Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
B6feésesabá»j &. '»áros szélén * alig száz dolgozót foglalkoztató vasöntőüzeaaa készíti az ország «főművei részére különböző alkatrészeket. Külsőre semmi ben seam különbözik a többi, régi tL Mtí épületektől. Az utcai k®. aSkpérmegőrzőberí elhelyezett járművek tömegéről következtet, hét az idegen arm, hogy valami termelőegység 112611061 a közelben, A kapun belépve szűk udvaré® találja magát az érkező. Balról kis műhely, jobbról egyemeletes épület magasodik, melynek földszintjén m öntö- csamokot találjuk. Az át mentén sokfajta öntvény sorakozik katonás rendben. Távolabb ócskavasak halmaza emelkedik a magasba. Az épületek között kormos ami. marcona tekintetű emberek végzik munkájukat. A békéscsabai ERŐKAR vasöntödéjében vagyunk, ®TOBoooMfflffl®sioffloc?0aeaoQO(so0C)ooaocxDoooooooooa« Stefkovicg Mihály, Mells Béla és NyékJ Sándor öntők BJ® küztoesa csap®Izzik és gyöngyszemként csöppen a vas! A Mcsä, 'áe hangulat»® irodában beszélgetünk Molnár Zoltánnal, az öntöde vezetőjével. =— A tervünk évente 1200 ton. sas öntöttvas. Ezt a számot általában 150—200 tonnával megtoldják. Sajnos kapacitásunkat növelni már nem tudjuk, mert szűk a helyünk és a rendelkezésre álló technikai felszerelés sem bírná. Az új öntödében remélhetően más adatokat tartalmaznak majd a terveink. Az öntőcsarnokban formák sorakoznak, fürge kezű vasöntők készítik a homokformákat, amiket a daru a szárítóba továbbít. Távolabb az olvasztókemence dübörögi A kémlelőabla. kon keresztül nézheti a kíváncsiskodó, hogyan izzik és gyöngyszemként a gyűjtőtérbe csöppen a vas. Az ablakon beszűrődő fénysugárban látszik a gomoly- gő füst. érezni lehet a levegővel keveredett gázok szagát As őntőcsamokbass dolgozók alig vesznek tudomást jelenlétünkről. Mindenki végzi a munkáját. Igyekezniük kell. mert egymás keze alá dolgoznak, csak így biztosítható a folyamatos termelés. Az „öntő” brigád tagjai idősebbek, fiatalabbak, valamennyien törzsgár- datagok. 14-en alkotják ezt a kis közösséget Első beszélgetőpartnerünk Melis Béla vasöntő. Kormos kezét nadrágjának szárába meg- törli, mielőtt kézfogásra nyújtaná. Keze erős és érdes. Igaza „vasas” kéz! — 1955-ben kerültem ide, a vállalathoz. A brigádunk is abban az időszakban alakult, s azóta tagja vagyok. Jól érzem magam a brigádban. A fizetésemre sem panaszkodhatom. — Cigarettára gyújt, nagyot szippant belőle, majd mosolyogva, szinte önmagának mondja — ez a füst kellemesebb, mint a ben. ti.3. — Milyen a brigád kollektívája? — Nem azért mondom, mert így szokás, de nagyon jó! Segít. 9 Wltk. MAStiUS 24. jük egymást itt bent is, meg a magánéletben is. Tavaly épített Lakatos Gabi, békési kollégánk ég neki segítettünk. Ott volt az egész brigád. Ebben az esztendőben i® lesz Gerlén két építkezésünk Ragács Jancsinál és Tobai Pistánál, de építettünk mj már Csorváson, Mezőmegyeren is. Ha kevés a szabad szombat és a vasárnap, akkor még 1-2 nap szabival is megtoldjuk. A mi gárdánk két-három nap alatt felhúzza egy családi ház falait. Az viszont igaz, iparkodunk.— S mindezt természetesnek tartja a brigád. — Ebédidőben szoktunk politizálni és megvitatjuk a tv műsorát.?. —- ... amit a Melis féle csatornán sugároznak —- szól közbe ugratőan egy öntőmester — ő „más szemüveggel’’ nézi a műsort. Legyint egyet, s indul folytatni. a megkezdett munkáját. Tóth Bálintot állítom meg. Fiatalember, a harmadik X-en még erről van; Széles, erő® vállán munka közben megfeszül az Inge. ö az egyik legfiatalabb, öt éve dolgozik a brigádban, — Készülünk a csapoláshoz. A kokillákat rakom rendbe, hogy öntésre minden készen legyen. ; t— Hogy került a vállalathoz? — Vésztői születésű vagyok. Pesten dolgoztam, otthon nősültem, s most csabai lakos vagyok, — válaszol mosolyogva. Felegyenesedik. majd így folytatja — öntő szakmában akartam to-. vább is dolgozni, "ezért jöttem ide. Jól kijövünk egymással itt is — mutat körbe a csarnokban — és a fehér asztal mellett is. Kell az i® a jó barátság ápolásá. hoz. Tavaly építettem, a brigád teljes létszámban eljött segíteni — Ön fiatalember. Szakmai továbbkéozésre lehetősége nyílik? — Természetesen. Levelezőn járom az öntőipari technikum második osztályát A múlt hónap végén pedig tízen voltunk tapasztalatcserén a- Kelenföldi Hőerőműben és az Április 4. Gépgyár öntödéjében. Sok érdekeset láttunk, hallottunk. — Magának mi tetszett legjobban ? — Elsősorban a hőerőmű irá-! nyítóközpontja. A telep nagysá-1 gára jellemző, hogy több villa-1 mos energiát termel, mint » fŐ»l város igénye. A gépgyár öntödéjében megragadta a figyelmemet a vízüveges magkészí‘és. JEz egy új technológia, de véleményem szerint nem túlságosan gazdaságos. — Hányféle terméket gyártanak havonta? —• Pontosan nem tudom, de örülök, ha egyfajtából öt-hat darabot önthetek. — Több mint kétszázféle terméket öntünk — segíti ki az ön. tödé vezetője. — Kosa Pál brigádvezető arról panaszkodik: a nehéz fizikai munka ellenére országos szín-, lén még mindig nem vágyunk eléggé megbecsülve, mint más „divatos” szakmák. Pedig a szakma becsületének érdekében ezt elvárnánk. Nézzük a csapolást. Milliónyi apró szikra röpköd a’lev-g> , . miközben áz izzó vas sugárban folyik a gyűjtőüstbe. Közben arról beszélgetünk, hogy az új öltödében mennyivel jobb körülmények között dolgozhatnak majd ezek az emberek, akiksze. rétik az üzemet, a szakmát és életükért nehezen tudják elképzelni az „öreg” üzem nélkül —Szekeres— Az ünnepi év legyében: Az idén ünnepli Elek nagyküzség újratelepítésének 250. évfordulóját Csatlakozás a „Szép, tiszta, viragos községért" mozgalomhoz Hazánk felszabadulásának évfordulója egybeesik Elek újratelepítésének 250. évfordulójával. Kettős jubileumi év küszöbén áll a község, melyet politikai, termelési és kulturális rendezvény-sorozatokkal kívánnak színesebbé, emlékezetesebbé tenni. A községi művelődési ház kiállítással készül a fejlődő település múltjának, jelenlegi életének, munkájának bemutatására. Ez év szeptemberében kerül kiadásra a község monográfiája. A községi tanács, a Hazafias Népfront községi bizottsága mozgalmat indít „30 év, 30 óra” elnevezéssel a község iskoláinak támogatására. Az ünnepi eseménysorozatok ez év április 4-től 1975. április 4-ig tartanak. 1974. szeptember 24-én ünnepli Elek felszabadulásának 30. évfordulóját, A felszabadító szovjet hadsereg hazánkban az elsők között szabadította fel a községet a német fasizmus elnyomása alól. Ez alkalomból csatlakozik a település a déva- ványai felhíváshoz, melyet lapunkban 1974. március 7-én közöltünk. Az eltelt 30 esztendő a történelmet tekintve, rövid idő, de mégis jól érzékeli azt a fejlődést, amely a több évszázados lemaradást pótolta. 1944. október 11-én a községben megalakult a legális kommunista pártszervezet, s annak vezetésével megkezdődött az újjáépítés. Sok volt a tennivaló, de a felszabadulás, a szabadság még jobban lelkesítette, összekovácsolta a községben élő öt nemzetiséget a közös cél megvalósítására. A íöldrefom végrehajtásával, a föld tulajdonba vételével egy- időben megkezdődött a mező- gazdaság szocialista átszervezése. S most 30 év távlatából nagyszerű eredményeket mondhatnak magukénak a nagyközség lakói. A mezőgazdasági és iparosodó község szilárd alapot biztosít a megélhetéshez. A dévaványai felhíváshoz csatlakozott Körösladány nagyközség is. A Hazafias Népfront községi bizottsága a következő szövegű levelet küldte szerkesztőségünkhöz: „Hazánk felszabadulása 3©. évfordulójának tiszteletére csatlakozunk a Hazafias Népfront Dévaványai nagyközségi Bizottsága versenymozgalmi felhívásához, s felújítjuk községünkben a „Szép, tiszta, virágos, fásított községért” mozgalmat. K»eaoaaQoaQBSOoaacasoeapQaaDDB)saeeBaaoBisaiQ9BeQ0i9mg>[DQ>eseQBa)BaQ0aB' Mikszáth Kálmán utca Orosházán Sfiártóffi Jáaoe, Ss&fe® gSésies, SQizán Mihály as inotai erőmű asénőrlő ajtóik. alkatrészeit Fotós Desnéssy Az utcákat — ha történelmi vagy közéleti alakokról nevezik el, nagyságuk arányában Szokták megválasztani. Ismerem az utcák elnevezésével kaf>- csolatos rendelkezéseket és hercehurcákat, ezért nem méltatlankodásként, csak úgy észrevételként mondom el, hogy igen furcsán járna, aki Orosházán a Mikszáth Kálmán utcát keresné. Mik- száthrol ugyanis, már a kisgyerek is tudja, hogy nagy író volt. (Es ma is az.) Természetes, hogy írói nagyságához méltó nagy , utcát keresne bárki. Hiába. Mert, ha száz megkérdezett közül tíz tudja is esetleg, hogy hol van, még mindig hátra van a csalódás. Mert a Mikszáth Kálmán ytca — nem utca. Egy oldala van csak, az is eltekintve a sarki iskolától, lapos kis műhelysor. Az embernek az a vicc jut az eszébe vele kapcsolatosan, melyben füllentö- versenyt rendeznek, és az egyik résztvevő azt állítja, hogy a, falujuk határában olyan széles folyó folyik, hogy nem látni a túlsó partját. A másik erre azzal rep- likázik, hogy az sem. mi, az ö faluja határában olyan keskeny patak folyik, hogy csak egy partja van.*, Mikszáth művésze* te minden bizonnyal van olyan sodrású folyó, hogy Orosházán is megérdemelne két „partot”. B. Z.
