Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-10 / 34. szám

Füst és korom A Férfifehérnemfi Gyár bé­késcsabai gyára mun*atermei- nek, irodáinak és más helyisé­geinek a fűtését, valamint a fürdő és mosdó melegvízzel va­ló ellátását két kazán oldja meg. Az egyik kazánt szénnel, a má­sikat olajjal fűtik. A gyár böl­csődéjének a kazánja ugyan­csak szénfűtésű. Az olajfűtés különösebben nem szennyezi a levegőt, a szén­fűtés annál inkább. Csak úgy okádja a füstöt a gyári kazán kéménye. amelyen keresztül évente több vagon szén gáza, korma jut á levegőbe, amit még tetéz a bölcsődei kazán kémé­nyeinek a füstje. Valamikor ez nem okozott gondot. A Város, és a környék lakossága örült, hogy van egy gyár, amely sok asszonynak, lánynak munkalehetőséget nyújt. A lakótelep azonban egyre kö­zelebb jutott a gyárhoz és las­san körül is öleli majd. A ko­rom és a füst szennyezi a le­vegőt, az utcákat, a parkosított területeket, bejut a lakásokba és sok család életét keseríti meg. S ami még rosszabb: károsítja az emberek egészségét. Sokan panaszkodtak már emi­att, hivatalos szervektől felszó­lítást Is kapott a gyár, hogy gondoskodjanak a kazánok fű­tésének olyan megoldásáról, amely nem szennyezi a levegőt. Es vajon mire számíthat a la­kosság? A kérdésre Nagy Lajos, a gyár igazgatója az alábbi vá­laszt adta: — A rekonstrukció keretében egy kétszintes üzemi épülettel bővül a gyár. A vállalat tervé­ben szerepel a gáz bevezetése is. Először a bölcsődei kazánt akar­ják kicserélni gáztüzelésűre, a gyári széntüzelésű kazánt pe­dig csak a későbbi években. Ha lesz rá pénz. Lényeges változás tehát egy­hamar nem várható. A gyár nagy kéménye továbbra is ont­ja majd á füstöt és a kormot. Vajon nincs-e lehetőség arra, hogy a gyári széntüzelésű ka­zánt még az idén kicseréljék? Egy vállalatnak, amely korsze­rű és szép termékeivel ország gos rangot vívott, ki magának, érdemes arra Is adnia, hogy a békéscsabai gyárának füs\jc, korma ne keserítse meg a kör­nyék lakóinak életét. Gépek — éghajlati" viszonyokhoz A szovjet mezőgazdasági gép­gyártás az éghajlat diktálta kö­vetelményeket messzemenően fi­gyelembe véve készíti a legkü­lönbözőbb mezőgazdasági gépe­ket, amelyeket a tundráktól a si- vátagokig, mindenütt sikerrel használnak. A szél okozta ta­lajerózió elleni küzdelemhez több gép es tartozék áll rendel­kezésre. Ezek közé tartozik a mélyre hatolo tálajlazító, amely nem forgatja meg a földet, csak elvágja a gyomnövények gyö­kereit. Ebbe a gépcsalédba tar­tozik egy különleges vetőgép, amely több műveletet: műtrá­gyázást, hengerlést stb. végez egyidejűleg. Ezek a gépek há­romszorosára növelik a terme­lékenységet és 30 százalékkal emelik a terméshozamot. A Szí bírják gabonakombájn kitűnően bevált az északi és a keleti országrészek vizenyős ta­lajain, ahol a betakarítási idő igen rövid. Másfélszer több ma­got csépel ki egységnyi idő alatt, mint az azonos osztályú gépek és gyakorlatilag nincs szemvesz- teség. in mmmiMs Wáim. ílbeuáe 10. Utazás az olaj kőiül i. Olajválság energiaválság Ma már közhelynek számít az a megállapítás, hogy energia nélkül nincs modern gazdaság. A munkaeszközök fejlődése, a növekvő es korszerűsödő ter­melés, äz életszínvonal növeke­dése egyre több energiát igényel. Az energiahiány lehetősége ezért sötét árnyékként kisért minden olyan fejlett ipari országban, ahol megfelelő nagyságú és összetételű források nem állnak rendelkezésre. Ez a kísértet je­lent mgg az elmúlt hónapokban azokban a Aökés országokban, ahol az egyik legfontosabb ener­giahordozó, a kőolaj hiánya, sú­lyos gondokat akozott a gazda­sági szakembereknek. Az arab országok politikai fegyverként alkalmazott olaj­szankciója azonban más követ­kezményekkel is járt. Ismételten napirendre kerültek azok az elemzések, amelyek az egyes energiaforrások távlati felhasz­nálásának, vagy esetleges kime­rülésének esélyeit tárgyalták. Néhol a héttérben pánikkeltő szándékok is meghúzódtak, de általában a reális helyzet fel­vázolására törekedtek. . Az elemzések nagy része meg­egyezett abban, hogy a rendel­kezésre álló energiatartalékok hosszú Időre elegendők még ak­kor is, ha a felhasználás az ed­digi ütemben növekszik. A prog­nózisok általában 2000-ig te­kintenek előre és megállapítják, hogy a világ hagyományos ener­giakészletéből (szén, olaj, föld­gáz és vízi energia) az előirány- zott fogyasztás 1990-re mintegy 5 százalékot; 2000-re pedig mint­egy 8 százalékot merít majd ki. Így a problémát az elkövetke­zendő esztendőkben elsősorban nem a források hiánya, hanem az a körülmény jelenti majd, : hogy a legnagyobb energiafo­gyasztó körzetek szegények energiatartalékokban. Az energiaválsággal összefüg­gésben számos elemzés tárgyal­ja azt is, hogy 2000-ben az egyes energiahordozókból külön-külön milyen készletek állnak majd rendelkezésre. Az eddig felde­rített tartalékokat figyelembe véve, évszázadunk végén a kő­olajnak mintegy fele, a földgáz­nak mintegy harmada, míg a szénnek 98 százaléka áll még rendelkezésre. Ugyanakkor az olajpalához, a bitumenes ho­mokhoz, a mélyrétegü geoter­mikus energiához és a reakto­rokban felhasználható űránium- készlethez a következő évez­redig még alig nyúlunk. Nap­jaink válságjelenségeinek okai tehát máshol keresendők. A jelenlegi problémák gyöke­rei a hatvanas évekig nyúlnak vissza. Az akkor feltárt szén­hidrogén-lelőhelyek (kőolaj és földgáz) hatásaként olajtúlkíná­lat lépett fel. Ennek nyomán a világ energiafelhasználási szer­kezetében mélyreható változások történtek. Az energiaigények ki­elégítésében az olaj részaránya az évtized végéig meghaladta az 50 százalékot. Egészen a leg­utóbbi időkig az áraik stabilak, a kínálat bőséges, az ellátás ki­egyensúlyozott volt. Ebben az időszakban alakultak ki azok az energiapolitikai koncepciók, amelyek az elmúlt hónapokban tarthatatlanná váltak és felül­vizsgálatra szorulnak. A Nyu­gat gondjait' jelenleg főleg az okozza, hogy a feltárt olajlelő­helyek a világ olyan területein találhatók, amelyek a korábbi politikai és gazdasági feltételek mellett a jövőben nem garantál­nak számokra biztos forrásokat. Mint ismeretes, Nyugat-Euró- pa olajtermelése világgazdasági szempontból elhanyagolható, az Egyesült Államok- termelése is hosszabb idő óta stagnál, előre­tört viszont a Szovjetunió, va­lamint a fejlődő országok olaj- termelése. Ma már a világ olaj- szükségletének mintegy felét a fejlődő országok adják, ugyan­akkor saját felhasználásuk el­enyésző. A fejlett tőkés országok gazdasága főleg ezekből a forrá­sokból táplálkozik. S pontosan ezen a területen történt 1970—71-ben a legjelen­tősebb változás. Az olajtermelő országoknak különböző politi­kai. gazdasági és társadalmi ar­culatuk ellenére sikerült líosz- szú Idő utam megteremteni az egységes fellépés feltételeit a nagy monopóliumokkal szemben. Ennek következménye, hogy fel­emelték az olajárakat és 55 szá­zalékra növelték a termelő or­szágok haszonrészesedését. A nemzetközi olajpiac válto­zásai megingatták az olajmono­póliumok uralmát. Bizonyta­lanná vált, hogy továbbra is el­lenőrizhetik-e az olajpiacot és önkényesen állapíthatják-e meg az olajárakat. Végeredményben ez váltotta ki a tőkés energia- válságot. A monopóliumok kezében azonban továbbra is hatalmas értékek halmozódnak fel és vál­tozatlanul számottevő hatást gyakorolnak az olajkitermelés és értékesítés alakulására. A fejlő­dő országok, a szocialista világ segítsége ellenére sem rendel­keznek még elegendő anyagi eszközzel, technikai felszerelés­sel és képzett szakemberrel, a szállítási eszközök is idegen el­lenőrzés alatt állnak. A nem­zeti olajvállalatok még csak most kezdenek gyökeret ereszteni. Mindezek mögött azonban egy másik reális fenyegetés körvona­lai is felderengenek: a jelenleg még érvényes koncessziók és megállapodások általában 1980- Ig, legfeljebb 1985-ig érvényesei!, Márpedig az energiaellátás biz­tosításában ennél hosszabb idő­re szokás előre kalkulálni, ily módon a tőkés energiapolitikai aggodalmak nem éppen alapta­lanok. Mindezeket figyelembe véve felmerül a kérdés: milyen kiút kínálkozik a legnagyobb tőkés felhasználók számára a válság megoldására? A következtetések általában abból Indulnak ki, hogy az energiaösszetétel nem fordul vissza a szén irányába. Ezt fi­gyelembe véve a jövőben is je­lentős szerepet szánnak a szén- hidrogéneknek, de a korábbi „ol­csó” ellátás elvét feltehetően felváltja a „biztos” ellátás poli­tikája, amely egyben nyilvánva. lóan az olajtermelő államokkal szemben folytatott politikai el­vek bizonyos megváltozását is jélenti. A hazai lelőhelyek kiak­názásának jelentősége megnő, az új lelőhelyek felderítésére irá­nyuló erőfeszítések pedig meg­sokszorozódnak. A növekvő kő­olaj- és földgázárak nyilvánva­lóan meggyorsítják az atomerő­művek építésének és az energia- igény csökkentését célzó új technológiák bevezetésének üte­mét. Az elmúlt évtizedben ta­pasztalható pangás a szénbá­nyászatban megszűnik és a szén ismét versenyképes tüzelőanyag lesz a villamosenergia-teranelés- ben. Mindezek mellett a „fo­gyasztói társadalom” energiapa­zarlásának: megszüntetése áll majd a takarékossági intézke­dések központjában. Tolnay László Következik: Energiaellátá­sunk — Energla^ondjaink) A GÖNGYÖLEGELLATÖ VÁLLALAT mstortekercselőkel keres. Fizetés: megegyezés szerint, szabad szombat. Jelentkezés; Gyax u. 4. 97568 A GÖNGYÖLEGELLATÖ VÁLLALAT Békéscsabai Gyáregysége felvesz: szegezőket, fűrészgépkezelőket es segédmunkásokat Jó kereseti lehetőség, szabad szombat. Jelentkezés: Gyár u. 4. 97567 A világ energiatartalékai és az energiafelhasználás körzetei (Az energiatartalékok megálla­pításánál a kőolajon és a földgázon kívül a szén- és a vízienergia-tartalékokat is figyelembe vettük Nyugatnémet olajfinomító Karlsruheban . (MTI Külföldi Képszolgálat — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom