Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-14 / 110. szám
T elevíziők Székesfehérvárról A VIDEOTON az idén 250 ezer televíziót gyárt. Különösen a MINIVIZOR de Luxe típusú készülék népszerű, melyből az idén több ezer itthon is forgalomba kerül (MTI fotó: Jászai Csaba felvétele) Előzetes gyermeknap Kedves meghívásban volt részük május 9-én a battonyai nevelőotthon alsó tagozatos gyermekeinek. A szarvasi Műanyagfeldolgozó Szövetkezet saját autóbuszával 30 kisfiút vitt el szarvasi kirándulásra. Első útjuk az üzembe vezetett, megnézték, hol dolgoznak patroná- lóik, mit készítenek a szövetkezetben. Ajándékként mindegyik gyermek játékot kapott a szövetkezet termékeiből. Ezután a Körös-parti víkendházban látták vendégül a gyermekeket, majd az arborétumba vitték őket, ahol csodálattal nézték a hatalmas fákat, a tavaszi pompába öltözött botanikus kertet. Ezt követően a duzzasztóhoz mentek, s ez a látogatás szintén hasznos volt, hiszen a negyedik osztályosok már tanultak erről, s most a valóságban is látták. Délután a szlovák nemzetiségi kollégium látta vendégül a nevelőotthon kicsinyeit, ahol tiszteletükre klubdélutánt szerveztek a pajtások, kedves műsorral szórakoztatták vendégeiket. A nap közös játékkal ért véget. A műanyagfeldolgoző és játékkészítő szövetkezet a gazdag élményt nyújtó kiránduláson kívül 16 pár tollaslabdakészletet is ajándékozott a gyermekeknek. Külön ajándékokat kaptak a Hámán Kató brigádtól a második osztályosok és kedves fogadtatást a Zrínyi Ilona brigádtól az első osztályosok. B. M. tiaffiaaBaBneeiBisaiiBaiiamiBsnisgii’iaflfflftiasiiseassiiBsaiaaiBssiBSsaisesBiBffiBisi Amikor az „aztat” helyesebb Szocialista brigádok szellemi vetélkedőjén történt, hogy a verseny egyik résztvevője, a nyugdíjkorhatár felé közeledő munkás, szép feleletet adott a szülőfaluja felszabadulása körüli időszakot bemutató regényről. Egy mondatát így kezdte: írAztat gondolom ...” és folytatta tovább. komótosan, meggondoltan, okosan, a dolog lényegét kiemelve. A közönségből valaki felszisszent az „aztat’'-ra. Elhúzta a száját, fitymálva grimaszolt, így adván nemtetszésének kifejezést. Ha szigorúan a nyelvhelyességi szabályok, szokások szerint nézzük a dolgot, talán igaza lett volna a fintorgatónak. Azért csak talán, mert a feleletnek nem ez volt a lényege, nem ez az „aztat”, hanem az utána következő ténylegesen pontos és szabatos gondolatot. Ami elég súlyos érv amellett, hogy a mondanivalóra figyeljünk, ne pedig a nyelvi, formai tévedésre. Különösen, mert a mondat értelmén az „aztat” szemernyit sem csorbított, azt nem változtatta meg, nem tette követhetetlenné a szándékolt mondanivalót. De ne hibáztassuk ezért a fintor- gát: fogadjuk el. hogy különösen érzékeny a nyelvünk szépségét szeplősítő helytelenségekre. Akkor mégis miért érdemel szót mindez? Mert akadták olyan feleletek is és a szünetben folytak olyan kötetlen hangú beszélgetések, amelyeket hallott a száját húzogató elégedetlen. És egyszer sem szisszent fel, amikor — igaz, szép magyarsággal, nyelvtanilag, nyelv- helyességileg kifogásolhatatlanul — valaki gondolatok nélküli vagy éppen gondolatilag kusza mondatokat mondott. A fintorgó mellett arról beszélt valaki, hogy az elmúlt évben milyen remek eredményeket érték el — így fogalmazva: „értünk el”. Aztán a következő mondtában így folytatta: „persze, történtek hibák”. Itt már szó sem volt arról, hogy „hibákat követtünk el”. És a fintorgó hallgatott. „Nyelvérzéke” nem berzenkedett ■— pedig a szóló itt is vétett hibát. A ragozásban. Elfelejtette, hogy a hibák sorolásánál is a többes szám első személy lett volna a helyes. Mert azok elkövetésében .5 is részes volt. S ez még akkor is így van. ha a nyelvtankönyvek formálisan elfogadják a mondott alakot. De a gondolkodást. a tartalmat elsődlegesnek tartó szemlélet — a helyes szexálélet —, nem fogadhatja el hibátlannak az efféle nyelvtani .szabályosságot”.. Nem arról van szó. hogy ezután mindenki úgy kezdje a mondatait: „aztat gondolom...” A vetélkedő résztvevőjének a felelete még szebb lett volna, ha úgy mondja: „azt gondolom”, De az „eredményeket értünk el” és „történtek hibák” formánál feltétlenül ez az „aztat” a helyesebb. Mert, amit az öreg munkás gondolt és mondott, azt nagyon helyesen gondolta és mondta. Még akkor is, ha a gyereke vagy unokája iskolai dolgozatában a tanár pirossal aláhúzza — helyesen — a gyerek apjáéhoz, nagyapjáéhoz hasonló formai hibát. ídanlss) TAPS Színhely: Kiváló cím átadási ünnepség A protokoll vagy inkább megszokottság szabályai szerint elhangzanak az ünnepi beszédek, majd a központot képviselő „magasabb” főnök néhány keresetlen szó kíséretében átadja a termelőegysége vezetőjének a címet igazoló oklevelet. (Nagy taps). A magasabb főnök ezután átad néhány nagyobb, a termelőegység vezetője pedig több kisebb jelvényt. (Taps külön-külön.) Ismét a magasabb főnök következik, aki méltatja a termelőegység első, második, harmadik számú vezetőjének az érdemeit, majd a dolgozók egyetértésére hivatkozva (az összeg megjelölése nélkül) egy- egy pénzes borítékot nyújt át nekik. (Szórványos taps.) A dolgozók pénzjutalmának átadására kerülne a sor. A vezető előzőleg úgy tervezte, hogy egyenként szólítja előre azokat, akik a listán szerepelnek. Röviden ismerteti, hogy ki, miért és hány forintot kap, majd köszönettel és kézfogással zárul az aktus. Érezze mindenki, hogy a pénz erkölcsi 5 elismerést is jelent! Ám a magasabb főnök leinti a vezetőt: „Kár az időt húzni ilyesmivel!” így hát csak felolvassa a neveket, hogy ők a jutalmat az ünnepség után vehetik át. A levezető elnök véget vet az ünnepségnek. (Taps) A ju- talmazottak pedig a megjelölt asztalhoz járulnak. A pénztáros aláírásuk ellenében átadja nekik a pénzt, amit ők zsebre tesznek és csendben elkullognak onnan. Történik 1974 áprilisában. —or— 6. ~ Olyan szempontból is olcsóbbnak tartom ezt a megoldást, hogy az Uránváros lakóinak csak kisebb része jár a bányába, a családtagok inkább a városba utaznak. Ha az első elgondolás valósul meg, és a bánya tövébe épül a város, akkor sokkal több embernek kellett volna utazni, ahogy akkor álmodoztak róla, trolibuszon, naponta Pécsre. És még egy vasúti személypályaudvart is akár- tak építeni a cserkúti állomáson belül. A tanácsi vezető elhallgat, maga elé mered. Végül hirtelen a kezét nyújtja. Én próbálom tartóztatni. — Annyira ismeri ennek a városnak a születését, mintha minden napját itt töltötte volna. Hideg a keze szorítása. Már nem ül vissza, amíg feleletképpen elmondja azt, ami kikívánkozik belőle. — Mondhatom, minden napomat itt töltöttem. A tanács em_ bere voltam. Attól kezdve, hogy a nyugati végen elkezdtük a munkát, végig követtem minden rezdülését. Az apám itt dolgozott. Kőműves volt a szakmája, művezető lett. V— S most?! — Itt halt meg az egyik épület előtt. Az egyetlen áldozat az Uránváros építésénél... Födémgerendát emelt be a darus. Apám mögötte állt, figyelte. Már az épülethez közeledett a daru, * * Részletek a Gondolat Kiadónál az idei könyvhétre megjelenő riportkönyvből. amikor alá szaladt valahonnan egy kislány. Talán elszökött a szüleitől, nem tudom, így mesélték, pillanatok alatt ott termett. Apám meg odaszaladt, mert a daru alatt senkinek se szabad tartózkodni. Ki akarta hozni, de a gyerdk elszaladt előle, s a halál elől, mert abban a pillanatban leszakadt a daru tartólánca, és a gerenda apámra esett. Mindjárt meghalt, eltört a gerince. Nyolc hónapja volt a nyugdíjig. A darust nem büntették meg, kiderült, hogy a láncban nem volt hiba. Hogy miért akkor pattant el, sohasem tudtuk meg. Hallgatunk. A tanácsi vezető sóhajt. — A darus ötvenhatban disz. szidált, a bátyám volt. Havonta küld pénzt apám sírjának gondozásához. Hiába írom: ne csináld, van pénzem, ne öld magad, küldi. Sírboltot csináltattam a pénzből, anyámnak kis házat vettem, a többit félre teszem, hátha egyszer hazajön, akkor elköltheti. Most már a küszöbről szol vissza. — Ahol ez történt, ma park van és szökőkút. Olyan kellene még jó pár az Uránvárosnak. És még jó néhány száz lakás. A menetidő, húsz perc. Uránváros tizenhat évig épült — Épült? — Még ma is épül. Uránvárosiban tizenhat éve laknak emberek. És mindig újak költöznek ide. Ötezer-hétszázöt- ven lakásba költöztek be eddig a lakók. AZ ÖTEZER-HÉTSZÁZ- ÖTVENEDIK LAKÓ Csillés volt, aztán kitanulta a műszerész szakmát. Gimnáziumi érettségije van. Két éve nős. Másfél szobás lakást kapott. — Nem vagyok elégedett Két és fél szobásat akartam. A szakszervezeti titkár kinevetett: „Minek a kétszobás?” A gyerek miatt Most van útban az első. Hármat szeretnénk. Akkor pedig kevés lesz a másfél szoba. Elfogadtam, mert ez is jobb a semminél. De dühös vagyok. — Nem lepődöm meg ezen. Az üzem vezetői is így ismerik, ilyen hörcsög természetűnek. — Könnyen beszélnék azok. Beültek a két-háromszobások- ba, mi meg örüljünk, ha ilyent kapunk. Nyolc évig vártam erre is. És megértem már a harminc esztendőt — Az utolsó tíz év volt a leg. nehezebb. Valaha nem hittem, hogy egykor bányász leszek. Ha valaki ezt mondta volna, amikor a gimnáziumba jártam, a képébe vágok. A legutolsó foglalkozásnak tartottam. Érettségi után a postához mentem dolgozni, a csomagfelvételhez. Tisztviselő nem akartam. lenni, azokra a bányászoknál is rosz- szabb emlékkel gondoltam, mert mikor a családi házunk melletti kertet kisajátították, a tanács tisztviselői letaposták a virágokat, a veteményeket. Mintha az övék lett volna. És alig fizettek valamit, önző, csúszómászó emberék. Titkon újságíró szerettem volna lenni. Ez nem ment. Bár írtam néhány érzelmes verset, kusza novellát. Mikor visszaadnák, olyan dühös voltam, mint most. A katonaság mentett meg a további próbálkozásoktól és kudarcoktól. Meg apám halála. Mert így nem kísérletezhettem tovább. Két testvérem van, fiatalabbak nálam, kellett a pénz. Anyám ugyanis beteg volt. — És aztán nekifogtam a munkának. Naiv voltam. Azt hittem, lehet előírás szerint dolgozni. Tehát kabátban, kesztyűben. Hiába mondták a többiek, hogy ne törődjek a szabályzattal, én megpróbáltam. Mintha vízbe mártottak volna, a testem kipállott. Amikor meg kimentem a népeshez, vacogott a fogam. Tizenöt—húsz fok hőmérsékleti különbség volt a két hely között, és ehhez öt perc alatt nem tudtam idomulni. — Nincs ugyan akaraterőm, de mégsem hagytam abba. Anyám betegsége annyi pénzt köyetelt, hogy menni kellett. És annyi józanság volt bennem, hogy reménykedtem a testem erejében, alkalmazkodókészségében. Mert nem vagyok gyönge fiú, atlétizáltam, teniszeztem, még a jobb időkben, amikor iskolába jártam. De a munkát nagyon nehezen szoktam meg. Talán azért, mert a társaim éretlensége, bunkósága is bántott. Két olyan emberrel dolgoztam, akik csak négy elemit végeztek. Nem volt más témájuk, mint a nő és az ital. Megpróbáltam hallgatni, akkor szekáltak, hogy papnövendék vagyok, semleges nemű tányémyaló. Fizetés előtt megbeszélték, hogy „beavatnak”. Ezernyolcszáz forint előleget kaptam. Mikor fölvettem a pénzt, a vájárom elkapott: „Ve_ lünk jössz! A pénz egy részét elmulatjuk. Nekem köszönjhe- ted, hogy ennyit kaptál. A feliért se dolgoztál meg. Én meg a Feri dolgoztunk helyetted-.” — Nem tudtam mit csinálni. Ha nem megyek, kikészítenek és elveszik az összes pénzemet Volt erre akkor példa bőven. Velük tartottam. Nem az Uránvá- rosba mentünk, hanem a Borostyánba. Mikor megérkeztünk, nyomban láttam, hogy ez a törzshelyük. A pincér, anélkül, hogy rendeltek volna, már hozta a sört, a rumot. Matrózfröcs- csöket ittunk. Izzadtam, mint a bányában. Jobban. Megittumk ötszáz forintot, de én még észnél voltam. A társaim mohóbbak . voltak, már a nők után kezdtek kajtatni. Egyik a pénztárosnőhöz botorkált, a másik a wc előtt leste a neki valót. Akkor megléptem. (Folytatjuk.) LÁSZLÓ LAJOS: URÁNBÁNYÁSZOK
