Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-22 / 44. szám

R©rsdsi@r@s fovébbképiés m kereskedelemben SZÍNE ÉS FONÁKJA A belkereskedelmi miniszter rendeletben szabályozta a ke­reskedelmi, a vendéglátó és az idegenforgalmi dolgozók to­vábbképzését, A rendelet szerint a ^válláia- totenak gondoskodniuk keli ar­ról, hogy a szakmunkás mun­kakörben dolgozók, az ügyinté­zők legalább nyolcévenként, az alsó- és középszintű- vezetők legalább 5 évenként szervezett továbbképzésben vegyenek részt. A' tanácsi szaki gázgatási szer­vek vezetőinek, s a felső szintű vezetők szervezett to­vábbképzésével maga a Belke­reskedelmi Minisztérium foglal­kozik. A rendelet előírja, hogy a kollektív szerződésekben, a szövetkezetek belső szabályza­tában rögzíteni kell a tovább­képzés formáit, a résztvevők számára nyújtott [kedvezménye­ket, s fokozott gondot ‘kell for­dítani a nők továbbképzésére_. A gyermekes anyák részére sa­játos képzési formákat kell [ki­alakítani, s lehetővé kell tenni a tanulást a gyermekgondozási szabadságom., levő dolgozóiknak is. Az elmúlt négy évben körül­belül százezer kereskedelmi és vendóglátóipari dolgozó vett részt hosszabb-rövidebb szak­mai továbbképzésen. A rende­let lehetőséget nyújt arra, hogy a vállalatok önállóan, de egy­séges koncepció alapján szer­vezzék meg dolgozóik oktatá­sát. A belkereskedelmi minisz­ter rövidesen irányelveket ad ki á továbbképzés ösztönzésé­re. A msnistzter ugyancsak ren­deletben módosította, egészíted te ki a kereskedelmi és ven­déglátóipar! szakmunkásképzés­ről szőlő korábbi rendelkezést. A szabályozás figyelembe ve­szi az oktatás irányítási rend­szerében bekövetkezett válto­zást. Eszerint a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakmun­kásképző iskoláik közvetlen fel­ügyeletét ezentúl nem a taná­csok kereskedelmi, hanem miír velődésügyi osztályai gyakorol­ják. (MTI) V an-e gazdasági vezető, akinek természetével nehezen fér össze a fe­gyelmező szerepe? Van és még csak nem is hibáztat­ható érte. Emberek más-más lelki alkattal nőnek fel és különböző módon gondolkod­nak, cselekszenek. Azonban ahol munkálkodnak, termel­nek, mi tagadás, akadnak még «fogjuk meg és vigyétek” emberek, akadnak még tén­fergők, a munkahelyen csak a munkanap végét jelző csengő vagy kolomp hang­ját váró időtöltők. S legyen bármilyen alkatú a vezető: ha meg akar állni a lábán, ha tartósan meg akarja nyer­ni a gondjaira bízott kollek­tíva bizalmát és támogatását, akkor nem hunyhat szemet a munkafegyelmet sértők fe­lett. Nem hunyhat közérdek­ből és a saját érdekéből sem, mert a kettő a termelésben, a munkában sakkal erőseb­ben fonódik össze, mint aho­gyan azt általában is felfog­ják egyesek. Állandóan fegyelmezzék? — fakadt ki a minap az egyik vállalat vezetője, aki gyak­ran találkozott a lazaság, a munkafegyelem-sértés esetei­vel s emiatt kezdte elveszíte­ni türelmét. — Felnőtt embe­rekkel van dolgom — mon­dottá. Valamennyinek benőtt a feje lágya. Hát nem érte­nek a szóból? S mert nem értenek, naponta citáljam őket magam elé? Bírságoljak, fegyelmit osztogassak s a végén én legyek a mumus? Nos, hát itt van előttünk a példázott gazdasági vezető. Követelje meg a rendet? A pontosságot? A fegyelmet? Félő, hogy talán meg sem értik, illetve félreértik egye­sek a határozott intézkedé­seket? Azután ott van a mun­kahely közvéleménye s nem szeretné, ha az utasítgató, vagdalkozó, bírságokat osz­togató főnök látszatát kelte­né a környezetében. Hiszen bennünket humanista elvek és elgondolások vezérelnek! Nem vágják-e a fejéhez, hogy vaskalapos, régimódi, el­avult stílus éi~vényasüi a munkájában? Elgondolkodni való igazán akad ebben a helyzetben. D e hát végső soron is nem lehet örökké bizonyta­lankodni, amikor hat­hatósan intézkedni kel­lene. Nem, mert annak min­denképpen a termelés, az anyagi javak előállítása, ez­zel együtt a dolgozók, s kü­lönösen a becsülettel „hajtó”, jól dolgozók vallják kárát. Igen, azok! A szorgalommal dolgozók, a „húzók”, az igyekvők. S mégis róluk mily kevés szó ‘ esik, amikor a fe­gyelemről, annak hiányáról, a fegyelem megszilárdításáról vagy más,- ezzel összefüggő gondokról beszélünk. Ezek az emberek valahogy kiesnek a látószögből. Érdemeik, pél­dás munkájuk elismerése gyakorta homályba vész a termelési tanácskozásokon, tetteiket nem jegyzi fel az üzemi faliújságon sem a krónika. Kiesnek a látószög­ből s marad a vezető, vele szemben pedig a fegyelmezet­lenek kis csoportja, Pedig a ténfergő, hanyag ember csak fonákja á mű­helynek, a gyárnak, a mező- gazdasági ' üzemnek. A színe — amely felé ritkán fordítjuk a figyelmet, hiszen úgy is teszik a magukét----a jó m unkás, a jő tsz-paraszt, az igyekvő, a pontos. Azok, akik talán nem is produkálnak ki­magasló eredményeket, de mindig helytállóak, mindig számításba vehető rendes emberek. Többségben ugyan­is ők vannak. Ez a derékhad. S vajon őket „bántja-e”, ha1 a ténfergőknek, a fegyelme­zetleneknek, a fusizóknak Kzó'éri a házuk elejét? „Bánt­ja-e”, ha ellenük nagyobb szi­gorral lé(p fél a vezetés és ennek során kemény intézke­dést tapasztalhat? Egyiküket, másikukat rosszul értelme­zett szolidaritásból, s bizonyos ideig talán igen. De józan érvekkel alátámasztott intéz­kedések láttán a szorgalmas, a lelkiismeretesen igyekvő ember nem vállal „sorsközös- séget” a lógóssal, a rendetlen­nel. Mert hiszen, ha nem is inti meg, de a lelke mélyén mégis háborog, mert bántja a tunyaság, a spekulatív te­vékenység, s tudja, hogy ez­zel az illető neki, a közösség­nek, a kollektívának- is kárt okoz.. Nem vállalnak hát szo­lidaritást. Magukban él is marasztalják ezeket az em­bereket, szemléletmódjukat, magatartásukat. N os, éppen erről van sző. „ Elégséges-e tudomásul venni, hogy ez a derék­had csak magában „füstölög”? Eszi, a mérget, szájában a dolgok láttán ke­serű nyál fut össze? Elégsé­ges-e tudomásul venni, hogy rájuk mindenkor és minden időben számíthatnak? Bizo­nyos, hogy nem! A hangadás lenne inkább az ő joguk, s- az is, csak ehhez munkájuk nyilvánosabb elismerése, cse­lekedetük mellett a határo­zottabb kiállás kellene. Vala­hogy úgy lenne'ez jó, ha a termelési tanácskozásokon, üzemi gyűléseken a vezetök- i kel együtt, azok bátorítását élvezve ők lennének a szóvi­vők, az üzem, a munkahely fonákjával, szemben. Ügy len­ne jó, mert ha a műhely, az üzem színe-java rendszeresen elismerést kap munkájáért, szorgalmáért, pontos^ fegyel- 1 máért, akkor reálisnak éras a­„fonákjával” szemben alkal­mazott felelősségre vonást is. Ilyen alapon állva a vezetés­nek sem kell tartani attól,, hogy rossz lesz a viszony a munkásokhoz. Rossz lehet, esetleg feszült is — a hanya­gokhoz. Viszont jó alap arra, hogy kitűnően együttműköd­hessen az üzem a műhely színe-javát képviselőkkel. Ezek után tolakszik a kér­dés: „Belefér”-e ez a huma­nista magatartás kereteibe? Feltétlenül és természetesen! Mert furcsa humanista lenne az, aki beletörődne néhány embernek a közösség kárára' menő semmittevésbe, érté­kek elherdálásába, nehogy „rossz ember” legyen. Aki az ilyen emberek szemében „rossz ember”, attól még na­gyon is jó humanista lehet, s veszélyes útra téved az a gazdasági vezető, akit mond­juk a fusizók szeretnek. Per­sze a határozott magatartás­hoz belső bátorság is kell, valamint a beosztottak több­ségének egyetértése mellett magától értetődően az üzem, a munkahely politikai, társa­dalmi szerveinek segítsége is. Éneikül csak szélmalomhar­cot vívhat a vezető, s erőfe­szítése sziklára vetett mag. V an azután még egy fon­tos része e kérdésnek: az erkölcsi elismerés mellett — ha ez meg­van — kap-e eíiéggé anyagi megbecsülést is az, aki rend­szeresen, egyenletesen, kellő erőfeszítéssel húzza a műhely, az üzem, a közösség szekerét? Vagy ezt egyszerűen tudomá­sul vesszük, mondván: csak természetes, ez az élet rend­je? Nagyjából rendben vannak itt a dolgok. A múlt évi bér­intézkedések, bérrendezések során ezt sok helyen figye­lembe vették. És megelége­déssel nyugtázza is a derék­had. A jövőben is fontos, hogy figyelmet kapjanak ezek az emberek. Mire gondolunk? Készülnek az üzemi, válla­lati mérlegek. Számot adva arról, hogyan, miként váltot­ták valóra, illetve szárnyal­ták túl az 1973. évi tervfel­adatokat. E bonyolult — hozzáértő emberek számára érthető — számrengetegből kitűnik, hogyan, miként ala­kult az adott helyen a ter­melékenység, a gazdaságos­ság s ennek megfelelően az adott terület, gazdasági egy­ség nyeresege. Közeleg az az idő, amikor az utóbbi, a nye­reség sokrétű és célszerű fel­osztása konkrétan kerül na­pirendre. Várható — mint az lenni szokott —•, hogy ép­pen azok tolakodnak majd a borítékra várakozók sorában, s azok tartják talán mind a két markukat, akik csak fé- lig-meddig vagy még annyi­ra sem vetették váUukat a munkának. V írható, hogy ők Hangos­kodnak, elégedetlenked­nek majd talán a leg­jobban. Ök, az üzem vagy munkahely fonákjai. S e hangoskodóknak a veze­tés konkrét értékelésén túl, adjon választ a dólgozó had színe-java. Megérdemelt mó­don és joggal ők legyenek a hangosabbak, ne a fonákja. Deák Gyula Bim Hierein J isti FEBRUÁR iBaaeasBsscceea! isBassaaeaB&aBseaaeasssasBaesQene: '* 9»ea S aae «es»? m seeei sra a Korai tavasz ­korai munkák A szokatlanul enyhe időjá­rás a szokásosnál hamarább benépesítette a határt és a fóliasátrakat. A héten Nagy bánhegyesen jártunk a Zal­ka Máté Tsz-ben és szorgos emberekkel találkoztunk. A falu határában szikrázó nap­sütésben hungazin permete­zésével készítették elő a ta­lajt a kukorica vetéséhez, A í fóliasátorban gyors asszony­kezek papi-ikapalántát ültet­tek. És: húsz jókedvű asz- szony naponta 17 ezret! A jó idő nemcsak a ta­vaszt hozta él, de lehetővé tette, hogy a mezőgazdasági munkákat is hamarabb lehe­tett elkezdeni. Így van ez Nagybánhegyesen is. A tavasra szélben földközelből permeteznek,.. Sterény munka a fóliasátor alatt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom