Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

(Folytatás az 1. oldalról) lentése és a házasság tényleges , megkötése közötti legalább 30 •napos várakozási idő. A másik, a házasságkötés alsó korhatárának felemelése.

— A legalább egyhónapos várakozási idő törvényi előírásával elejét kívánjuk venni a meggondolatlan, pillanatnyi fellángoláson alapuló házasságkötéseknek. Tapasztalataink szerint ugyanis az ilyen módon kötött házasságok sok esetben nem hosszú idő múlva, bontási kérelmek formájában a bíróságok ele

' kerülnek. A hatályos rendelke- - zések ugyanis lehetővé teszik — a törvényes előfeltételek esetén

— az azonnali házasságkötést. Ha növelni akarjuk a családi közösségi kapcsolatok szilárdságát, a házasulok felelősségét, az érvényes rendelkezéseket a ja' . vasolt módon célszerű szigorítani. Azokban a szocialista országokban, ahol már megvan az általunk most javasolt megoldás, a tapasztalatok szerint elég sokan elállnak a házasság megkötésétől. a bejelentett házasságkötési szándék és a ténylegesen megkötött házasságok száma között körülbelül 15 százalék a különbség. Természetesen adódhatnak az életben olyan esetek,

, amikor a jogszabály merev alkalmazása inkább árt, mint használ. Ezért a törvény lehetőséget ad a jövőben is arra, hogy a házasságot — különös méltánylást érdemlő, kivételes esetben — az előírt várakozási idő előtt meg lehessen kötni.

— A törvény módosítására vonatkozó javaslatok közül a házasságkötési korhatár váltotta ki a legtöbb előzetes vitát. Különö’ sen sok észrevétel és javaslat hangzott el a házasságkötés engedélyezésének alsó korhatárával kapcsolatban.

— 1952 óta a családjogi törvény — előzetes gyámhatósági engedély alapján — elvileg megengedi a 12. életévüket betöltött, 18. életévüket még el nem ért állampolgárok házasságkötését. Az említett szabályozás a Polgári Törvénykönyv azon rendelkezéséhez kapcsolódott, amely szerint a 12—18 év közötti ál- lampolgárök korlátozottan cselekvőképes. kiskorúaknak minő- sülnek. ‘Ezéft kellett előírni a gyámhatósági előzetes engedélyt. Természetesen senki sem pártolta — most sem pártoljuk — az olyan korú fiúk vagy leányok házasságkötését akik a gyermekkor határát alig haladták túl. E fiatalok tudata, felelősség- érzete, érzelmeik ingadozása és anyagi körülményei sem olyanok, hogy felelősséggel családot

l alapítsanak. Gyámhatóságaink — nagyon helyesen és indokoltan

— csak igen kivételes esetben •adtak ilyen házasságkötési engedélyt.

— A kormány az elmondott , tényeket is mérlegelte, amikor

a törvényjavaslatot kidolgozta. A problémát sokoldalúan megvitatta az országgyűlés szociális és egészségügyi, valamint jogi igazgatási és igazságügyi bizottsága is. Az ott elhangzott — és a házasságkötési korhatár megállapítására vonatkozó észrevételeket — ígéretünkhöz híven — a kormány ismételten megfontolta. Arra az álláspontra jutott, hogy a benyújtott törvényjavaslat ide vonatkozó paragrafusát a következők szerint fogalmazza meg:

0b Házasságot köthet az a fér- fi, aki a 18 és az a nő, aki a 16. életévét betöltötte.

©

A tizennyolcadik életévét be nem töltött férfi és a tizenhatodik életevét be nem töltött nő csak a gyámhatóság előzetes engedélyével köthet házasságot.

0fb A gyámhatóság a házas- ságkötésre kivételesen indokolt esetben és csak akkor adhat engedélyt, ha a házasuló az (1) bekezdésben megjelölt élei0t? mrgigsi \

1914. ÁPRILIS 25.

kornál legfeljebb két évvel fiatalabb.

O

Az engedély megadásáról vagy megtagadásáról a gyámhatóság a szülő (törvényes képviselő) meghallgatása után

határoz.

Érvénytelen az a házasság, amelyet a házasuló a gyámhatóság engedélye nélkül

vagy a (3.) bekezdésben megjelölt életkor elérése előtt kötött.

— E javaslatot megtárgyalta és elfogadta az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szociális és egészség- ügyi bizottsága.

— A kormány a javasolt rendelkezések előterjesztésénél abból indult ki. hogy a házasságkötések általános alsó korhatára férfiaknál a betöltött 18.. a nőknél a betöltött 16. életév legyen. Ezt az elhatározást alátámasztják azok a statisztikai adatok Is, amelyek szerint a gyá róhatóságok: a 16—18. év

közötti leányok házasságkötését 97 százalékban engedélyezték. E javaslatot indokolják az élettapasztalatok is, amelyek szerint a 16. életévüket betöltött nők érettek a házasságra.

— A javaslat azonban kivételesen indokolt esetekben lehetővé kívánja tenni az említett általános szabálytól való eltérést. Ezért felhatalmazza a gyámhatóságokat, hogy az általánosan megállapított .korhatártól legfeljebb két évvel eltérhessenek. A kormány pedig majd gondoskodik róla, hogy a gyámhatóságok a szülő^ előzetes .meghallgatása után szigorú mércét alkalmazzanak, hogy kinek adják meg az engedélyt a házasságkötésre. A szülők és a gyermekek érzelmi kapcsolatának, a nevelésnek és ráhatásnak ebben az értelemben is meghatározó szerepe van. Nem_ csak jogi kérdés tehát — sőt elsősorban nem az —, hogy a fiatalok milyen korban kötnek házasságot.

A társadslom érdekeivel

összhanoban

álló családi kapcsolatok erősítését, a családtagok egymás iránti felelősségét, a női egyenjogúság további kiteljesedését szolgáló rendelkezéseket is taglalta a miniszter.

— A házasságban élő magyar nők .,né” toldatos névviselése egyedülálló Európában. Ez szorosan kapcsolódik a családi és az utónév sajátosan magyar sorrendjéhez, megfelel hagyományainknak; s ezen most sem kívánunk változtatni. A jelenlegi rendelkezések több lehetőséget, adnak az asszonyoknak, hogy a házasságban milyen nevet viseljenek. A mostani néwi_ selési formákat a javaslat újabb lehetőséggel bővíti. Megengedi az asszonyoknak azt is, hogy férje családi nevéhez a saiát utónevét kapcsolja hozzá, ha pedifj a házasság m-g>zűnik, a nő tovább viselhet; azt a nevet, amelyet a házasságkötéskor választott. Azt a jogát is biztosítja a törvény, hogy másként válasszon. Megszorításokat a javaslat csak annyiban tartalmaz, hogy ha a nő másként választ, azt hivatalosan be kell jelentenie az anyakönyvvezetőnek. Az pedig az eddigi gyakorlat jogi szabályozását jelenti, hogy ha a házasságban nem viselte a férje nevét a ..né” toldással, akkor a házasság megszűnése után sem vehet; fel.

— Vitára adott alkalmat a női névviselésnél, hogy mi történjék a házasság felbontása után, ha a volt feleség érdemtelenné válik volt férje nevének viselésére. A törvényjavaslat a? eddigi szabályozáshoz képest lényegesen szűkebben, egy esetre korlátozva, tartja fenn a volt férj jogát, hogy bírósági úton kérhesse a volt feleség névhasználatának eltiltását. Ez az eset: ha a feleséget szándékot bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik.

— A házastársi vagyonközösség alapvető szabályozásán a törvényjavaslat nem változtat.

— Ismeretes, hogy jogszabályaink a házassági vagyonközösségben elismerik a házasfelek különvagyonát is. A gyakorlati tapasztalatok vezettek bennünket arra a felismerésre, hogy egyes vagyontárgyaknál a különvagyon jelleg elismerésének időbeli határt szabjunk. Ezért javasoltuk elfogadni, hogy a különvagyonhoz tartozó olyan tárgyak, amelyek a mindennapi közös életvitelhez szükséges vagy a házasságban szokásos mértékű berendezési tárgyak helyébe lépnek, 15 évi házasság után közös vagyonná váljanak. Az új szabályozásnak a házasság esetleges felbontása utáni vagyoni vitákban lehet jelentősége.

— A házastársi tartási kötelezettségre vonatkozó új szabályozás szerint, ha a volt házastárs tartásra szorul, korábbi házastársától a házasság felbontását követő öt év elteltével csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartást. Ügy véljük, hogy ez a megoldás igazságos, mert különös lenne utólag — például 20—25 vagy még több év elteltével — tartást követelni Olyan volt házastárstól, akivel egyébként réges-régen megszakadt minden kapcsolat.

— A törvényjavaslat a jelenlegi rendelkezésekhez viszonyítva változást hoz az emberi és társadalmi rendeltetését be nem töltött házasságok felbontása tekintetében. A szabályozás alapvetően az elmúlt évtized alatt kialakított tárói gyakorlatot emeli törvényerőre. Ennek lényege, hogy megengedi a házasságnak a házasfelek egybehangzó akaratnyilvánítása alapján történő felbontását egyszerűsített módon, ha a bíróság úgy látja, hogy a felek azt véglegesen elhatározták és házasságuk teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. További feltételként pedig azt írja elő, hogy a válni akaróknak befolyástól' mentesen meg kell ál“ lapodriiuk á • közös gyermek el helyezésében, tartásában, láthatásában, a lakásjogi helyzetük rendezésében, és az esetleges házastársi tartásban.

— A javasolt rendezési elv abból indul ki, hogy — bár a házaisságot egy életre szóló közös és szilárd köteléknek fogjuk fel — mindig lesznek olyan házasságok. amelyek nem tarthatók fenn. A bontóperes eljárás során nem szabad arra kény szeri Jeni a feleket — ha válási, szándékuk egyébként közös és végleges —, hogy a családi élet legintimebb dolgait a bíróság előtt kénytelenek legyenek kiteregetni, egymásra néha még az emberi méltóságot is mélyen sértő, tényeket” ráolvasni, tanúkat állítani stb., hogy ily módon „győzzék meg” a bíróságot házasságuk tarthatatlanságáról.

Megemlítette a miniszter a válásokkal kapcsolatban, hogy a nők politikai és gazdasági fel- szabadulása azt is magával hozta: az asszonyok ma már nincsenek kiszolgáltatottságra, elvtelen tűrésre, vagy megalázkodásra kárhoztatva a családon belül sem hiszen maguk is dolgoznak, tanulnak, művelődnek. Hazánkban jelenleg a dolgozó nők az aktív keresőknek több mint 40 százalékát teszik ki. Látókörük kiszélesedett. Jogosan követelik meg tehát a családon belül is az őket megillető megbecsülést és tiszteletet, nemcsak mint feleségek és anyák, hanem mint egyenrangú partnerek is.

— Társadalmunk nem közömbös, ha a házasság intézményének tartósságáról, stabilizálásáról van szó. Természetes, hogy ezt a fontos társadalmi érdeket ki kell fejezniük a jogszabályoknak is. Legalább ennyire fontosnak tartjuk azonban a tudat- formálást. a férfiaknak a családon belüli egyenlőbb „közteherviselését”, általában a házasság intézményének igazán szocialista tartalommal való további telítődését.

— A gyermekek érdekeinek, az ifjúság fokozott védelmének, a gyermekek családi nevelésének hatékonyabb biztosítása, fejlődésük előmozditása érdekében a törvényjavaslat abból indul ki, hogy a család egyik megtisztelő és felelősségteljes funkciója a jövő nemzedék testi és értelmi fejlődésének előmozdítása.

A normális családi keretek megbomlása esetére

a jognak is rendelkeznie kell, s ez kifejezésre jut a törvényjavaslatban. A gyermek elhelyezésénél megszünteti azt az eddigi általános szabályt, hogy a hatodik életévét betöltött fiúgyermeket rendszerint az apánál, a leánygyermeket és a hat év alatti fiút pedig rendszerint az anyánál kell elhelyezni. A bírói gyakorlat — helyesen — rugalmasan alkalmazza a törvényi előírásokat, úgy, hogy a gyermekek elhelyezésénél az ő érdeküket tekinti döntő, általános elvnek. A törvényjavaslat is ezt az elvet teszi magáévá. A gyermek elhelyezése nem lehet alku tárgya valamilyen szülői érdek szolgálatában. Még világosabban: a törvényjavaslat kizárja, hogy a gyermeket felhasználhassák anyagi haszonszerzés, asarolás vagy éppen bosszúállás eszközéül.

— A hatályos jogszabályok élég .merevnek bizonyultak aar állami gondozásba vett gyermekek és azok szülei jogainak korlátozása tekintetében — folytatta dr. Korom Mihály. — Ha ugyanis a gyermeket bármilyen okból állami gondozásba veszik azzal a szülői felügyeleti jog is szünetel. Ez az esetek jelentős részében indokolt és a jövőben is fenntartjuk, ha szükséges. Amikor azonban nem erkölcsi okok indokolják az állam beavatkozását, hanem a szülők helyzete vagy betegsége, akkor nem célszerű tőlük minden jogot megvonni. Ilyenkor helyesebb, ha az állami gondoskodás úgy történik, hogy a gyermekek nem kerülnek intézetbe, hanem továbbra is a szülői háznál maradnak és az állam megfelelő módon segíti családi nevelésüket Jelenleg körülbelül 34 000 gyermek van állami gondozásban jelentős részük intézeti elhelyezésben. Ezek az intézmények — ha a legjobban működnek is, ha a leglelkiismeretesebben törődnek is a gyermekekkel, mégsem tudják egészen pótolni a szülői szeretetek gondoskodást

— A családi kapcsolatok erősítésének. a gyermek érdekei fokozott védelmének egvik bevált saiátos formája az örökbefogadás. A törvényjavaslat célja hogy ezt a jogintézményt az eddiginél még jobban működővé tegye. Ennek érdekében általánossá kívánjuk tenni az olyan örökbefogadást amikor a vér szerinti szülő hozzájáruló nyilatkozatát megteheti anélkül, hogy tudná, ki fogja a gyermekét örökbefogadni. Erre a rendelkezésre a visszaélések megelőzése végett van szükség. Számos esetben előfordul ugyanis hogy a vér szerinti szülő egyáltalán nem törődik a gyermekével, a gyermek gyakran nerr is tudja, hogy őt örökbefogadták, mert új családja saját gyermekeként neveli. Amikor azonban a gyermek felnő keresete van vagy ahhoz közel áll, s az őt felnevelő örökbefogadók támogatási igényelhetnének tőle, akkor megjelenik a vér szerinti szülő és visszaköveteli a gyermekét Aligha kell bővebben magyarázni, hogy egy-egy ilyen esel mennyi bánatot és keserűséget sokszor tragédiát okoz, s a gyermek lelkivilágában is milyen hasadást idéz elő. A törvényjavaslat segít az ilyen esetek megelőzésében és az eljárás titkosságának előírásával garanciát ad az örökbefogadó szülőknek is.

— Jogszabályaink eddig is lehetővé tették az egyedülállók által történő örökbefogadást, de mivel ennek néhány kérdése nem volt jogilag megfelelően szabályozva, kevesen éltek vele. A törvényjavaslat most elősegíti az ilyen örökbefogadásokat. Főleg az- egyedülálló nőknek lesz így nagyobb lehetőségük gyermeknevelésre, örökbefogadás útján.

— Eddig a bíróságok a tartásdíjat meghatározott összegben állapították meg. Ez a gyakorlatban oda vezetett, hogy ha a tartásra kötelezett szülő anyagi körülményeiben változás állott be. csakis újabb bírósági döntés változtathatott a tartásdíj összegén. Ez a szabályozás is hozzájárult, hogy jelenleg évente körülbelül 40 000 ilyen ügyet tárgyalnak a bíróságok. Az új rendelkezés bevezeti a tartásdíj százalékos megállapítását, mégpedig úgy, hogy első esetben a százaléknak megfelelő forintösszeget is meg kell határozni. Ez azzal jár, hogy ha a kötelezett fizetése, jövedelme emelkedik, akkor automatikusan, tehát külön bírósági döntés nélkül — emelkedik a tartásdíj összege is, amelyet a munkaadó már így köteles számfejteni. Ez az intézkedés nemcsak a gyermekek, hanem az őket nevelő szülő — rendszerint az anya — érdekeit is szolgálja. Az automatizmus természetesen csak a tartásdíj alapjául szolgáló összeg növekedésére vonatkozik. Ha a munkabér és az egyéb említett juttatások összege csökken, bírósági döntés nélkül akikor sem lehet alacsonyabb összeget levonni, mint amit a bíróság alapösz- szagként korábban megállapított.

— Az új jogszabály határozott előírásként tartalmazza, hogy a jogosult szülőt a másik szülő munkáltatója — kérelemre — tájékoztatja a kötelezett munkabérének, valamint minden olyan juttatásának összegéről, amelynek alapján a tartásdíjat ki kell számítani. Arra is lehetőség lesz, hogy a bíróság akár kérelemre, akár hivatalból ellenőrizze, hogy a munkáltató a tartasdíjat helyesen számolta-e ki és a levonás, kifizetés a jogszabályoknak megfelelően történik-e?

A gyermekvédelem tokozott biztosítása

vezette a kormányt arra, hogy egyes esetekre bevezesse a tartásdíj előlegezését a állam által. Eszerint: ha a tartásdíj fizetésére kötelezettől a megállapított összeg behajtása valamely okból átmenetileg lehetetlen és a gyermeket gondozó szülő sem képes a megfelelő tartás biztosítására, akikor — kérelemre — a bíróság kellő mérlegelés után elrendelheti a tartásdíjnak az állam által való ideiglenes folyósítását. Abból indultunk ki e rendelkezésnél, hogy az állam mindig erősebb mint egy állampolgár, s az előlegezett tartásdíj behajtására az államnak megvan a módja. Elejét vesszük majd, hogy a felelőtlen szülők — főként apák — munkahelyük állandó megváltoztatásával vagy alkalmi munkavállalásokkal kibújjanak kötelezettségeik alól. Az állam pénzügyi, munkajogi vagy. ha kell büntetőjogi, tehát adminisztratív eszközökikel is rákényszeríti őket a megítélt tartásdij visszatérítésére

A kormány megítélése szerint a benyújtott törvényjavaslat valóságos társadalmi igényeket fejez ki szocialista céljaink szolgálatában. Elfogadásé /gl újabb jelentős lépést teszünk előre a •salád intézményének fejleszté- (Folytatás a 3. oldalon)