Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-02 / 27. szám

Diplomás adminisztrátorok S okszor beszélünk arról, hol, miben is rejlenek a vállalatoknál azok a belső tartalékok, ame­lyek révén minimális befektetéssel maximálisan nö­velhető az eredmény. Ilyenkor azonnal, a legkézenfekvőbb esz­közként említjük a munka- és üzemszervezést, a minőség ja­vítását, a költségcsökkentést. Viszont kevesebb figyelem jut arra, hogy belső tartalék az egyes ember képességeiben, adottságaiban is bőségesen ta­lálható. Az MSZMP X. kong­resszusának határozata ezért fo­galmazta meg az egyéni alkotó- készség teljesebb kibontakozta­tásának feladatát. Ehhez egyben eszközként jelölte meg az anyagi ösztönzést és a „megfe­lelő embert — a megfelelő hely­re” követelményének érvényesí­tését is. Ezt a teendőt — „megfelelő embert a megfelelő helyre” — sokan csak a vezetői posztok be­töltésére értik. Ám az igazán megfelelő vezetőt az is jellemzi, hogy a vállalat valamennyi munkahelyére igyekszik a leg­megfelelőbb embereket állítani. Természetesen nemcsak az em­ber kell, hogy megfeleljen az adott munkának, hanem az adott munka is lehetőleg felel­jen meg az adott embernek. Csak így várható az emberektől maximális teljesítmény. Egy-két évvel ezelőtti repre­zentatív felmérés adatai szerint az akkor megkérdezett diplomá­soknak a fele sem értékelte munkakörét minden tekintetben végzettségéhez illőnek; 100 gé­pészmérnök közül huszonötén; vegyészmérnök közül tizenha­tan; villamosmérnök közül ti­zenheten ; építészmérnök közül huszonnyolcán és 100 mezőgaz­dász közül tizennyolcán felső­fokú képesítést kifejezetten nem kívánó munkakörben dolgoztak. CSsak tán nem költözik valóban az egész falu? Majdhogynem úgy volt Ahogy a házak közé értünk, megint újabb kocsival találkoz. tunk. A falunak abból a feléből jött, ahol a fúrótorony állt. Mii történik itt? Zsuzsával siető, sebbre fogtuk a lépteinket. A negyedik kocsit aztán már leál­lítottam. — Hová, jóember? A bakról a javakorabeli pa­raszt előbb alapos an szem ügy­re vett, majd mint, aki biztos a dolgában, de azért csak meg akar bizonyosodni, azt kérdi: — Maga olajos? — Az! — mondom — Miért? — Az istenfáját maguknak! ■— azt mondja. — Maguk aztán jól megcsinálták! — Azzal, a lo­vak közé csapott — továbbhaj- tott Kénytelen voltam a boltajtó­ban ácsorgó elárusító asszonya, kát megkérdezni: — Honnan jönnek ezek? Mondják, hogy a falu szélé­ről. Ez már- a tizedik szekér volt. Ha így megy, délutánra a szélső utcák kiürülnek. Elterjedt a híre, hogy tűzhányó van szü­letőben a fúrótorony körül, meg fog nyílni a föld. talán még a falu alatt is, talán mindenestől elnyeli a falut. A hiszékenyebb- je háé szekérre, kocsira rakódik és menekül. Ki hová tud. Volt, aki a szövetkezet lovait fogta be mások egyetlen göthös kis tehenüket. Mennek a szomszédos falvakba rokonokhoz, ismerő­sökhöz. Vagy csak a falu másik végébe. De el a fúrótorony kö­zeléből. Akkor ott csúnya világ lehet, gondoltam. — Ne menjünk egvütt vissza! — fogta meg a karomat Zsuzsa. Ezek a fiatalok tehát napról napra tudásuknak csak töredé­két hasznosíthatták. Hasonlóan 100 jogászból hatan, 100 köz­gazdászból pedig harmincán úgy vélték, hogy diplomájuk telje­sen felesleges annak a feladat­nak a teljesítéséhez, amellyel megbízták őket. Természetesen egy ilyen fel­mérésbe tévedések is csúsz­hatnak. Ám a nagy számok tör­vénye alapján ezek — plusz­mínusz — végül mégiscsak a reális átlagot adják. Ha ebből az előbb említett, a feladatával elégedetlenkedő 140 fiatal­emberből akár csak hetvennek van objektíve igaza — már ak­kor is érdemes felfedezni a bel- feő tartalékok között ezt a lehe­tőséget is, tehát, hogy jól kép­zett műszaki vagy közgazdász szakembert — igazi műszaki és igazi gazdasági elemző feladat­ra , kell állítani. Ha esetleg a műszaki végzett­ségű fiatal mást sem tesz, mint apró technológiai vagy techni­kai ésszerűsítéseken töri a fe­jét, határidő és íróasztal nél­kül, már akkor is sokkal na­gyobb eredménnyel kecsegtető munkát kapott, mintha csak a látszatért esetleg az anyagnyil­vántartás kartonjait összesítte- tik vele. Rubrikákat összeadni, adatokat összehasonlítani — ilyesmihez nem kell diploma. Sőt, ma már az ilyesmihez az ember is alig kell: annyi a min­denféle számoló- és számítógép, lajstromozó és szortírozó be­rendezés... Mechanikus munká­ra a mechanikát kell állítani. Az agy, különösén a felsőfokon kiművelt elme méltóbb munkát érdemel— Érdemel? Dehogy! Követel — a társadalom boldo­gulása, az anyaggal és szellem­mel egyaránt ésszerűen és em­berségesen gazdálkodó társada­lom nevében— Gerencsér Peren* ■ , De én leintettem. Ebben a ka- ; vargásban aztán igazán senki jj sem figyel ránk. Engem egyéb- ; ként akkor már Zsuzsán kívül ; végképp nem érdekelt más. A kavargás csakugyan nem; mindennapi volt. A falusaélen ■ ember ember hátán, az ország- \ úton, a libalegelőn gépkocsik, ; traktorok. És megint csak ember ; ember hátán. Több, mint száz ■ szakember tartózkodott már ott ! S mindezek fölött narancssár- ; gán. néha vörösbe hajlón ottlo- : bogott az a hatalmas fáklyaláng. ; Tűzoltófecskendőkkel mestersé- ■ ges ködöt lövelltek a kút fölé, • azzal próbálták eloltani a tüzet j A torony ködbe merült, de bi- * zony a fáklyalángot még csak el • sem homályosította. Inkább az • homályosította el a napot A csatornával már elkészül. • hettek mert Tóth néni udvaré- j ról azóta visszavonult a víz. ; Csak a piszkát hagyta ott Desz- « kapálló volt fektetve az udvar ! sarkába. Az öregasszony éppen ; kifele lépdelt rajta. Megállt élőt. ; tünk. — Édes fiam! De jó, hogy [ jösztök! Már törtem a fejemet ! hogy hol hagytam a kulcsot. ■ A palánkon kívül ott állt az • ökrös szekér. Megfogtam az; öregasszony vállát — Tóth néni! Hát maga is? ■ Mögötte megszólalt a fia: — Nem bírtunk már vele. Fél ! i ttmaradni éjszakára. Hiába • magyarázzuk, hogy nincs mitől j tartania. ■' Gyenge védekezés volt ez is, : hiszen attól még nem kellett • volna szekrényt ágyat ágyne- • műt szekérre rakni— (Folytatjuk) I így dolgozik a beruházási vállalat Ybl Miklós Szocialista Briaádia A Békés megyei Beruházási Vállalat műszaki osztálya 1967- ben tűzte célul a szocialista bri­gád cím elnyerését és felvette Ybl Miklós nevét. Múltak az évek és a brigád újra meg újra kiérdemelte a megtisztelő cí­met tavaly pedig a vállalat kiváló brigádja lett. A brigád a vállalat fő tevé­kenységének megfelelően beru­házással kapcsolatos feladatokat hajt végre. Mi is az a beruhá­zás? Szilágyi Istvánná beruhá­zási előadó a választ röviden így fogalmazza meg: — Tulajdonképpen egy új lé­tesítmény megvalósításának a lebonyolítása. A lebonyolítás pedig olyan fo­galom, amely százféle tenniva­lót takar. Vegyünk egy példát. A vállalat kap egy hivatalos le­velet a városi tanácstól,, amely lényegében a következőket tar­talmazza: Megbízom a középfo­kú oktatási centrum kialakítá­sának és építésének lebonyolítá­sával. Rendelkezésre áll 50 mil­lió forint. Papp János igazgató a levelet továbbítja Dancsó Fe­renc osztályvezetőnék, aki vagy maga „veszi kézbe” az ügyet, vagy megbíz vele valakit. Ahogy a célszerűség megkívánja... A 20 tagú osztály (12 férfi és 8 nő) mérnökökből, technikusokból, gép- és gyorsírókból áll. Egy- egy műszaki ellenőr pedig egy­szerre 15—20 létesítmény beru­házását tudja bonyolítani. Per­sze csak nagy gyakorlattal. Mint a sakkozó, aki 15—20 táblán ját­szik szimultánt. Amíg elhangzik a boldogító „igen” Kezdődik pedig a munka a vá­rosi tanács műszaki osztályánál. Hol legyen az oktatási centrum? A városrendezési terv alapján megbeszélnek több lehetőséget Ám azt is tudni kell, hogy a megjelölt helyeken van-e példá­ul villany-, víz- vagy gázveze­ték a földben, nincs-e akadálya az építkezésnek egészségügyi, közlekedésrendészeti, tűzren- dészeti és más szem­pontokból. Az iskolacent­rum helyének kijelölésénél ter­mészetesen a művelődésügyi osztály álláspontja is mérvadó. A különböző szempontok és érdekek helyszíni egyeztetése után hangzik el a „boldogító igen”. Akkor a megbízó ponto­san meghatározza: az 50 millió forintból létesüljön egy 12 tan­termes iskola, egy 288 személyes kollégium és egy 4 ezer adagos konyha. Ennek alapján a, beru­házási vállalat már megbízást adhat a tervező vállalatnak a beruházási program, majd a ki­viteli terv előkészítésére, végül is megállapodást köthet a kivite- í lező vállalattal a létesítmény j megépítésére. Egy-egy ilyen feladat végre­hajtásánál tehát sok buktatón kell keresztüljutnia annak, aki a megbízást kapja. Tevékenysé­ge során a tulajdonos (a fenti példánál a városi tanács) érdé-, keit kell szem előtt tartania, az­zal szolgálja egyúttal a társada­lom érdekeit is. „Elfelejtik** a számlán feltüntetni A tervező vállalat a kiviteli tervhez költségvetést készít. Ám a kivitelező (építőipari) vállalat, szövetkezet árajánlata rendsze­rint eléggé eltér attól, méghoz­zá felfelé kerekítve. A műszaki ellenőr egyezteti az árakat, az Árszabályozás és termékforgal­mazás, valamint az Egységár- gyűjtemény alapján. Ennek egyes tételeit időnként közpon­tilag megváltoztatják. amit ugyancsak ismernie kell a mű­szaki ellenőrnek, hogy bizonyí­tani tudjon. 1974. FEBRUÁR 2. De előfordul más is, amire Urban István műszaki ellenőr mond példát. — A kivitelező a költségve­tésben 150 méteres vízvezeték­nyomócsövet tüntet fel, holott a tervező csak 100 métert írt elő. — Mit tehet ilyenkor? — Egyeztetünk. Az a szabály, hogy a kiviteli tervben meg­határozott anyagot kell fel­használni. Varga János műszaki ellenőr­nek nemegyszer olyan tapasz­talata is volt, hogy az előírtnál olcsóbb anyagot használt fel a kivitelező és az árkülönbséget „elfelejtette” a számlán fel­tüntetni. Ezernyi lehetőség van arra, hogy a kivitelező — akarva vagy akaratlanul — a beruházó rovására jogtalan haszonhoz jusson. A műszaki ellenőr leg­fontosabb feladata, hogy ezt megakadályozza. Tavaly az Ybl Miklós brigád ily módon 35 millió forintot „fa­ragott le” a költségekből meg­bízói javára. Az előző éveikben sem sokkal kevesebbet. És első­sorban ez a sok-sok millió lép­tette élő az osztályt a Vállalat Kiváló Brigádja-vá. Aem maradnak munka nélkül Lehetne kevesebb is a millió, amit talán észre sem venne sen­ki. Tulajdonképpen maga alatt „fűrészeli a fát” az Ybl Miklós brigád a milliós megtakarítá­sokkal, mert minél drágább egy építkezés, annál magasabb az értéke annak az 1 százaléknak, ami a beruházás lebonyolításá­ért a vállalatot megilleti. De itt nem kapitalista, hanem szocia­lista módon gondolkoznak. — A megtakarítást (ami egyébként a megyében marad) újabb beruházásra lehet fel­használni — mondja Dancsó Ferenc, amihez még tréfásan hozzáfűzi: — Mi pedig nem maradunk munka nélkül. Hogy pedig az osztály dolgo­zói eredményesen teljesítsék feladatukat, alapvetően fontos, hogy rendszeresen gyarapítsák szakmai és politikai ismeretei­ket. Ebben senkinek sem tesz en­gedményt a brigád. Dancsó Fe­renc a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre, többen más politikai oktatásra járnak. Kri$- kó Judit (a brigád legfiatalabb- ja) mérlegképes könyvelői, An- csin Pálné közgazdasági, Vára- di' Károlyné árszakértői és ár- elemzői, Szikora Endre, Vándor Györgyné és Lenkeű Pál gáz­technikái tanfolyamot végez. A munkavédelmi, a tűzrendészeti és más szakmai továbbképzés­ben mindenki részt vesz. Ilyen elfoglaltság mellett art gondolná az ember, hogy társa­dalmi munkára nem marad idő. Ám a brigád ebben a vo­natkozásban is szép eredménye­ket mondhat a magáénak. Egye­bek közt díjmentesen vállalta Tótkomlóson egy 4 tantermes iskola, Békéscsabán a szlovák tájház (az utóbbinak részbeni) Rekonstrukció a Vörös Csillag Gépgyárban 116 millió forintos beruházást hajt végre az idén a Győri Ma­gyar Vagon- és Gépgyár a Bu­dapesti Vörös Csillag Gépgyár­ban, amelyet 1973. július 1-től kezdődően csatoltak a győri nagyvállalathoz. A 116 millió fo­rintból új csarnok építését kez­dik meg, amelyhez ipari vizet szolgáltató művet, villamos al- állomást és csatornahálózatot csatlakoztatnak. A kispesti gyár 1974-ben már jelentős tételek­ben gyárt alkatrészeket a köz­úti járműipari termékekhez. Gépparkját is fokozatosan kor- | szerűsítik. I tervezését és az építkezés le­bonyolítását. — Egyszer kirándult a brigád a Magas-Tátrába. A 4 tantie­mes iskola tervezéséért a Tót- komlósi Tanács — jutalmul — fizette az útiköltséget. Nem vártuk. Utólag is köszönjük — mondja Varga János. Soha egy hangos szó nines A műszaki ellenőrök munká­jához nyugodt körülményekre van szükség. Érezze jól magát mindenki ebben a környezet­ben! Gondosan vigyáznak te­hát arra, hogy ne őröljék egy­más idegeit és ha kell, segítik egymást Szilágyi Istvánná nem tudja eléggé méltatni azt az udvarias­ságot, tapintatot, ami itt meg­szokottá vált — Nálunk egy hangos szó sincs. Ha hibát követünk el, szépen megmondja Dancsó Fe­renc és az jobban fáj, mintha az asztalt vemé — állapítja meg. Urbán István nagyszerűnek tartja, hogy a gondban bajban soha sem hagyják magára az embert. — Ha van valamilyen külön­leges eset, konzultálunk. Aztán mindnyájan felelősnek érezzük magunkat az ügy szabályos el­intézéséért — mondja. Sok vállalattal kerülnek kap­csolatba a műszakiak. Érdekel­lentétek gyakran felmerülnek. Ilyen esetekben csak az érvek a mérvadók. Bizonyítani kell. Barátságosan, nem sértő módon, még ha közben a kivitelezési költségből 1 millió forintot le is kell „faragni”. Véleményüket mérvadónak tartják Van a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnak is egy Ybl Miklós műszaki szocialista brigádja. A „két Ybl” kapcso­latot teremtett egymással. Amikor pedig egy-egy épít­kezésnél megjelennek a beruhá­zási vállalat műszaki ellenőrei, gyakran megkeresik őket a kü­lönböző építő szocialista brigá­dok, hogy bírálják el a munká­jukat. Szakemberek, az ő véle­ményüket mérvadónak tartják. Varga János legutóbb nyolc szocialista brigád naplójába írt be elismerő sorokat, de a hibák bejegyzéséről sem felejtkezett meg. Ha pedig olyan hibát talál, amelyet a munkájáért garan­ciát vállaló Tímár Imre szo­cialista brigádja hagy maga után, nem kell leveleznie a vállalattal. Elég ha szól Tímár Imrének. Még aznap rendbe jön minden. Urbán István mostanában Szász Sándor kubikos szocialis­ta brigádjának a naplójába je­gyezte be az elismerését. Nem először. Soha nem talált még hibát Szász Sándorék munká­jában. Pásztor Béla Porcelán étkészlet exportra Beváltak az egy évvel ezelőtt üzembe helyezett gáztüzelésű alagútkemencék a Hollóházai Porcelángyárban, A nagyon szá­mottevő minőségjayulással is járó korszerűsítés lehetővé te­szi, hogy a már csaknem 150 éve működő üzem az idén először nagyobb sorozatban állítson elő étkészleteket is. A modern vo­nalú 6 személyes hollóházi fi­nomporcelán étkészletek külön­böző színváltozatokban, kézi festéssel készülnek. Ügy terve­zik. hogy az év végéig 3 000 gar­nitúrát állítanak elő, s ennek te­kintélyes részét olasz megren­delésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom