Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
KÖRÖSTÁJ „Hazánkról szóljatok szép szavak*’ Virágzó amatőr színjátszás Kovács Hon® ^SiOS Űj könyví Anyanyelvi kaleidoszkóp t ímár Györgyé — a Rádió Kabarészínházából ismert humoristáé —• a felismerés, mely szerint nyelvészkedő nagyhatalom vagyunk, két ,,sztárral”, Lőriiicze Lajossal és Grétsy Lászlóval, valamint megszámlálhatsz lan „amatőrrel”, akik mind azon fáradoznak — nem nagy sikerrel —, hogy szebbé tegyék beszélt és írott nyelvünkét. Az érintkezésnek azt az állandó fejlődésben levő eszközét, melynek első foszlányait születésünk pillanatában halljuk, s melynek utolsó akkordjai végső utunkra is elkísérnek. Nem kevesebb, mint 275 nyelvművelő „cikkecskét” kötött csokorba a kötet szerkesztője, Grétsy László, több mint félszáz szerzőtársa munkájából, melyek — zömében — az Élet és Tudomány című hetilap „Nyelv -és Élet” rovatában jelenlek meg az elmúlt tíz év alatt, Kétségtelen pozitívuma ennek a vállalkozásnak az, hogy a kötetbe csak azok az írások kerültek bele, melyek -fölött még nem járt el az idő, s azok is úgy, hogy öt nagy témakör köré csoportosulnak. Az első témakörben á szavak, nevek eredetéről, múltjáról, életéről ©lvasha_ tunk színes válogatást. Megtudjuk például, hogy az előszeretettel használt „csaj” szavunk nem a tizenévesek „találmánya”, hanem —• a mi nyelvünkben — legalább hetven- esztendős, végső fokon pedig több ezer éves! De szó esik ebben a fejezetben a „buli”-ról, a ,mini”-ről, a „hobby”-ról is. Kedvcsinálásnak italán ennyi is elég. A második fejezetben a szavaknak a nyelvben betöltött szerepéről, értékükről, hasznos vagy káros voltukról olvashatunk nagyszerű, szellemes írásokat. Pellengérre áll a „probléma” szavunk, mely any- nyira elburjánzott mindennapi nyelvhasználatunkban, hogy az „izé”-vel került egy „nívóra”. Száműzni kell, csak akkor használjuk, ha valóban probléma a problémai Ilyenkor viszont ne engedjünk a „negyvennyolcból”, csak a „huszonegyből”, abból viszont nyugodtan-, mert az igazi, kemény emberek a „negyvennyolcból” nem engednek, még akkor sem, ha valakit ki kell vágni, mint a „huszonegyet”. Bár —• „köztudott” (helytelenül), hogy az ilyen embereket nem sokan szeretik, mint ahogy a nyelvészek sem szeretik ezt a 15 éves torzszülöttet, mely a „köztudat” főnévből fajzott el. Ennek „ürügyén” (kifogás) viszont nyugodtan pillantsunk bele a harmadik fejezetbe is, melyben a szavak mondatbeli felhasználásáról, a mondatszerkesztés gondjairól, buktatóiról olvashatunk. Elöljáróban mindjárt „kis” figyelmet kérek, azaz „egy kis” figyelmet kérek, hogy jól meg tudjuk jegyezni, hogy mikor Szovjetunióról beszélünk, akkor „A Szovjetunióról” beszéljünk, amikor pedig „bálát” hirdetnek a művelődési ház plakátjai, akkor csak „bált” rendeznek, „ám” (mint divatos kötőszó!) nem kell oda mindenkinek elmenni. Nekünk viszont illik egy fejezettel ismét továbblépni, melyben helyesírásunk és kiejtésünk elleni kisebb- nagyobb vétségekről esik szó. Ez annál is inkább fon- tos, mert a szó elrepül, ffe az írás megmarad. Mindjárt kezdjük egy kis lokálpatriotizmussal: Körösiek vagy Kőrös-nek írandó annak a három folyónak a neve, melyet már a VI. században említ Jordanes? Ha beugrató lenne a kérdés, akkor „stílszerű” válaszként ezt kapnánk: Ke- rezs (mindkét e-je zárt!). Mivel azonban nem beugratásról van szó, maradjunk az „8” mellett, hosz- szű párját hagyjuk meg a települések nevének: Nagy- kőrös-nek, Kiskőrös-nek. Arra azonban vigyázzunk. hogy a .ió úton haladó kollégiumépítések során ne „lakájos” épületeket építsünk, mert ebben az esetben baj lesz a lakók munkára nevelésével — inkább „lakályos (kényelmes, barátságos, otthonos) kollégiumok épüljenek, .„nylon” függönyökkel! nem pedig: nejlon, nájlon) felszerelve. Mivel — a könyv szerint — a stílus maga az ember, nézzük meg végül stílusunk virágait, színesítő elemeit, szeplőit cás fogyatékosságait Gondoljunk egy „illat”- tal pompázó rózsakertre, melynek érzékszervi hatását így nyugtázza valaki: de jó „szag” van itt! Pedig a „szag” már eleve nem lehet jő, csak penet- ráns..q És ez nem csak „szerény véleményeim szerint” van így, hanem „őszintén szólva” a nyelvészek véleménye szerint is. Ezért „kérlek szépen” „enyhén szólva” neveletlenség, ha valaki — „többek között” — azt mondja („Felteszi a kérdést”) néhány „vonalas mondat”_ban, hogy a „vonatkozó rendelet értelmében”, az „eszközölt panaszok” jogtalanok, Én úgy érzem e kaleidoszkóp elolvasása után, hogy nagyon is jogos, s üdvös lenne, ha minél többen belenéznénk ebbe a szerény kiállítású, 16 ezer példányban készült könyvecskébe, mely a Gondolat Kiadó gondozásában hagyta el a nyomdát Ezzel ismét tennénk egy lépést azon az úton, mely valóban édessé teszi édes anyanyelvűnket. A. A* elmúlt két hónapban csaknem minden hét végén volt valamilyen rangosabb eseménye az amatőr színjátszásnak. Január 25—26- án Debrecenben került sor a Műhely ’74 elnevezésű országos szakmai találkozóra, amelynek keretében a legjobb színjátszó csoportok léptek fel, s kiosztották a »Szóljatok játszók, regölök”, a Népművelési Intézet által meghirdetett forgatókönyvpályázat díjait. Ezzel egyidőben országszerte megkezdődtek a „Szóljatok játszók, regölők” elnevezésű verseny területi elődöntői. A megy® döntőket március közepén Balmazújvároson, Szolnokon, Salgótarjánban, Zalaegerszegen, Tatán és Budapesten rendezik, s ezekről a Rádió vasárnap délelőttönként és hétfő esténként helyszíni közvetítést a*L Az országos döntő színhelye és időpontja: Debrecen, április 29. Ugyancsak áprilisban kerül sor egy másik nagyszabású seregszemlére; az immár hagyományos Csokonai diákszínjátszó napokat, a Somogy megyei Csűr. gón rendezik 11- és 14-e között. Az Országos Színjátszó Fesztiválok idei „menetrendjébe” tartozik még a kazincbarcikai ifj. Horváth István fesztivál júniusi találkozója, a tatabányai Országos Munkásszínjátszó seregszemle, a balassagyarmati Irodalmi Színpadi Napok, az Egyetemi Színpadok Országos Fesztiválja, és a Szakmunkásképző Intézetek diákszínpadjainak országos találkozója. Egyszóval: nem Kot-öcs Hob® Kikot© múlik el hónap az évben fesztivál nélkül! Az amatőr színjátszás előretörése és fejlődése tulajdonképpen azzal magyarázható — tájékoztattak erről a Népművelési Intézetben —i, hogy az 1967-esegri konferencia óta sikerült megfékezni a gombamódra szaporodó irodalmi színpadokat, amelyek az utóbbi évtizedben „arisztokratikus” módon teljesen elkülönültek az amatőr színjátszástól. Működésüket már-már az unalomba fúló szavalatok és oratóriumi előadások jellemezték. Műsoraikat kizárólag az évfordulókhoz, az ünnepségekhez igazították, mert számukra az volt a legkényelmesebb. Ám ez nem volt színjátszás, legfőképpen nem az, ami az öntevékeny színjátszást kell, hogy jellemezze. S az is az igazsághoz tartozik, hogy az irodalmi színpadok egy része közönség nélkül maradt A fordulat 1968- ban kezdődött, a Népművelési Intézet szárnyai alá vette az amatőr színjátszómozgalmat és szervezett keretek között fejlesztette tovább. 1970-ben hirdette meg a „Szóljatok szép szavak” elnevezésű, több évre szóló közművelődési programot 1971-ben 700 öntevékeny együttes nevezett az országos versenyre, amelyet a Rádió is pártfogásába vett. A sok jó színjátszó csoport közül is kiemelkedett a Tatabányai Bányász Színpad (1972-ben 15 különböző műsort mutattak be és 206 előadást tartottak az országban), a budapesti Csili Sós Imre Színpada, a szentesi Horváth Mihály Gimnázium Diákszínpada, a zalaegerszegi Reflex Színpad, a debreceni Alföld Színpada. A szentesi gimnazisták meg is nyerték a vetélkedő nagydíjáí (megérdemelten, hiszen a szájhagyományokon alapuló népi rigmusokból gyűjtöttek össze csokorravalóí, amiből aztán színpadi játékot kerekítettek), ami nem volt más, mint egy mikrobusz. Mostanában ezzel járják a Szentes környéki falvakat, tanyaközpontokat, olyan helyekre viszik a kultúrát, ahová eddig még a Déryné Színház sem látogatott el. Á próza, az ének, a tánc, a mozgás nagyszerű és eredeti megnyilvánulása a tak- taszadi „Röpjilj páva!” kör Csárdázás című műsora. A zömmel idős emberekből álló együttes a bujdosók, betyárok és pásztorok életéből villantott fel képet, egy fogadóban töltött est dramatizálásával. A Népművelési Intézet másik kitűnő ötlete volt, hogy az országos vetélkedők előtt meghirdette a forgatókönyvpályázatot. Ez serkentőleg hatott az együttesek vezetőire, mert a beküldött pályaművek igazolják, hogy a népköltészeti értékeket, a néphagyományokat és életszokásokat színpadra lehet és kell is állítani. A forgatókönyv pályázatoknak azonban semmi „közük” az együttesek produkcióihoz, az esetek többségében az fordult elő, hogy a pályázaton díjnyertes forgatókönyveket bemutató színjátszó csoportoknak csak helyezésre futott tehetségükből, az érdekesebben és jobban játszó együttesek megelőzték őket. De nemcsak a kiosztott díjak, elismerő oklevelek jelzik, hogy az ahnatőr színjátszó csoportokat és irodalmi színpadokat hivatalosan is elismerték, hanem az az intézkedés is, hogy ezeket az együtteseket az idén már minősítik is. Az erről szóló szabályzatot — a Művelődésügyi Minisztérium jóváhagyásával — m Népművelési Intézet dolgozta ki. A minősítés nem kötelező érvényű, tehát attól még nem lesz „kisebb”, vagy „harmadrangú” egy színjátszó csoport, hogy nem kéri a hivatalos minősítést Az intézkedés elsőrendű célja, hogy a Népművelési Intézet hű képen kaphasson arról; a hasznon és fontos művelődéspolitikai funkciót betöltő együttesek milyen színvonalon és milyen hatókörben, továbbá milyen tartalommal működnek. A minősítésnek azonban alapvető feltételei vannak, így alapminősítést csak azok az együttesek kaphatnak, amelyek legalább fél éve .működnek, és részt vesznék a megyei fesztiválokon, bemutatókon. Országos minősítésben pedig azok az együttesek részesülhetnek, amelyek legalább egy év óta rendszeres színjátszó tevékenységet folytatnak, s erről a területileg illetékes járási, városi, államigazgatási szervek igazolást adnak. A minősítés különböző kategóriánként történik, és minden két évben megismétlődik. A Kiváló Együttes cím eléréséhez két alkalommal kell elnyernie egy együttesnek az aranydiplomás minősítést. Ezenkívül létezik még egy úgynevezett „Kiemelkedő Együttes” cím is, ezt azok a színjátszó csoportok és irodalmi színpadok kapják, amelyek a közművelődés területén módszertanilag és művészileg egyaránt kiemelkedőt nyújtanak. Az országban pillanatnyilag 2000 amatőr színjátszó csoport működik. Hazánk felszabadulásának jövő évi, 30 éves évfordulójára „Hazánkról szóljatok szép szavak” elnevezésű vetélkedőt rendez a Népművelési Intézet. A versenykiírást hamarosan elküldik az amatőr színjátszóknak. A téma: a felszabadulás, amelyet helytörténeti dokumentumokkal, dramatizált riportokkal, lí- , rai és drámai műsorokkal lehet felidézni. Pethes Sándo*
