Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-18 / 89. szám

Koncert a halgazdaságban Ar. elmúlt hét keddjén este öt órára hirdették meg a hangversenyt a Biharugrai Halgazdaság kultúrtermébe. A kezdési időpont előtt pár perccel érkeztek az első hall­gatók: a halgazdaság dolgo­zói, a medgyesegyházi műve­lődési ház elmúlt ősszel meg­hirdetett kulturális vetélke­dőjére benevezett biharugrai 18 brigád tagjai. Mint ahogyan az már lenni szokott, vagy félórás csúszás Után telt meg a terem, so­ronként egy-két széket nem számítva telt ház várta a j szűk kis színpad függönyé-! nek megnyílását. A műsor­vezető a megyei művelődési központ nevében köszöntötte az egybegyűlteket, azt a le­hetőséget, hogy most egy ve­télkedő zenei kérdéseinek fő illusztrálására, a későbbiek­ben pedig a zene szeretete. szükségessége miatt láthatják a művészeket, a zenekart a biharugraiak. A műsor első részében Er­kel Ferenc: Bánk bán című operájából és Kodály Zoltán: Háry János című daljátéké­ból idézett részeteket Réti Csaba Liszt-díjas és Littay Gyula, a szegedi Nemzeti J Színház magánénekesei. El- j sóként Petur bán Bordalá- 1 nak szép dallama töltötte be j a termet. A Hazám, hazám. ! te mindenem ... kezdetű ária | bekonferálására teljes csend j lett. Csend az áhítatért, az ! egyszerű, de nagyon sokat kifejező szövegért, zenéért. A Bánk — Tiborc kettőse után a Háryból következtek a részletek, ekkor már páran a széksorokban halkan ma­gukban is dúdolták az isme­rős dallamot. Azt, amit most is jó volt hallani. Magas foikon nem, de a „kör- legények” felvételekor a CN szivesen választ börtönviselte­ket. Bebizonyosodott, hogy aki­nek már volt komolyabb dolga a rendőrséggel, megbízhatóbb, körültekintőbb. Igaz, a rendőr­ség figyelheti, de ezt a ve­szélyt kiegyensúlyozza az a szervezet számára életbevágóan fontos körülmény, hogy a bün­tetett előéletűek jobban zsarol, hatók, jobban kézben tartha­tók. Szeszes masszázs... Mi a „közlegények” és főnö­kök viszonya? McClellan sze­nátor. az amerikai törvényho­zás különleges bűnüldözési bi­zottságának elnöke (a bizottsá­got éppen a Cosa Nostra bün­tetlensége miatt felháborodott közvélemény nyomására hozták létre néhány esztendeje) ezt egy interjújában Így fogalmaz­ta meg: „A Cosa Nostra egyszerű tag­jai kocsin viszik a főnököt, no­ha nem sofőrök. Fontos üzene­teket továbbítanak, noha nem küldönce*-;. Tanácsokat adnak az általuk jól ismert részterü­letről, noha nem tanácsadók. Elkísérik feljebbvalójukat. Jel­legzetes testtartásban, zsebre­A kedd esti koncert máso­dik része a Békéscsabai Szim­fonikus Zenekaré volt. Jan- csovics Antal vezényletével a XIX. század neves prímásá­nak, Bihari Jánosnak Magyar táncok című művéből a „Las­sú” és a „Friss” tételek köz­ismert verbunkdallamát ját­szották, majd Weiner Leó Divertimentó-jából a bájos Rókák tánca című részt. Ta­lán a legnagyobb közönség- sikert aratta a német rokokó zeneköltőjének. Georg Tele- mannak a-moll szvitjéből a fuvolaszólós három tétel. A fülbemászó, lágyan ívelő fu­tamok minden figyelmet magukkal ragadtak. A zene­kari rész utolsó száma a XVIII. i századi angol zene­szerzőnek, William Boyce- nak egyik szvitjéből, Ouver- ture-jéből két tétel volt. S ahogy a karmester leintette a zenekart, felcsattant a taps, a köszönet ezért az élmé­nyért, a szép hangversenyért. A koncert után a zenekar és az énekesek még sokáig beszélgettek. Népművelés, kultúra, zene, közönség volt a fő téma, Békéscsaba felé az autóbuszban tovább szövőd­tek a vélemények szálai. A Biharugrai Halgazdaság­ban megtartott műsort 11-én, csütörtökön este a medgyes- egyházi versenyzők hallották — akkor Herbály András ve­zényelte a csabai szimfoniku­sokat. A biharugrai közönség ar­cát látva biztosra veheti a szemlélő: a május elsejei dön­tőben a helyes válaszadással nem lesz hiba, legalábbis ami a zenei kérdések cso­portját illeti. N. L. dugott kézzel, pedig nem test- • őrök.” Egy ilyen hatalmas hálózat, í amely ráadásul a világ | leggátlástalanabb bűnözőiből • áll, természetesen bőven aks_d : belső egyenetlenség, nézetelté- : rés is. A Cosa Nostra különbö- • ző rangú és rendű vezérei • nemcsak a rendőrség és a ki- t szemelt áldozatok, hanem egy- : más ellen is szüntelenül hada- s koznak. A Gyilkosság Rt. rét- • tegett főnöke, Alberto Anasta- ! sia szintén egy ilyen belső bá- : ború nyomán fejezte be „fé- i nyes” pályafutását. ; 1957. október 25-én „Albert j bácsi” belépett az egyik legelő- S kelőbb New York-i szálloda, a ; Hetedik Avenue és az ötven- • ötödik utca sarkán levő Park ! Sheraton Hotel fodrászszalon- : jába. Kedélyesen tréfálkozva : ment végig a földig hajló al- • kalmazottak sorfala között, és • kényelmesen elhelyezkedett a ! 4-es számú süppedő bőrfotel- : ben. Anastasia kéjesen hátradőlt, • élvezte a szeszes masszázst, : amikor két elegáns férfi lépett ; a műhelybe. Az egyetlen, ami ■ furcsa volt rajtuk, hogy ka- jj bátjukat nem vetették le. sőt, ! különlegesen nagy méretű, fel- i hajtott gallérjukat sem hajtőt- • ták vissza. Fekete bőrkesztyű- 5 jük is a kezükön maradt. (Következik: Albert bácsi ha- ; lála) : Mozdulni kellene Sarkadkeresztúron is A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Sarkidkeresz- túrnak 2 650 lakosa van. Ha 1300 embert tekintünk mun­kaképesnek, akkor szerényen becsültünk, de induljunk ki ebből. Ha a munkaképes la­kosság személyenként csak száz forintnyi társadalmi mun­kával járulna hozzá a község fejlesztéséhez, akkor ez egy év alatt 130 ezer forint segít­séget jelentene. Ez éppen any. nyi, mint a Sarkad keresztúri Tanács idei fejlesztési alapjá­nak költségvetése. A községi tanács vb fiatal titkára — Forró Ilona — első kérdésünkre (Ml a társadalmi munka szerepe a község fej­lesztésében?) szomorúan csak ennyit mondott: Nagyon kevés. Meglepő válasz, de sajnos igaz. Tavaly — a kisnyékiek kivéte­lével — olyan csekély volt ez a munka, hogy fel sem lehe­tett mérni. Egyedül az „Egy na­pot az iskoláért” mozgalom dö- cögött úgy-a hogy, ám ebben is csak a diákok szülei vettek részt. És többségükben ők is inkább pénzt adtak, de nem dolgoztak, csak a községhez tartozó, bár attól eléggé távol eső Kisnyék lakossága fáradozott a fejlődés — és tulajdonképpen a saját — érdekében. V. Aktivitás — szavakban — Ennyire nem érdekli őket falujuk sorsa? — kérdez­tük Forró Ilonát, aki „meg­nyugtatott”: Erről szó sincs! A lakosság, a tanácstagok ak­tívak — ha kérni kell. A ta­nácsülésekre elmennek a ta­nácstagok. sokan hozzászólnak, javasolnak valamit, de ha azt a választ kapják: nincs rá pénz — belenyugszanak. Ök megtet­ték kötelességüket — gondol­ják —, kérték a tanácsot, épít­sen utat, járdát, kutat, sportpá- lyáC Ha nincs rá pénz. akkor nincs! Eszükbe sem jut talán a jó módszer: Csináljuk meg ipi társadalmi munkában, ha nincs rá pénze a tanácsnak! Ezért a társadalmi „munkát- lanságért” persze nemcsak a tanácstagok felelősek. A közsé­gi tanács nem sokkal tett töb­bet a társadalmi munkáért an­nál, hogy betervezte a költség- vetésbe. A szervezéssel édes­keveset foglalkoztak. Ez több­nyire abból állt, hogy megkér­ték az embereket. csinálják meg ezt vagy azt. De magával a „csinálással” már nem volt aki törődjön. A községi nép- frontbizottsóg sem fordít elég figyelmet a munkák megszer­vezésére. Baj az is, hogy elment az emberek kedve attól, hogy tár­sadalmi munkában tegyenek va­lamit. Mert. amikor tettek, ezért senki sem mondta nekik azt: Köszönjük, ez jó munka volt! Olyanra pedig már nagyon ré­gen volt példa, hogy valami egyéb elismerést is kapott vol­na valaki kiemelkedő társadal­mi munkájáért. Így aztán a nem dolgozók között általános a vélemény: bolond, aki in­gyen dolgozik! Á kísnyéki titok A kisnyékiek eszerint „bolon­dok”, mert járdát építenek, vízlevezető árkot ásnak, rendbe teszik a kút környékét — in­gyen. Ingyen, de a saját hasz­nukra! Mi a titka Sarkádkeresz- túr kisnyék! körzetének? Hi­szen ott is csak olyan emberek élnek, mint bent a községben. A különbség „csak” az, hogy nekik van egy Kis Jánosuk. Az idézőjel a „csak” mellett teljesen Indokolt, mert Kis Já­nos szervezőkészsége, tenniaka- rása a „titok” nyitja. És az, hogy mindezért tisztelik és sze_ rétik, hallgatnak a szavára. Ta­nácstag már 14 éve, azóta fá­radozik a lakosság érdekében. Nincs könnyű dolga. — Itt, Kisnyéken négyszáz lélek lakik és hosszú évekig nem volt egy rendes kutunk — mondja —. A réginek rossz, bü­dös a vize, a KÖJÁL is megál­lapította, hogy árt az egészség­nek. Majd minden tanácsülé­sen megkérdeztem. Mikor lesz már jó vizünk, rendes kutunk? Jegyzőkönyvbe is vették a kér­dést. én meg vártam türelme­sen, évekig a válaszra. Nem mondtak semmit. Se azt, hogy lesz, se azt, hogy nem. A vé­gén fogtam magam és írtam egy levelet a Minisztertanács titkárságának. Elmondtam ben­ne, hogy évek óta várunk egy kútra és elfogyott a türelmünk. — Egy hét alatt megjött a válasz és azt írták. legyünk még egy kicsit türelemmel, in­tézkednek, egy éven belül a megyei tanács ad pénzt a kút­ra. — Egy idő múlva találkoztam a tanácselnökkel. „János bácsi, megjött a pénz, felszerelünk egy hidrofort a kútra” — mond­ta. „Ne tessék már ilyet csinál­ni — szóltam —, nem az a mi bajunk, hogy tekerni kell a ku­tat, hanem a rossz vize. Ne­künk új kutat ígértek, ragasz­kodunk hozzá”. A vége az lett, hogy fúrtak egy új kutat, és most van egy jó ízű artézink. Igaz. én egy jó darabig hallgat» hattam a szemrehányásokat a községi vezetőktől, miért for­dultam olyan magas helyre. No, de ha ök nem intézkedtek, va­lakihez csak kellett mennem! A kút-„ügy” óta sok min­den történt. Mikor az iskolá­hoz vezető járdát készítették, még agitálni kellett az embe­reket. „Te el tudod nézni, hogy azok a csöpp gyerekeik térdig érő sárban menjenek?”—kérdez­te és az emberek fogták a szerszámokat, indultak járdát építeni. Aztán megismerték a közös munka örömét és ma már mennek az első hívó szóra. — Legutóbb járdát építettünk — meséli Kis János. — A ta­nács adta az anyagot, mi vál­laltuk a munkát. Mindenkit megkértünk, hogy a háza előt­ti darabot készítse el. Egy em­ber kivételével mindenki meg is csinálta, öt hiába kértük, nem volt hajlandó dolgozni. Fogtuk magunkat és leraktuk helyette a járdalapokat. Épp végeztünk, amikor hazajött. Megkérdeztem tőle: „Tetszik, szomszéd? Jó lesz járni raj­ta?” Még neki állt feljebb. Hogy ő akkor dolgozik, amikor akar! Mérges lettem erre és odavágtam neki: „Nem szégyel­led magad?! Az állam százez­reket költött a gyerekeidre, míg tanultak, te meg kihúzod magad a munkából!” Na erre aztán nem szólt semmit. Változások várhatók? C'VECHEGY Az üveggyárban az Intenzív fejlesztési program eredménye­ként mintegy 50 százalékkal nőtt a kapacitás. A négy öblös- ttveghutában ezerszámra formálják az automaták az üveget, a csomagológépek fóliába öltöz lelik a bálákat, s ezzel bizton­ságossá vilik a szállítás. Felvételünk a gyár udvarán készült a szállításra váró üvegekről (Fotó: Somogyi) ■ : Nincs tehát titok. Ahol jő a ; „hozzáállás”, megfelelően ter­• vezik, irányítják, ott megy j a ! munka. És kell az is, hogy aki í dolgozik, érezze: hasznosat cse- ; lekedett. A társadalmi munká- ; ért senki sem vár fizetséget, de • köszönetét, jó szót igen! Ezzel • „takarékoskodni” súlyos hiba! • Kicsit sötétre sikerült a : Sarkadkeresztúrról festett kép. ; Túlságosan nagy a kontraszt az 5 egymástól alig pár kilométerre " fekvő két település között. • Ész­■ revették ezt — bár elég későn • — a sarkaefkeresztúri tanács- ; nál is. Most tervezik a közság- 5 szépítési mozgalmat. nvilván­■ tartják majd, hogy ki mit vál­■ lalt és azt számon is kérik. I Többet törődnek ezután a ta- : nácstagokkal is. Megbízzák : majd őket, hogy körzetükben ■ szervezzék a társadalmi akció- .* kát. Tanácsot, taoasztalatot is ; akarnak kérni valahonnan, ahol ■ jól megv a munka. ! Nem kell messzire menni. Lónyal László ■ » ■■■HMNHBHHMHBBBBflnnMnini ! j Békés mm 1974. Április is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom