Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

T »Ax RaK* C7^ s /\* S o A ® 0$ ® O dK I «•>•■••••■•»4 Egyes építészek figyelmébe... | 'Villák, | »I« az ideje" í ' TJÍ~ /4a la-noírAKan n^mrpi ***' Csak addig tárta ki, míg itt vagyok!n (.Kallus karikatúrája) Aforizmák A vendéglátásban elért sikert két mércével mérhetjük: a raj- szinttel és azzal, milyen késén távoznak vendégeink. C. Northcote Parkinson A jő szándék nem helyettesít- : heti a hozzáértést. * Leopold R. Nowak ! • * • Túl későn ismerjük be, hogy : az egyetlen, amit nem bánunk t meg, a tévedésünk. Oscar Wilde ■ Hogy mi az írói hírnév? Több ; ezer ember jön zavarba amiatt. ■ hogy sohasepi olvasott tőlük egy • sort sem. Henri de Montherlant : * * * A színész az az ember, aki nem i figyel oda, ha nem róla beszél- ; nek. Marlon Brando Ha azt gondoljátok, hogy a dohány nem változtatta meg a nők hangját, próbáljatok meg a szőnyegre hamuzni. Jean Richard • * * Türelmetlen emberből soha­sem lesz jó szülész. ­Angol mondás *** i Ne azon igyekezz, hogy a tied í legyen az utolsó szó, hanem : azon, hogy a tied legyen az utol- ! só lépés. Gilbert Cresbon 3 H. J. : A moziban a lány méltatlan- kodva fordul partneréhez: — Igazán mondhattad Volna, hogy ennyire érdekel a film. El­hoztam volna a szemüvegemet! • • • Egy szigorú arcú. szemüveges fiatalember megkérdi az újság­árust: — Tudna adni ronggyá olva­sott, ócska képeslapokat? — No de urami — méltatlan­kodik az újságárus. — Nézze — mondja bizalma­san a fiatalember —, most nyi­tom meg a fogorvosi rendelőmet, és nem szeretném, ha a pácien­seim észrevennék, hogy kezdő vagyok! • * • Az autószerelő kinyitja a mo­torház tetejét, egy pillantást vet a kocsi belsejére és így szól: — Asszonyom, agyongyötörte ezt a motort! — Hová gondol, kérem!? Hi­szen egész úton egyes sebességgel jöttem! * * * A lány és a fiú megbeszélt randevún találkozik. — Ma este mégsem megyünk moziba — mondja sötéten a fiú. — Be kell vallanom, elhatároz­tam, hogy szakitok veled. — Hát igen, ez vagy te! — mondja a lány könnyek között. — Nem elég, hogy összetöröd a szívem, még az esti programo­mat is tönkreteszed! OLVASTUK HAGYOMÁNY A nemek harcában az ellen­felek évszázadok óta ugyanazt a fegyvert használják. (Reader’s Digest) * * * EGY AGGLEGÉNYRŐL Sohasem nősült meg, mert mindig olyan nőt keresett, aki legalább annyira szeretné őt, mint ő önmagát. (Family Life) VAN HALADAS Egy anya: — A gyermekeim olyan dolgokat mondanak ne­kem, amelyeket nekem még a pszichoanalitikusnál sem lenne bátorságom elmondani. (Family Life) ERŐSÍTŐ A könyvtári apró neszek ugyanazt a szerepet töltik be, A rendőr leállít egy szabályta­lanul közlekedő gépkocsit, ame­lyet egy megrettent apáca vezet. — Kedvesnővér — mondja szigorúan a rend őre'—, elimád­kozik három Miatyánkot és há­rom Üdvözlégyet. Most pedig menjen és többé ne vétkezzék! * « * * — Hogy tetszik az iskola, To­mikai? — kérdezik az első osz­tályostól. — A szünetek nagyon kelle­mesek, csak ami közöttük van, ne lenne olyan unalmas. • • • Éjnek idején ketten mennek az utcán és dalolnak. Megállítja őket a rendőr: — Tudják-e, hogy nem szabad énekelni, amikor hazafelé men­nek? — Tudjuk, de nem hazafelé megyünk! * • • Egy magaslati szálló teraszán két fiatal nő napozik. — Te is hallottad a pletykát, hogy férjhez megyek Cesarehoz? — Igen, valóban hallottam va­lamit, és éppen elhatároztam, hogy kicsit várok a gratuláció­val — Mit akarsz ezzel mondani? — Ha sikerül, akkor neked gratulálok, ha mégsem, akkor Cesarenak. ••■MHiaiHMNiaua Széplélek (Hídvégi karikatúrája) Sorozáson: Üjonc: Látja doktor úr azt a foltot a falon? — Persze, hogy látom. — De én nem! — kiáltja örömmel az újonc. • * * Kétezerben vagyunk. Egy férfi a legújabb típusú, legkorszerűbb mini autó megvásárolásán töri a fejét. — Nagyon tetszik ez a modell —- mondja az elárusítónak —, csak azt nem tudom, hogyan kell beszállni. — Ebben a kocsiban éppen az az újszerű, hogy nem kell be­szállni. Az ember felhúzza, akár­csak egy pulóvert. * * • Alberto Sordi Velencében be­tér egy étterembe, amelynek aj­tajára kifüggesztették a követ­kező táblát: „A felszolgáló sze­mélyzetnek semmiféle borravaló nem jár." Amikor elérkezik a fizetés pillanata, a művész meg­kérdi a pincért: — Valóban igaz, hogy a bor­ravaló benne van az árban? — Igen uram — válaszol szo­morú arccal a pincér —, de olyan mérhetetlenül kevés * * • A Csendes-óceán amerikai partján egy kisfiú különleges horgászzsákmánnyal, egy kö- lyökcápával érkezik haza. — Nézd csak, mama, milyen szép halat fogtam! — Uram Isten, milyen óriási! — Ez még nem is olyan nagy. Látnod kellett volna azt, ame­lyik a szomszéd bácsit lehúzta a víz alá és megette! S ... Beosztottak egy csoportja meg- : látogatja a betegállományban ; levő igazgatót. — Jó napot, igazgató úr, hogy j van? — Köszönöm, meglehetősen : jól... De még jobban lennék, ha ■ nem munkaidőben jöttek volna látogatni. * . . Egy római gyáros Vittorio Gasmann társaságában vadász­kalandjaival büszkélkedik. Egy­szerre csak előránt egy fénykép- albumot és így szól: — Nézze meg ezt a képet, uram, valóban kivételes doku­mentum: egy orángutánnal va­gyok lefényképezve. — Itt jobbra ez ön, ugye? — kérdi kedvesen Gasmann. Rio de Jane Íróban nemrégiben egy 70 éves férfi jogosítványért folyamodott. Amikor átnyújtot­ták neki, vizsgáztatója elismerő­en megjegyezte: „Uram, korá­hoz képest valóban példaszerűen Vezet.” „Meghiszem azt — kuncogott .az öreg —, hiszen több mint 40 éve vezetek autót, balesetet soha nem okoztam és soha nem is iga­zoltattak. Most volt egy kis sza­bad időm, és úgy gondoltam, itt az ideje, hogy megszerezzem a jogosítványt’' Csupán a brilliánsokért jöttem Az 55 éves New York-i Olga Blündel mintegy 300 000 font sterling értékű ékszert halmozott fel lakásán. A „finom hölgy” a következő módszert dolgozta ki: az ENSZ New York-i főhadiszál­lásán hivatalos levélpapírt szer­zett. Ezen azután levelet írt az Egyesült Államok különböző'ék­szerészeinek és az ENSZ-diplo- maták nevében értékes ékszere­ket rendelt náluk. Végül bérelt hatalmas luxus gépkocsival meg­állt az egyes ékszerüzletek előtt és „megbízói” nevében átvette a már előre becsomagolt drágasá­gokat. Olga Blündelnek most a bíróság előtt kell felelnie tevé­kenységéért. (Draskovits Emma fordításai) Igaz barát — öregem, én szívesen feladom a búcsúleveled!-. (Hídvégi karikatúrája) — Mit szólnál hozzá, drágám, l ha megkérném a kezed? — Semmit. Nem tudok egy- : szerre nevetni és beszélni! ........... m int a tücsök nyáron: még hall- 5 hatóbbá válik a csend. (Reader’s Digest) '■ * * * HOBBY ! A Who is Who egyik helyi ki- : adásában G. B. Shaw így jelle- ■ mezte kedvenc vesszőparipáit: > biciklizés és magammutogatás. jj (Reader’s Digest) : • * • LOGIKA Egy kansasi napilap kiadója • nem hajlandó közölni lapjában ■ olyanok nekrológját, akik nem ! voltak a lap előfizetői. Szá- ; momra — mondja — sohasem ■ éltek. (Reader’s Digest) j * * * HASONLAT Az érzelgősség még nem blzo- j nyíték arra, hogy jó szived is ■ van. Ki hullat" több könnyet az ! olvadó jéghegynél? (Life Today) » H. J. ■ Nagyszombaton este mindnyájan ott ültünk a terített asztalnál és tártuk Aput. Apu még reggel elment, hogy bárányt vegyen a hús­véti asztalra. Eléggé későn érke­zett haza, egy rendkívül borottálatlan úr társa­ságában, s mindketten kissé különösen visel­kedtek. — Bárányt nem kap­tam, — mondta Apu —, de azért ne búsuljatok, gyerekek. Ez az úr azt mondja, hogy Bárány­nak hívják. Ebédnél is­merkedtünk meg, és hajlandó volt eljönni velem, hogy az asztalra ültessem. Anyu kijelentette, hogy szó sem lehet ró­la, nem engedi meg. — Hogy lehetsz ilyen szívtelen a gyerekeid­hezI — förmedt rá Apu. — Azt akarod, hogy ha­gyományok nélkül ne­velkedjenek? Egyébként Bárány úr leveheti a cipőjét. Bárány úr ott állt mellette és illedelme­sen bólogatott. Mint­hogy Apn kijelentette, hogy nem, engedi meg­rövidíteni a gyerekeit, végül mégis felültettük. De nem az asztalra, mert Anyu nem egye­zett bele, ftanem a kre- dencre, a torta mellé. Nagymama aggódott, hogy nem fertőzi-e meg a tortát valamilyen ba- cilusokkal, de Apu meg­nyugtatta, hogy már kellőképpen fertőtlení­tette magát. —- Bárány úr mondta Apu —, Üldö­géljen csak nyugodtan, egy-két óra hosszat, de ne kalimpáljon a lábá­val. mert leveri a poli­túrt. Feldíszítjük egy kicsit zsázsával, hogy szebben fessen. Hadd ünnepeljenek a gyere­kek a hagyományok szerint. Leültünk tehát az asz­talhoz, s kezdtünk köl­csönösen kellemes ün­nepeket kívánni egy­másnak, ahogy az hüs- vétkor szokás. Bárány úr egy ideig nyugodtan üldögélt, de aztán fészkelőim kez­dett, és lelökte a tor­tát. — Ne izegjen-mo- zogjon — szólt rá Apu. — Látott már valaha olyat, hogy a húsvéti bárány lelökje a tor­tát? Bárány úr odahívta újabb ódá­két alkalommal kancaót állított Mikor harmadszor is­mételte meg a fenyege­tést, Apu kérlelni kezd­te: — De Bárány úr, ül­jön még egy kicsit nyu­Slauomir Mrozekt Ap ai sz Aput és súgott valamit a fülébe. — Ki van zárva — felelte Apu. — Nem kaphat pálinkát. Hisz családi ünnep van. — Akkor lemászom! — fenyegetőzött Bárány úr. — Hm, mit csinál­junk — hümmögött Apu. — Az apai szív — s egy kancsó meggypá­linkát tett oda, a Bá­rány úr kezeügyébe. Bárány úr még két­szer fenyegetőzött, hogy lemászik, s Apu mind­godtan. Hadd legyen de­rűs gyerekkoruk. Nincs több meggypálinka a háznál. — Nincs? — döbbent meg Bárány úr. — Ak­kor én lemászom. Itt a személyi igazolványom, nem is hívnak Bárány­nak. S lemászott a kre- denerii. Apu dutyiban ül, tes­ti sértés miatt. Jövő nagyszombatra szaba­dul. K erényi Grácia fordítás*

Next

/
Oldalképek
Tartalom