Békés Megyei Népújság, 1974. április (29. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

MA; HUSZONÖT ÉVES A BÉKÉSCSABAI SZLOVÁK KOLLÉGIUM (4. oldal) LOTTÓTARGYNYERE­mény-sorsolas (6. oldal) SPORTESEMÉNYEK (!<• 8., 9. oldal) EGYÜTTES ERŐVEL Ügy hisszük, mindenki előtt, aki áttanulmányozta az MSZMP X. kongresszusa után megjelent dokumentumokat, már 1970 őszén nyilvánvaló volt, hogy a isenne felvetett megannyi feladat teljesítése csupán egy hosszú folyamat eredménye lehet. A kongresz- szusi határozat nem mindenna­pi, konkrét kérdéseket boncol­gat, nem operatív teendőket sorakoztat, hanem summázott áttekintést ad a kül- és belpo­litikai helyzetről, kiemeli a legfőbb kérdéseket, irányt jelöl a további munkának, bátorít a konkrét kérdések kimunkálá­sára, megoldására. Az MSZMP Központi Bizott­sága 1972 őszétől mostanáig, alig másfél év leforgása alatt, háromszor, kibővíte.t ülésen vetette össze a gyakorlati mun­kát a X. kongresszuson meg­fogalmazott elvekkel. A mérleg kedvező: politikai irányvonala töretlen, a X. kongresszus ha­tározatai áthatják mindennapi munkánkat, ezek szellemében készülünk az MSZMP követ­kező, 1975 márciusára meghir­detett kongresszusára. Termé­szetesen ez politika, nem dog­ma, részleteiben, a konkrét helyzettől függően szüntelenül változik. Nagyon röviden, le­egyszerűsítve azt mondhatjuk: pártunk mindennapi tevékeny­sége úgy változik, hogy közben általános politikája mégújul­va marad a régi. És ez nem csak olyan szellemes játék a szavakkal. Lényegére utaló pél­da pártunk munkáspolitikája. Pártunk mindenkor megkü­lönböztetett gondossággal tanul­mányozta a munkásosztály vé­leményét, javaslatait, igényeit. Ezt tette a Központi Bizottság legutóbbi, 1974. március 19— 20-i ülésén is. Természetes ez a megkülönböztetett gondossság, hiszen a mi pártunk a munkás- osztály pártja, marxista-leni­nista párt. Kommunista párt csak úgy elemezheti reálisan a társa­dalomban végbemenő folyama­tokat, úgy adhat számot a fej­lődés irányáról és nagyságrend­jéről, ha a társadalmi haladás jellegét megszabó, a társadal­mat vezető, a hatalmat gya­korló mukásosztály helyzetéből és érdekeiből indul ki. Pártunk osztályütközetekben megvívott harca, történelmi ta­pasztalata azt bizonyítja, hogy újból és újból, a társadalmi­gazdasági haladás minden egyes szakaszában világossá kell ten­nünk a politikai és gazdasági döntések osztálytartalmát. Ez hatalmi érdek, gazdasági érdek, erkölcsi érdek. Ebből az alapelvből indult ki pártunk Központi Bizottsága most is, amikor ismételten el­készítette a X. kongresszus óta végzett munkánk mérlegét. Az elmúlt hónapok társadalmi ta­pasztalatai még inkább megerő­sítik, hogy a pártnak állandóan elemeznie kell a munkásosztály összetételében végbemenő válto­zásokat; az osztály belső réteg­ződését; a munkásosztály kü­lönböző rétegeinek gazdasági, szociális helyzetét és politikai aktivitását Rendszeresen ele­meznünk kell. hogyan változik a munkásosztály helye szocia­lista társadalmi struktúránk egé­szében, hogyan alakul a mun­kásosztály viszonya a társada­lom többi osztályához és réte­géhez, figyelembe véve azt is, hogy milyen változások mennek végbe a többi osztály és réteg helyzetében, összetételében. A munkásosztály nem zárt, mozdulatlan tömb. Számszerű növekedése, politikai, szakmai és általános műveltségének gya­rapodása, társadalmi befolyásá­nak és tekintélyének növekedé­se szüntelen változó folyamat Egész társadalmunkban fo­kozatosan szélesedik a tudatos és tettre kész aktív munkástö­megek köre, erősödik ezek hangja, közéleti tevékenysége. Ezzel együtt társadalmi mére­tekben erősödött meg az a felis­merés, hogy a szocialista fejlő­désnek abban a magasabb sza­kaszában vagyunk, amikor cél­jaink megvalósulását az eddi­ginél is elsődlegesebben hatá­rozza meg a munkásosztály te­vékenysége, a társadalomban el­foglalt vezető szerepének érvé­nyesülése, az osztály tagjainak politikai tudatossága, felelős­ségérzete, hangulata és tettre- készsége. Az elmúlt időszak kiemelke­dő társadalompolitikai esemé­nye: a munkástömegek nagy­arányú aktivizálódása. Ez épp­úgy kifejeződik a munkában, a munkahelyi kezdeményezé­sekben, mint a közéleti tevé­kenységben. Tavaly március— . áprilisban például a munkások százezrei vettek részt a válasz­tói jelölőgyűléseken és nagy­gyűléseken, s ma is ezrek és tízezrek hallatják szavukat a közélet különböző fórumain, népfront-eszmecseréken, brigád­gyűléseken, szakszervezeti meg­beszéléseken. De — amint ezt a Központi Bizottság legutóbbi üléséről kiadott közlemény ki­mondja — pártunk szükséges­nek tartja olyan átgondolt in­tézkedési rendszer kidolgozását, amelynek eredményeképpen to­vább növekszik a munkások szerepe a társadalom minden­napi életében. A Központi Bizottság 1972 novemberi ülése óta szembetű­nően növekszik a párt és a munkásosztály megbecsülése és tekintélye társadalmunkban. A szövetkezeti parasztság, de az egyes társadalmi rétegek is megértették és alapvetően po­zitívan fogadták a párt 1972. évi álláspontját, hogy minden terü­leten növelni kell a munkás- osztály politikai súlyát, befolyá­sát, valamint a munkásbérek emelésével és a munkások szo­ciális — elsősorban lakásviszo­nyainak — javításával kapcso­latos intézkedések megvalósí­tása révén, javítani kell gazda­sági helyzetüket. 1973 január­jában anyagi lehetőségeinkhez mérten emeltük egyes dolgozó rétegek, főként a nagyipari munkásság bérét. Sikeresen be­vezetjük és újabb dolgozó réte­gekre terjesztjük ki a 44 órás munkahetet. Több fontos intéz­kedést hoztunk az anyák és a nagycsaládosok fokozottabb tá­mogatására, életkörülményeik javítására. Lakosságunk áru­ellátása kielégítő, tovább gyor­sul a nagymérvű lakásépí ke- zés. A munkásosztály szép üze­nettel, tettekkel felel pártjának: bízunk az MSZMP politikájá­ban, igent mondunk a kormány intézkedéseire, amelyek fel- emelkedésünk biztosítékai. A munkásosztály vezető szere­pét oly módon kell erősí eni, hogy az szilárdítsa szövetségi politikánk hatékonyságát is. Pártunk minden döntését annak tudatában hozza, hogy az egész társadalmat vezeti, tehát fele­lős az egész társadalom helyze­téért, fejlődéséért, a társadalom­ban végbemenő folyamatokért, az egész nép boldogulásáért, a szocializmus keretei, a prole­tárdiktatúra viszonyai között. A szövetségi politika erősítése — ezen belül elsősorban a mun­kás-paraszt szövetség erősítése — mind a két osztálynak alap­vető érdeke. Ennek az érdeknek a felismerése, érvényesülése azonban nem megy végbe vala­mifajta automatizmus útján. Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára írja A szocializmus tel­jes győzelméért című könyvé­ben: „Világosan meg kell kü­lönböztetnünk az érdekazonos­ságot a véleményazonosságtól, mert ezek — társadalmi osztá­lyok esetében — nem mindig esnek egybe... A parasztság jó része korábban nem értette meg, hogy a szocializmus elégíti ki a legteljesebben az ő igényeit is, s véleménye a szocializmusról nem egyezett teljesen a mun­kásosztály véleményével. Ezért az alapvető érdekazonosság elle­nére eddig fennállott bizonyos véleményeltérés is. A szocialista átszervezés befejezése arról ta­núskodik, hogy a munkásosztály és a parasztság között most már nemcsak érdekazonosság, hanem véleményazonosság is van a «rzocial'.—nust Illetően”. Pártunk vezető testületé ismé­teljen leszögezte: a munkás- osztály és a parasztság testvéri szövetsége — a munkásosztály vezetésével — változatlanul a társadalom legjelentősebb ere­je. Népünk helyesli és támogat­ja azt a következetes, szilárd és elvhű marxista—leninista politikát, amelyet a Magyar Szocialista Munkáspárt másfél évtizede lankadatlan erővel folytat, amelyből jottányit sem enged, s amely megszabja a kö­vetendő utat. Értelmiségünk döntő többsége is látja, érzékeli, hogy a Köz­ponti Bizottság állásfoglalása az egész nép ügyét szolgálja. A magyar értelmiség nem külső szemlélője a korszakalkotó tár­sadalmi, gazdasági változások­nak. Elfogadva a munkásosz­tály vezető szerepét, az értelmi­ség is gazdája országunknak, alkotó, anyagi és szellemi érté­keit gyarapító, újat kereső, ter­vező gazdája. Tervei, elképzelé­sei csak úgy lehetnek ha'jéko- nyak, ha gondolatait egyezteti a párt, a munkásosztály céljai­val. A munkások1., közegében élő értelmiségi - - lett légyen az mérnökember vagy tisztvi­selő — kézzelfogható jelét ta­pasztalja, hogy a kétkezi munka az egész ország — közötte az értelmiség — anyagi és erkölcsi gyarapodását szolgálja. Az MSZMP hagyományt vállal és folytat, amikor arra kéri, ösz­tönzi az értelmiséget, hogy gaz­dag tapasztalatát ötvözze a munkások kiapadhatatlan lele­ményességével, áldozatvállalása, val, tenniakarásával. Pártunk hagyományt vállalt és foly'at ak. kor is. amikor kéri hogv kom­munisták és pártonkívüliek, munkások, parasztok, értelmisé­giek, továbbá a városi kispol­gári rétegek is fogjanak össze ennek a felismerésnek a jegyé­ben: a nemzet boldogulását szolgáló szocialista céljainkat csak együttes erővel érhetjük eh Biszku Béla ünnepi köszöntőié a rádióban és a televízióban Felszabadulásunk ünnepének előestéjén hangzik el a rádióban é> a televízióban Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának ünnepi beszéde. A kö­szöntőt április 3-án 18.20-kor sugározza a Kossuth-adó, a televízió pedig 19.15-kor közvetíti. (MTI) B kedvezményes tnünkáslakás-épilés első fn: 2184 munkáscsccléd kapott új otthont Elkészült az összesítés az ál­lami vállalatoknál dolgozó mun. kásák lakásépítésének — lakás- vásárlásának — támogatásáról, tehát az első évi mérleg, hiszen ezek az intézkedések az MSZMP KB 1972. novemberi határozata alapján a Minisztertanácsnak 1973. január végén kiadott ha­tározatában jelentek meg. A ta­pasztalatok szerint az új rendel­kezés arra ösztönözte a vállala­tokat, hogy jóval nagyobb erő­feszítéseket tegyen k lakásépíté­si alapok képzésére. Korábban ugyanis sok gondot okozott, hogy a vállalatok rendelkezésé­re álló lakásépítési alapból egy_ egy dolgozó lakásgondjának megoldásához viszonylag nagy, 100 000—129 000 forint körüli vállalati támogatásra volt szük­ség. Az új intézkedés kedve­zőbbé tette a munkáltatói tá­mogatás és az OTP-kölcsön ará­nyát. Ezenkívül a munkáslakás­hoz nyújtott 40 000—80 000 fo­rint értékű állami támogatás, s az ugyancsak jelentős szociál­politikai kedvezmény csökken­tette a vállalatoktól igényelt hozzájárulást, s ezért lényege­sen több dolgozónak nyújthat­tak anyagi segítséget új otCho- naik megszerzéséhez. A kedvezőbb új körülmények alapján 1973-ban országosan 980 millió forint ér ékű vállalati la_ kásépítési alap képződött, ami lényegesen, 35 százalékkal na­gyobb az előző évinél. A ked­vezményes állami és vállalati támogatással végeredménybe» 1973-ban 2 184 munkáscsalád ka­pott új otthont Az adatokból egyértelműen kitűnik, hogy a munkáslakás-építés az országban a legkedvezőbb lakásépítési for_ ma. A tanácsi értékesílésű szö­vetkezeti lakásoknál ugyanis 1973-ban átlagosan 26 580 forin­tot kellett készpénz-előtörlesz­tésként befizetni a leendő tu­lajdonosnak, a kedvezményes műnk islakás.építésnél pedig mindössze 20 000 forintot. A munkáscsal idők ugyanig a szo­ciálpolitikai kedvezményeken felül lakásonként átlagosan. 61 000 forint értékű állami tá­mogatást kaptak, s a vállalati lakásépítési alapból pedig átla­gosan 40 000 forint kamatmen­tes vállalati kölcsön támogatás­ban részesültek. '■MMMaaH9B9MMaae«iB8iaa9*9agaeMiiGitBtMBaeBMaHMae*H9seutiiiBei«MlMHlim ÁLLVÁNYOZÓK (IFotó; Demény) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom