Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-18 / 89. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A.MEGYEI TANÁCS LAP J A 1974. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK Ara; 80 füléi xxix. évfolyam, 89. szám Rang és kötelesség’ Szép, hármas tavaszi ünnepségsorozat van immár mögöttünk. Napok és események, amelyeknek gyakori kísérőszava. mottója volt a fiatalok for_ radalmisága, forradalmi hagyományaink, s emlékezés a leg- j óbbakra, akik korukból kiemelkedve éltek. Az ünnepek után hétköznapok következnek, s a köznapok velejárója, hogy kevéssé szólunk ünnepi hangnemben. A fiatalok, akik részesei voltak ünnepeinknek, tanulnak vagy dolgoznak, kinek mi a kora szerinti feladata. Sókszor és sokféle vetület- ben esik szó a fiatalságról. Most nemcsak a néhol előforduló viselkedési fonákságokra, felnőtt zsörtölőd éseltre gondolunk. hanem az ifjúság között fellelhető vívódásokra, értékítéletekre. tisztázott és tisztázatlan kérdésekre. Az Ifjúsági Törvény végrehajtásának főbb kérdéseit megtárgyalta a közelmúltban a Minisztertanács: gyárakban és tanácsoknál töprengenek azon, hogyan lehetne a fiatalok pályakezdési és lakásgondjain enyhíteni. A legtöbbet általában a napi, velük kapcsolatos feladatokkal foglal, kozunk. Helyükről, szerepükről kevesebbet szólunk, pedig néha nem ártana rávilágítani bizonyos elvárásokra, utalni a fiatalság sajátos tennivalóira. Olyan országban élünk, ahol — jóllehet, demográfiai gondjaink is jócskán vannak *— több. mint egymillió általános iskolás nevelkedik. Félmillió körül van azoknak a száma, akik valamilyen középfokú oktatási intézményben tanulnak. S ha 30 éves kornál vonjuk meg a „fiatal” korhatárt, újabb milliós tömeget számolhatunk ehhez. Van tehát körülbelül két és fél—hárommillió fiatal országunkban, a lakosságnak legalább a negyedét teszik ki. Felmérhetetlenül sokat jelent, miiként találják meg a helyüket és jogaik mellett megteszik-e erejükhöz mérten a kötelességeiket is? Rang és kötelesség. A tömeg- nyi fiatalnak sajátos rangja van hazánkban. Olyan rang, amely nemcsak elvárásokat és igényeket jelent, hanem azt >s, hogy a felnőttek törődése mellett adniuk is kell valamit. A rang: kényes fogalom. Előkelő szerepet feltételez, korszerű, az igényekhez mért gondolkodást. S azt is, hogy a rang hordozója pontosan tudja, mivel kell „fizetnie”. Ha — más aspektusból — például egy vezető rangjáról beszélünk, feltételezzük, sót igényeljük, hogy olyan erkölcsi mérce szerint él, amely megfelel a rangnak. Tehát felső fo_ kon tesz eleget sokrétű kötelezettségének. Mit jelent eszerint az ifjúság rangja? A szocialista társadalom — a munka társadalma, ahol a munka jog, de kötelesség is. Nyilvánvaló tehát, hogy annak a fiatalnak lehet igazi rangja és nemcsak mondvacsinált, óhajtott rangja, aki — dolgozik. Mégpedig a tehetségének, képességeinek javát adva, kifogástalanul és odaadóan. Diáknak munka: a tanulás, minden fokon és minden isko-. latípusban. Az egyetemi hallgató, aki bukásokkal, utóvizsgákkal éviekéi s a tanulásra a vizsgák előtti utolsó éjszakákat szánja csupán, nem lehet rangos fiatal. Az ifjú szakmunkás, akinek a kezéből harmadrendű munkadarab, „összepofozott” selejt kerül ki, baráti társaságban lehet „nagymenő”, az is előfordulhat, hogy pénze van, jó „svádája”. önmagában azonban rang nélküli ember. A fiatalság rangja a becsületes tanulásból, a jól végzett munkából és a szocialista törvények szerinti életvitelből tevődik egésszé, korszerű és reális fogalommá. A három tényező bármelyikének semmibe, vevése azzal jár együtt, a lényeget tekintve, hogy a rang fontos tényezői közül valamelyik nincs jelen, tehát önmagában a rang is csorbát szenved. Szólni kell erről, mert a fiatalság rangjának, szerepének megítélésénél téves vágányokra vezethet egyeseket csak a külsőségek értékelése, meglátása. Ha a szórakozás, a viták, a baráti kör, a zene háttérbe szorítja a tanulást, könnyelmű életvitelt diktál, a fiatal lehet nagyon népszerű szűkebb, hasonló társaságban, de mint értékes, rangos ember — nem jöhet számításba. Felszínes külsőségek elterelhetik ideig-óráig a figyelmet az igazi rangosságtól, de előbb-utóbb nyüvánva- j lóvá válik, hova sorolódik az ilyen fiatal, s a valóban rangjukra adók kizárják maguk közül, eltávolodnak tőle. Sokféle, fiatalok köreiben honos vitának, nézetnek lehetünk tanúi. Vitáknak, amelyek azt boncolják, vajon lehetséges-e forradalmiság a mai korban, amikor az építés, a köznapi munka mellett nincs szükség nagy lángolásokra, történelemkönyvekben olvasható, különleges hőstettekre. Előfordul, hogy szürkének, nagy tettektől mentesnek látják korszakunkat a fiatalok egyes csoportjai. Keresik és kutatják a „nagy lehetőségeket”, önkéntelenül is torzítva látásmódjukat. Pedig, voltaképpen egyszerű, gondolkozással, helyes értékeléssel felfogható dolgokról van szó. Arról, hogy a kor forradalmi- sága — éppen a hétköznapi tét. tekben gyökerezik. Abban, hogy jó és korszerű lakóházak épüljenek, szép hidakat alkossunk, modem gépeket, korszerű mezőgazdaságot, a valóság igényeihez mért tudományos életet, kutatásokat. Ha végiggondoljuk, ez most legalább olyan fontos _ hiszen a jövőt teremtjük m eg vele —, mint elődeink forradalmi harcai, nagy küzdelmei. Csak éppen — el kell fogadni, meg kell érteni. És eszerint kell élni. _ V. M Kádár János vezetésével küldöttség utazott Varsóba Szerdán párt- és kormány- küldöttség utazott Varsóba a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülésére. A küldöttség vezetője Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, tagjai: Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja. a Minisztertanács elnöke és . Púja Frigyes, a Központi Bizottság tagja, külügyminiszter. A párt- és kormányküldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Aezél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Benkei András belügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Gyenes András és Katona István, a Központi Bizottság osztályvezetőd, Roska István külügyminiszter-helyettes búcsúztatta. Jelen volt Ta- deusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Egysnilliárd forint értékű bútor a tervezetten felül A kínálat meghaladja a hazai keresletet Az eredményes bútoripari rekonstrukció nyomán a korábbi 300-zal szemben jelenleg már mintegy 500—550-féle bútort gyártanak a vállalatok, szövetkezetek. Igaz, hogy a bolti eladótér szűkössége miatt ennek j a meglehetősein széles választéknak csupán egy része ismert a vásárlók körében, de mégis nagy az előrelépés. A két-há- rom évvel ezelőtti mennyiségi hiány 1973 végére megszűnt, az ipar kínálata meghaladja a hazai keresletet, s a termékek egy részét a gyártók exportra is ajánlhatják a külkereskedelemnek. A bútoripar sikeres rekonstrukciója négy minisztériumi, kilenc tanácsi vállalatot és 33 szövetkezetét érint. Előrelátha-1 tólag a fejlesztésekre a tervezett 2 milliárd forintnál valamivel kevesebbet fordítanak a vállalatok és a szövetkezetek, mert a beruházások a tervezettnél hatékonyabban valósulnak meg. I 1975-ig évi mintegy 2,4 mil- j liárd forint értékű bútor előállítására szolgáló korszerű gyártókapacitás lép üzembe, s ez 1975-öt követően még valamelyest bővül az új berendezések teljesebb kihasználása útján. További jelentős többlet várható a meglevő üzemek saját erőből történő fejlesztései, valamint a munkaszervezés és más belső intézkedések nyomán. A rekonstrukció eredményei úgy foglalhatók össze, hogy előreláthatólag a jóváhagyott költségkereten belül, határidő előtt valósul meg a program' I és ez a tervezettnél egymilliárd forint értékűvel több bútort jelent. A közelmúlt években a szekrényfalak, szekrénysorok gyártása gyorsabban növekedett mint a kárpitozott bútoroké. Mivel a székek kelendő exportcikkeink és a hazai boltokban is keresett lakberendezési kellékek, a Könnyűipari Minisztérium támogatásával az elmúlt év végén már meg is kezdődött a Szák- és Kárpitosipari Vállalat fejlesztése a debreceni és mohácsi gyáregységekben. Kanizsa, a Zala, az Agria és a székesfehérvári bútorgyár teljes, valamint a győri Cardo Bútorgyár részleges rekonstrukciója már a múlt év végén befejeződött. A makói Maros híd elavult vasszerkezetet teljes egészében kicserélik. A régi pilléreket meghagyják ugyan, de megerősítik, szélesítik. A 290 méter hosszú hidat még az idén átadják rendeltetésének KMTI fotó; Tóth Béla) Wfl: AZ OROSHÁZI KÉPVISELŐJELÖLT (3. oldal) » tudósítás a kpvdsz MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSÉRŐL «4. oldal) • koncert A HALGAZDASÁGBAN (5. oldal) • MOZDULNI KELLENE SARKADKERESZTÜRON IS * Í5. oldal) : ® SPORT (6. oldal) O0QQ9OQOOBOBOOQQOOESBOBOOQBBOBBSOOOBOBOOQGCEQQQ3SBBBO®OQB8BBOSBBEBBOCBBBOBBBB<8flBBBBBBa(3BS3SOi2SBBBBSfiQCD!9QQ Híd a Maroson
