Békés Megyei Népújság, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

1£ * /\x Re K®c7# UÖ m/\ *^ol ®^bOqK MEGÉR EGV Böngészett hirdetések A táncdalfesztivál után az egyik énekes dühösen felkiált: — Ez már felháborító! — Mi a baj? — Hogyne mérgelődnék, há­rom csokrot vettem és csak ket­tőt hoztak fel a színpadra! * » * A papa és fia villanyvonatoz­nak a szobában. Cseng a telefon. A mama felveszi. — Ki az? — kérdezi a papa. — Az alattunk lakó. Kérdezi, mikor indul az utolsó vonat. * * * Rendőrt hívnak a családi ve­rekedéshez. Megkérdezik az egyik szemtanút: — ön látta, hogyan veszett össze a férj és feleség. Mi a vé­leménye, kinek van igaza? — Nekem! — Hogyhogy önnek? — Ügy, hogy én nem nősül­tem meg! * * * — Tudja-e miért aszfaltozzák a villamosmegállókat? — Hogy az emberek ne eresz­szenek gyökeret, míg a villamos­ra várnak. • * • Az ideggyógyászati klinika fo­lyosóján sétál egy beteg és spár­gára kötve fogkefét húz maga után. Az orvos megkérdezi: — Ez az ön kutyája? — Ugyan doktor úr! Nem lát­ja, hogy ez fogkefe? — vála­szolja a beteg. Az orvos csodálkozik, aztán megy tovább. A beteg pedig oda­fordul a fogkeféhez: —■ Látod, Fifike, jól becsap­tuk a doktor bácsit! (Fond.: Gábor Tamás) Az öregasszonynál — életé­ben először — telefont szerel­nek fel. Első dolga, hogy felhív­ja a központot: — Kérem szépen, segítsenek rajtam — panaszkodik —, a te­lefonvezetékem túlságosan hosz- szú és állandóan beleakadok. Húzzák egy kicsit maguk felé! Az idős férfi fiatal lánynak udvarol. Este így szól hozzá: — Egyszerűen el sem tudom képzelni, mademoiselle hogyan élhettem ilyen sokáig maga nél­kül. — Hát azért, mert életének első ötven évében én még meg sem születtem! A kisfiú a városból a falura utazik. Nagyanyja panaszkodik neki: — Mi lelte ezt a kakast? Há­rom napja nem kukorékol! — Nem felejtetted el felhúzni nagymama? — kérdezi az unoka. * * * Dél-Olaszországban egy közép­korú férfi aláírás helyett három keresztet biggyeszt az iratra. A hivatalnok megkérdezi: — Miért tesz három keresztet? — Az utóbbi kettő a vezeték- és keresztnevemet jelenti, az első pedig a tudományos fokozato­mat. * * * Két skót beszélget: — Mit csinálsz? — A Braille-féle vak-ábécét tanulom. — De mire kell ez neked? Ta­lán romlik a látásod? — Dehogy. így egyszerűen lámpagyújtás nélkül is tudok olvasni! Egy párizsi napilapból ollóztuk: .»Virágnagyke­reskedés agilis ügynököt keres. Különösen alkal­mas állás fiatal férjek számára. A sikeres üz­letkötések fejében — a rendes fizetésen túl — feleségük számára, min­den héten ingyenes vi­rágcsokrot kapnak, akár van ajándékozásra al­kalom, akár nincs.** * * * Egy aiabamai lapból idézünk: „Dzvegyasz­szony négy iskolás gyer­meke mellé házitanítót keres. Amennyiben a gyermekek év végén jobb osztályzatot kap­nak az iskolában, a ta­nítót illően kiházasítom, mert valóban mestere a munkájának !*» * * * Egy floridai újság hirdetésrovatában buk­kantunk az alábbi pár sorra: „40 éves, még mindig vonzó özvegy Jellemes vöt keres. Lá­ny om rövidesen betölti 21. életévét. A jelöltnek feleségül kell vennie a lányomat anélkül, hogy nekem udvarolna.** * * * Egy glasgow-i napilap hirdetései között talál­tak: „Erős jellemű, bi­zonyíthatóan antialko­holista férfi munkaerőt whisky-palackozó üzem­be, magas fizetéssel fel­veszek. . .* D. E. Variációk egy témára Meglepő fordulat (A Wochenpresscből) Színes magazin HOSSZŰ HAJ — FODRÁSZ - BAJ? „Tönkremegyünk a hosszú hajviselet miatt.” — A 80 000 tagot számláló colotnbói (Sri Lanka) fodrász szakszervezet ez­zel a panasszal fordult a kor­mányhoz és olyan törvényt kö­vetelt, amely Indonéziához és Szingapúrhoz hasonlóan betiltja a hippyk hajviseletét. Nincs más mód a tisztes ipar megmentésé­re. E. A. NE TÜLOZZUNK! Egy sajtókonferencia kereté­ben feltették a kérdést George Bemard Shaw-nak: Mit tart az alkoholellenességről? „Bonyo­lult probléma ez. A magam ré­széről — válaszolta Shaw — megrögzött sörkerülő vagyok, vi­szont egyáltalán nem mondha­tom, hogy pezsgőellenes lennék. A sort ugyanis utálom”. D. E. — No, hogy tetszik a járgányom? Elegáns mi? — Mikor szerezted? — Féléve. Nem számít­va a várakozási időt. Egyébként parancsol). . . — Csak arra lennék kíváncsi, hogy a segéd­fényszóró régen tönkre­ment? — Ja, ez érdekel? Hát kérlek azt valamelyik hülye verte be... De ettől eltekintve, re­mélem van fogalmad ar­ról, mit jelent az, ami­kor szombatonként kiko- csizok az erdőbe? Ah, levegő, kérlek, levegő! __ K áprázatos! — Mi az, tönkrement a belső gumid? — Három nappal ez­előtt valaki véletlenül ki­nyitotta a csomagtartót és elemelte a pótgumit... Ám ettől függetlenül kérlek, a levegő, az az áhított isteni tiszta leve­gő. .. En mondom ne­ked, ilyenkor kenyérre lehetne kenni! Madár­dal kérlek, csupa ma­dárdal minden... Fű! Fa! Virágokl Óh, kész áldás egy kocsi. — Miért nem építesz garázst? — Tudod, még tartály feliratkoztam garázsügy­ben. Az egész dolog Szerpuhov kezébe került. Állítólag már készül a terv. . . Te, azt mondják rengeteg gombát lehet szedni. . . — Ma vasárnap van, miért nem mégy valaho­vá? — Nem, ma nem érek rá. Vityka megígérte, hogy hoz egy védögyű- rűí ha kap. . . . Te, ide figyelj, elmehetünk ide- oda, sőt még az Okára is sügért fogni. — Már voltál az Okán? — Még nem, de min­den előttem áll. — A múlt vasárnap láttam, hogy igyekeztél valahová. — Ja. műszaki vizs­gán voltam. — És aztán onnan ho­vá mentél? — Hát egy vontató se­gítségével bemelegítet­tem. De ettől eltekintve az Okán én feltétlenül. ■ ■ — Mi szükség volt ar­ra a vontatóra? — Hát tudod, valame­lyik tökfej hanyagság­ból az úton hagyta a dömperét, és én nem vet­tem eszre, szóval. ., — Es? — Es a sárhányóm az kissé összenyomódott. — Mire te?. . . — Hát a hűtő az ugye­bár azóta ereszt, de jön Vityka és megnézi... én A. Szukoncev: Párbeszéd a kocsiról — Aha, és mi az ott a hátsó ülésen? Kispár­na és paplan? — Kérlek, néha-néha úgy elmereng az ember, hogy mindenről megfe­ledkezik és ugye ilyenkor kint alszik a kocsiban. Am kora reggel, amikor átsuhan a városon!. . . Levegő!. . . . Tiszta­ság!. . . . — Aha, és miért ilyen koszos a járgányod? Megmoshatnád. — Mikor lenne nekem időm arra? Majd most. ha kimegyek az Oká­hoz, megmosom a folyó­hagytam ott őt. . . Ide figyelj, nem. vennéd meg ezt a kocsit? Jutányos áron adnám. . . — De kérlek' nekem eszem ágában sincs ko­csit venni. — Barátom, nagyon olcsón adnám. . . — Bocsás meg, de. ■ . — Használd egészség­gel. Ó, micsoda gyönyö­rűség az. amikor a ter­mészet lágy ölén. . . A levegő, barátom. . . A levegő. . . Es a madár­dal. . . ( Fordította: Krersmáryné Baraté Rozália ban. Ah, micsoda gyö- • nyörűségl. . . . — Szólj a feleséged- : nek, majd. az is segít. — Hát tudod az asz- S szony elhagyott. . . — Hogy-hogy? — Pontosabban Gyucha József

Next

/
Oldalképek
Tartalom