Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-29 / 123. szám

Felszólalások a JKSZ kongresszusán Üzemláto^aiá«, nagjs,jíilés az E^fesiiK Izzóban A VDK parlamenti küldöttségének keddi programja Belgrad Nyaradi Róbert, u MTI tudó. sitója jelenti; A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa kedden bizottságokban folytatta munkáját. Ezt megelőzően a plenáris ülésen a pártelnökség jelentéséről és a JKSZ elnöké­nek beszámolójáról folyó álta­lános vitában a jugoszláv párt­ós állami vezetés több kiemel­kedő személyisége fejtette ki vé­leményét. Veljko Vlahovics. a JKSZ el­nökségének tagja, aki súlyos be­tegségéből »felgyógyulva, a kongresszuson szerepel első íz­ben a nyilvánosság előtt, felszó­lalásában a korábbi években je­lentkezett nacionalista megnyil­vánulásokkal összefüggésben ki_ jelentette: „Tény, hogy a nacio­nalizmus felütötte nálunk a fe­jét és nem is annyira az egy­szerű párttagok soraiban, mint inkább feljebb. ' a vezetőségek­ben. Ez a körülmény növeli az új vezetőségekre háruló felelős­séget a párt egységét és politi­kai irányvonalának realizálását illetően. Ügy gondolom, hogy a történtekből tanultunk, levontuk politikai és tudományos tanul­ságaikat is. Éles határvonalat tudunk vonni a hazafiság és a nacionalizmus között. Ez azért is fontos, hogy a nacionalizmus ellen küzdve, ne sértsük a nem­zeti és haladó eszméket”. Edvard Kardelj, a JKSZ El­nökségének és Jugoszlávia Ál­lamelnökségének tagja felszóla­Puja Frigyes külügyminiszter I Szíriái és iraki látogatásának el­ső állomására, Damaszkuszba utazott. Búcsúztatására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Marjai József külügyminiszté- riumi államtitkár, a Külügymi­nisztérium vezető beosztású munkatársai, továbbá Abdul lásában az el nem kötelezettség politikájával foglalkozva, hang­súlyozta, hogy ennek fő tartal­ma az antiimperializmus és a gyarmatosítás elleni harc. „Ä népek együttes ellenállása és közös küzdelme azokkal a gaz­dasági és politikai viszonyokkal í szemben, amelyek az imperia­lizmus idején alakultak ki és amelyek célja a kolonializmus vagy a félgyarmatosítás valami­lyen formájának a fenntartása, a népek politikai és gazdasági leigázása, önrendelkezési joguk és függetlenségük eltiprása. Az el nem kötelezett országok poli­tikai irányvonala egyértelműen antiimperial ista, jóllehet sorai­ba különböző társadalmi rend­szerű országok tartoznak, ame­lyek különbözőképpen viszo­nyulnak a szocializmus ideoló­giájához és a szocialista orszá­gok politikájának egyes meg­nyilvánulásaihoz ” *** Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának a tagja, a Központi Bizottóág titkára, a Jugoszláv Kommunisták Szövet­sége X. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség vezetője kedden Belgrádban találkozott Todo Kurtoviccsal, a JKSZ Elnökség Végrehajtó Irodájának titkárával. Eszmecseréjük után Kurtovics ebédet adott vendége tiszteletére. Ezen jelen volt Mi. lutin Baltics, a JKSZ Elnöksé­gének tagja, valamint Tóth Elek. a Magyar Népköztársaság belg­rádi nagykövete is. Halim Kaddour, a Szíriái Arab Köztársaság budapesti nagykö­vete. Wagih Mohamed Roushdy, az Egyiptomi Arab Köztársaság •nagykövete és Mohamed Bah- jat Izzat, az Iraki Köztársaság budapesti nagykövetségének ide­iglenes ügyvivője. (MTI) A VDK nemzetgyűlésének küldöttsége Truong Chinh-nek, a Vietnami Dolgozók Pártja Po­litikai Bizottsága tagjának. a nemzetgyűlés állandó bizottsága elnökének vezetésével kedden nz Egyesült Izzóba látogatott. A delegációt a gyárlátogatásra el-! kísérte Péter János, az MSZMP KB tagja, az országgyűlés alel- nöke és a VDK budapesti nagy- követségének több képviselője. A testvéri vietnami nép kül­dötteit az Egyesült Izzóban me­leg barátsággal fogadták. A küldöttség tagjai ezután üzemlátogatásra indultak, majd ellátogattak az Egyesült Izzó 720 lakásos Fóti úti lakótelepére; megtekintették a telep új óvo­dáját. A testvéri vietnami nép kül­döttei ezt követően az Egyesült Izzó székiházában a vállalat gazdasági és politikai vezetőivel folytattak kötetlen eszmecserét. Délután a vietnami vendégek barátsági nagygyűlésen találkoz­Gáspár Sándor Hollandiában Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára, aki a holland szakszervezeti központok meg­hívására magyar szakszervezeti küldöttség élén Hollandiában tartózkodik, kedden felkereste a hágai szociálisügyi minisztériu­mot. A SZOT főtitkárát P. Mer­tens államtitkár tájékoztatta a minisztérium tevékenységéről, a hollandiai munkaügyi viszonyok kérdéséről. Gáspár Sándort fo­gadta J. Boersma szociálisügyi miniszter is. Délután Gáspár Sándor talál­kozott a holland miniszterel­nökkel. A magyar szakszervezeti küldöttség ugyancsak kedden délután látogatást tett a hágai parlamentben, és ott B. Rool- vink, a képviselőház elnökhe­lyettese tájékoztatta a magyar vendégeket. tak a gyár munkásaival Az el-' nökségben a testvéri vietnami nép küldöttei mellett helyet fog­lalt Apró Antal, Péter János, továbbá Kárpáti Ferenc vezér­őrnagy honvédelmi miniszter­helyettes, Somogyi Sándor, a Budapesti Pártbizottság titkára, Kőmíves István, a Fővárosi Ta­nács elnökihelyettese. Nguyen Manh Cam, a VDK és Nguyen Phu Soai, a DVK. budapesti nagykövete is. A nagygyűlést a himnuszok, elhangzása után Somogyi Sán-1 dor. a Budapesti Pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Apró Antal, ezt követően pedig Tru­ong Chinh szólalt fed. A forró hangulatú nagygyű­lés Somogyi Sándomák, a Bu­dapesti Pártbizottság titkárának zárszava után, az Internacionálé hangjaival ért véget. A VDK nemzetgyűlése kül­döttségének tagjai az esti órák­ban a MOM Szakasits Árpád Művelődési Központ.iábah ta­lálkoztak a Magvarországon ta­nuló vietnami diákokkal. Portugália Egyelőre nincs megegyezés Pedro Pires. a portugál afrikai területek hazafias erőinek he­lyettes minisztere és dr. Mario Soares portugál külügyminisz­ter Londonban tárgyalásokat folytat. A jelenlegi tárgyalás célja: tűzszünet Guinea Bissauban MiuMiunHnaMnunMnnaniiiMiiiiiiaiMnafHMMiMMaiMmdiMMiualaMiMi iiiimiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiMiuiiiiiHiiNiiiiiiaaaiiiiutaHHMimaafnimM Gazdaság és politika a nemzetközi küzdőtéren írta: Konsztantyín Mikulszkij Immár három esztendeje an­nak, hogy az SZKP XXIV. kong­resszusa meghirdette a béke­programot. Az elmúlt időszakot a szocialista közösség országa­inak jelentős sikerei t.eszik em­lékezetessé a nemzetközi kap­csolatok normalizálásáért, a „hi­degháború” torlaszainak eltá­volításáért vívott harcban. A békeoffenzíva kifejezésre juttatja a szocialista országok külpolitikai irányvonalának stra­tégiai elvét: el kell érni, hogy a két. ellentétes társadalmi rend­szer történelmi vitája teljes mértékben a békés gazdasági verseny medrébe terelődjék, hogy ez a verseny ne a háborús előkészületek, hanem az érde­mi egvüttműködés síkján foly­jék. Ma már beértek az objek­tív feltételek ahhoz, hogy ez az irányvonal eredményesen való­suljon meg a gyakorlatban. A háborúellenes harcnak megbíz­ható alapja van: a szocialista tábor ereje. A szocialista orszá­gok részesedése a világ ipari termelésében az 1937. évi ló százalékról a hetvenes évek ele­ién 39 százalékra emelkedett. A Szovietunió és a többi KOST- tagállam részvétele a világ ipa­ri termelésében ma már megha­ladja az Egyesült Államok ré­szesedését, és körülbelül 1,7-sze- rese a nyugat-európai kaoita- lista országok részvételének. Az egyes kapitalista államok objektív gazdasági érdekei el­kerülhetetlenül arra sarkallják őket. hogy kölcsönöses előnyös gazdasági kapcsolatokat építse­nek ki a szocialita országokkal. A kapitalista államok növek­vő érdekeltsége a szocialista vi­lággal való gazdasági kapcsola­tok fejlesztésében a nemzetközi helyzet normalizálásának fontos ösztönzője. Ez azzal magyaráz­ható, hogy éppen a gazdasági szférában gyökerezik sok olyan hosszú ideig ható tényező, amely elősegíti a „nincs hidegháború” állapotból a különböző társa­dalmi rendszerű országok tar­tós békés együttműködésére va­ló áttérést. A szocialista országok a nem­zetközi enyhülést célzó politika folytatását megkönnyítő ténye­zőnek tekintik azt a körülményt, hogy a nemzetgazdaságoknak minden országban társadalmilag fokozott mértékben szükségük van a külkapcsolatokra. Ámde semmiképpen sem tekintik ezt automatikusan érvényesülő fo­lyamatnak. Noha végső soron a gazdasági szükségletek határoz­zák meg az osztályok politiká­ját. ez utóbbi jelentős autonó­miával bír és viszonylag önálló szerepet játszhat. A politika és a gazdaság kölcsönhatásának olyan a dialektikája, hogy egyáltalán nem zárja ki a „po­litika elsőbbségét a gazdaság fö­lött”. amint erről már T,enin is írt. A külpolitika nem egyszerű, tükröződése a gazdasági folya­matoknak és szükségleteknek. A tevék enységcseréhez meg kell lenniük bizonyos po­litikai előfeltételeknek az államközi kapcsolatok szfé­rájában. Elsősorban a békés egymás mellett élés elismerése, a belügyekbe való be nem avat­kozás tartozik ezek közé az elő­feltételek közé Sok nyugati közgazdász és po­litikus megérti, milyen létfon­tosságú a szocialista világrend- szerrel való gazdasági kapcsola­tok sokoldalú és akadálymen­tes fejlődése. Mint ezt az Inter­national Affairs című folyóirat megírta, „sok hírmagyarázó haj­lamos az össz-európai együttmű­ködést fontosabb feladatnak te­kinteni, mint az európai közös­ség konszolidációját”. Ugyanakkor egyes kapitalista köröknek nincsenek ínyükre a végbemenő változások. Hiszen a békés egymás mellett élés lég­köre megkönnyíti egyrészt az új társadalmi rendszer előnyeinek gyakorlati realizálását a szocia­lista közösség országaiban, más­részt a népek elszigeteltségének leküzdését, a burzsoá propagan­da által a szocialista életformá­ról terjesztett hamis elképzelé­sek megszüntetését. De vajon alapul szolgálhat-e ez a szocia­lista országokkal szemben olyan vádak emelésére, hogy békekez­deményezéseik „politikai célo­kat” követnek, mint ezt olykor a „hidegháború” trubadúrjai te­szik? Az ilyen „vádak” visszaszáll­nak szerzőikre, az általuk védel­mezett kapitalista rendszerre. Mert nem a szocializmus „bűne”, hogy az általa vezetett békeharc megfelel az emberiség érdeke­inek, hogy a róla terjesztett igaz­ság nem gyengíti, hanem erő­síti a szocializmus tekintélyét és befolyását. Ami pedig a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág külpolitikáját illeti, az vál­tozatlanul a más államok bel- ügyeibe való be nem avatkozás elvét követi. A marxizmus—le- ninizmus abból indul ki, hogy nincs szükség „a forradalom exportjára”, mivel a forradalom egyik vagy másik ország belső talaján fog beérni. Nyugaton viszont nem vesztek ki „az ellen- forradalom exportjának” hívei, akik semmit sem tanultak a tör­ténelemből. Még megfigyelhe­tők olyan kísérletek, hogy a nemzetközi kapcsolatokat a po­litikai zsarolás eszközéül pró­bálják felhasználni, hogy e kap­csolatok leple alatt a „hídverés” politikáját folytassák, vagyis politikai és ideológiai diverzió- kat hajtsanak végre. Az élet kézzelfoghatóan bizo­nyítja, hogy a marxista—leni­nista külpolitika következete­sen szolgálja a világgazdaság fejlődését, a népek nemzeti és társadalmi felszabadulásához, a bizalom és kölcsönös megértés, a béke és az érdemi együttmű­ködés légkörének kialakulásához szükséges kedvező feltételek megteremtését. Londoti Mario Soares portugál külügy­miniszter hétfőn három és fél órás tárgyalás után közölte, hogy egyelőre nincs megegyezés, de a portugál küldöttség és a PAIGC delegációja kedden reg­gel ismét tárgyalóasztalhoz ül. Soares és munkatársai a hétfői napon három ízben találkoztak a Guinea-Bissau és a Zöldfoki- szigetek Afrikai Függetlenségi Pártjának képviselőivel, ame­lyet Pedro PireSj a Végrehajtó Bizottság tagja vezet. Pires meg­erősítette, hogy a felek kedd reggel ismét összeülnek. A hét­fői megbeszéléseket azonban nem volt hajlandó kommen­tálni. A hírügynökségek megbízha­tó forrásokra hivatkozva egy­öntetűen azt jelentik, hogy a fő problémát a stratégiai fontos­ságú Zöldfoki-szigetek jövőbeni státusza jelenti. Adelino da Palma Carlos por­tugál kormányfő a UPI ameri­kai hírügynökségnek adott nyi­latkozatában ismét megígérte, hogy Portugáliában jövő ta­vaszig bezárólag szabad válasz­tásokat rendeznek, az afrikai területek népei pedig önrendel­kezést kapnak. Elmondta, hogy legkésőbb november 15-ig ki­dolgozzák az új választási tör­vényt. A kormányfő legfonto­sabb feladatként az afrikai te­rületek helyzetének békés meg­oldását jelölte meg. Elengedhe­tetlennek nevezte a szociális problémák és a gazdasági stabi- ? lizáció megoldását us. (UPI) Púja Frigyes Damaszkuszba utazott

Next

/
Oldalképek
Tartalom