Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-30 / 99. szám

Hatszoros kiváló a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság A költségvetésből gazdálkodó szervek közül aligha érteik el még olyan eredményt, mint amilyet immár hatodik éve, év- «31 évre felmutat a Körösvjdóki Vízügyi Igazgatóság. Tegnap hatodik alkalommal vették ált a városi tanács dísztermében rendezett ünnepségen az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöke és a MEDOSZ elnöksége által ado­mányozott Kiváló Vízügyi Igaz­gatóság címet. Az ünnepségen részt vett Enyedi G. Sándor, a párt megyei bizottságának titká­ra, Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke, Soltész József, az OVH főosztályvezetője, Plavecz János, a MEDOSZ megyei bi­zottságának titkára, dr. Haraszti János, a megyei rendőr-főkapi­tányság vezetője, Jámbor Ist­ván, a párt gyulai városi bi­zottságának első titkára, dr. Vi­dd Isiván, Gyula város Taná­csának elnöke, ünnepi beszédet Takács Lajos, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság igazgató- főmérnöke mondott. Az igazgató összefoglalta az 1973. évi jelentősebb vízügyi munkáikat, melyek kimagasló teljesítésével szerezték meg is­mételten a Kiváló címet. Ösz- szehasonlításul megemlítette, hogy 1967-ben 79,2, 1973-ban pedig 128,3 millió forint üzem­tervi feladatot valósítottak meg. Evekkel ezelőtt azt a célt tűz­ték maguk elé, hogy a terüle­ten élő 300 ezer ember és a felhalmozott 85—90 milliárd fo­rint értékű népgazdasági va­gyon védelmének biztonságát megteremtik. Ehhez a célhoz 1973 egy újabb lépcsőfokot je­lentett. A vízhasznosítási osz­tály 200 millió köbméter ön­tözővizet biztosított a mezőgaz­daságnak, illetve a halgazdasá­goknak. Ez az aszályos időjárás ellenére 82 millió köbméterrel több. mint amennyit 1972-ben szolgáltattak. A társulati osztály többek között 15 340 hektár me­zőgazdasági terület komplex vízrendezésében működött köz­re. A műszaki biztonsági osz­tály a nagyzugi szivattyútelep építésében vonta magára a fi­gyelmest. A műszaki tervezési osztály 1973-ban az igazgatóság legeredményesebb egységeként működött. A múlt esztendőben igen je­lentős szociális intézkedések is megvalósultaik az igazgatóság területén. Összesen 7,5 millió forintot fordítottak ilyen jelle­gű beruházásokra. Támogatták a dolgozók lakásépítési törekvé­sét is. Kamatmentes építési köl­csönt 32-en vehettek igénybe. Négy dolgozónak szolgálati la­kást, 14-nek pedig vállalati bérletes lakást juttattak. Ezek mellett étkeztetésre, munkaru­ha-vásárlásra. munkásszállások­ra csaknem 2,5 milliót költöttek, összesen 118 szocialisita brigád tüntette magát ki a különböző munkákban. A vízügyi igazgató­ság személyállományából már 880-an tartoznak a törzsgárdá- hoez. Miután Soltész József, az OVH főosztályvezetője átadta a Kiváló Vízügyi Igazgatóság cí­met tartalmazó oklevelet, hat dolgozó kapta meg a Vízgazdál­kodás Kiváló Dolgozója kitün­tetést. Harminchármán Kiváló Dolgozó jelvényt, harmincán pe_ dig igazgatói dicséretben ré­szesültek. D. K. Együtt ünnepelünk a Zobák-aknai bányászokkal Egy iratgyűjtőre va­ló level fekszik előt­tem, melyet a komlói akna mélyítő üzem Kulich Gyula Szocia­lista Brigádja küldött a békéscsabai városi pártbizottság első tit­kárának. Az első le­vél keltezese több mint 12 éves. Azóta fűzi elvtáísi barátság szálai a Zobák-akna Kulich Gyula Szocia­lista Brigád tagjait a névadó ifjú kommu­nista mártír szülővá­rosához, Békéscsabá­hoz. Munkájukról, életükről, gondjaikról és eredményeikről csak levélben számol­hatnak be Békéscsaba város vezetőinek. Ezt a brigád vezetője, Bá­lái János vájár eset­ről esetre meg is te­szi. örömmel ír leve­leiben az országos hí­rű szocialista brigád munkasikereiről, ar­ról a felelősségteljes és veszélyes munká­ról, melyet a brigád tagjai 760 méter mélységben végeznek. Leveleiből kicsendül a szocializmust építő emberek tudatossága, felelősségérzete. Ki­csendül ezekből az írásokból, hogy mél­tóan névadójukhoz, építik szocialista ha­zánkat. Munkájuk eredménye, hogy a többszörös arany-, ezüst- és bronzjelvé­nyes szocialista bri­gád tagjainak élete gazdag, tartalmas. Tartalmas és nehéz. Nehéz, hiszen munka­helyük, a metángáza s Zobák-akna mélye sok veszélyt rejt. Egész embert kíván! Nekik a bányászkö- • szöntés, a ,,Jó szeren­csét” kívánás, valósá­got fejez ki. Mert a szakértel­men túl szerencsére is szükség van ahhoz, hogy ne csak leszáll- janak a 760 méter melységbe, hanem egészségesen fel is kerüljenek a nap­fényre. Ezért is nem köszönthetjük ma. áp­rilis 30-án, a Békés­csabára látogató or­szágos hírű bányász szocialista brigád két tagját. A békéscsabai városi pártbizottság­hoz küldött leveleiben ■Bótai János elvtárs ugyanis szomorú so­rokat is írt. Arról ér­tesítette az első tit­kárt, hogy társaikat megölte a metán. Találkozhatunk azon­ban a brigád négy képviselőjével, akik ma délután 3 órakor 15 békéscsabai Kulich Gyula nevét viselő szocialista brigád ve­zetőivel együtt meg­koszorúzzák névadó­juk mellszobrát. Ta­lálkozhatunk velük a Kner Nyomdában, a Lenin Tsz-ben, az új cserépgyárban, ahova ellátogatnak és a vá­ros fiataljainak fák­lyás felvonulásán is, amelyen részt vesz­nek. Személyükön ke­resztül köszönthetjük május elsején a nem­zetközi munkásosz­tály ünnepén hazánk valamennyi bányá­szát. Mert a brigád tagjai ott lesznek a békéscsabai munká­sok, dolgozók felvo­nulásán és a Szabad­ság téren felállított dísztribünön. És kívánjuk nekik bányászköszöntéssel: Jó szerencsét! Botyánszki János 2. Az első lépések fi kalendárium 1944. évi október havi oldala volt érvény­ben, amikor Bélvés megye sokat szenvedett dolgozó népét a szovjet nép hős fiai egyszer s mindenkorra felszabadították az évszázados úri, földbirtokos és fasiszta elnyomás alól. Eltűnt a kizsákmányolok rendszere. a nép kezébe vehette saját sorsá­nak intézését, jövőjének formá­lását. Hogyan is nézett ki megyénk mezőgazdasága akkortájt? Á II. világháború súlyos örökséget hagyott maga után. Az állat- állománynak mintegy 70—75 százaléka vagy elpusztult vagy pedig a hitleristák elhurcolták. Nyugatra hajtották a híres me­zőhegyes! ménest is. Az igavonó jószágnak csak alig egynegyede maradt meg, pedig akkor a mezőgazdaság vonóerő-szükség­letének döntő többségét ez adta, mert gép alig volt. A megma­radt traktoroknak is csak 20 százaléka volt üzemképes, sok nehézséget okozott az üzem­anyag- és az alkatrészellátás. Ma már szinte elképzelhetetlen­nek tűnik, akkor valóság volt, hogy több helyen maguk az emberek húzták az ékét, hogy az új életet jelentő magot el­vethessék. A megye egész területén, 1944 őszén a mezőgazdasági munkák­kal rendkívül elmaradtak. Az összes szántóterületnek csali 39 százaléka volt bevetve, a többi viszont szárítatlan maradt. Az amúgy is kezdvezőtlen termelési feltételekkel induló mezőgazda­ságra súlyoson hatott a késői kitavaszodás, a sok tavaszi szántás, a gép és igavonó jószág hiánya és a súlyos aszálykár, mely a vetések több mint 60 százalékát érintette. fiz alacsony termésátla­gok, a kevés termés nem biz­tosította a kenyérellátást — ebben a jó búzatermő megyé­ben. Egy felnőtt évi kenyér- ádagja 240 (kilogramm volt, mely általában 80 kilogramm búzá­ból, 80 kilogramm árpából és 80 kilogramm kukoricából állt. A mindennapi (kenyérellátás biz­tosítása érdekében fenn kellett tartani az alap- és pótfej adag­rendszert. A gyorsain növekvő infláció a mezőgazdaságra is nyomasztólag hatott. A magas lóár — egy jó igásló 6—10 katasztrális hold föld árába került —, benzin-, gázolajárak, a kiterjedt, kegyet­len igauzsora főleg az újgaz­dákat sújtotta. Ez időben a pia­con a fizetési eszköz a kukorica és a tojás volt A felszabadulás élőét a född- birtokvr szörnyök a földművelés­sel foglalkozókat, vagyoni hely­zetük alapján rétegekre bontot­ták. Vagyonának nagysága hatá­rozta meg a földműves ember politikai jogait tekintélyét és a falu életében betöltött társadal­mi szerepét. A 42 ezer szegény­paraszt, cseléd, kubikos és som­más még a legalacsonyabb meg. élhetést biztosító földterülettel sem rendelkezett. Évszázados „per” volt ez a nagybirtokosok és a nincstelenek között. „Föld, kenyér, szabadság!” A Magyar Kommunista Párt javaslatára Debrecenben az Ideiglenes Nem­zeti Kormány 1945. március 17. rendeletével megszüntette a nagybirtokrendszert és földhöz juttatta az évszázadokon át ki­semmizett szegény parasztságot. fl kommun sta párt jel­szava — „A föld azé, aki meg­műveli” — alatt megindult a földosztás. A megye minden községében a földigénylőkből megalakult földosztó bizottsá­gok végrehajtották a földrefor­mot, amely gyökeres változást hozott a falusi szegénység éle­tében. a földbirtokviszonyokban. Megyénkben 172 ezer katasztrá. lis hold földet osztottak ki. A rászorultak közül 39 ezer 220-an földet, 11 ezer 554-en házhelyet, 2 ezer 889-en pedig házat kap­tak. Így most már sokkal ke­vesebb lett az 1 holdon aluli és sokkal több a kis- és közép­paraszti gazdaságok száma. A földreform végrehajtásának igen nagy társadalmi, politikai jelen, tősége volt, a magyar paraszt saját földjén szánthatott, vet­hetett és arathatott. Így közvet­lenül is érdekeit volt a nehéz­ségek leküzdésében, a háborús károk helyreállításában, amit a magyar uralkodó osztály örök­ségül hagyott az országra, így megyénkre is. Ámde az ellenség nem nyu­godott bele a földosztásba. A volt földbirtokosok számos föld­reformellenes pert indítottak. Veszélybe került a történelmi vívmány. A kommunista párt, a munkásosztály segítségére sie. tett szövetségesének, a paraszt­ságnak. „Földet vissza nem adunk!” A reakciós elemek földreformellenes támadása ve­reséget szenvedett. Jelentékeny szerepe volt a harc megnyerésé­ben a Földmunkások és Kisbir­tokosok Országos Szövetségének — FÉKOSZ —, mint érdekvé­delmi szervezetnek. Az újonnan földhöz juttatot­tak és a kis-, valamint szegény- parasztok életét igen megkese­rítette a tehetősebb gazdák igauzsorája. Egy-egy hold fel- szántásáért 4—5 munkanapot, robotot követeltek. Kialakult a kizsákmányolás „modernebb” formája. Egyre sürgetőbben ve­tődött fel. hogy gépeket, műve­lő eszközöket kell biztosítani az újgazdáknak. A Kommunista Párt javaslatára született meg a határozat az Állami Mezőgaz­dasági Gépüzemi — ÁMG — hálózat létrehozására. Megyénk­ben Gyomén, Battonyán, Tar- hoson. Mezőgyánban, Szarva­son. Békéssámsonban, Szabadkí­gyóson, Mezőhegyesen és Kun- ágotán alakultak meg az első gépállomások. Ismerősck-e még a következők: Cormick, Fordson MÁVAG, HSCS, R 20—22,’ R 30—35, GS—35-ös és társaik? Valóságos népünnepély volt, amikor az államosított Hofherr- gyáóban készült első új R—20-, 22-es. G—35-ös traktorok végig, dübörögtek a falu főutcáján. A gépállomásokat a „munkásosz­tály falun előretolt bástyájának” nevezték. Bár e megállapításban van némi túlzás, az azonban bizonyos, hogy nagy szerepük volt a munkás-paraszt szövetség erősödésében. Feladatul kapták az új termelőszövetkezetekben és az egyéni gazdáknál a mező- gazdasági gépi munkák végzését, politikai és szaktanácsadással támogassák a mezőgazdaság fejlesztését, továbbá, hogy kifo­gástalan munkával bizonyítsák a nagyüzem és a gépesítés fö­lényét. A mezőgazdaság állami szek­tora, az állami gazdaságok meg­alakulása többségében 1949— 1950-re esik. Azonban elődök­kel már találkozunk korábban is. Az 1785-ben létesített Mező­hegyes! Állami Méneslbirtokból az 1945-ös földreform során mintegy 20 ezer katasztrális hold földet kiosztottak, a meg­maradó rész lett a törzsterülete a mai állami gazdaságnak. A Bánk úti Kísérleti Gazdaság 1945-ben a volt fóhercegi ura­dalom Kiss József nevű major- iából létesült. A Szaghalmi Ál. lami Gazdaság elődje az 1946- ban megalakult Akasztópuszitai Nemzeti Vállalat. Az állami gazdaságok feladatait akkor a párt és a kormány a követke­zőkben határozta meg: — Nagyüzemi árutermelés. — Az egész mezőgazdasági termeléshez szükséges ve­tőmagvak és tenyészállatok biztosítás a. — Az új típusú, nagyüzemi gazdálkodási üzemszerve, zés, üzemvezetés módsze­rének kidolgozása és al­kalmazása a gyakorlatban. — Űj növényfajták, állatfajok kipróbálása, köztermesztés- be való elterjesztése. 0 gyakorlat bizonyítja, hogy ezen célkitűzések megala. pozottak, helyesek voltak és az állami gazdaságok bázisai lettek a korszerű nagyüzemi termelés­nek. Ámde nézzük csak, hogyan alakult a sorsuk a volt cselé­deknek, kubikosoknak, az új- gazdáknak, a kisparasztoknak ? Bizony nagyon sok gonddal, bajjal kellett megküzdeniük. Érdekeik védelmére és segítésé­re megalakítják az UFOSZ-t, az Üjbirtokosok és Földhözjutottak Országos Szövetségét, mely mű­trágyával, vetőmaggal, gépi munkával segítette a rászoruló­kat. E szervezet 1948-ban egye­sült a FÉK OSZ-szal és így ala­kult meg a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos' Sző- * vétségé, a szegény- és közép­parasztság egységes tömegszer­vezete. A DÉFOSZ 1952-ig mű­ködött, s jogutódja lett a ma is tevékenykedő, a mezőgazda- sági munkások érdekvédelmét ellátó Mezőgazdasági. Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszerve­zete, a MEDOSZ. Az újbirtokosok megélhetési gondjait, problémáit a földosz­tás ténye önmagában nem tud­ta megoldani. Túlnyomó többsé­gük nem rendelkezett a föld megmunkálásához szükséges szerszámokkal, gazdasági eszkö­zökkel, fogaterővel, a termelés megindulását biztosító vetőmag­vakkal. A történelmi átalaku­lási folyamatban rejlő erő azon­ban legyőzte a felmerülő nehéz­ségeket. Megalakulnak a föld­munkás-, a földművesszövetke­zetek, a földhöz juttatott új- gazdák első szövetkezetei. Az fmsz_ek féladata volt a gaz­dálkodás, az értékesítés és a be­szerzés gondjainak a segítése. Ök adták az első gópimunka- segftséget a dolgozó parasztság­nak. E szövetkezetek a magyar te-m el őszö vet kezet i mozgalom bölcsőivé váltak. A felszabadu­lást követő napok a magyar me­zőgazdaság fejlődésének törté­nelmében is méltó helyet fog­lalnak el. Sarkadon néhány család, az akkori gazdasági körülmé­nyek, termelési feltételek haitá- sára megalakítja a Földmunkás Szövetkezetét. Megalakulásában szerepe volt annak is, hogy az alapítók között voltak a mun- ikásmozgalom régi harcosai, a mozgalmi, politikai tapasztala­tokkal rendelkező kommunisták is. A Földmunkás Szövetkeze­tekből 1945. április 23-án a Fe­kete Ér nevű határrészen 66 család 276 katasztrális hoäd te­rületen „Őstermelő szövetkezet” néven megalakította a felszaba­dulás utáni első magyar ter­melőszövetkezetet. A sarkadj kezdeményezés után Nagyszéná­son, Szarvason és Kondoroson alakultak szövetkezeti gazdasá­gok. A megyében 1948-ban már 24 termelőszövetkezet. mintegy 9 ezer katasztrális holdon foly­tatott közös gazdálkodást. MOLNÁR LAJOS, az MSZMP Békés megyei Bizottságának politikai munkatársa Következik: Mélyreható változá­sok (Folytatjuk) rnsummz 5 1974. ÁPRILIS 30. fl Viharsarok mezőiazdasága 30 év utján

Next

/
Oldalképek
Tartalom