Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

Tőm /\ * <-£ o A s^/jsOnlí MEGÉR EGV MOSOL VT KORA TAVASZ "A váratlanul hazatérő férj rajtakapja feleségét egy isme­retlen férfival. — Neked nem használ a szép szó, fiam? — formed rá a fele­sége. — Hányszor mondtam, hogy ne száguldozz az autó. sztrádán 120 kilométeres sebes­séggel! * » » Egy középkorú hölgy beállít az autószerelőhöz, meglehetősen rozoga állapotban levő kocsi­jával. — Már megint? — fakad ki a szerelő. — Hiszen a múlt hé­ten is megmondtam asszonyom, hogy a fékpedál középen van! * * * „A nő leginkább a külföldi könyvek fordítására emlékez, tét — mondotta egyszer Italo Calvino. — Ha szép, ugyancsak kétséges, hogy hű-e, ha pedig hű, akkor ritkán szép!" " • * • I m — Hogy lehet — tette fel egy : újságíró a kérdést Omar Sha. * rifnák, hogy ön, a nők halva- ■ nya, sohasem nősült meg? — Mert soha nem estem aj}- : ba a hibába, amelybe oly sok ■ férfi belebukott már: azt hit- • ték, hogy mert mindent tud- • nak a nőkről, mindent tudnak Z a feleségekről is! * * * * ; ■ Bernard Shaw már elmúlt 90 5 esztendős, amikor egy napon ; ellátogatott az állatkerbe, ahol « hosszasan elgyönyörködött a * teknősbékában. Z ■ —■ Szeretnék egy ilyen ked- ; vés állatot a kertembe — só. ■ hajtott fel. — Engedje meg, hogy önnek • ajándékozzak egy szép példányt jj — udvariaskodott az állatkert Z igazgatója. — Egyébként tudja, Z hogy ezek a teknősbékík 150 ; évig is elélnek? jj — Százötven évig? Akkor Z nagyon köszönöm, de visszaütő- Z sítom az ajándékot. Tudja, hogy z van az ember... Megszeret egy ; állatot és azután nagyon üres. ! nek érzi a házat, ha a szere- ; tett állat kimúlik. ' * * * m Ezüstlakodalmát ünnepli a ; házaspár. A feleség egyik ba. 5 rátnője, némi éllel megjegyzi: Z — Ügy látom, hogy a férjed Z valamivel elegánsabban öltözik, ■ mint a házasságkötésetek ide- • jen. Vagy tévednék, drágám? Z — Tévedsz, kedvesem, ina is : ugyanazt az öltönyt viseli — : válaszol a feleség. ■ * * * 5 Párizsban turistákkal zsúfolt ~ autóbusz áll meg egy hatalmas ; gótikus székesegyház előtt. ■ — Hölgyeim és uraim, íme a ? Notre Da'me — mondja a veze- i tő. — Na végre fiam, most égé. szén otthon érzem magim — fordul az egyik holland turista a férjéhez. — Bocsánat asszonyom, ezt hogy érti? — fordul oda r&egle- petten az idegenvezető. — Tudja, mifelénk van Rot- ter.dam, Amster-dgm. * * * Nápolyban egy idős asszony beszáll a taxiba. — 1 200 líra — mondja az út végén a sofőr. — Nagyon kérem, menjen vissza 200 lírát, mert nincs ná­lam elég pénz! » * * Lawrence Olivier Manches­terben játszotta a III. Richárd címszerepét. Egy este, amikor elérkezett a közismert részhez: Országomat egy lóért! — a karzatról egy borízű hang kiál. tott le: — Talán egy szamár is meg­tenné! — Persze, hogy meg! Jöjjön csak le, barátom! — szólt fel a rendbontónak Olivier. • • • — Van-e mód arra, hogy ne fizessen az ember asszonytar. tást? — tette fel a kérdést egy férfi a neves nápolyi ügyvéd­nek. — Két módja is van — hang­zott a válasz. — Nem kell meg­nősülni vagy nem kell elválni. ,JSok férfi egy-egy érzelmi kiruccanás után úgy szereti a feleségét, mint ahogy az ember hosszú utazás után örül a meg­szokott lakásának” — mondot­ta Vgo Tognazzi. n 11 II II (Kallus) A példa ragadós • • • Orvosi tanács • • • & Mi ez a Két fészek egymás felett? Emeletráépítés... (Kallus) Kardnyelő vagyok :: a Diétára fogom, egy hétig csak zsilettpengét nyelhet.:; (Kallus) MNatmuim« Vilinszka: SZERELEM 1974 Apa. Hová sietett ennyire ez a csinos lány? Fiú. Valószínű, hogy haza. Nem kérdeztem. Apa. Szép kislány. Fiú. Ügy gondolod? Apa. Te talán nem? Fiú. Mondjuk.. Apa. Talán ezért nem kísér­ted el? Fiú. Ugyan! Hadd menjen csak egyedül. Apa. Helytelen felfogás. «■««■■■■■■■■■■■■< Galambkiállítás —- országszerte \ Látod, Géza, milyen különös teremtmények?... (Kallus) Fiú. Szóra sem érdemes. El­kíséred eggyszer-kétszer, s aztán a jó isten tudja, mit forgat majd a fejében. Apa. Csodálkozom, hogy ne­ked nem tetszik. Kész csiniba­ba. Fiú. Már mért ne lenne az? Nekem nagyon is tetszik! Apa. Ezek szerint talán te is... szóval.:. te is imponálsz neki? Fiú. Mondjuk. De miiből gon­dolod? Apa. Szeretsz kettesben len­ni vele? Fiú. Uhüm... Apa. Féltékeny vagy rá? Fiú. Eléggé... Apa. Gyakran gondolsz rá? Még munka kéziben is? Haladsz a munkával? Fiú. Nemigen. Apa. Nos, tudod mit mondok én neked? Te szerelmes vagy! Ezt minél előbb meg kell mon­danod neki, különben másva­laki mondja meg és akikor min_ dennek befellegzett. Fiú. Igazad van. de hogy kezdjek hozzá? Apa. Hát nem fontos előtte térdre hullanod, meg miegy­más. Egyszerűen kijelented, hogy ez és ez van, hogy én té­ged ... szóval érted, ugye? Fiú. Értem, csupán azt nem tudom, hogyan fogadja majd. Talán még ki is nevet. Apa. Régóta húzódik az ügy? Fiú. Két éve. Apa. De hát ez nem is sok! Fiú. Lehet, csakhogy már egy éve együtt élünk. Fordította: Baraté Rozália 'életbevágó fontos előjegyeztetni kérése- — b beszél- met. pen. Nem kell nem kellett egy A titkárnő, a legna- , _ bizonyos hivatal ve- gyobb bámulatomra, Perc mu va zetőjével. Halkan, il- kedvesen elmosolyo- ott ülhet a főnok ledelmesen kopogtat- fott, és így szólt: előtt, tam a titkárság ajta- — pai aácsoljon be~ Félszegen gyűröget- ján. Szigorú tekinte- fáradni! tű, fekete csontkere- Nagyon furcsa ké­tes pápaszemet viselő, pet vághattam, mert a középkorú nő ült az hölgy megkérdezte: íróasztal mögött. — Valami baj van? Sajnos, jól ismerem a Rosszul érzi magát? titkárnőknek ezt a tí­pusát. Halált megvető bátorsággal, ördögi furfanggál védelmezi No, jöjjön szé- felni tem a kalapomat. Hogyan legyen bizal­ma az embernek egy olyan hivatali főnök­höz, aki még csak Félfogadás a főnökét mindenféle ügyféltől, betolakodó­tól. De én is elszán­tam magam a végső­kig. Keményen har­colni fogok, hogy tűzzenek ki egy konk­rét dátumot, amikor a hivatal nagy tekinté­lyű vezetőjével be­szélhetek. — Tessék. Mit óhajt? — kérdezte a nő udvariasan, de én tudtam: alig várja, hogy elüldözhessen. Minden erőmet ösz- szeszedtem, és igye­keztem ércesen, hatá­rozott hangon beszél­ni. — Rendkívül fon­tos ügyben, személye­sen kell beszélnem a főnök elvtárssal. — Tisztelettel meghajol­tam a párnázott ajtó felé. — Szíveskedjék — Nem. Semmi ba­jom. Tehát a jövő hét melyik napján sza­badna alkalmatlan­kodnom? Hűvös tenyerével megsimogatta a fe­jemet: — Fáradjon be a főnökhöz. Azonnal. Nálunk éjjel-nappal van ügyfélfogadás. Még ebédidőben is, mert a főnök töpör- tyűt eszik stanicliböl, és közben is szívesen tárgyal az ügyfelek- Jtel. Tehát gyerünk csak befelé . . . — Kérem, nekem ez olyan szokatlan. . . össze kell szednem a gondolataimat, ugye­bár, meg miegymás — nyögtem idegesen és hátráltam a kijírat felé. A titkárnő biztató­an integetette , meg sem várakoztat­ja az ügyfelet? — Kérem tisztelet­tel, momentán nekem ez az időpont nem al­kalmas. Tetszik tudni, a feleségemet éppen ma vitték be a klini­kára ... A főorvos úr szerint ikreket várhatunk! — kiáltot­tam mar a folyosó­ról. — Akkor mikor lesz szerencsénk önhöz? — kérdezte kétségbe­esetten a titkárnő. — Mondjuk, két hét múlva, szerdán, tíz és tizenkettő között. De előbb hívjanak fel te­lefonon, mert nem biztos, hogy ez az időpont alkalmas ne­kem — kiáltottam za­vartan. és pánikszerű­en elrohantam. Galambos Szilveszter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom