Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-02 / 51. szám

Több mint 2 milliard forint betétállomány a megyében Széles körű hitelpolitikai tevékenység Sajtótájékoztató az OTP megyei igazgatóságán Huszonöt évvel ezelőtt, 1949. marcius l_én alakult meg az Országos Takarékpénztár. Az évforduló alkalmából a Békés megyei Igazgatóság vezetője, Martincsek László igazgató saj­tófogadást tartott, ahol tájékoz­tatta a sajtó képviselőit a taka­rékpénztár negyedszázados fej­lődéséről, munkájáról eredmé­nyeiről. A történelemben 25 esztendő nem nagy idő — mondotta —, de a szocialista társadalom épí­tésében eltöltött minden eszten­dőnek megvolt és megVan a mága jelentősége és súlya. A ta­karékpénztári szervezet része annak az organizmusnak, amsty tevétvenységével, életre hívásától fokozatosan szélesedő körben társadalmunk építésének egyik részfeladatát látja el, betölti a lakosság bankjának szerepét, gondoskodik az átmenetileg el ném költött pénzösszegek össze­gyűjtéséről és hitel formájában történő k-h-lyezésröl. A munkáshatalom első lépé­sei között történt meg a Darutok államosítása, majd a fenti idő­pontban az Országos Takarék- pénztár létrehozása. Kimondotta a megyei igazgató azt, hogy a takarékpénztár Békés megyében 17 fős létszámmal alakult. Az államosított bankokból atve.tbe_ tétáilománnyal együtt ebben az időszakban mintegy 600 ezer fo­rint összegű betétet kezelt. Tulajdonképpen ebben az idő­szakban más funkciót nem is látott el a takarékpénztár, csak a betétgyűjtés tevékenységét és egészen szerény körben rövid le­járatú hitelek folyósítását. Ala­kulásának évében indult be az államkölcsönök kibocsátása, s ennek pénzügyi lebonyolítását, adminisztrálását is a takarék­pénztárra bízta a pénzügyi kor­mányzat. A gazdasági életben bekövet­kezett fokozatos fejlődés a ter­melés és a termelékenység nagy­arányú növekedése, ezzel össze­függésben a foglalkoztatottság és a lakosság jövedelmének emelkedése megfelelő anyagi j bázist biztosítóit a betétgyűjtés kiszélesítéséhez. A megye betét- állománya 1968-ban elérte az egymiliiárd, 1970-ben pedig a másfél milliáid íor.ntot A tő.ét­ién fejlődést mutatja, hogy 1973 közepén a takarékbetétben ke­zelt összeg m.g-a.aűja a 2 mil- liárdst és nap„amk„an iúJépte a 2,2 milliárd iorintot. Az úgynevezett klasszikusnak számitó kamatozó betétágazat mellejt időközben újabb és újabb betétfajták kerültek bevezetésre, így a gépsocsi-nyereménybetét, 1954-ben a Kölcsönös Segítő Ta­karékpénztárak, 1969-ben a kü­lönböző lakossági szolgáltatások m lebonyolítását megkönnyítő át- ■ utalási betét, 1970-ben az ifjú­sági betét konstrukció. Az újabb betétfajták népszerűségét tükrö­zi, hogy eddig csaknem 500 nyeremény-gépkocsii kisorso.asá_ ra került sor a mc,gyében, több mint 2 500 átutalási folyószám­lát kezelnek Békéscsabán. Gyu­lán és Orosházán, és az ifjúsá­gi betét szerződések száma meg­haladja a nyolcezret. . A betétágazat növekedesevel, az állományok felfutásával szo­ros összefüggésben egyre széle­sebb körben vált lehetségessé a hitelnyújtás — mondotta az igazgató. — A hitelezés keretén belül elsődlegesen a lakásépítés, a lakásprogramban való részvé­téi képezte a takarékpénztár feladatát. Ez a munka évről év­re fokozatosan növekvő felada­tot jelentett a takarékpénztár megyei apparátusának e§ az telt negyedszázad alatt a gyében több mint 25 ezer csa­ládi ház, társasház-lakás felépí­téséhez nyújtott anyagi támo­gatást. Az égető lakásgondok enyhítése végett tíz évvel ez­előtt kezdte meg a megyei ap­parátus a saját beruházású tár- sasház-lakás építkezést. Koráb­ban évente 80—100 ilyen típusú lakás átadására került sor, az utóbbi években meghaladta az évi 500—600-at, sőt 1973-ban mintegy 950 társasház-lakás épí­tése fejeződött be, s az elmúlt év végéig több mint 3 700 tár­sasház-lakás felépítésére és ér­tékesítésére került sor. Az össz­komfortos 2-3 szobás lakások iránt igen nagy az érdeklődés és erre jellemző az, hogy a ke­reslet mindig meghaladja a fel­épülő lakások számát. A termelés fokozása és anya­gi támogatása céljából az 1960- as évek elején különböző közép és rövid lejáratú termelési hite­lek bevezetésére került sor — mondotta Martincsek László. — A lakosság nagyobb igényű tar_ tós fogyasztási cikk vásárlásai­nak megkönnyítésére rendszere­sítette a takarékpénztár az úgy­nevezett fogyasztási hiteleket, amelyek áruvásárlási, személyi kölcsön formájában öltöttek tes­tet. Ezek iránt a hitelek iránt is évről évre nőtt az érdeklődés és az elmúlt években ilyen cí­men 60—70 ezer igényt elégített ki a takarékpénztár. A megye lakos ága által igénybe vett hi­telek összege napjainkban meg­haladja az 1,6 milliárd forintot. A totó-játék lebonyolítását 1950- tői végzi a takarékpénztár, majd a másik szerencsejáték, a lottó bevezetésére 1957-ben került sor. Á két szerencsejáték népszerű lett. Az utóbbi években a me­gyében több mint 20 millió szelvény került értékesítésre. Említette a megyei igazgató, el­me­hogy az elmúlt évben 45 millió forintot fizetett ki a takarék- pénztár megyei igazgatósága nyeremény címén. A jelentős fejlődés szükség­szerűen követelte meg, a megyei hálózat és apparátus bővítését, így 1953—54 évben a járási székhelyeken alakították ki a fi­ók-hálózatot, majd 1957—58-ban tíz nagyobb községben létesítet­tek fiókot A hálózatfejlesztés­sel párhuzamosan, új munkafel­adatok átvételével összefüggés, ben a létszám is megnőtt és a kezdő 17 fővel szemben jelenleg a megyében mintegy 350 taka­rékpénztári dolgozó látja el a lakosság és a tanácsok pénz­ügyeinek intézését. A tanácsi költségvetési és fejlesztési szám. Iák kezelése 1971. évben átke­rült a takarlkjiénzlárhoz, s ez­zel egyidejűleg a takarékpénz­tár a tanácsok bankjává is vált. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy egyamgában a hálózat fej­lesztése és a létszám-növekedés nem oldotta volna meg a lehető gyors és zökkenőmentes ügyfél- szolgálatot. adminisztrációt, mindezzel szorosan összefüggés­ben szükségszerű volt a köny­velés gépesítése. A megyében jelenleg több mint ötven köny­velő- és 301 irodagép segíti a ta­karékpénztárt dolgozók munká­ját. A takarékpénztár megyei ap­parátusában hat dolgozó több mint 25 éve, tizenhét dolgozó 20 éve és hatvanegy dolgozó több m'nt 15 éve látja el ta­karékpénztári feladatát. Ez az apparátus felkészülten áll a megye lakosságának ren­delkezésire és várja az elkövet­kező évek megnövekedett fel­adatainak ellátását — fejezte be sajtótájékoztatóját Martin­csek László megyei igazgató. ...És nem lett tésztamérsrezés Mintha többszörösen szigetelt falakon keresztül jött volna a hír. Kérdőjelekkel tarkítva, minden bizonyosság nélkül rep­kedett a szerkesztőség folyosó­ján. A Szolnok—Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagyke­reskedelmi Vállalat egyik gép­kocsija sorra járta Békéscsabán a vendéglátóipar egységeit, az élelmiszerboltokat és bizonyos tésztaféléket visszaszállít a rak­tárba. Vajon miért? Sem a ta­nács vb kereskedelmi osztálya, sem az Elelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet nem tudott erre választ adni. A hír azonban makacsul továbbgyűrűzött újabb és újabb feltételezésekkel kiegészülve; az a bizonyos tész­taféle fertőzött volt. S mire vé­gül megállapodott volna, hogy mi is az igazság a dologban, addigra már szét is pukkant, mintha csupán egy riasztó li- dércröl szólt volna a fáma, mely a mesék világából pattant elő. Pedig hát a hír, mint utólag kiderült, igaznak bizonyult. Mi több, szóról szóra. Január köze­pe táján ugyanis a Szolnok—Bé­kés megyei Élelmiszer és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Válla­lat több mint száz mázsa tésztát kapott a Budapesti Sütőipari Vállalat egyik gyáregységétől. A nagykereskedelmi vállalat annak rendje-módja szerint elszállítot­ta a boltokba és a vendéglátó- ipar egységeibe. A Fővárosi KÖJÁL időközben megtartotta szokásos ellenőrzését a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál. A bakte­riológiai vizsgálat a korábban el­szállított tészta szalmonella-fer- tőzöttségét állapította meg. Azon nyomban megszületett a döntés. A fertőzött tésztát ki kell vonni a forgalomból, ugyanis fogyasz­tása megbetegedést okoz. Értesí­tették az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatot. A vállalat nem volt rest, rögvest munkához látott. A következő nap begyűjtötték és zárolták a raktárban a szóban forgó tészta­félét. Közben a Fővárosi KÖJÁL értesítésére a Békés megyei KÖJÁL is vizsgálatot rendelt él. Ám sem a vendéglátóipar egy­ségeiben, sem az élelmiszerbol­tokban nem találtak szalmonel­la-fertőzött készletet. Az Élelmi­szer és Vegyiáru Nagykereske­delmi Vállalat gyorsan cseleke­dett. Gyorsabban, mint ahogy o hír járt. Hogy a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál ki, illetve kik követ­tek el mulasztást, bizonyára nem marad véka alatt. Az eset ta­nulsága azonban nem a fele­lősség megállapítása körül forog — arra is sor kerül. Sokkal in­kább szembeötlő az a dicsérete­sen gyors intézkedés, amely vég­ső soron a baj bekövetkezését megakadályozta. Hiszen mulasz­tás, tévedés máshol is előfordul Nem egy ízben súlyos következ­ményekkel jár. Mégpedig nem­csak úgy, mint hajszálon függő Damoklész kardja, hartem mint megmásíthatatlan, elszomorító bizonyosság: kár vagy baleset. És íme a példa! A bajt meg lehet előzni, még akkor is, ha bekö­vetkezése egy hajszálon múlik, Nem szerencse és nem véletlen kérdése ez. Mint ahogy ez eset­ben sem azon múlott, hanem a vállalati szervezettségen, a fele­lősségteljes cselekedeteken, az időben történő ellenőrzésen. Ezt tette a Budapesti KÖJÁL. A vizsgálat nyomán példamutató gyorsasággal intézkedett a Szol­nok—Békés megyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat. Olyan gyorsan, hogy még a rossz hír fullánkját is ki­húzta. (Serédi) O00Q0IB00G)®00Q0OSC)(!!0SB0O0OtSO'3OfflB3eS0®raffl9Q®öQ)fflSG)®H(DB®0OSa®O®S9lS®e8lBSISIBlSS0®fflBH)00tDB)0GI0SG)E)SBCDG)G!C3E0ffiQ! 4 Bmmwssn! 1974. MÁRCIUS & 12. Ha elhatározta, hogy tanulni fog, akkor tanulnia kell. Elő­vette filozófiakönyvét és bele­mélyedt: „A lényeg a megha­tározó, a jelenség a meghatáro­zott; a jelenség közvetlenül adott, a lényeg rejtett.” A „Jelenség’; Erzsi. A „lé­nyeg'’ rejtett — ez lennék én...? Vagy lehetséges, hogy a lényeg Erzsi, és a jelenseg az én visz- szahúzódásom?!” „Miért is nem mentem el egyet úszni! Valami színes keli az életbe! Túl szür­ke vagyok. Tulaj dómképpen semmi nem érdekel, csak a tanulás és a KISZ. Belémsuj- kolták a kötelességérzetet, és már mást nem is látok... Cika már nagylány. Tizenöt éves ko­romban már főztem, mostam másokra is, nemcsak magamra. De Cika más elvárásokkal van az élet felé. Nekem létszükség­letem, hogy teljesítsem mindig, minden körülmények között a kötelességem. De azért még nem kell apácának lennem! Hisz én voltam az első, aki megértette Gyula aput is! És szerettem anyukámat, akkor, amikor apukám az őrület szélén állt, egy be nem kalkulált sze­relem miatt. És amikor én, ma­gam vagyok szerelmes, amikor nemcsak Cikkért, de magamért és Gáborért is felelősséggel tartozom, akkor egyszerűen nem vészéin észre, hogy süt a nap, s hogy az ember lelke olyan a nyár eleji áradásban, mint a mágnes?! Fel kell töltekeznem, különben kiürülök... Ha csak magamba gubódzok, elvesztem vonzásom, nem lesz terem, nem lesz levegőm, megfulladok! Az ember idegrendszere által be­határolt, szuverén lény. Belső és külső hatásokra határoz. Ná­lam ez a belső indíték nemcsak DÉR ENDRE: C VI r\ v rí 1 r I o L (Kisregény) abból táplálkozik, hogy a köte­lességemnek eleget tegyek, ha­nem abból is, hogy minél töb­bet tudjak. Nekem egyszerű szüleim voltak, akiktől kaptam ugyan útravalólként kötelesség­érzetet, érzelmi gazdagságot, de műveltséget — nem! Ráadásul nem is gimnáz'umba jártam, ahol humán műveltség ragadt volna rám, hanem képzőbe... Lélek­tant ugyan tanultam, voltak szaktárgyaim is, de csak az alapokat adták, s ma már szinte semmire nem emlékezem; se matematikából, se nyelvtanból, se fizikából... Gáborétk hozták életembe a színt. A tág látó­kört.. Még televíziónk sincs. Ci­ka csendesen, de mindig meg­említi, hogy mi milyen szegé­nyek vagyunk! Hát akikor, ha becsületesen a magam ura aka­rok lenni, nincs más választá­som, mint megküzdeni a ne­hézségekkel... De hát húzzak fel valamiféle szemellenzőt, s ne lássak se napot, se vizet, se Gábort?!... Nem, azt nem lehet megtennem. Élnem kell. Kul­turált magatartásnormát kell kialakítanom. Gábor kell, és művészet kell! Természetesség kell, és Cika testvéri, szép ba­rátsága. Jó ebéd, egy kis gyü­mölcs*» Dédnagymamának ma megint el kellett fcüldenem az ötszáz forintot. Egy fillérem sem maradt. Még Cika árva­ellátmányából is elvettem J0 forintot... Örökké nem élhetünk kölcsö­nökből! Egyiktől pénzt kérni, hogy a másiknak vissza tudjam adni... Gyula apu küldene, ha... Az embernek ki kell tartania elképzelései mellett. Tán Gyula apunak is ki kellett volna tar­tania mellettünk... Soha nejn tudja anyukát elfelejteni, és minket se. Szegedi asszonyt kel­lett volna választania, s itt be­lénk kapaszkodhatott volna, hogy megtarthassa önmagát... Gáborba kell kapaszkodnom! ö adja nekem a nyugalmat, a biz­tonságot, egy szebb élet remé­nyét... nem szabad elengednem! Hozzám tartozik! Erzsi már el­ső éves korunkban ki akart ve­le kezdeni, de Gábornak nem kellett. Ha holnap felkeres Gá­bor, semmi nincs veszve! Csak tanulnom kell. Többet kell ta­nulnom, hogy több időm jus­son Gáborra!” Cika nem volt otthon. Bridzs-szakkörre járt. Erre a já­tékra még Szliáeson kapott rá. Fityisz nyugodtan átgondolhat­ta két nagy problémáját: Ciikát és Gábort. Mindkettő „kutyául” állt. Cikát mielőtt elment — arról akarta meggyőzni: egy mai, felvilágosult fiatalnak nem méltó babonák, ósdi szokások után kullogva élnie. Az édesap­juk emléke is erre inti mind­kettőjüket — fejtegette szenve­délyesen Fityisz, aki minden­áron meg akarta győzni a húgát arról: semmi értelme a szliácsi rokonok szokásait követni, s mi­sére járni... — Tudom, Szliáeson, az istien háta mögött, élő szokás ez, de hidd el, Cika, az egész mise nem egyéb, mint egy régi-régi pogány babona átültetése ke­resztény köntösbe... A törzsi misztérium maradványa: a pri­mitív törzsek tagjai feláldozták legokosabb és legdaliásabb em­berüket, hogy egyenek a testé­ből, igyanak a véréből, s hogy ilyenformán az egész törzs ren­delkezzék a legkiválóbb férfi tulajdonságaival... — Szép dolog. Fityisz, mond­hatom! A Megváltót a kanni­bálokhoz csapni! Anyunak is ilyesmiket prédikáltál, amikor haldoklott, s mit törődtél az­zal, hogy a haláltusáját köny- nyebbítérné meg a hite! — Most már nem mondanék anyunak ilyesmit. Türelmesebb­nek kell lenni az idősebbekkel, sokkal megértőbbnek. Ma mór tudom. De akkor én is olyan korú lehettem, mint te most, és aput, aki tudatos ateista vott. imádtam. S persze, hogy türel­metlen voltam, és kegyetlen Szégyelltem, hogy anyu olyan vakon hisz — a semmiben. A babonában. £J azt se a/cartam, hogy anyu, akit olyan magasan éreztem magam fölött, ezzel a primitív hitével lerontsa előt­tem a saját értékét (Folytatjuk; \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom