Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-21 / 92. szám
Egy csokor virág A nagykövetek cseréje Afganisztánnal rendkívül jelentős esemény volt. Moszkvában türelmetlenül várták az afgán nagykövetség munkatársainak megérkezését. Miután Mirza Muham- med-kan Jaftali nagykövet és munkatársai megérkeztek Moszkvába, a diplomatákat fogadta Vlagyimir Iljics, és hosszú beszélgetést folytait, tak. Lenin hangsúlyozta, milyen nagyra értékeli az afganisztáni kormány baráti lépését. Mirza Muhammed-kan Jaftali visszaemlékezéseiben így emlékezett vissza a találkozóra: „ ... Taskenttől Moszkváig 13 nap alatt érkeztünk meg. Rosszul közlekedtek a vonatok, folyt a polgárháború. Útközben az afgán diplomáciai misszió tagjai az oroszokkal együtt bontották a kerítéseket, nemegyszer régi.faházakat, hogy tovább tudjon menni a mozdony. Nehéz idők jártak Moszkvában. A fiatal szovjetállamot minden oldalról szorongatták az ellenségek. De élt Moszkvában egy rendíthetetlen akaraterejű ember. Lenin.. . Megérkezésünk után hamarosan fogadott bennünket a Kremlben, ahol átadtuk a független Afganisztán kormányának levelét. Lenjn arra kért, biztosítsam Afganisztán kormányát, nagy Szovjet-Oroszország határozottan támogatja Kelet szabadságáért és függetlenségéért küzdő népeit, mivel a szovjet állam arra törekszik, hogy a világ minden népe szabadon éljen.” Mirza Muhammed-kan Jaftali 1957. július tőén lépte át ismét Lenin dolgozószobájának kü- . szobát, Tagja volt annak a küldöttségnek, amely Mohammed Zahtr ssth afgán király vezetésével kereste fel a Szovjetuniót. Az afgán király a látogatás végén kijelentette: „Ezek a kellemes emlékeik alapozták meg mai szoros barátságunkat.” 1920 végén érkeztek meg Moszkvába Irán nagykövetségének munkatársai. Ismeretes, hogy az októberi forradalom előtt ez az ország a cári Oroszország és Anglia érdekszférájába tartozott. Október után azonban az orosz egységek elhagyták a perzsa területeket és az iráni nép nyomására az angol csapatok is kénytelenek voltak távozni. Vlagyimir Iljics két alkalommal, 1920. december 8-án és 9-én fogadta az iráni nagykövetet. E találkozók egyik részvevője, Száj ah úr, Irán ismert politikusa — 1964. szeptember 2-án járt a kremli múzeumban. „Nem szégyellem, hogy ma is meghatódom — mondotta —, hiszen azok a percek, amelyeket 1920-ban e dolgozószobában töltöttem, életem legemlékezetesebb percei.” Szajah űr ma is élénken emlékezik az akkori találkozóra. Lenin irodája ajtajában fogadta az iráni vendégeket Azonnal észrevette, hogy nem lesz elég szék: maga hozott székeket a szomszédos tanácsteremből. Vendégeit leültetve, Lenin négy nyelvet — oroszt, németet franciát és angolt javasolt társalgási nyelvként A nagykövet! a firainfiiáfc Lenin a világ kommunistáinak elismert vet, zetöje, a III. kommunista intemacionálé megalapítója volt Szerény dolgozószobájában megfordult a nemzetközi munkásmozgalom sok képviselője, s a találkozás végigkísérte őket élet- útjukon. Járt itt Marcell Cachin, Gaston Mont- movsson, Emst Thälmann, Wilhelm Pieck, Klara Zetkin, Kun Béla, Szamuely Tibor, Vaszil Kola- rov, Georgi Dimitrov, Jan OJbracht, Antonin Zá- potocky, John Reed, Robert Maynor, Szén Kata j ama, Szuhe Bator és sokan mások. Lenin, áld jóindulatú és türelmes ember volt, elvi kérdésekben soha nem engedett Egyenesen, nyíltan, személyre való tekintet nélkül bírált, de soha nem volt kicsinyes. Bármilyen élesen vitázott is, ellenfele mindig érezte, hogy Vlagyimir Iljics tiszteletben tartja véleményét, de megvédi azokat az elveket amelyek helyességéről meg van győződve. Köztudott például, hogy „A baloldali- ság, mint a kommunizmus gyermekbetegsége"1 című könyvében élesen bírálta a brit komm» nista párt vezetőségét, elsősorban William Gallachert Amikor a Komintern II kongresszusán találkoztak, 1920-ban, Lenin meghívta otthonába. Hosszasan beszélgettek, vitáztak, ki-ki védte álláspontját S amikor Gallaeher 40 év múlva ismét felköt, resté Lenin lakását, 'a kis ebédlőben izgatottan megszólalt: „Igen, itt találkoztunk, s ma is emlékszem minden elhangzott szóra”. A látogatók könyvébe a kővetkezőket jegyezte be: „Mostani, 1960-as látogatásom visszaidézte 1920-at, amikor Lenin, az októberi forradalom által mozgásba hozott, a világot megváltoztató erők vezére kigyógyított „gyermekbetegségemből”. W. Gallaeher, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának elnöke, 1960. július 20.”. Lenin, aki az elvi vitákban szilárdságra nevelt — megengedhetetlennek tartotta a személyeskedést, hiszen nem lehetnék ellenségek azok, akik egy célra tették fei életüket. Fritz Heckert mondta el a Komintern III. kongresszusán történt esetet Klara 2letkin határozottan bírálta a németországi kommunisták egy csoportjának helytelen álláspontját. Ehhez a csoporthoz tartozott Heckert is. A vita hevében kölcsönös sértések is elhangzottak. Másnap volt Klara Zetkin születésnapja, a barátai Heckert kérték meg. hogy köszöntse fel. Kategorikusan visszautasította azzal, hogy Zetkin támadta őt Vlagyimir Hjics is beavatkozott: „Heckert elvtárs, ön Németországban helytelen politikát folytatott, ezért önmagára haragudhat Klara elmondotta, hogy rosszul politizált Lehet, hogy talán nem volt megfelelő minden szava, de tegnap ön is élesen és igazságtalanul támadta őt Simítsa hát d ma az egészet egy csokor virággal”. .„Megtettem mindent, ami tőlem telt — folytatta Heckert — Klara megköszönte a gratulációt, átvette a virágot is, de szemével majd felfalt Amikor visszamentem a helyemre, Lenin tréfásan megszólalt: na, ugye, minden rendből volt Tizenöt perc helyett egy őrá Lenin rendkívül fontosnak tartotta, hogy interjút adjon az Oroszországba érkezett külföldi újságíróknak, s így hitelesen számolhassanak be mindarról, ami ebben a hatalmas országban történik. Fogadott svéd, angol, francia, amerikai, japán, svájci és más országokból érkezett újságírókat A legváratlanabb akadályokat kellett Jekíte- denie annak, aki meg akarta tudni az igazat Szovjet-Oroszországról, s el akart jutni ebbe az országba. Isaac MacBride amerikai újságíró 1919 nyarán indult el Oroszországba. Ehhez azonban először Lettországba indult, illegálisan átlépte az országhatárt, a frontvonalat és így jutott el sok viszontagság után Moszkvába. Szeptember végén találkozott Leninnel. A külügyi népbiztosság előre figyelmeztette az újságírót, hogy Lenin 15 percet szentelhet neki, de a beszélgetés úgy magával ragadta mindkettőjüket, hogy a találkozó több mint egy óra hosszat tartott MacBride igyekezett egybevetni elképzeléseit és mindazt, amit korábban Oroszországról hallott, — a valósággal Azt mondták, hogy az orosz miniszterelnök elérhetetlen. Az újságíró tanúsíthatta, hogy ez kitalálás: neki mindössze néhány percet kellett várakoznia, azt is azért, mert a jelzett időnél kicsit előbb érkezett MacBride beszámolójában kiemelte, hogy Lenin mindig ingadozás nélkül, nyíltan, lényegre. törően válaszolt Az újságíró idézte szóikat * külföldi véleményeket, amelyek szerint a szovjethatalom a kisebbség diktatúrája. Válaszul Lenin a következőket mondta: „Ez természetesen nem igaz. ön elmondta, hogy járt a nyugati fronton, megengedték, hogy beszélgessen, találkozzék Szovjet-Oroszország katonáival; önt, az újságírót senki sem gátolta abban, hogy tájékozódjék, járt üzemekben, gyárakban. Módja volt rá, hogy megértse a tömegek hangulatát Emberek ezreit láthatta, akik nap nap után kenyéren és cukor nélkül fogyasztott teán éltek. Szov- jet-Oroszországban bizonyára sok szenvedést látott, amelyet az igazságtalan háború okozott, amely ellenünk irányul és magában foglalja a gazdasági blokádot is, a amelyben oly nagy szerepet játszik az ön országa. Most kérdezem, mi az ön véleménye, a kisebbség gyakorolja-e nálunk a diktatúrát?” Lenin a legnehezebb napokban sem vesztette el nyugalmát, humorérzékét A kitűnő amerikai publicista, John Reed felesége így írja le benyomásait Leninről: „Amikor az ember belép a dolgozószobába, Lenin mosolyogva ugrik félj hogy köszöntse, kezet szorítson vele, majd egy mély, kényelmes fotelbe ülteti, ö maga közelebb húzza vendégéhez a másik karosszéket csöppet előrehajlik, s úgy kezdi a beszélgetést, mintha semmi más nem érdekelné a világon, mint ez a látogatás. Szeröv festményének címe: Parasztküldöttek Leninnél Diákkorában, száműzetése Idején 9 a forradalomért vívott legfeszültebb harc napjaiban is sokat olvasott Lenin. Dolgozó- szobájának legjellegzetesebb bútordarabjai voltak a könyves{polcok A Tanácsköztársaság kikiáltása áfám vezetői közül Szamuely Tibor utazott Moszkvába, hogy m szovjet állam vezetőivel, köztük Leninnel találkozzék LENIN D0L60ZŐSZ0BÁJáBAN Személyes kapcsolatok
