Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-01 / 50. szám
Egy kiállítás látogatói Az ezeréves per nyertesei (Ezer évig tartott a per, amelynek végén, alig több, mint ne- ; gyedszázada, végre magáénak tudhatta parasztságunk a föld, s o munkája javait. Az azóta eltelt időről ad országos képet X falu a szocializmus útján című, fotókból, dokumentumok sorából szer- ■ kesztett kiállítás. Ezen a héten Nagyszénás lakói ismerkedhettek ! a bemutatóval. Legtöbbjüknek tetszett a színes tablók sora, s leg- ! többen hiányolták, hogy egyetlen kép, adat sincs a kiállításon leg- j szűkebb hazájukról. Persze, a község elmúlt évtizedekben fejlődé- j sét, életük változásának mértékét saját tapasztalatból tudják vala- j mennyien. Erről beszél a Dózsa Ter melőszövetkezet mezőőre, a négy- : venöt esztendős Zuberecz János, aki odaérkezésünkkor, kedden : délelőtt tíz órakor a kiállítás első látogatója volt.) „Mi változott itt? sok minden. És ez így lesz ezután is. Most például a törpe vízmű a nagy tervünk. Ha elkészül, minden portára eljut a víz. Persze, kút most is van a legtöbb helyütt. A magam udvarán egy szivattyús rendszerű, már hat éve, amikor betemettem a gémeskutat. De az igaz az, hogy eljárunk az utcai kúthoz, annak jobb a vize. Ha meglesz a vízmű, nemcsak az udvarba, hanem a házba is bekötjük g, vezetéket. Kényelmesebb lesz és ez sem mindegy, lassan megöregszünk... Látja most már ilyenre is gondolhatunk. Negyvennyolcban nehezebb volt. Apám hat holdat kapott a felszabaduláskor, én hozzá három év . múlva még kettőt. Ezzel negyvennyolcban beléptem — egy esztendőre rá, amikor látta, hogy mit viszek haza, utánam jött ő is a hat holddal. Sokan voltak úgy, hogy nem fűlt a foguk a szövetkezethez, aztán később legtöbben sajnálták, hogy nem léptek be hamarabb. Mert egyre jobban lát' szott a különbség... Mi negyvenöt előtt cselédek voltunk, gye' rekkoromban én is az voltam. Ahhoz képest jó volt a maszek- világ. De amann41 is jobb lett a közös. Pedig az első évben csak heten voltunk, így alakítottuk meg a Táncsicsok Gépek nélkül, összesen hat lóval. Aztán lett gép is, lassan tizenhat pár ló... Most meg már? össze sem lehet hasonlítani. Pedig szanáltak bennünket és az idén még sokat kell, visszafizetnünk. Jövőre kerül le a váltunkról ez a teher... De nemcsak a pénz. Mennyivel többet kellett régen dolgozni, akár csak maszek korunkban is. Hajnalban keltünk, kettőkor-háromkor, előbb az állatokat kellett ellátni, aztán nyáron az árpába álltunk früstökig, amíg még nem pergett a szem. Amikor melegebb lett, kapáltunk, ebéd után ezt folytattuk, aztán újra az állatok gondja. Volt tíz óra is, mire ágyba kerültünk. Igaz, akkor már csirke, tej is jutott ebédre, a cselédkedéskor meg egy hónapra kapott apám egy kiló szalonnát, pedig hatan voltunk rá testvérek. De például disznóra négy- venöttől-negyvennyolcig sem futotta... Én nyaranta most is korán kelek, ilyen a munkám, napkelte előtt a határban vagyok. Ebéd előtt hazamegyek, háromtól estig újra kint vagyok. De van szabadnap és évente huszonegy nap szabadság... Amikor a régi időkről beszélek, a gyerekek csak nevetnek, nem hiszik el, meg azt mondják, hogy ők bizony nem csinálták volna meg, , amit annak idején nekünk muszáj volt... Vagy vegyük például a lakást. A felszabadulás után építettem magunknak házat. A feleségem hozománya egy szekrény volt, egy asztal, két ágy, négy szék. Most rekamiék vannak, hűtőgép, mosógép, centrifuga, tv, rádió, villany. Ha maszekok maradunk, ezt egyáltalán nem bírtuk volna pénzzel. De más is így van vele. Ügy mondom, ahogy igaz, nem tudnék olyat, aki a faluban visszasírná a régit... Pedig emlékszem, a té- esztől úgy féltek némelyik portán, hogy a gazda Szarvasig elment, mikor megtudta, hogy jönnek az agitátorok. Én is agitáltam, már csak azért is mert még negyvenötben beléptem a kommunista pártba. Persze, az volt a legjobb agitáció, apámnak is, amikor látta, milyen jól sikerült nekünk a Táncsicsban az első év. A* alapítók közmmost legtöbben a Dózsában vagyunk, mert egyesült a két szövetkezet... Itt dolgozik a fiam is, tizenhét éves, kőműves, nemsokára megy sor alá. Kőműves a vejem is. A lányom otthon van az unokával, de már újra dolgozna, csak most éppen nincs felvétel a téeszbe, ki kell várni, amíg lesz hely. Dolgozik a harmadik gyerekünk is, a tizenkilenc éves kislány és dolgozik a feleségem, szintén a téeszben, de ő nehezen bírja. Az egészsége miatt... Szóval így élünk. Most nagyon várjuk a vízmüvet. Nem mondhatom, hogy olcsó, de 8-10 év alatt kifizetjük. És akkor az udvarra sem kell majd kijárni vízért../ (Ezeket mondta kedden délelőtt fél tizerjegy tájban *Zube- recz János mezőőr, az első láto' gató, aki odaérkézésünk után végignézte a kiállítást. A gyönyörű új művelődési otthonban, amelyet másfél esztendeje még fényűzésnek tartott a szénásiak többsége. Azóta azonban barát' koznak vele, mert jól szolgálja eddig nem is igen kibontakozhatott igényeiket. Jelenleg havonta négyezren fordulnak meg különböző helyiségeiben. Színházi előadáson, téesz-közgyűlé- sen, nyelvtanfolyamon vagy éppen kiállításon. Amilyen például ez a mostani, az ezeréves per győzteseiről. S hogy ne learyen hiábavaló a szénásiak vágya az ő életüket bemutató dokumentU' mok iránt, á művelődési házban, a felszabadulás harmincadik évfordulójának tiszteletére ezt a kiállítást is megrendezik.) (daniss) '«•*esae®9as®ess9e®«=£95eeeeeesi ■■•«••«■999» — Ttnulnom kell. Gábor nem agitálta tovább. Jól ismerte Fityiszt: ha egyszer nemet mondott, attól nem tágít! Mégis, utolsó kísérletképpen szatyrát a padra tette és kivette belőle fürdőnadrág- ját. Meglengette. — Te! Van vagy 25 fok. A Tisza vize se sóikkal kevesebb. Gyere, úszunk egyet. A Berba- lan-emlékműtől a hídig. Aztán tanulhatok tovább. — Nem Gábor. Legalább jeles akarok lenni. Nagyon szívesen — kicsit később, de most benne vagyok a tanulásban, estére meg Cika foglal le. — Hát jó — felelte Gábor. Hirtelen nagyon messzire kerültek. „Csak egy kfs lazítást, egy könnyed gesztust engedne meg már egyszer magának! Ha valamibe belevetette magát, akkor abból nem szabadul” — gondolta a fiú. — Már egy hét óta ugyanaz a pulóver van rajtad! — szólt hozzá piszkálódósan. — Minden este kimosom. Mi bajod a pulóveremmel? Illik a szoknyámhoz, és az idő is egyhelyben van. — Ja, persze. Az idő is egyforma. Vagy csak egyformának látod? Fityisz két padsorral hátrább ment. Teljes nekibuzdu1 ássál tanult, közben jegyzetet készített. Erzsi nézett be. Kivágott ruhában, kezében fürdőruhát 16- bálva kiáltott be az ajtón: — Gábor, mehetünk?- __Mehetünk! — válaszolta % 5 T MISÁCm 1924. MÁRCIUS 1« JÓ ÚTON A35 ÜGYINTÉZÉS N em túlzás, ha azt állítjuk, hogy az életünknek talán nincs is olyan- mozzanata, amely valamilyen formában ne kapcsolódna a tanácsokhoz, azok ügyin lézőihez. Gondoljuk csak el: ha a gyermekét váró anya egészségügyi és szociális ügyeivel összefüggő hivatalos intéznivalókat is számításba vesszük, kiderül, hogy a tanács és egy-egy intézménye már akkor kontaktusba kerül az állampolgárral, 1 amikor az még meg sem szü- j letett. Éppen ezért nagyon sok múlik azon, hogyan dolgoznak a tanácsok. , Közérzetünkét, hangulatunkat, munkakedvünket is befolyásolja, hogy gyorsan vagy vontatottan, készségesen vagy kelletlenül, udvariasan vagy modortalanul intézik ügyeinket. A múlt esztendőt a tanácsok is sikeres,. eredményes évnek tekinthetik. A tavaszi ta- nácsválaszlások után megalakult új tanácstestületek kedvezőbb összetételűek, mint az eddigiek voltak, örvendetes jelenség, hogy arányosabb a társadalom különböző osztályainak, rétegeinek képviselete, több a munkás, a nő és a fiatal a testű1 elekben. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szakszerűbb munka feltételeinek javítása érdekében. a tanácsi, bizottságokat a korábbinál több olyan szakemberrel erősítették meg, akik nem tanácstagok. Tették ezt azért, mert az MSZMP X. kongresszusa fontos feladatul szabta az államigazgatási munka javítását, a lakosság ügyelnek jobb intézését A kongresszusi határozatok és a KB 1972 novemberi ülésének inspirációja nyomán az állami.gazga tás továbbfejlesztéséről hozott kormányintézkedések és a tanácstörvény előírásai a megvalósulás útján vannak. Ennek egyik kézzelfogható bizonyítása a tanácsi hatáskörök felülvizsgálata és decentralizálása. Az intézkedések kedvező hatása máris érezhető: demokratikusabb lett az ügyintézés, a döntések többsége ott születik meg, ahol a körülményeket is ismerik. Mindannyian érezzük: az utóbbi időben' sokat javult a tanácsok hatósági ügyintéző munkája. Szakszerűbben, kevesebb bürokráciával, az eddiginél valamivel gyorsabban intézik a tanácsoknál ügyes-bajos dolgainkat. De még mindig nem elég ez a javulás. Az eddiginél gyorsabban és főleg bátrabban kell újabb csapásokat vágni a bürokrácia dzsungelében! A nehézkes ügyintézés, a túlkomplikált adminisztráció, a pecsétmánia, a hétközi napi élettől teljesen idegen bürokrata zsargonnyelv szintje átláthatatlan falat emelt a tanácsapparátusok és a lakosság f közé. A tanácsi munka sokrétű feladatai mellett tehát a legfontosabb teendő; száműzni a bürokráciát. Elismerjük: időnként érdemtelen támadások is érik a tanácsokat, sok ügyfél olykor agresszív, sértő hangon beszél az ügyintézőkkel, s megesik, hogy akkor is őket tariiják bűnbaknak, amikor a ‘népgazdasági lehetőségek vagy éppen a hézagos, esetleg túlhaladott jogszabályok nem engednek valamit De az ilyen kifakadások rendszerint akkor t fordulnak elő, amikor az ügyfél már sokadszor, eredménytelenül kénytelen ugyanazért a dologért kilincselni a tanácsoknál, s az egészet elkerülhette volna, ha az első alkalommal türelmes és emberséges magyarázatot kap, miért késik ügyének rendezése, vagy miért lehetetlen a kívánságát teljesíteni. Csakhogy sokszor éppen erre a türelemre nincs idő a tanácsoknál. A mégnövekedett önállóság és hatáskör az elintézésre váró ügyek számát is szaporította. És valljuk be: az ügyintézők száma és a munka- módszer úgy általában a régi maradt. S a mostoha'körülmények, és az alacsony fize lések éveken át távoltartottak a tanácsoktól egy sor olyan tehetséges szakembert, akikre pedig nagy szükség lenne a hatósági munkában. A múlt évben emelték a tanácsi dolgozók jutalmazási alapját, bevezették a 44 órás munkahetet, az idén pedig várhatóan kedvező bérrendezés lesz a tanácsoknál. Az anyagi ösztönzés mel’ett helyet kapott az erkölcsi elismerés is, annak jobb megértése hogy a lakossági ügyek intézői a lakosságért, a közérdek szolgálatában végzik munkájukat. M indez bizonyosan tovább javítja majd a hatósági munka feltételeit. (S-S) Nőnapra készülnek Békésen A nemzetközi nőnapot március 3-án ünnepük Békésen, az Egyetértés Termelőszövetkezet tagjai. A szövetkezet vezetősége meglepetéssel kedveskedik a mintegy 400—450 nődolgozójának. A helyi művelődési ház nagytermében Béres Ferenc, Bodza Klára és más fővárcsi művész felléptével ajándékműsort szervez tiszteletükre. Ezenkívül ebéden látja vendégül őket, s minden asszony és lány egy- egy apró emléktárgyat kap ajándékul.' Az ünnepségen a férfiak köszöntik, a résztvevőket, s az ebéden ők tálalnak, szolgálnak fel. Ezenkívül a szövetkezet vezetősége öt asz- szonyt küld el jutalomképpen a nemzetközi nőnapi vonattal az NDK-ba. A Gyulai Vasipari Szövetkezet Gyula, Dobozi út hegesztő szakmunkásokat keres felvételre. Vizsgával rendelkezők előnyben. Kiemelt fizetést biztosítunk. Továbbá 1 fő festő- és mázolószakmunkást, valamint segédmunkásokat keres felvételre. Jelentkezni lehet: Gyula, Dobozi út 134523 fiú. — Üszunk egyet — vetette : oda Fityisznek, flegmán. — A I Bertalantól a hídig! Persze, persze. Üsznak egyet... ! Nem ment a tanulás. Lehet- « séges, hogy szakadás van kő- ; zöttiik? Hogy csak ő nem érzé- ! keli az űrt, ami kettőjük között : van ?... Erzsi természetesen ■ toppant be, mintha meg lett; volna • beszélve az úszás... Ta- ; Ián őt csak „kötelességből” I hívta Gábor?,.. Gábornak meg kellene érte- ] nie, hogy ő Cikáért felelős. Ne- i ki Cikáért is tanulnia kell. Jó i példát kell mutatnia. Nem le- ■ hét könnyelmű, felelőtlen... i Emlékezni kezdett egy olyan l vitára, amikor édesanyja azt j vetette apja szemére, hogy „er- j kölcsbíró”. Akkor nem tudta, j mit ‘jelent ez a „megbélyegző” j jelző, ma már érti is, nemcsak ' tudja... Ám ő nem akarja rr.á- j sok erkölcsi magatartását bírálni, egyáltalán nem foglalkozik mások erkölcsével, csak ha segíteni kell. Mégis, úgy érezte, hogy most ő került olyan helyzetbe, amilyenbe apját sodorta a sors és saját természete. Vajon az ember később ér rá felmérni a megtett utat és korrigálni az elvétett hibákat? De hát ő tudátosan cselekszik 0 elsősorban a kötelességét akarja teljesítem az életben. Ezzel saját magának, a húgának és a társadalomnak is tartozik. Mindennap szembe kell néznünk a jónak és a rossznak problémájával ... (Folytatjuk) Halailliard forint értékű bútor, 83000 személygépkocsi A kulíúreilth- kereskedelem országos ertekeslete A behozatali lehetőségeik bővülése nyomán megjavult a személygépkocsi-ellátás, s rendelkezés született a bútorok or_ szagos garanciális javításának megoldására, így összegezték a legfontosabb eredményeket a kultúrcikk-kereskedelem veze. tőinek csütöriöki országos tanácskozásán. A számítások szerint a forgalom még a tavalyinál is jobban, 11 százalékkal fejlődik. Az idén egyebek között hatmilli- árd forint értékű bútor kerül forgalomba.- s lényegesen jobb ellátást ígérnek néhány, tavaly még hiánycikknek számító termékből például ülőbútorokból, gyermekbútorokból íróaszta, lókból, könyvespolcokból. A forgalomba kerülő mintegy 83 000 szem lygépkocsi — a Trabant, és a Wartburg-típus kivételével — elegendőnek látszik a nyilvántartott megrendelések teljesítéséhez. Ugyancsak elegendő az árufedezet a papír, és írósz’rkereslet kie’égíté’éhez, üveg. és porcelán árukból is biztosítják a szükségles mennyi, séget, továbbra sem tudják viszont kielégíteni a porcelán és a gránittermékek iránti keresletet. (MTI)
