Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-24 / 46. szám

Csabai diákok Budapesten Á megye, tanács művelődés­ügyi osztályának szervezésében február 28-án 25 csabai közép- iskolás és szakmunkástanuló utazik Budapestre. Az egynapos kirándulás résztvevői azok a tanulók, akik iskolájukban ki­emelkedő mozgalmi munkát vé­geztek az elmúlt időszakban, részt vesznek a közeljövőben megrendezésre kerülő orosz nyelvi versenyekben és tagjai’ az MSZBT tagcsoportjainak. A ki­ránduláson a főváros neveze­tességeivel ismerkednek. POLGÁRI NVA VAL VA A háztartási cikkeket gyártó ! vallalat egyik munkása a leg- ! első számú vezetőjével, az el- \ nőkkel akart találkozni. Sikerült í is neki. Kivárta az előszobában, ■ vagy amiként napjainkban ne- ; vezzük, a titkárságon, amíg az * elnök kijött hozzá. Ekkor ő ; felpattant a székről és mondta ; is már, amiért jött, de közben ! benyitott az előszobába egy ne- ! ki ismeretlen férfi. Az elnök « erre gyorsan ahhoz fordult és S lelkendezve kitárta a karját: S „A, kedves barátom, jó hogy Z jössz” s megszorongatta annak » a kezét. Aztán beljebb tessé- Z kelte az irodájába és becsukta ; maga után az ajtót. A munkás nyelt egyet, majd ■ elköszönt a titkárnőtől, aki az ■ aktákkal bíbelődött. m Az utcán az jutott az eprébe: ■ ffl legutóbbi szemináriumon ho. \ mályosan értette, hogy mi is Z az a kispolgáriasság. Most már l kezdi világosabban megérteni, i Bár a negyvenes évek elején ő t még fenekén csúszkáló gyerek : volt, de az elbeszélésekből is- : meri, hogy előszobázni kellett, i ha köznapi halandó valamilyen ’ vezérhez be akart jutni. Ez, azt • jelentette, hogy addig ült a ve- z zér előszobájában és annyiszor, ■ amíg végül intett a titkár vagy » ehhez hasonló: bemehet, fia pe- ; dig nem győzte ezt kivárni, el- Z ■mehetett dolgavégezetlenül. Bár i őhozzá kijött most az elnök. ; Azt már üsse kő, hogy kezet ; nem fogott vele. Legalább meg- Z hallgatta volna vagy pedig, ha Z annyira sürgős volt az a másik Z jövevény, akkor annyit szólha- Z tott volna, hogy mikor jöjjön S megint. De hát ezt sem tette, Z azt sem tette. Ezt még nem ta- Z nulta meg, pedig diplomája is ! van. De a polgári nyavalya jól Z beleivódott. Csapjon beié a : mennykő! —ei 5 Szépen száll a magyar nóta” Szarvas határában Béres Ferenc az A munkásművelődést támo­gatva, a Szarvasi művelődési központ a városban és határá­ban hat napon át „Szépen száll a magyar nóta” műsort rendez. Ennek keretében 12 esetben lép fel a közkedvelt népdalénekes, Béres Ferenc. Hétfőn, február 18-án találkozott Szarvas 60 idős emberével, akik a város szociális otthona és az öregek napközi otthonának lakosai vol­tak. Este pedig az ezüstszólő- sieknek az Autós Csárdában adott műsort. De nem is pontos ez a megjelölés, mert az ezüst- szőlősiék is olykor együtt éne­keltek vele, a produkció vala­hol feloldódott, ami abból fa­kad. hogy a dal közös élmények forrása. Az együtténeklésből pe­dig érezte, látta a közönség, hogy az énekes ugyanolyan em­ber, mint bármelyikőjük, csak jobban dalol. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a dalkultúra ter­jesztésében az élő embert nem tudja pótolni semmi más. Per­sze ezt elősegíti, hogy Béres Ferenc a műsort az adott hely­nek megfelelően alakítja ki és a műsor közben pedig olyan kérdezz—felelek légkör alakul ki, amikor is a közönség közül kérdezik tőle, hogy ismeri-e ezt vagy azt a nótát. És Béres Ferenc nemcsak elénekli a kért dalt, hanem elmondja a törté­netét is. És van, amikor ő kér­dez, hogy milyen dalt ismer­nek. Gyula környékén így gyűj­tött össze balladákat, s így tud­ta itt Bartók egy-egy dalának forrását megismertetni, hiszen Bartók ezen a környéken kezd­te meg a népdalgyűjtést. Alaphangvétele műsorainak a derű, s a nemes szórakoztatás­sal együtt ismeretanyagközlés. Elmondja Béres Ferenc, hogy Dankó sok szerzeménye már népdal, ami tükrözi, hogy a szegedi cigánygyerek mit tanult Volán 8. sz. Vállalat felvételre keres MÄVAUT gépkocsivezetőkét, kalauzokat, akkumulátor-, szerszám- és alkatrészismeretekkel rendelkező raktárosokat, autó-, motorszerelő szakmunkásokat, raktárnokokat, érettségizett női munkaerőket, valamint érettségizett férfi­munkaerőket a MÁVAUT-állomásra, forgalmi gyakornoki munkakörbe. Munkába járáshoz ingyenes autóbuszbérletet biztosítunk. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Szarvasi út 87. Munkaügyi önálló c*ztály. Wm€ wr a ezüstszőlősiekkel (Fotó: Malmos) a néptől és a nép pedig mit ka­pott a zenétől. A tizenkét fellépésből hat­szor ezen a hétien találkozott közönségével, hatszor pedig a jövő héten találkozik. A szocia­lista brigádvezetők klubja is színhelye fellépésének. Tíz éve kezdte Béres Ferenc e misszió­ját, hogy minél több helyen szálljon szépen a magyar nóta. Ebben sokat segítettek a Re­pülj Páva-műsorok. (Cserei) Á „főnökön" múlik A hét első napján hallottuk a rádióban, olvastuk a Hétfői Híreikben, hogy „Műszaki vizs­gával, forgalmi engedéllyel együtt árusítják a. motorkerék­párokat a nagykanizsai Dél- Zala Áruházban.” Eddig a rövid hír, amely mél­tán váltotta ki nálunk is a kí­vánságot, hogy jó lenne me­gyénkben is hasonlóképpen áru­sítani a motorkerékpárokat. Nemrégiben jómagam is tanúja voltam — a gyulai ÁFÉSZ Vas_ műszaki boltjában — annak a jelenetnek, amikor az egyik mo­torkerékpárt vásárló érdeklő­dött az eladónál, hogyan kell levizsgáztatni a motorkerék­párt? A megkérdezett pontról pontra elsorolta, mi a módja an­nak. hogy a tulajdonos rend­számtáblához, forgalmi enge­délyhez jusson. — És miért nem rendszám­táblával árusítják a motorokat? — Az a főnökön múlik — vá­laszolta az eladó —, mi miár Ja­vasoltuk, mert több ilyen kíván, ság elhangzott a vásárlók köré­ben. Nem tudjuk valójában, kin múlik ennek elintézése. Egy azonban bizonyos, hogy meg le­het valósítani, hiszen már van rá példa. Követni pedig azért is jó' lenne, mert eggyrészt keve­sebb lenne a forgalmi enge­dély és a rendszámtábla meg­szerzése miatt munkaidő-kiesés — hiszen ennék elintézése leg­alább egy napot vesz igénybe, különösen azoknak, akik' a me­gye távolabbi részeiből hozzák be Békéscsabára vizsgáztatni motorkerékpárjukat. Másrészt el lehetne kerülni a tumultust a Volán békéscsabai Kazinczy utcai telepén, ahol a vizsgázta­tás folyik; és a rendőrségen is, ahol a forgalmi engedélyeket adják ki, b. o. Megérett a meggy, az ősziba­rack és az alma Nyeftyanyije Kamnyi kertjében. Különleges kert ez. A város az azerbajd- zsáni olajbányászat egyik köz­pontja, cölöpökre épült több mint száz kilométerre a part­tól, a nyílt tengeren. Nyeftya­nyije Kamnyi annak köszönheti létét, hogy ebben a körzetben gazdag olajlelőhelyre bukkan­tak a Kaszpi-tenger fenekén. A fúrótornyok mellett hamarosan egész város épült, mely a laká­sok berendezése és kényelme tekintetében semmivel sem kü­lönbözik a szárazföldi városok­tól. Csak a zöld terület hiány­zott. Ezért a város lakói, va­lahányszor a parton jártak, vittek magukkal egy kis fölért a szigetre. így jelentek meg itt az első virágágyások. Jelenleg a zöld növénnyel borított te­rület eléri az 1000 négyzetmé­tert. BAU MEGHÍVÓ Egy nap szlovák településeken — EVETT már sztrapacskát?.- erős túróval. — Hát gőzönfőttet evett-e? A nagybánhegyesi utcasarkon fekete kendők alól záporoznak a kérdések. Ked »résén, szép ma­gyar kiejtéssel csevegnek az idős asszonyok, de ha arrébb lép az idegen, máris szlovákra fordul a szó. Egymás közt be­szélik csupán. Azt mondják, nem illik a szlovákot magyar ember előtt használni, hiszen nem értené, miről van szó. A szlovák bő szoknya, a há­rom alsószoknya már itt sem kell a fiataloknak. A dalokat is csak az öregek őrzik. Említem, hogy szlovák bál lesz Csabán. Neveinek a ma­máik: — Majd elmennek a fiata­lok. Mi már amolyan bálba já­runk... Néhány pillantást vetünk a nagybánhegyesi posztyenás (ut­cai tornácos) házaikra, a szlo­vák tannyelvű iskoláira és robogunk tovább. Tótkomlóson jó órányit időzünk Koppány János hires házi mú­zeumában. Az amatőr néprajz- kutató készségigei mutatja a komlósi szlovákok kiveszőben levő használati és dísztárgyait. A boroskancsókat, butéliákat, Bartos fazekas zománcozott, míves tányérait. Egy prédiká- ciós könyvet 1628-ból, tékát 1802-ből, székeket, padokat, pi­páikat, munkaeszközöket. Felbe­csülhetetlen értékű a gyűjte­mény. Időnként benéz a mú­zeumba egy-egy helybeli öreg­ember. Nézi az ifjúkorát. A szlovákok szövetsége, a békéscsabai népfrontbizottság és a városi tanács, a megyei művelődési központ meghívó­ján ez'áll: 1974. március 2-án 20 órától szlovák bál lesz a Csaba Szálló termeiben. Fellép a tótkomlósi Röpülj Páva Kör (énekesek, citerások, tamburá- sok) és a Balassi táncegyüttes. Közreműködik a tatabányai fú­vószenekar és a Sigma együt­tes. Ezeket a „pozvánkákat” hordják szét a rendezők. A TÖTKOMLOSI művelődési ház igazgatója, Tejsi Mihály I várta már érkezésünket. Győr-1 san kérdezősködik: Mikorra jön értük majd a busz, kell-e méig műsor, tetszenek-e a próbán lá­tott támburásaik? Aztán a Ház munkájára te­relődik a szó. Két évvel ez­előtt Röpülj Páva Kört és 16 citerásbóil egy zenekart alakí­tottak. Szlovák nyelvű a műso­ruk. Az idősebbek hagyomá-. nyozzák rájuk a dalokat. A Mi történt október 15-én című d^l is komlósi történetet idéz: Ké­ses legények fogtak közre egy leányt és levágták hosszú haját Megbélyegezték. Ezt meséli el a dal, amit Manga professzor is magnóra vett Népi táncosaik legszebb pro­dukciója a „Tótkomlósi • lako­dalmas” és a „Tapsos stájer”. Közös műsoruk a „Tótkomlósi lányok a saslkinai farsangon” és a „Dimnyelopás”. A Röpülj Pávások 72-ben országos ver­senyen kaptak második helye­zést. Rádiófelvételük is volt már. Március 12. és 17. között Pest és Heves megyében ven­dégszerepelnek. AZ IGAZGATÓ hosszan so­rolja, mit tesznek a szlovák kultúra megőrzéséért Tótkom­lóson. Beszél a gondjaikról is. Az anyanyelvet például csak a nyugdíjasok klubjában ápolják. Kellene már egy nyelvfidub. Sokba kerül a táncegyüttes népviselete, hiszen a ruhák többségét magánszemélyektől vásárolják. A naipokban is be­hoztak egy gyönyörű szlovák brokát szoknyát. Drágán ugyan, de megvette a Ház, hiszen ilyen szoknyát, amelyet csak a jeles napokon hordtak az asszonyok, ma már ritkán találni... Honis­mereti szakkör is kellene, de nincs, aki vezethetné. Pedig a hagyomány gyűjtés utolsó per­ceiben járunk. Napjainkkal a szlovák néprajz is átváltozik! A komlósiak fájlalják kicsit, hogy Battonya a nemzetiségi bá- zisközpont. Nemigen tudnak ők szlovák ügyben tenni. Tótkom­lós 8 800 lakójának fele szlo­vák anyanyelvű. Így szükség lenne a nagyobb segítségre. A Budapesten székelő szlovák szö­vetségtől, úgy érzik, távol es­nek, hiszen ritkán keresik Jel onnan a községet. A szolnoki rádió szlovák műsorát Tótkom­lóson nem lehet hallani. A nemzetiségi kultúrát szív- Vel-lélekiicel ápolják. Jó helybe kerülne a segítség! Elbúcsúzunk. Az igazgató utánunk szól: Legalább százan megyünk Csabára! SZARVAS felé robog a ko­csink. Köztudottan ott is sok szlovák anyanyelvű ember él. Meg ke® hívni őket a csabai bálba. Nemzetiségi klubjuknak jelenleg húsz állandó tagja van. Ez nagyon kevés. A műve­lődési ház munkatársai a na­pokban toboroztak újabb öt ven tagot. Csak az a meglepő -— mondják —, hogy akik a helyi szlovák tannyelvű iskolában vé­geztek, nem nagyon beszélik a nyelvet. Vajon miért? — Sokan közülük nem is szlo_ vák anyanyelvűek. Csak oda iratkoztak. Nekik nehéz elsajá­títani a szlovákot — mondja Csáki Emília művészeti előadó. — A klubban majd fejleszthe­tik nyelvtudásúikat. Szarvason néhány lelkes asz- szony kezdeményezésére ala­kult a Röpülj Páva Kör és a színjátszó csoport. Harmincán vannak. A 72 éves Tomasovsz- ki néni közel 100 szlovák dal­ra emlékezik. Ezeket tanulják a pávások, akik már szerepel­tek a rádióban, többször fellép­tek a járásban és a városban. Sikeres műsoruk a saját gyűj­tésű Szarvasi fosztóka című népi játék és a „Szlovák, lako­dalmas”. A művelődési ház május 12. és 18. között szlovák filmhetet rendez. Szeretnének több olyan kiállítást, mint amilyen a szarvasi származású Juraj Lau- ko pozsonyi naiv festőé volt. AZ ' EGYNAPOS megyei kör­út lassan végéhez ér. Csaba fe­lé tartunk. Kondoroson lete­szünk még néhány meghívót, plakátot. Üres a kocsi hátulja, elfogytak a pozvánkák. Űtitár- sam, Mázán Mátyás, a békés­csabai nénfronttitfcár megjegy­zi: — Gond nélkül a nemzeti­ségi munka sem megy. ReLhy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom