Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-08 / 56. szám

Vita Hazafiság, forradalmiság, nemzetköziség Szarvas, főiskolai pinceklub, ■firut filmkamera fut végig tie— antetem a körben ülő arcokon, fényképezek. A kész képen megjelentik az értelem, a kí­váncsiság, az életszeretek. Nem kell gondolkodni a címén: Ifjú­ság. Egy főiskolai docens a vita. vezető. Középkorú, de hivatásá­hoz tartozik, hogy jól üsse le' az első hangot. így is törtémük. j Röviden, tömören, a lényegről j beszél; — A hazafiságról és az internacionalizmusról lesz sző. A cél: megismerni egymás vé­leményét, tisztázni a fogalma­kat. Nem könnyű feladat. E két: fogalom csak a történelmi kép­űén és együtt tárgyalható. KJ, mit ért ezen? A terem csöndje megrepede­zik és darabokra törve hullik egy kupacba. Óriási a zsibon. gás. Egymással beszélget a 129 fiataL Izgulok, lesz-e kérdés? Igen, ott már emelkedik egy kéz: — Ki lehet az igazi ha­zafi? Dermedt csönd. Mindenkinek átvillanhat e pillanatokban agyán a tanulmányokból is­mert hazafiak élete. Egy óvó­nőképzős lány valami furcsán magas ülőalkalmatosságról szó­lal meg hirtelen: — Szerintem, például egy tudós akkor is le­het igazi hazafi, ha nem a ha­zájában dolgozik... Mordul a terem, tiltakozó és igenlő szavakat hallani. Pereg a vita. A kérdés aztán a hét­köznapok hazaflságára terelő­dik. Az anyanyelvre, a haza védelmére, a táj, a szülőföld ismeretére, történelmére és a napi munkára. Mindenkinek van véleménye. ifjabb kérdés következik. A vita vezetőhöz intézik: — Mi lel­het ma forradalmi tett? Vitavezető visszakérdez: — A szocializmus felépítése forra­dalmi tett? Többen: — Az. Vita vezető: — Aikkor an­nak hétköznapi munkái is for-1 radalmi tettek. Valaki: — De ez nem látvá­nyos. Nincs hídépítés, szén­csata, romeltakarítás... Egy lány: •— Nem csak a lát­ványos tett az értékes. A tettek értékét az adott történelmi szükséglet szabja meg. A válasz csendet teremt, ifjabb kérdés hangzik el: — Van-e rangsor a három tavaszi forradalmi ünnep között? A vitavezetőnek tetszik a kérdés. Megismétli. A széksorokból várja a választ... Egy fiú: — Szerintem lehet. A célokat kell nézni. Ezemyolcszáznegyven- nyolc értékelhető, de nem... (Nem folytatja, elbizonytalano­dik, rájött valamire.) Egy lány: — Szerintem nem lehet rang­sorolni ezeket az évfordulókat. Mind értékes. Egyik sem tehe­tett többet, hiszen nem ugor- hatta át a történelmi szakaszo­kat. Persze 1919 fontosabb, mint 1848, de negyvennyolc nem tehetett mást. A bárpult­nál: — Negyvenöt és tizen­kilenc hasonló. Negyvennyolc hasonló és különböző. Hátul: —- Mind a három a független­ségért harcolt. Egy fiú: — Idő­rendi sorrendet lehet csak fel­állítani. Vita vezető: — Ha megenge­dik ... Adott körülmények és (Fotó: Nagy Béla) események között lehet csak megítélni mindegyiket. Ez a marxista történelmi vizsgáló­dás alapja. A maga korában mind nagy esemény volt. Nem lehet minőségi sorrendet meg­állapítani. Egymás nélkül el sem képzelhetők.. És most ber széljünk az internacionalizmus­ról. Mi a véleményük a nem­zeti önállóságról és a nemzet­közi egységről?. Egy fiú: — Egyedül semmi nem megy úgy, minit együtt. Másvalaki: — összefüggnek. Nincs ellentét közöttük. A rész és az egész elválaszthatatlan kapcsolata vonatkozik a haza- fieágra és az internacionaliz­musra. Egy hosszú hajú fiú: — A nyáron a Szovjetunióba me­gyünk dolgozni. Ez mindkét fogalomba belefér — mondja. Elteszem a tollat, a jegyzet- blokkot. Ezt a kérdést értik, érzik és alaposan ismerik. A forradalmi ifjúsági napok vi­táján. 1974-ben, ez már nem vitatéma. Réthy István Orosházi rajztanár-festőművész kiállítása Lapunk szerkesztösegében szerdán délután 3 órakor Beck Zoltán nyitotta meg Pirer Gyula orosházi rajztanár-festőművész kama­rakiállítását. Pirer Gyula olaj., akvarell- képekkel és monotípiákka! mutatkozott be » szerkesztőség hagyományos tárlatsorozatán. A megnyitón közreműködött es nagy sikert aratott a békési IL sz. általános iskola arany­érmes úttörőkórusa is. A kórus vezetője Bérezi Józseíné. (Fotó; Demény) Munkaidő-csökkentés a belkereskedelemben 1. Lessünk a pult mögé A percenként berregő telefo­nok, a ki-be siető munkatársak főhadiszálláshoz teszik hasonló­vá ezekben a napokban a Bel­kereskedelmi Minisztérium munkaügyi főosztályvezetője, Kaszó Károly irodáját. Buda­pesten április 1-én, az ország többi részén pedig július 1-ével lép életbe a belkereskedelem­ben a rövidített, 44 órás munka­hét. A szocialista ipar, valamint a közigazgatás dolgozói, tehát a kereső lakosság jelentős része, már élvezi a rövidített munka­idővel járó előnyöket, s most a belkereskedelem dolgozóin a sor Jár nekik, mint ahogy mások­nak is jár, de mivel a közel 400 ezer belkereskedelmi alkalma­zott az egész lakosság közellátá­sát végzi, így a csökkentett mun­kaidő bevezetése itt több gond­dal, más jellegű feladatokkal társul, mint az egyéb területe­ken. Munkaerő-vándorlás Lessünk a pult mögé ez egy­szer, hogy megismerjük a belke­reskedelmi dolgozók jelenlegi munkaikörülményeit. Koszó Ká­roly főosztályvezető adatai szem­léletesek: A csaknem 400 ezer belkeres­kedelmi dolgozó helyzetét jelen­leg saját ítéletük jellemzi a leg­kifejezőbben: ezen a területen a legmagasabb a munkaerő-ván­dorlás vagyis magyarán mond­va munkakörülményeiket más iparágakhoz képest rosszabbnak minősítik. Amíg 1972-ben a munkaerő-hullámzás intenzitása népgazdasági szinten 32 százalé­kot ért el, addig a belkereskede­lemben ez a mutató 50 százalé­kot jelzett. Durván fogalmazva, ez a szám azt mutatja, hogy pél­dául egy adott áruházban, bolt­ban vagy étteremben kétéven­ként teljesen kicserélődik a sze­mélyzet. A kiszolgálás, illetve el­adás egyébként is nehéz mun­káját a több műszakos munka­rend és sok helyütt a vasárnapi elfoglaltság is terheli. A vasár­nap is nyitva tartó boltok 7 000 munkahelyére érthetően nem könnyű embert találni és az ét­termek, szállodák dolgozóinak jelentős részét a sajátos igények ugyancsak megfosztják a más területeken egyébként természe­tes hét végi pihenőnap jogától. Ha most ehhez hozzávesszük a szabad szombat hiányát, tiszta kép áll előttünk, amelyben nem­csak az látható, hogy a belke­reskedelmi dolgozók munkakö­rülményei több tekintetben ne­hezebbek az országos átlagnál, hanem az is, hogy ez a helyzet a vásárlók életét is megkeseríti. Lehúzott redőnyök Egv budapesti adat szerint 1973-ban 1 200 bolt — a fővárosi hálózat 45 százaléka — volt kénytelen hósszabb-rövidebb ideig lehúzott redőnyökkel el­utasítani a vevőket, mivel nem volt kiszolgáló személyzet A fáradt, rosszkedvű eladók, pin­cérek megnehezítik a bevásár­lást, a kulturált fogyasztást. Az eladók kiszolgálják a vevőket, de ugyanakkor vevők és eladók egyaránt kiszolgáltatottakká válnak, így a helyzet megváltoz­tatása közérdek. Egy párthatározat nyomán 1973 decemberében született kor­mányszintű döntés a belkeres­kedelmi dolgozók munkaidő­csökkentésének gyors végrehaj­tásáról. „Ez az intézkedés jelzi — értékelte ezt a kormányhatáro­zatot Szurdi István belkereske­delmi miniszter —, hogy a társa­dalom elismeri a kereskedelmi dolgozók munkáját és lehetősé­geihez képest igyekszik javítani munkakörülményein.” A belke­reskedelemben a foglalkoztatot­tak 64%-a nő, és arányuk a ven­déglátóiparban még ennél is ma­gasabb : 80 százalék, így a 44 órás munkaidő több százezer család életkörülményeit befolyó - solja kedvezően. A heti 4 órás munkaidő-csökkentés valójában még ennél is nagyobb időnyere­séget jelent, mivel a szabadnap biztosításával a munkába járás­ra, közlekedésre, illetve a fel­készülésre fordított idő lecsök­ken. Az intézkedéstől így azt is elvárjuk, hogy e fontos szak­ág vonzóbbá váljék, s így a munkaerőgondok csökkenjenek — ezzel pedig alapot teremtünk a közellátás színvonalának fej­lesztéséhez. Kecske és káposztát Ezt várjuk, de hogyan érhető el a fent vázolt kettős cél. A 44 órás munkahét bevezetése a ri­deg számok szerint azt is magá­val hozza, hogy országos mére­tekben 33 ezer kereskedelmi dolgozó egyévi teljes munkaide­jét kell pótolni. És nem 33 ezer új munkaerő beállításával, mi­vel nincs ennyi újonnan bevon­ható munkaerő, és ugyanakkor a népgazdaság más ágaihoz ha­sonlóan a belkereskedelemre is érvényes az alapelv: a munka­idő-csökkentés nem ronthatja sem a dolgozók keresetét, sem pedig munkájuk eredményessé­gét. Szerencsére azonban nem a kecske és a káposzta régi dilem­májával állunk szemben. Átgon­dolt. több éve folyó előkészítő munka vezette be a rendelet megszületését és a végrehajtás jelenlegi tennivalói bár bonyo­lultak, de — mint ahogy azt szemléltetni igyekszünk a követ­kezőkben — megoldhatóak. B. T. (Következik: Alkalmazkodni a forgalomhoz) L A munkaidő-csökkentés vásárlók és eladók érdekelt egyaránt szolgálni kívánja. Így kerülhet „korona” a pult mindkét olda­lán állók fejér©

Next

/
Oldalképek
Tartalom