal, végül oda is betérünk. Kádas Mihály, a hivatal vezetője egy kis büszkeséggel állapítja meg, hogy milyen jó újságolvasó község Almáskamarás. Az utóbbi években különösen a Békés megyei Népújság előfizetőinek a száma nőtt. A hivatal egyébként másfél személyes. Kádas Mihály = 1, a felesége = V2. Nem panaszképpen mondja Kádas Mihály, hogy a napi nyolc órai munkaidő (nyitva tartás) után rendszerint még igen sok a teendője. Legalább egy órát kell dolgoznia. Történt pedig, hogy egyszer a fiát felvételi vizsgára kellett kísérnie egy távoli városba. Utazási szándékát bejelentette a Szegedi Postaigazgatóságnak és helyettes kiküldését kérte. Megérkezett a válasz: „A helyettesítést oldja meg a hivatal saját hatáskörében”. És ezt még csak nem is humorista fogalmazta meg. Pásztor Béla Kétnapos városi honvédelmi szemlét rendezett Békéscsabán az Üttörő Honvédelmi Zászlóalj és az Ifjú Gárda. A közös program szombaton délután, a Szabadság téri alaki szemlével és menetdal-bemutatóval kezdődött, ahol 11 úttörő- és 7 gárdaszakasz több száz tagjának impozáns sorakozóját láthatták a szemlélődök. Vasárnap reggel pontban nyolc órakor a zászlóalj-parancsnokok fogadták a szakasza parancsnokok jelentéseit. Ismer., tették a nap feladatait, majd megkezdődött a nagyszabású harci túra. Az úttörők hat, a gárdisták tíz kilométeres távon versenyeztek. Susogó nyárfák között, suhogó sásban — járatlan utakon. Tájékozódási futás, kerékpáros ügyességi verseny, lövészet, politikai és tereptani kérdések váltották egymást A csabai KISZ-táborban rendezett harci túrát a Magyar Néphadsereg sorkatonái, növendékei és tisztjei, a különböző fegyveres testületek tagjai irányították. A közös szemlén az úttörők, a KISZ-esek számot adtak arról, mit tanultak az elmúlt kiképzési évben. Megismerték egymás tevékenységét Mindezek mellett a ragyogó májusi napsütésben kellemes élményeket szereztek. A Pamutszövő ifjúgárdlstái a klspuskalővészet állomásán Az úttörő honvédelmi zászlóalj tagjai a gázálarc használatát gyakorolják a harci túra egyik állomásán ((Fotós Deményl
