Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-21 / 67. szám
• Ml Marka, Margit, Mariska néni * akikor volt. Sokkal jobb. Látom ; a lányomon, a vejemen. az unó- ■ kákon. A nyugdíjakkal is tö- 5 rődnek. Emeltek nekem is. : * — Mit tudnak a fiatalok ar- ; ról. amit Mariska néni ötven- ! öt évvel ezelőtt tett? — A gyerekek, a vejem tud- ; ják amit elmeséltem nekik. Az \ unokáim már nemigen. Messze : van nekik az az idő. Meg hát : messze van már nekem is... A tenyérnyi szoba a párperces j beszélgetés alatt kitágult, kivi-': lágosodott, megszínesedett. : Ahogy a vendéglátó befejezi az ; emlékezést, szorosabbra kötve ! fejkendőjét, megigazítva szem- : üvegét — újra szürke, alacsony, : levegőtlen lesz. Jó egészséget kívánok Maris- ■ ka néninek, aki lassan maga is : menni készül. A kisunokáért jár j a közeli óvodába. Búcsúzóul még ■ megkérdi, hogy „ugye, nem le- ! szelt nagyon öreg a fényképen?”. : Persze, nyolc évtized nem ■ múlhatott el nyomtalanul, a tör- ; ténelem az ő arcát sem kiméi- • hette, sok rajta a mély barázda. : Amelyek közül a legelsők he- ; lyét talán éppen a Tanácsköz- j társaság harcai, s az utána kp- ! vetkező üldöztetés jelölték Ki». • Babits Mihály: Csillagokig^ Ö, szomorú téli sötét, te szennyes fekete bársony! Örülök annak a kis résnek a függönyömön, mert rajta a végtelen Terek mélyébe látni, csillagokig! A szomszéd szobákból az Elet örök ritmusa, alvó kedves életek lélekzése, — ó, ti meleg Erők titkos munkája, kik jöttök az Idő feneketlen mélyeiből! Siet vagyok én is, meleg erő, — gyűlöljön, aki rossz! Magyar korok mélyeiből, nagyapáján, apákon át ideértem, ahol kilátok a csillagokig, csillagokig! Gyűlöljön aki rossz! S szeressen a jó! Mert nem [nézek én mást ezután csak testvértüzek lobogásút nem hallok én mást [ezután, csak testvérélétek ritmusát tér meg idő feneketlen mélyeiből! Zöldül<zsendül a tavasz, gyalog igyekszem célom felé. Csak annyit tudok az asszonyról, akivel találkoznom kell, hogy Lukoviczky Mártonnénak hívják, túl van a nyolcvanadikön, s hogy a békéscsabai direktórium tagja volt a Tanács- köztársaság idején. Jamina szívében járok, egy daraoig az Orosházi úton, aztán tovább jobbra, majd végig a Könyves ! utcán. A kocsiúton tollaslabdáznak a gyerekek, a kiskertekben fólia alatt saláta virul, kutyák vakkan tanak az arramenőre. Aztán elfogy a betonjárda és pár lépés földút után helyben vagyok, a hatvanhármas számú, frissen vakolt-pucolt ház előtt. A házigazda nincs itthon, hiába zörgetek. De hamarosan előkerül a „mama”, 5 az, akit .Keresek. Terefere közben zavarok, az interjúalanynak vendége van. A szomszédasszonnyal frissiben előkerült hajdani fényképeikkel, báli meghívókkal idézik a mplt! időt. Mondják, hogy azért csak maradjak, kérdezzem, mire vagyok kíváncsi. Elsősorban persze árra, hogyan lett Melis Máriából — ahogy akkor szólították: Markából — direktóriumi tag. Míg Mariska néni összeszedi a gondolatait, van idő körülnézni. A ház mögötti kis szobában minden egy helyen. Fekhely, mosdóasztal, sublót, tűzhely, s ami még a legszükségesebb. A falon ütős óra, sárgult fényképek, az asztal alatt használaton kívüli lábbelik, a szomszédasszony kezében még mindig a meghívók a hatvan évvel ezelőtti táncmulatságba... — A téglagyárban dolgoztam, Suchéknál. Egyszer valaki azt mondta — hogy mikor volt pontosan, nem emlékszem, öreg már a fejem — menjünk a gyűlésre. Még azt is mondta, hogy a Ke- repeczkinének letelt az ideje, helyette újat kell választani. Elmentem. Egyszer csak hallom, hogy Sajbem bácsi azt kiabálja, ,,a Melis Markát válasszuk”. Elképedtem. Nem értettem én a politikához. De csak erősgették, hogy „mi majd megtanítunk politizálni”. Mondtam erre, hogy sok a dolgom, nem tudok mindig itt lenni. Csak nyugtattak, hogy „nem kell mindig itt lenni, ne féljek a dologtól”. így történt. ■ — Mi volt a Mariska néni feladata a direktóriumban? — Tényleg nem volt olyan sok a munka, mint gondoltam. Újságot vettem át, tagdíjfizetéseket ellenőriztem. Meg ilyesmit. — És mi lett a Tanácsköztársaság bukása után? — Letelt az én három hónapom is, de aztán megint megválasztottak. És persze Közben (Fotó: Demény) dolgoztam tovább a gyárban. Egyszer hazaküldenek, hogy szedjem magam össze, menjek a tanácshoz, mert Mezőtúrra megyünk, ott várjuk meg, amíg a vörösök visszaszorítják az intervenciósokat. De ez nem sikerült, nem sikerült győzelemmel visszajönni. Pápa mellé kerültünk egy táborba, ott voltunk foglyok, ott mentek a kihallgatások. Engem éjszaka vittek három másik nővel, meg négy férfivel valami generális elé. Azok között volt, aki megmondta hangosan, hogy kommunista volt és marad is. Nagyon megverték, vérzett az orra, kiütötték a fogát. Én a többiektől kérdeztem, mit kell felelni. Azt, hogy „ne szóljak semmit a demokráciáról, Kun Béla elvéről”. Nem is mondtam semmit, de volt, aki beárult. A tábori mosodában kellett dolgozni, aztán hazaengedtek tíz napra. De nem mentem vissza, inkább elbújtam a néném tanyáján. Amikor mégis bejöttem a városba, elfogtak engem is, meg sok ismerőst is. Szurony glatt őriztek bennünket. Aztán Brassóba vittek, ottani fogságba. Mindig szurony alatt. — S amikor onnan hazakerült? Keserű vonás ! jelenik meg a szája szegletén. — Az Ismerőseim, barátnőim mind elmaradtak méllőlem. Nem akartak velem beszélni, mert hogy ki tudja, mi történt velem a fogságban... Itthon meg azt mondogatták egyre, hogy ha kimennek a megszálló csapatok, a magyar urak felakasztják a kommunistákat. Más országba nem mehettem, nem volt igazolványom, ezért aztán gyalog Tótkomlósra indultam, ahol éltek barátaim még a Pápa melletti táborból. Álnéven álltam be szolgálni. Mindenki úgy hitte ott, hogy Molnár Margit vagyok. Végre aztán hazakerültem. Férjhez mentem, lett egy tanyánk, aztán azt eladtuk, beköltöztünk a lányomékhoz. Az uram meghalt, most egyedül vagyok. — Hogy emlékszik vissza Mariska néni, mit gondoltak akkor, tizennyolcban, tizenkilencben arról, hogy megfordult a világ? Cserzett, bütykös ujjával valami furcsa, tétova, kusza vonalat húz az asztalra.-í- Azt vártuk, hogy jobb lesz a fizetés. Azt is mondták, hogy majd segítenek a szovjetek. És hogy jobb lesz nekünk oda csatlakozni. mint Amerikához. így emlékszem, de már öreg a fejem, pontosan nem tudóin. — S hogy látja most az elmúlt időt? — Jobb a munkásnak, mint A frissen vakolt-pucolt háztól néhány lépésnyi földúton, utána a betonjárdán sétálok visszája város felé. Egyre az jár a fejemben: megbecsüljük-e eléggé tizenkilenc valamennyi harcosát... Dantss Győző j Aludj, barátom! s építsd erőidet a jövőnek! Aludj, testvér! 6, bár mind testvérek, emberek, [lelkek, kéz kézben, erőt erő táplálva, mint áram áramot, törnénk föl csillagokig! IIUHIIIM flUNIIIIIIIIIIIMHtHII IIHBIHSMIMH1 V érrel pecsételt barátság „Emeld föl pörölyöd bús [proletár. üllőd di úri gazság: — verd [laposra! S kint az új Idők új [boldogsága vár!” m m Ö tvenöt évvel ezelőtt a kommunisták így hívták a hatalom megragadására föl a munkásosztályt. És a munkás- osztály akaratához híven a párt győzelemre vezette a tőkés rend megdöntéséért vívott harcot. 1919. március 21-én este, Budapesten a Munkás- és Katona- tanács forró lelkesedéssel ünnepelte a Tanácsköztársaság kikiáltását, Az ország népének és a világ munkásainak „Mindenkihez!” szóló kiáltványában jelentette: „Magyarország prole- társága a mai nappal kezébe vesz minden hatalmat... Kijelenti teljes eszmei és lelki közösséget az orosz-szovjet kormánnyal”. Vannak történelmi események, melyeknek gyökere mélyre nyúlik és jelentősége kilép egyes országok határai közül és hatásuk lendítőerőt ád a világ történelmi fejlődésének. E nemzetközi események között az orosz szocialista forradalom a legnagyobb jelentőségű. Ez egy új világ születését, a szocializmus nagy korszakának kezdetét jelentette. ’természetes, hogy az események erős visszhangra találtak az első világháború szenvedésétől meggyötört magyar társadalomban is. A munkások, parasztok és az értelmiségiek legjobbjainak figyelme Oroszország felél fordult. Nálunk is megmozdult a tenger, a népek tengere. Az első világháború csatatereiről több mint félmillió magyar került a cári hadsereg fogságába. Ezek a hadifoglyok a forradalom győzelméig az orosz dolgozókkal együtt szenvedték át az orosz feudális burzsoá uralom minden elnyomását. Közülük sok száz ezerre sorsdöntő hatást gyakorolt az októberi forradalom. Az orosz forradalom füzében jutottak el az osztályérdekeik és harci feladataik megértéséhez. Kemény harcokat vívtak az orosz vörösgárdisták és a magyar internacionalisták ezrei az orosz ellen- forradalmi hordák ellen. A magyar vörösgárdisták tömeges részvétele az októberi forradalomban mintegy előjátéka volt a magyarországi proletárdiktatúrának és szoros kapcsolatot teremtett a két nép között. Népeink barátságát szolgáljuk, ha a Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából erre a nagy történelmi eseményre is utalunk. Az októberi forradalom győzelmét a hadifoglyok óriási lelkesedései fogadták. A szovjet kormány rájuk vonatkozó dekrétuma reménnyel töltötte el őket: nemsoKára hazatérhetnek. És hazatértek és folytatták a harcot itthon. Münnich Ferenc, aki maga is magyar internacionalista vezető volt az orosz polgárháború idején, igy ír egyik visszaemlékezésében: „1919-ben, a Magyar Tanácsköztársaság idején orosz hadifoglyok is harcoltak a magyar vörös hadsereg soraiban”. A szovjet és a magyar nép barátságának fáját tehát a két nép legjobb fiainak vére öntözte, és győztek! A forradalmárok szívét a világ minden részén megdobogtatta a nagyszerű hír: Szovjet-Oroszország után Magyarországon is létrejött a proletárhatalom. Ötvenöt évvel ezelőtt a cse- / pell szikratávírón át üzenet érkezett Moszkvából: „Az Orosz- országi Kommunista Párt Vili. kongresszusa forró üdvözletét küldi a Magyar Tanácsköztársaságnak”. Az éter Lenin szavait sugározta: „őszinte üdvözletem a Magyar Tanácsköztársaság proletárkormányának...” A Magyar Tanácsköztársaság kivívása bizonysága a magyar proletariátus forradalmiságá- nak. A kommunisták vezetésével kiépült a tanácsrendszer, a proletariátus hatalmi szerve, amelynek központi irányítója a Forradalmi Kormányzótanács volt. A proletérhátalom már az első napokbaft köztulajdonba vette az ipari, a közlekedési és a bányaüzemeket, majd a 100 holdon felüli birtokokat és ezzel rátért a kizsákmányoló társadalmi rend felszámolására. Hozzákezdett az új gazdasági berendezések kialakításához és számos intézkedést hozott a dolgozók szociális és kulturális életének javítására. Létrehozta a magyar vörös hadsereget, a proletárállam néphadseregét, melyben sok ezer Békés megyei harcos is dicsőséget szerzett A proletárhatajom. a kommunisták minden cselekedetét a dolgozók Iránti odaadás, önfeláldozó tevékenység hatotta át. S ajnos, rövid ideig tartott a békés építőmunka. Az imperialisták nem tűrték, hogy Szovjet-Oroszország után még egy proletárállam veszélyeztesse az uralmukat. Intervenciót indítottak a Magyar Tanács- köztársaság ellen- A magyar dolgozó nép a kommunistákkal az élen, csaknem négy hónapon át hősies küzdelemben verte vissza a külső és belső támadásokat. A magyar munkások és parasztok 1919*ben bebizonyították, hogy képesek az ország igazgatására, a nép érdekeinek következetes védelmére. Harcuk a nemzetközi munkásmozgalom ügyét is szolgálta. Ezért a magyar proletárhatalom 133 napja jelentős helyet foglal el a munkásmozgalmak történetében. Bár 1919 nem pusztán történelmi emlék, a Horthy-rezsim elnyomó évtizedeiben eleven, mozgató ereje volt az új forradalomnak, segítője mai harcainknak, szabad életünknek. Az 1919 rövid 133 napját 25 évi horthysta terror követte. Ismét a már erős szovjet állam segítsége volt az, amely vérrel pecsételte meg barátságunkat és adta kezünkbe a szabadság zászlaját. 1958-ban az ellenforradalom idején a , szovjet nép véráldozata mégismétlődött. E mlékek, melyeket e kis csokorba gyűjtöttünk, hogy ezzel is lerójuk hálánkat, tiszteletünket e nagy sorsfordulók előtt. Emlék — történelem? Forrás, melyhez sűrűn visszatérünk, mely erőt ad ma is. holnaD is! Emlék, tiszta fény, tűz. mely forrósítja az egyre többen köréje serealők szívét Rocakár János
