Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
ftfsnfrsiWífern)! 3fl. Mflróofti’fn? frfcziilvr Verses novellapályázat fiataloknak A KISZ Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Képújság szerkesztősége fiatalok .számára vers- és novellapályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy Ifjúságunk a felszabadulás 30. évfordulójára készülve képességeit és tenniakarását Irodalmi alkotásokkal is bizonyíthassa. A témaválasztás kötetlen, szeretnénk azonban, ha a benyújtott alkotások a ma emberének életét, gondolatait tükröznék. Pályázni csak olyan alkotásokkal lehet, amelyek még sehol nem jelentek meg nyomtatásban és alkotójuk életkora legfeljebb 30 év. A verspályázat első díja: 1000 forint, második dij: *00, harmadik dij 500 forint. A novellapályázat első dija: 1500 forint, a második díj: 1 000, a harmadik díj: 500 forint. A díjnyertes alkotások és a közlésre, de díjazásra nem javasoltak legjobbjai megjelennek a Békés megyei Népújság kulturális mellékletében. A pályázat értékelését zsűri végzi, az alkotások beküldési határideje: 1974. szeptember 1. Cím: KISZ Békés megyei Bizottsága, 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 17. A borítékra írjuk rá: „Vers- és novellapályázat”. Eredményhirdetés: 1974. október 6-án, a Népújság vasárnapi számában. A KISZ A Békés megyei Népújság Békés megyei Bizottsága szerkesztősége Akácz László: A JOGOSÍTVÁNY — Jóska bátyám, ha volna egy Fecskére való ideje, most egy akkora nagy nemet mondanék arra, amit a múltkor annyira bizonygattam, mint ez a daru. Miről is ment a szöveg? Ugye arról, hogy tényleg ki tud-e maradni az ember abból, amit nagyon-nagyon szeretne. Maga azt mondta; nem lehet lábán fogni, visz- szahúzni az egyszer már elszaladt időt; én meg azt, hogy igenis lehet: ha valaki igazán megszorítja magát. hát az mindenkor megszerezheti magának, amit egyszer kigondolt. Maga azt mondta: nincs az az OTP, ami meg tudná fizetni a Jurcsek-majori kapálást, törékhordáet — azokat a sötéttől sötétig végigdolgozott napokat, éveket; én meg azt: akinek pótolnivalója van, az pótolhatja, csak szorítsa meg magát rendesen. Jóska bátyám, magának van igaza: nem lehet lábén fogni, visszahúzni az időt. Kapkodhatunk utána, de megmarkolni nem tudjuk, ami egyszer elszaladt... Tudja, hogy most jártam ki az autós tanfolyamot. Neim azért, hogy lerakjam ezt a simítófát és odaüljek egy kormánykerék mögé, hanem mert apámék eladták szegény nagyanyám tanyáját, aminek az árából éppen tudtunk venni egy lötdjitott, újragumizott állami Volgát; hát ezt fogom majd én hajtani, vinni rajta szombaton, vasárnap a cser- keszőlői fürdőbe a famíliát. De ez most nem érdekes. Amit el akarok mondani az az. hogy járt velünk a tanfolyamra egy olyan maga korabeli ember. Még a haja is úgy őszült meg egy csíkban elöl, mint a magáé; valami bombázáskor ment el a színe negyvennégyben, Fehérvár alatt. Hát ez a maga formájú ember mindjárt az első órán az oktató elé ült, Kirakott maga elé egy csomó könyvet — régi KRESZ-t, új KRESZ-t, így gondozd ezt, úgy gondozd amazt —, és pislogott, figyelt, kaparta bele gz irkáiba, amit az oktató mondott. Tudja, milyen egy ilyen tanfolyami csoport: egyik tagnak is, másiknak is nevet ad a viccesebb je. Ezt a szorgal- maskodó manuszt elneveztük Lisztes Zsigának. Lisztesnek azért, mert hogy furcsán fehéredett meg a haja; Zsigának meg azért, mert hogy mesélte, már odahaza, a vasajtós garázsában várta, hogy hajtsák a null kilométeres Zsigulit. Már csak a jogosítvány kell — magyarázta a cigarettaszünetekben Lisztes Zsiga — és Irány a Balaton, irány a Mátra, irány az egész világ. Azért vettem azt a sok könyvet, hogy jól megtanuljak mindent; hiba ne legyen, ha becsapja maga után a kocsiajtót a család. Tényleg rettentően tanult. Ha a tolla megállt, akkor a szája kezdett járni: majd minden szabályt, előírást újrakérdezett. Amikor meg elmentünk a tanműhelybe, ahol a szétszedett motorokat mutogatják, ott maradt óra után is: újra meg újra elmondatta • magának, hogy gyújt a gyertya, hol nyit a szelep. Mi, akik ezt a tanfolyamot is csak úgy csináltuk, hogy majd csak durran a végén valahogy, megesküd- tünb volna rá: külön nyomatnak neki jogosítványt, aranyból. Aki így teszi-ve- szi magát; aki igy hajt, igy tanul... Hogy az a jogsi mégsem lesz arany, az második héten kezdett kiderülni. Most az a divat, hogy papíron feleltetnek az oktatók. Van egy kérdés, utána meg három felelet, amiből csak egy a jó. Treszt. vagy milyen rendszer ez, a fene emlékszik már, hogy mondták. Szóval, a második héten egy ilyen próbafeleltetés volt. Kaptunk egy-egy lapot, aztán ikszelni kellett. Hát mi nézegettük a képeket, hogy ha ez a kocsi balról jön és a sarkon semmi tábla, akkor az a jobbról jövő járműnek..., meg hogy a kör alakú táblán a ferde fekete vonal az... Nem olyan rettenetes dolgok ezek; any- nyit látja az utcán is az ember, meg lehet őket tanulni. Fél órát kaptunk a válaszol- gatásra — tizenöt-húsz perc múlva már odakint füstölt majd az egész' gyülekezet. Lisztes Zsigától úgy kellett elkunyerálni a lapot vagy tíz perccel a szabott idő után. Ö találta el a legkevesebb választ. Még azt se tudta, hogy mit jelent a kör alakú tábla szélén az a vastag piros karika, pedig hát ezt még a szódéslovak is .tudják; se oda be, se onnan ki — pofonegyszerű. Később szóban is feleltünk. Oda kellett menni az oktató mellé és ahogy mutogatta a falra akasztott képeket, mondogattuk, mi indulhat hamarabb, a biciklis vagy az autóbusz, meg hogy hol kell zsíizás és hol az olaj zás. Lisztes Zsiga a táblák előtt sem remekelt. Olyanokat mondott, hogy a sínen előzhet, meg az előzés ugyanaz, mint a kikerülés — csnpa-c supa butaságot. Az oktató kínlódott vele, ott-tartotta, éppen csak tölcsért nem dugott a fejébe, hog> tán majd úgy... A lényeg az, hogy Lisztes Zsiga — hiába vette meg azt a sok könyvet, hiába írt tele egy rakás irkát — csak nem tudta megtanulni, amit kell. Ahogy közeledett a vizsga, úgy rázta egyre többet azt a hirtelen fehéredett fejét. Furcsa szokása volt: tarkón vágta magát, ha rossz választ adott. A végén bizony minden óra után vörös volt a tarkója... fis a szövege! Ahogy mondta melyik sógora szerezte a téglát a garázshoz, ki hegesztette a vasajtót, azt a tűzbiztos, lemíniumozott vasajtót... Meg hogy hány szezonban kínlódott a káposztával, karalábéval ; hány hajnalt nem aludt át, amíg az a nyolcvanas összejött... Nem volt valami vidám dolog a sírókáját végighallgatni! Tudja maga is előre: Lisztes Zsiga már a KRESZ-vizsgán kibukott. A huszonvalahány kérdés közül jó ha hármat-négyet eltalált. De nemcsak az első próbálkozásra nem sikerült, hiába fizette be a pótdíjat másodszorra, harmadszorra is. A végén már azt is megmondták neki: hiába próbálkozik; arra, hogy levizsgázzon, semmi remény. Lisztes Zsiga ott maradt a tűzbiztos vasajtójával meg a null kilométeres Zsigulijával... Jóska bátyám! Most mondom ki azt a nagy nemet, ami akkora, mint ez a daru; Igaza volt: nem lehet lábán fogni, visszahúzni az időt. Lisztes Zsiga értette meg ezt velem. Az a szerencsétlen Lisztes Zsiga, akinek akkor jutott ki az a kocsi, amikor már nem fogott az agya. Hiába erőltette, hiába tette-vette magát, nem bírta fölfogni, ami azokban a könyvekben le van írva. Becsapta az idő: későn gurította oda néki a Zsiguliját— Mit mondjak még azon kívül, hogy újra csak hajtogatom: igaza van. Talán még azt, hogy a magunkfajta fiatalabbak elől is meg-megugrik, de ha úgy vigyázunk, talán mégsem szalad él teljesen az idő. Vagyishogy éppen most könnyebb együtt futni vele! Akkor kikövetelni tőle, ami jár, amikor annak sora van. Húsz, harminc évesen megtanulni azt ,a KpESZ-t, és. nem ötvenen túl rágódni rajta. Ért .engem ugye? fíem hazudtolja meg amit mondok! Igen, az idő lábát nem lehet megfogni, együtt kell szaladni vele. Ha lehet, együtt kell szaladni. Erre szorítsa magát az ember. Szorítsa; most, akiben van akarat szoríthatja... Na, nyomjuk . el a csikket, aztán adjad neki. Szegény Lisztes Zsiga, vajon mit rakhatott a lemíniumozott vasajtók mögé? öreg munkás Balogh Ferenc felvétele „Művészet az iskolában” A gyomai Kiss Lajos hak az iskolájukban folyó Gimnáziumban a szegedi művészeti nevelésből. Tömörkény István Gimná- A táriatot dr. Diós Jó- zium és Műveszeti Szak- zsef, a szegedi iskola igazközépiskola növendékeinek gató'ja nyitotta meg. Isko- kiállításával folytatódik a iájukról szólva' elmondot- megkezdett kiállítás-soro- ta, hogy mind a zeneok- zat. Ezt a jelenlegi kiallí- tatás, mind a képzőművé- tást az iskola művész- szeti nevelés tekintetében tanárai — Szalay Ferenc, sokoldalú képzés folyik az Zoltánffy István és Makk intézetben. Hangoztatta, József — rendezték, tanít- hogy nevelésük célja nem ványaik legjobb munkái- a művészképzés — erre ból. A szegedi iskola fia- magasabb szintű intézmé- taijai grafikákat, festmé- nyeink vannak, hanem az a nyékét, szobrokat, dóm- törekvés, hogy fiatal kor- borműveket, fafaragásokat ban elindítsák a tanítvá- hoztak, hogy ízelítőt adja- nyokat a művés2etek kö_ Mzelítésének érzelmekben és élményekben Vonulások Cziprl Éva Vonulása az őszi égnek vonulása madárnak szélnek vonulása a hangnak dalnak vonulása a zivatarnak Feledése a feledésnek feledése a mély emléknek feledése a sónak méznek mikor az egek reám néznek Dalolása az őszi kéknek dalolása az érett szépnek dalolása a ritka éknek mikor az égek reám néznek Hamvadása a bús homálynak elhamvad benne mind a bánat öröm ért teljes apadatlan újra felgyűltöm száz alakban gazdag útján, hogy a tanítványok az első órától az utolsóig az egészséges optimizmus légkörében oldják meg feladataikat. Ez a légkör fejlesztheti legjobban az ifjú ember látását, szemléletét, a legjobb út az alkotó képzelet kimunkálásához. A kiállított munkák is ebben a szellemben fogantak és születtek meg. A bemutatott alkotásokon tükröződik az iskola törekvése. Látszik a mesterségbeli tudás megszerzésére való törekvés, az anyag tisztelete, amivel dolgoznak, és szemléletük is mutatja, hogy az iskola a sokoldalú szocialista humanista művészeti szemlélet alapjait igyekszik lerakni. Ügy érezzük, hogy a két iskola baráti kapcsolatot teremtő rendezvényén túl — a gyomai fiatalok lelkesedéséből ítélve — a szegediek valóban hozzájárultak ahhoz, hogy bemutatkozásukkal — a zenei tagozat szereplésével is — a művészetek felé fordítsák e békési iskola tanulóinak figyelmét. B. Z, j N
