Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-16 / 112. szám
Á felszabadulási évfordulóra készülnek az MSZBT-tagcsoportok Országos vetélkedő — Békéscsabán Penza-klub Összefogás a battonyai emlékparkért Két napot töltöttek Békés megyében a Magyar—Szovjet Baráti Társaság titkárságának képviselői, hogy tájékozódjanak a megyei tagcsoportok munkájáról. segítsék további tevékenységüket. illetőleg, hogy tájékoztassák a tagcsoportokat felszabadulásunk harmincadik évfordulójának előkészületeiről. Kedden délelőtt a békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezetben találkozott Brenner Péter osztályvezető és Varga László, a titkárság egyebek mellett a viharsarki tagcsoportok ügyeivel is foglalkozó politikai munkatársa a szövetkezet gazdasági és társadalmi vezetőivel, valamint a Baromfifeldolgozó Vállalat tagcsoportjának vezetőivel. A határidők lélektana Nem. értem a határidők lélek. tanát. Helyesebben, a határidők elcsúszásának lélektanát nem értem. Még pontosabban: a nem betartott határidők olcát nem értem. Félreértés ne essék: azt tudom és megértem, hogy miért nem sikerül betartani némely időpontot Ezt a legtöbb esetben valóban fennálló objektív okok, anyagi nehézségek, előre nem látható technikai bonyodalmak és egyéb számtalan probléma indokolja. Azzal nem vagyok tisztában mindössze, mi indokolja az irreálissá váló, végül is betarthatat. lan, többszöri módosításra szoruló határidők vállalását. A vendéglátók beszámoltak a termelőszövetkezetben folyó barátsági munka eredményeiről, gondjairól, a szovjet köztársaságokat s az orosz építőművészet remekeit bemutató fotókiállítás sikeréről az elmúlt évben, s az idén szervezett és szervezendő szovjetunióbeli turista- és tanulmányutak hasznosságáról, vonzerejéről. A Bamevál képviselői a barátsági munka sokszínűségének fontosságát hangsúlyozták s erre a maguk gyakorlatából hoztak jó példákat: élménybeszámolókról, a gyerekeknek vetített mesefilmekről, a KISZ-szel és a szocialista brigádokkal közösen szervezett programokról beszéltek. Felmerült a szó legszorosabb értelmében vett munkaértekezleten egy olyan klub igénye, amelyben a békéscsabai MSZBT- tagcsoportok vennének részt — a programban a testvérváros gazdag művészeti, tudományos, politikai és történelmi hagyományainak, az élő penzai művészetnek a megismerése szerepelne, s természetesen adandó alkalmakkor találkozás penzai vendégekkel vagy Penzában járt csabaiakkal. Brennen Péter arról beszélt, hogy a pártszervek és szervezetek, a gazdasági egységek és természetesen a tagcsoportok jó gyakorlati munkája révén Békés megyében és a megyeszékhelyen évről évre erősödik a két nép barátsága. Említést tett arról, hogy előző nap Battonyán a helyi pártós állami vezetőkkel a létesítendő felszabadulási emlékparkról tárgyaltak, melyhez lehetőségeihez mérten az ország valamennyi — jelenleg csaknem ezer — MSZBT-tagcsoportja hozzájárul. A segítség elsődleges módja az anyagi támogatás. ^Hamarosan megjelenik a falszabadulási vetélkedő felhívása, amelyre a tagcsoportok csapatai nevezhetnek. A helyi és városi, megyei versenyek után több megye részvételével rendezett területi fordulók lennének — ezek egyikének színhelye az óv végén előreláthatólag Békéscsaba lesz —, s a jövő év áprilisában zajlik az országos döntő. A tagcsoportok tevékenységét tartalmilag segítik majd a közeljövőben megjelenő MSZBT-ki- adványok: a felszabadulás krónikája, egy képes összeállítás, amelynek Battonyától Nemes- medvesig lesz a címe, a szovjet testvérmegyék és testvérvárosok jelenét bemutató kötet s a szabadságunkért életüket adott szovjet katonáknak emléket állító könyv. Végezetül elismeréssel szólt a tervezett Penza-klubról, amelynek működéséhez segítséget nyújt a titkárság, majd egy felmerült kérdésre válaszolva elmondta, hogy megfelelő érdeklődés esetén lehetőség nyílik a Gorkij nyelviskola megyei tagozatának megindítására. A vendégeket Battonyára elkísérte Nagy Jenő, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője, a Szabadság Termelőszövetkezetben szervezett találkozóra pedig dr. Pirityi Ká- rolyné, az MSZMP Békés megyei és Oláh József né, a békéscsabai városi bizottság politikai munkatársa. Talán mert jól hangzanak, szépen mutatnak a kimutatásokban? De hiszen a világon mindé, nütt, nálunk is, végső soron csak a tényleg elvégzett munka számit, azért fizetnek, abból él a vállalat és a dolgozóji is. Ráadásul a lassabban, hosszabb idő alatt végzett, körülményesebben megvalósuló munka rendszerint többe is kerül. Vegyük még hozzá az egy-egy terven kívül mó- dosított határidő okozta csusza- sok láncreakcióját, s nem nehéz belátni, hogy senki sem jár jól. Sót — ami ennél nagyobb baj —. mindenki rosszul jár. Anyagilag is, erkölcsileg is. Tehát marad a kérdés: miért vállalják, ha nem tudják betartani? Vagy csupán a lehetőségeket, képessegeket mérik fel rosszul? Nyilván ez is közrejátszik a váratlan körülmények mellett. Ez utóbbi pedig a legtöbb esetben a társvállalat, a koope. rációs partner által be nem tar. tott határidőket jelenti. De nem lehetne jobban felmérni az erőket, bekalkulálni legalább a rendszeresen jelentkező, előre nem látható tényezőket mindenütt, ahogyan azt a legtöbb vállalatnál teszik? Nagyon sok elismert, külföldön is megbecsült, megbízható piaci partnernek tartott gyárunk, nagyüzemünk teljesíti pontosan vállalásait akár idegenben, akár itthon elvégzett munkáról van szó. Vagyis: betarthatatlanságuk nem a határidők természetéből fakad. Ennek ellére változnak, eltolódnak az időpontok. Ki tudja miért? Jómagam csak nem értem... Vagy lehet, hogy a határidők helyett azok vállalóit kellene vizsgálgatni? Az ö lélektanuk rejtené a választ? Mondjuk, a felelősség vállalásának kérdésében. ...? (Erőss) — Én is szolgálatban voltam akkor. Engem küldtek le a bányaműszaki felügyelőség helyettes vezetőjével, hogy mérjem be a baleset pontos helyét, amiről majd a vázlatot elkészítik. Mikor megtudtam, ki fekszik a szikla alatt, nem akartam vállalni. De a bánya törvénye kemény. Nem volt más választásom, mennem kellett. Elmondani most se tudom, mit éreztem, amíg ott dolgoztunk. Ha maga leírna, azt mondanák, ízléstelen. Az agy veleje— — Hánytam, rosszabbul voltam, mint a görbe éjszaka után. Még most is érzem azt a szagot... A barátomét a jótevőmét. — Ezután elkértem magam a bányamérnöktől. Műszerész vagyok, mindig töröm a fejein va_ lami új, ésszerű dolgon. Egyszer kaptam újítási dijat is. Sokat dolgozom a KISZ-ben. most már inkább én, mert a feleségem szülés előtt áll. És megint dühösre vált a hangja. — Ne tartson engem mindenáron ellenzékinek. Vagy tartson, aminek akar. akkor is kimondom. Nincs élet a mi fiataljainkban. Vagy annyira intellektuálisak, hogy professzornak mehetnének, mármint az elméletieskedésük miatt. Vagy csak a szórakozás érdekli őket, * Részletek a Gondolat Kiadónál ae idei könyvhétre megjelenő riport- könyvből. az ital meg a nők, de a nemesebb időtöltés nem. Végletesek. Vagy olyannyira csak a realitás felé fordulnak, hogy semmi romantikáit nem látnak az életben, vagy annyira elrugaszkodnak a valóságtól, hogy csak az ábrándokat kergetik. — Nem gondolja, hogy a fiatal mindig ilyen volt? — Én azt nem tudom. Csak azt látom, hogy a mozgalomnak kellene jobban, okosabban, értelmesebben megragadni őket. Az uráxivárosiak egynegyede érettségizett. A fiatalabb korosztályoknál még magasabb ez az arány. De van egy réteg, még általános iskolai végzetesé, gük sincs. É6 nemcsak az idősek között vannak ilyenek. A fiatalabbak is gyötrődnek emiatt. Mert állítom, aki ma nem rendelkezik alapműveltséggel, kínlódik. Útvesztőkbe kerül. — Azok segíthetnének, akik ezt látják, és elóg tanultak a tanításhoz. — Most tapintott az elevenére. Sajnos, mi nem sokat teszünk ezért. Pedig mellettünk élnek, dolgoznak, kallódnak el azok, akik a részeges, a kártyás vájárok, segédvájárok, csillések és a ribancolc kezében vergődnek. — Mikor erre gondolok, semminek érzem magam. És szeretnék valamit tenni, hogy ne igy legyen. De ez nehéz. HÁROM MOSZKVICS Az Uránváros nem a négy-, a hét-, a tízemeletes házakig terjed. A környező kertes villákGyűjtik a kamillát Ezekben a napokban mintegy tíz begyújtőhelyről hordják Békéscsabára a Herbaria Gyógynövénygyüjtő Vállalathoz, az illatos. igen fontos gyógynövényt: a kamillavirágot .Szárításának időszakában kellemes illat árasztja el Békéscsabán a Kulich Gyű la lakótelepet (Fotó: Demény) Ballagás Szarvason A debreceni Agrártudományi Egyetem szarvasi Öntözéses és Meliorációs Főiskolai Karának KISZ-szervezete május 18-án, szombaton rendezi meg a harmadik évfolyamos hallgatók ballagási ünnepségét. Délelőtt 9 órakor a búcsúzó fiatalok megkoszorúzzák Tessedik Sámuel szobrát, majd a ballagási ünnepség következik. Délután 3 órakor a harmadik évfolyamosok vidám felvonulással búcsúznak Szarvastól. Az egynapos ünnepség a sárgulási bállal ér véget: este 7 órától hajnalig a meghívottak a Ge- mini-együttes zenéjére táncolhatnak, szórakozhatnak. ban is élnek uránbányászok. Mikor leszállnak az autóbuszokról, átvedlenek kertésszé, szőlősgazdává, nyúlfarm-tulajdonosokfká, barkácsoló, autó alatt hasaló polgárokká. És, aki végleg leteszi a csákányt, az teljesen elvágja a bányához kötő szálat. — Azt hittem, a bánya az én otthonom. Apám fél évszázadot húzott ki a föld alatt, én „csak” harminc évet. ötvenkét százalékos szilikózissal, egy szemmel mentem nyugdíjba. Negyvenöt éves koromban. Tölt a talpas pohárba a sárgászöld rizlingből. Jó bora van. — Deindolban termett, minden évben ott lakom március közepétől a szüret végéig. Két lányom van az első házasságomból. kettő a másodikból. A nagyobbak férjnél vannak, a kisebbek velem élnek. A feleségem nem dolgozik, anyámmal a háztartást viszi meg a szőlőket gondozzuk. Tizenkét—ti- zennógy hektó borom is terem. Szamócát ültettem, sárga húsú barackot telepítettem. Olyan vörösborom van, hogy a villányiak sem hitték, hogy a pécsi hegyekben is versenyezhetnek az ő kékfrankosukkal, a me- doc noirral. A legutóbbi megyei borversenyen elhalásztam előlük két aranyérmet. Ez a ház hó- romszobás. de a szőlőhegyi, az más. Azt én építettem. Megkeresem a fényképét. Alacsony, göndör hajú, markán« arcú férfi. Kemény beszédű. Forgatja az albumot. Nem találja a képet. Mérges. Rátenyerel a zongorára. Közben benyit egy idős asszony. — Frici... a gyerek megtanulta a leckét... De a bányász nem válaszol. Pergeti a lapokat, szitkozódik, kiabál. Az asszony még egyszer szól. Még hangosabban. — Akkor hát mi legyen?! — Mi legyen? Kérdezze ki... Az idős asszony hozzám sündörög. s míg a fia hátat fordít, a fülembe súgja. — Ne törődjön vele. Már alig hall valamit... És már megy is. Kint gyeaek- hang kezdi recitálni: — Negyedik Béla, amikor visszatért az országba, mindenütt romot és pusztulást látott.... A bányászom elém teszi a képet. — Ez az...! Emeletes villa, redőnyös ablakok, körülötte fiatal szőlő, virágok, rózsafák. — A tulajdon kezemmel építettem. Kőműves is voltam. A burkolatot az uránvárosi építkezések hulladékaiból válogattam. Négyszobás, nem adnám félmillióért. Semmiért. A nyugalmam az a birtok. — Valaha nyugtalan ember volt. — Az újságok szerint. Szeretnek színezni az újságíróik. — Nyolc kormánykitüntetést, kétszer ennyi miniszteri elismerést nem adnak olyan embernek, aki nagyon szereti a nyugalmat. — ötvenhat után én egy kitüntetést se kaptam. És akár hiszi, akár nem, csak egyet becsülök. Ezt! Piros keretes, díszes levelet tesz elém. Arról értesítik, hogy mint sztahanovista bányászt, feljegyezték a DISZ dicsőségkönyvébe. Dátum: 1953. VI. 17. — Ez volt a tetőpont. Akkor már kétszáz métert hajtottam ki a csapatommal havonként. Az én csapatom végezte el 10 hónap alatt a zobálki altáiró kihajtását, és én kezdtem meg a legnagyobb uránércbánya aknájának készítését is. Megmutattuk, hogy nemcsak a szénben, hanem a kőben is lehet dolgoz, ni, ha akar az ember. És, ha keresi a jó megoldásokat. Ne vegye ezt dicsekvésnek, de kérdezte a kitüntetéseim okát. Az oklevelek hátlapján ceruzarajzok. Akom-bákom betűk és alaprajzok. '^nlutatiuk.) LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK
