Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-05 / 103. szám
Gyulai utcarészlet A KISZ Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Népújság szerkesztősége fiatalok számára vers- és novellapályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy ifjúságunk a felszabadulás 30. évfordulójára készülve képességeit és tenniakarását irodalmi alkotásokkal is bizonyíthassa. A témaválasztás kötetlen, szeretnénk azonban, ha a benyújtott alkotások a ma emberének életét, gondolatait tükröznék. Pályázni csak olyan alkotásokkal lehet, amelyek még sehol nem jelentek meg nyomtatásban és alkotójuk életkora legfeljebb 30 év. A verspályázat első díja: 1000 forint, második díj: 800, harmadik díj 500 forint. A novellapályázat első díja: 1500 forint, a második díj: 1000, a harmadik díj 500 forint. A díjnyertes alkotások és a közlésre, de díjazásra nem javasoltak legjobbjai megjelennek a Békés megyei Népújság kulturális mellékletében. A pályázat értékelését zsűri végzi, az alkotások beküldési határideje: 1974. szeptember 1. Cím: KISZ Békés megyei Bizottsága, 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 17. A borítékra írják rá: „Vers- és novellapályázat”. Eredményhirdetés: 1974. október 6-án, a Népújság vasárnapi számában. A KISZ A Békés megyei Népújság Békés megyei Bizottsága szerkesztősége Póka György Reggel Tasnádi Varga Éva Hajnali kék alvás, s a bútorok lassan pirossá válnaU pálma nyújtózik a falnak, á telefon fehéren sikongat zajjal örülve napos világnak Győzelem és élet. . : ; így indulok, zuhanyvíz mossa testen kávégőz kúszik hajamba, s egy szürke galambhad buruk-dalát hallgatom tűnődve most a kertben. Megyek a földszintre, teljes fegyvertáram egy toll és táska. Levélszekrény, kulcs, kint szél fúj, s már a Metró lépcsőjén hintázom: — Hátha ma este újra megvárna? Ábrándoztam tegnap Va]nai László Otthon. egyedül, s érezvén magam csuda — remekül; Foglalkozások vonultak fel előttem, s válogattam, mi legyen belőlem. És lettem tudós, meg fizikus, építész, és matematikus, filmszínész, meg asztalos, pék, kútfúró, bádogos, gyermekgyógyász, csillagjós, hipnotizőr, s űrhajós, zeneszerző, és pilóta, — tőlem eredt minden nóta. , I És végül költő lettem kit meghallgattak! Mondom, ábrándoztam tegnap. Kínaiak Párizsban francia tipikus francia. Barettben, hosszú francia kenyérrel. Elálló zsebéből borosfiaskó kandikál. A kínai katona tipikus kínai katona. Mintha csak a legutóbbi pekingi mozgósítási szabályzatból lépett volna elő: hősi mosoly, és természetesen az elmaradhatatlan piros könyvecske, mert ugyebár, a katona enélkül nem katona... A könyvecskében, ha gondosan szemügyre vesz- szük, nem Mao-idézetek vannak, hanem párizsi éttermek címei, de hát ki nézeget egy plakátot közvetlen közelről? A két figura Jean Yanne francia filmrendező alkotását hirdető plakáton találkozott és folytatja tovább az ismeretséget a „Kínaiak Párizsban” című excentrikus bohózat kockáin. Ugyan mit keresnek a Mennyei Birodalom fiai Párizs ege alatt? A szerző elgondolása szerint egyszerűen megszállják a francia fővárost. Kínai zászlóaljak ostrom gyűrű be fogják az Eiffel-tomyot, kínai katonák menetelnek a Champs Élysées-n... Természetesen a lőpor- füstöt ártalmatlan humor helyettesíti. A kínaiak váratlanul rohanták meg Párizst ... virágcsokrokkal. És ugyan ki az a vérbeli párizsi — hóna alatt a francia kenyérrel —, aki elő nem húzná zsebéből a borosfiaskót és rá nem köszöntené az udvarias és derék idegenre — kacsint a nézőre a filmbohózat szerzője. A téma ezután a piros könyvecske ajánlatait követi, amely ínycsiklandozó francia ételeket sorol fel. A megszállás közös kóstolgatásokba fullad. Ám az igényesebb filmrendezők — és ezek közé sorolja magát Jean Yanne is — nem fejezhetik be alkotásukat egy laposra sikerült happy enddeL A film végén jön a mély filozófia és az a sarkalatos igazság, hogy jobb a kínai katonának a hazai mezőkön masíroznia, és a párizsinak a Champs Élysées-n sétálgatnia. A szegény kínai hősök végül is vereséget szenvednek a franciák titkos fegyverétől. Talán a legújabb típusú Mirage bombázóktól? Isten őrizz — és a szerző megint hamiskásan kacsint egyet a nézőre: — Titkos fegyverük nem újdonság — a kelleténél több pezsgő és a kelleténél több elbűvölő francia nő. Ez a film tréfája és bízvást rámondhatjuk: „Vive la France!” Baráti beszélgetésben fordíthatunk néhány percet a filmre, sőt egy haragos cikket is írhatunk valamelyik lapba, elsiratva a sekélyesedő francia filmgyártást. Nem így Peking! Az ő szigorú szeme a pezsgősüvegek durrogásán és a női szoknyák villanásán keresztül meglátta a nemzetközi kapcsolatok komoly tényezőjét. A filmbohózatra a kínai külügyminisztérium hisztérikus hangú • jegyzéke és a párizsi kínai Felszabadulásunk 30. évfordulójára készülve Versés novellapályázat fiataloknak nagykövet azonos hangnemű nyilatkozata volt az első reakció. Az ember azt várta, hogy ezután már csak a hadüzenet következhet — bár nyilvánvalóan Párizs megszállása nélkül. A kínai nagykövet egyszerűen kirohant a moziból. A továbbiakat a Le Monde február 26-i számában így ismerteti: — Kiderült, hogy a filmben a kínai hadsereget nevetségessé tették, sőt, a nagykövet logikája szerint, egyenesen megrágalmazták: nevetség tárgyává tették a kulturális forradalom „termékeny erőfeszítéseinek” eredményeit. „A francia kormány vegye tudomásul — fenyegetőzik a nagykövet —, hogy mindez igen komolyan kihat országaink kapcsolatára.” A diplomáciai vihar azóta nem ült el Pekingben. A nagykövet szóbeli tiltakozását hivatalos tiltakozás i követte. Mindezek tetejébe — mint néhány nemzetközi rádióállomás jelentette — Kína állítólag lemondta a francia műszaki kiállítást, amelynek május 24-én kellett volna megnyílnia Pekingben. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy Franciaország már négymillió frankot fektetett ebbe a dologba és már kétezer köbméternyi kiállítási tárgyat le is szállíttatott a kínai fővárosba, akkor fel kell figyelni arra, hogy a Mao által kitalált büntetés nem áll arányban a francia filmrendező bűncselekményével. L. Bodard, az Ismert francia Kína-szákértő (a kulturális forradalomról szóló monográfia szerzője) az Aurore című lap egyik legutóbbi számában a film körüli kínai álláspontot így határozza meg: Hódítókként való ábrázolásuk, még akkor is, ha fegyver helyett virág van a kezükben, sérti az Európával való flörtölésre irányuló politikai irányelveiket. És Bodardot nem vádolhatjuk elfogultsággal, különösen akkor nem, ha azt vesszük figyelembe, hogy az utóbbi időben ez a flört lánctalpak csikorgása közepette megy végbe. A tájékozott nemzetközi sajtó tele van olyan hírekkel, hogy Peking a NATO-piacokon lázasan vásárol fegyvert és szabadalmakat. A londoni Observer például szorgalmasan jósolgat egy hatalmas összeütközést, amelynek eredményéként a kínai légierő angol gyártmányú reaktív motorokat kapna... Az amerikai Newsweek és az indiai Blitz szinte egyidőben szimatolta ki, hogy Közép- Ki na északi részében hatalmas katonai építkezést terveznek. A leendő gyár Sz—18N típusú nehézhelikoptereket állít majd elő amerikai szabadalom alapján. Végezetül, egy amerikai óriáscég jó minőségű harckocsigyár szállítására készül Peking számára. A NATO stratégái, miközben fegyverekkel halmozzák el a maoista hadsereget, arra számítottak, hogy a kínai haderő északon a kazahsztáni határon, keleten a Paracel-szigetek- nél, délen pedig a tibeti hegységnél, illetve a Hin- dusztáni völgynél sorakozó majd feL Nos, a vidám francia filmrendező felfedezte a negyedik égtój at. A film hősei kezében a virág szimbolikusan arra figyelmezteti a nézőt, különösen a NATO tábornoki egyenruháját viselő nézőt, hogy gondolkodjék a meglehetősen kellemetlen gyümölcsökről. Jean Yanne-t felfedezéséért Peking jutalomban részesítette. Felvette az eretnekek maoista nagy antológiájába a kapitalista Beethoven, a nagy és mérges gyom — Schubert és a záptojás Michelangelo mePé. V. Szimonor az APN politikai szemleírója
