Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-15 / 38. szám
Megsúgom j „Nőuralom99 a Gyulai Kötőipari Vállalatnál magának \ ~hogy én sem tudom mennyi kárt : okoznak a társadalmi tulajdon- : ban azok a felelőtlen személyek, ; akik vandál módon tesznek ; kárt mindenben, amit kezükkel, • lábukkal elérnek. Vasúti kocsik ; üléseit szakítják fel, világító- S testeket, padokat, kerítéseket i törnek össze, parkok virágait « tiporják le, telefonkészülékeket \ némitanak el. Ismétlem, nem tudom, hogy országosan mennyire „rúg” ez a számla évente, de, hogy súlyos milliókról van szó csupán Budapesten, arról a TV „Rongálok” című adása hatásosan győzött meg. Az adás képsorait figyelve úgy éreztem, hogy minden józan érzésű állampolgár zsebében „kinyílt a bicska”. De. vajon kinyílt-e már eléggé az értelem ahhoz, hogy ebben az örökzöld témában tegyünk is valamit? Hogy végre túljussunk azon a ponton, hogy csak „széles körű társadalmi összefogással” lehet eredményt elérni. Nem vitatom, ez is kell, de önmagában ez kevés, mert kevesen'vállalják ma még a kockázatot, hogy „egy- szál magam”-ként vegyék fel a harcot, a sokszor túlerőben levő vandálokkal szemben, kitéve magukat egy alapos verésnek, és a hónapokig húzódó bírósági eljárás nyűgének. Továbbá „hivatalból” Vagyok híve annak is, hogy sokat segít ebben a kérdésben a nevelés, a meggyőzés, a széles körű propaganda. De! —\ és ezt is gyakorlatból tudom —, hogy vannak határesetek, amikor mindez lepereg, mint az a bizonyos száraz borsó a falról. Ilyenkor nem lehet más út, mint büntetess el kényszeríteni jobb belátásra azokat, akik gátlástalanul, értelmetlenül, kényük és kedvük szerint tesznek kárt közös értékeinkben, abban a nemzeti vagyonban, melyben valamennyiünk becsületes munkája testet ölt, s melynek összképe alapján ítélik meg a hozzánk érkezők fővárosunk, országunk „arculatát”. A törvény szigorával fogjuk le végre azok kezét, akik az építés, az alkotás helyett, a rombolásban, a pusztításban látják „küldetésüket”. Példás büntetések kiszabásával vegyük el kedvüket attól, hogy m.egcsúfitsák mindazt, amit az alkotó értelem teremt körénk, hogy szebb, gazdagabb legyen életünk. Szilárd Adáffli . : Azt mondják nöuralom van a Gyulai Kötői pari Vállalatnál, s ha a létszámot nézzük van is ennek némi alapja. A 403 dolgozó 90 százaléka nő. Ráadásul az igazgató, a főkönyvelő, a szak- szervezeti titkár és jó néhány vezető is a „gyengébb nemhez” tartozik. Ebben az üzemben egyáltalán nem mondhatjuk azt sem, hogy nem valósult .meg az MSZMP KB nőpolitikái határozata: több nőt a vezetésbe! Ez azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy nőuralom van. Ellenkezőleg! Amióta új vezetők kerültek a régiek posztjára, azóta sokat változott a helyzet. Ennek egy éve. A vezetők és beosztottak, a munkások együtt arra törekednek, hogy közös erővel lendítsék előbbre a vállalat ügyét, vagyis jobb eredményeket érjenek el a termelésben, nagyobb legyen a nyereség. A megelőző években sajnos nem dicsekedhettek ilyennel, A cél ösztönzött arra is, hogy benevezzenek a Könnyűipari Minisztérium által hirdetett pályázatra, ami a vállalat munkájában azt jelenti, hogy a negyedik ötéves terv végére 72 tonna áruval többet termelnek a tervezettnél. Nagy fába vágták a fejszéinket. Elsősorban az igazgató, Újhelyi Sándorné törhette fejét, hogy s mint legyen, amikor a javaslatával előállt, s amikor a főkönyvelőn kívül senki sem bízott abban, hogy ezt teljesíteni is lehet. Sok vita, érvelés után végül 5s sikerült. Melléje álltak a többiek, főleg a.fiatalok. Nagyszerű dolog, jó érzés tudni, hogy az első nehezebb akadályt sikerrel vették, s ezzel már a lelkesedésig is eljutottak.. Mert a fiatalok, ha tudják, hogy bíznak bennük, tudnak lelkesedni is. Ennél a vállalatnál megvan ez a bázis. Az átlagos életkor 25—30 év. A vállalat vezetői számon tartják ezt. s minden segítséget megadnak a fiataloknak a továbbtanuláshoz. Szakképzéshez. Az iskolába való utazás költségeitől kezdve az ösztödíjig mindent megkapnak, akik tanulnak vagy tanulná akarnak. De gondolnak a kismamákra is. Ahol sok a fiatalasszony, ott elengedhetetlenül szükséges, hogy előrelátóan tervezzenek, szervezzék meg a munkát, a helyettesítést. Itt folyamatosan ezt teszik.' Jelenleg hatvan dolgozójuk van gyermekgondozási segélyen. Ez viszont kétszeres terhet ró az igazgatóra, aki mellesleg nő. édesanya, tehát nagyon megérti a kismamák gondjait. ugyanakkor gazdasági vezető, akinek a termelés sem közömbös. Mégis megtudják oldani ezeket. A gyermekgondozási segélyről visszatértek mindenkor megkapják az időközben felemelt bért. Ezen túlmenően —. mivel teljesítményben dolgoznak — amíg a fiatalasszony vissza nem zökken a régi munkatempóba, havi 200 forint bérkiegészítést kap. Hasonlóképpen segítik az időseket, akik 20—30 évet ledől-" goztak a szakmában és közel állnak a nyugdíjhoz, ök havi 200 forint kiegészítést kapnak, s ezt a kiegészítést az a gondolat vezérelte, hogy az ember élete delén túl már csökken a teljesítő- képesség. viszont a dolgozó ezért ne kerülhessen majd hátrányos helyzetbe a nyugdíjnál. A gondok, kérések teljesítésével nem várnak egyik értekezlettől a másikig. Menet közben beszélik meg a teendőket és intézkednek. Az igazgatónő szobája előtt nincs titkárság. Nincs tehát előszobái várakozás. Mindegy, hogy termelési osztályvezető vagy betanított munkás kopogtat be, zárt ajtót neim talál. Mégsem átjáróház az igazgatónő szobája. Csak akkor keresik fel egyéni és közös gondjaikkal, ha más nem tud az ügyben intézkedni. Űjhelyiné szerint a jó munkahelyi légkörhöz ez is hozzátartozik, no meg az, ha szabad ideje van, szívesen látogat a műhelyekbe, de szakít erre időt sokszor legnagyobb munkája közepette is. Hasznos ez, nemcsak a dolgozóknak, hanem neki is. Többet tud meg arról, hód szorít a cipő. hol kell változtatni a helyzeten. Bizonyára azért van a2 Is, hogy a szocialista brigádmozgalom egyre inkább kibontakozott. Jelenleg öt ilyen kollektíva van, amely versenyez a megtisztelő címért. Az összehangolt munkára nagyon is szükség van. A vállalat nagy lépése ezután következik. Jobban be akar törni a külföldi, és mondjuk meg nyíltan: a belföldi piacra is. Termékeik igen olcsóak és tetszetősek — a számunkra rögtönzött bemutatón erről meg is győződhettünk —, mégis nehezen jutnak el a kereskedelemhez. De ez már egy újabb téma, amely akkor lesz igazán aktuális, amikor a tervezett bővítés, új üzemrészek építése, a korszerűsítés, az NDK gépek beállítása kerül sorra. Ez lesz a másik nagy lépés a vállalat történetében. Az indítás már megtörtént, s az új vezetőség egyéves tapasztalatai bizakodásra adnak okot. Kasnyik Judit. m EEBKOA& IS. Az igazgatónő (középen) az egyik műhelyben A szivárvány minden színében készülnek a pulóverek. Bakos Rózsa modelltervező divatbemutatót rögtönöz Kern Józsefné kisbabát vár, ő és a hozzá hasonló anyukák könnyű munkabeosztást kapnak Pugymer Istvánné a Gagarin szocialista brigád vezetője. A brigád tavaly november 7tén kapta meg a szocialista címet. (Fotó: Demeny) Két kiállítás Gyulán ätz egyiket az ifjúsági házban nyitották meg, a másikat az AFIT-üdülőben. Mindkét kiállító amatőr, és békéscsabai. Németh Lajosné óvónő textil- munkái már nem ismeretlenek a megyében (Legutóbb a Népújság kamaratárlatán mutatkozott be.) A gyulai kiállítás látogatói azonban újabb alkotásait is láthatták. Gyakorlott mestere a vászon és a selyem megmunkálásának. Kitűnő színérzéke és fantáziája egyéni, stílust ad. bankjainak. Képeinek legjellem_ zőbb motívuma a stilizált virág, kiváltképp a napraforgó. Gyulán kiállított kétszer háromméteres vásznának harsány derűt kölcsönöznek a ‘márványtörésű fekete festékrepedések előteré_ ben, a szennyesfehér alapra fes_ tett cinóbervörös és karminsár- ga virágok. Figurális kompozíciói között érdekes, sajátos emberi sorsot sugárzó képe a Fájdalom és az öregasszony. Kedves, sokoldalúan felhasznált motívuma a képzeletbeli népi kakas. A tehetséges alkotó gótikus templomképe viszont zsúfolt és túlságosan szabályos. Nem illeszkedik a batiktecnnika adta lehetőségekhez. A textilfestő-kiállításon Oláh Józsefné gyulai festőművész kalauzolja a naponta érkező soksok érdeklődőt A másik kiállító Kelemen Tibor nyugdíjas géplakatos. Képei a képzőművészeti iskolázatlanságot tükrözik, de bőséggel mutatnak értékes, ösztönös megérzéseket Témái rendkívül változatosak. Et; az alkotás folyamatában nem jelent hibát viszont a kiállításon rontja az egységes hatást, zavarja a nézőt álláspontja kialakításában. A kiállítás rendezőinek feltétlenül meg kellett volna szűrni az anyagot. Ez a festő további munkásságához is segítséget nyújtana. Városképei között figyelemre méltó a csabai Szabadság tér alkonyati kékje, a tér házainak rugalmas ecsettel húzott vonala. A kiállítás nélhány képe jelzi, hogy az idős rrtunkásfestő saját életéből kitűnő képeket tudna hozni. Érzékeltetik ezt azok a munkák, amelyek a dunaújvárosi acélcsa- polást, a komlói bányászok életét jelenítik meg. Az alkotó ismeri ennek az életnek minden mozzanatát, színét, örömét és gondját. Ennek megőrzését kellene vállalnia és technikájában továbbfejlesztenie. Nem a naturális, fényképszerűén, kritákátla. ’ mil másolt tájképekkel ás rég tovatűnt, nosztalgikus falusi csendélettel kell foglalkoznia! A munkások életéről kevesen adnak képzőművészeti üzenetét. Van aki sorsközösségfben élt velük és tehetsége van a festészethez. Ilyen Kelemen Tibor is. A szakköröknek elsősorban e mun_ kásfestőkkel kellene foglalkozni. Néhány alapvető technikai,' esztétikai követelmény magismeré-. se már biztató szárnyakat, adna mostani kedvtelésüknek. Továbbá munkájuk pedig újabb színekkel gazdagíthatná képzőművészeti életünket. Nem szabad félredobni az ércdarabot. hiszen az nemesfémet is rejthet magáiban. (Réthy)
