Békés Megyei Népújság, 1974. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-14 / 37. szám

'ftemepi megemlékezést retv- deaett február 13-én, Vésztőn, a tanács nagytermében az MSZMP nagyközségi bizottságé., a tanacs, a Hazafias Népfront es a KISZ-bizottség. 30 évvel ezelőtt. 1944. február 13-án ülésezett Vésztőn a Magyar Parasztszövetség Földmunkás Szakosztályának kongresszusa, az első parasztkongresszus. A mai ünnepség, elnökségében helyet foglalt Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés - megyei Bizottságának titkára, Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese. Varga István, a járási pártbi- 4 zottság első titkára, Sándor József országgyűlési képviselő, Krisztoff Istvánná, a Hazafias Népfront megyei bizottságának képviselője, 'valamint a párt, tanács és tömegszervezeteík helyi képviselői és a paraszt- mozgalom régi harcosai.

Az ünnepség az úttörők énekkara és az úttörők köszöntéséivel vette kezdetét. Komáromi Gábor, Vésztő tanácsénak elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd Fazekas István, a párt nagyközségi bizottságának tikára rövid megnyitó beszédében méltatta a nap jelentőségét. Egyperces néma felállással tisztelegtek az elhunyt Pardi István emlékére.

Az ünnepi beszédet Bocskai Mihályné, a Szakszervezetek megyei Tanácsának titkára, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke mondotta. Bevezetőjében hangsúlyozta:

— „A mai emlékezés, visszatekintés jelentőségéit növeli, hogy ebben az évben ünnepeljük Békés megye felszabadulásának 30. évfordulóját és már készülünk hazánk teljes felszabadulásának közelgő, 30. éves évfordulójára, s ebbe méltóan illeszkedik ez a mai vésztői ünnepség, az elődökről való emlékezés” — majd így folytatta:

— „A parasztszövetség 1941 szeptember végén alakult, kettős céllal, egyrészt a demokratikus paraszti törekvések leszerelésére, másrészt a német fasizmus és a nyilasok befolyása•nak ellensúlyozására. Ez az alakulás olyan időre esett, amikor súlyos, nehéz napokait, élt át Magyarország, Európa és a világ népei. A hitleri hadigépezet rabló, értelmetlen háborújárt kiterjesztette a szocializmus országa, a Szovjetunió ellen és ebben csatlósa volt a horthysta hadigépezet is.

Már a korábbi években is, de 1941 nyarán a Kommunisták Magyarországi Pártja, a baloldali szociáldemokraták, a népies baloldal és az egész nem'25SBBSBBa»aBB3ra8BassasreasBHcscvracsB««Bai

kan úgy vélekedtek eddig, hogy nekik kell beszélniük és határozatokat hozniuk a munkások nevében, s a munkásokat nem is igen kell megkérdezniük.

Hiszem, hogy munkásaink ezt nem engedik meg többé. Munkásaink fel tudják fogni, hogy joguk van dönteniük minden olyan kérdésben, amely a termelésüket és lényüket, a munkások és önigazgatók lényét érintik.,,

Jugoszlávia elnöke közismerten rendkívül aktív nemzetközi tevékenységet fejt ki, s ez kifejezésre jut a kötetben is. Sokoldalúan taglalja, hogyan értelmezik a jugoszláv kommunisták a cselekvő el nem kötelezettség politikáját, amelyet nemzetközi tevékenységük alapján tekintenek. A fejtegetésből teljesen nyilvánvaló, hogy — ha egyes kérdések megítélésében lehetnék is eltérések — Jugoszlávia gyakorlati lépéseiben együtt halad a Szovjetunióval, a szocialista országokkal, azokkal, amelyek a Varsói Szerződés keretébe tartoznak. Ez nyilvánul meg a vietnami háború, a közel-keleti válság, valamint az európai rendezés ügyében kifejtett álláspontokban és gyakorlati politikában.

Tito egy pillanatra sem téveszti szem elől a Szovjetuniónak, mint szocialista nagyhatalomnak szerepét és érdemeit a békéért és a társadalmi haladásért. folytatott világméretű

Az elődök harcának gyümölcse beérett

Ünnepség Vészién az elsfi földmunkáskongresszus 30. évfordulóján

zet sorsát szívükön viselő más hazafiak összefogásával, egyre jobban kezdett kibontakozni a háborúellenes és demokratikus erők függetlenségi frontja.

A Kommunisták Magyarországi Pártja e fenti törekvések megvalósítása során felismerte a parasztszövetségben rejlő pozitív lehetőségeket és minden erejével • támogatta a haladó törekvéseket és a reakciós erők visszaszorítását.

Órszágös, kemény vita és harc folyt azért, hogy a parasztszövetségen belül megalakuljon a földmunkás szakosztály. A két éven át tartó kemény harcban egyik oldalon az akkori kormány támogatását élvező jobboldali erők álltak. A másik oldalon a földmunkásság legtapasztaltabb, 'legbátrabb képviselői, a kommunisták, a Szabad Szó tábora, a szervezett munkái- sok álltak, akik a sajtó és az élő szó erejével igyekeztek megértetni a kisparasátokkal, törpe- birtokosokkal, cselédekkel és földmunkásokkal, hogy a parasztszövetségnek az egész parasztságot átfogó szervezetté, a háborúellenes harc eszközévé kell válnia.

A jobboldali és reakciós erők minden próbálkozása ellenére 1943. május 9-én a par as ószövetségen belül megalakult az Országos Mezőgazdasági Földmunkás Szakosztály. Ennek segítségével bízhatott abban a parasztság érdekelt része, hogy szervezetten kapcsolódhat be a nemzet leghaladóbb . erői által akkor már felismert, a horizonton felrajzolódó változásba a népi Magyarország megteremtésébe, s benne a munkásság és dolgozó parasztság annyira óhajtott társadalmi és szociális felemelkedésének munkáiéba.

A parasztságnak a fasizmus és a háború elleni harcba történő bevonásába, a munkás-paraszt szövetség megteremtésében, a nemzeti, demokratikus, függetlenségi feladatokra a széküzdelmekben. S úgy is, mint az ; él nem . kötelezett országok S egyik vezető egyénisége hatéro- i aottan fellép a „szuperhatal- j mák” határokat elmosó és meg- ! tévesztő megjelölése ellen: „Va- ! jón a Szovjetuniót és az Egye- | sült Államokat csak azért, j mert mind a kettő nagyhata- | lom, azonosítani kell, ahelyett, j hogy azt néznénk, melyik nagy- j hatalom mit cselekszik és mi- j lyen magatartást tanúsít?”

Egy gazdag, a népért, a kom- j munista eszmékért és a szocia- ! lizmus diadalmaskodásáért foly- ! tatott élet nagy tapasztalatait j gyűjti egybe a kötet Bátran néz j szembe a gondokkal és nehéz- j ségekkel és emberi nagysággal, ! bölcsességgel választ ad olyan j kérdésre is, amely sokakat fog- j lalkoztat Jugoszláviában és a j vele baráti, testvéri viszonyban j levő más szocialista országok- I ban is: „Nálunk nem úgy van, I hogy minden egy embertől függ ! csupán. Az egész nép megérti, j mit kell cselekednie, ha elme- | gyeik én vagy valaki más. Hi- I szén, megmarad azoknak az em- | bereknek a nagy száma, akik j értik valóságukat és tudják, mit kell cselekedniük. A nép megmarad. Az a nép pedig, amely olyan kálváriát járt, mint a mi «epünk, near felejti ezt él, tudja, hogy mi a legnagyobb és legerősebb támasza, tudja, ho- j gyaji kefl megőriznie önmagát.” ]

les nemzeti összefogásra való mozgósításban kiemelkedő és leghathatósabb szerepe a Kommunisták Magyarországi Pártjának volt mindvégig. A parasztság felé a párt elsősorban a Szabad Szó útján dolgozott, felhasználva a sajtóban rejlő agitációs, szervező lehetőségeket

A földmunkás szakosztály részéről folytatott országos szervező munkát 1943 júniusától a KMP utódja, a Békepárt segítette. Amit a Szabad Szó-ban a háborús terror fokozódása, a cenzúra miatt nem lehetett megírni, az a Békepárt illegális kiadványai, röplapjai útján jutott el a dolgozókhoz. Ezek a kiadványok a való helyzetet írták meg a háborúról, a fronthelyzetről és a magyar kormányok (ezek egymást váltogatták akkor) hazaáruló, népelnyomó pov'

A Békepárt falura eljutott röplapjaiban, kiadványaiban szóltak a kommunisták a falu népéhez.

A Békepárt röplapjainak nagy hatás_a volt a Dunántúlon és Tiszántúlon, a falvakban. Mi ma is büszkén emlékezünk és szólunk arról, hogy a függetlenség ellenállási mozgalom falusi frontján, kiváltképpen a földmunkás szakosztályok létrehozásáért folyó harcban, melynek.

fő támasza volt a Viharsarok és Békés megye. Tisztelet és köszönet azoknak az elvtársaknaik, barátainknak, akik ebből kivették részüket.

Vésztőre 1943 novemberében került a Földművelő Munkás- egylethez a parasztszövetség képviseletében Dobi István.

Vésztő községben 700 tagot számlált a Földművelő Munkásegylet, e községben 1898 óta a zsellérek és kubikosok szervezetten harcoltak létezésükért és jogaikért. A munkásegyletnek része volt a közösségi ügyek intézésében, s vezetőik kapcsolatot teremtettek a nemzet haladó erőivel is.

Vésztő helyzete, vonzása, a földmunkások szervezett ereje, az egylet befolyása biztosíték volt arra, hogy a kongresszus, melynek gondolata 19'43-ban felvetődött, e községben kerüljem megrendezésre.

„Hajnal felé jár, mikor megegyezünk, most már Pardiék sem nyugtalanok, s megállapodunk abban, hogy mi nagyobb szabású, tiszántúli viszony latú földmunkásgyűlést hívunk össze Vésztőre, de az sem lesz bafj, ha sikerül még szélesebb körben kiterjeszteni a szervezést, legyen akár országos gyűlés” — milyen egyszerű szavakkal íródott visszaemlékezés az, elhunyt Dobi István elvtárs ’ könyvében, pedig ez nagy esemény születését jelentő megállapodás volt akkor, 1943-ban.

A vésztői földmunkásgyűlést a szervezők a parasztszövetségen belül addig megalakult földmunkás szakosztályok or~ •szágos kongresszusának szánták, demonstrációnak, mely a földmunkásmozgalom erőpróbája és további bátorítás lett volna a mozgalom továbbszélesítésére. Alapos és széles körű szervező munka volt szükséges a kongresszus jó előkészítése érdekében. Az előkészítésben kiemelkedő szerepet játszott két vésztői agrárszocialista: Pardi István és Andor Gergely.

A földmunkásgyűlés engedélyezése körül huzavona volt, a csendőrség fenyegette és meghurcolta a szervezőket — de mindezzel nem lehetett megtörni és lehetetlenné tenni az előkészületeket.

1944. február 13-ra — szakkor vasárnapi napra esett — Vésztőre mégis engedélyezték a hatóságok a földmunkás szakosztály kongresszusának összehívását.

A kongresszus küldöttei, több mint ezren hitet tettek a független, szabad, demokratikus

Magyarország, a béke és a társadalmi haladás mellett.

Ezekben az ünnepi percekben, a 30. évfordulón tisztelettel gondolunk azokra a veteránokra, akik részeséi voltak e nagy elhatározás megvalósításának, az akkori harcoknak, és kegyelettel adózunk az elhunytak emlékének. A mai nemzedék nevében hajtjuk meg nagy tisztelettel az emlékezés zászlaját. A sok szenvedés, küzdelem és akarás nem volt hiábavaló. Az elindított ügy, az elhintett mag nemcsak szárba szökkent, de erős fává is terebélyesedett.

A vésztői kongresszus után egy hónap múlva bekövetkezett a német megszállás. Ez nemzeti történelmünk legsötétebb korszaka volt A hazafiak harca, a „vésztői szellem” elhalkult a német és magyar fa- siszta fegyverek ropogásában, a nagy üldöztetés, letartóztatás, internálás erősítette a fasiszta terror uralmát, de nem törte le teljesen az antifasiszta erők harcát. Válogatás nélkül irtották az ország legjobb erőit.

Ám a zászló és az eszme nem bukott el!

1944 őszén a felszabadító szovjet hadsereg ágyúi már magyar földön dörögtek, üldözve a megszálló német fasiszta csapatokat, s nagy csapást mérve a magyar uralkodó osztályra, a horthysta állami és hadigépezetre.

A Viharsarok népe szabadult fel elsőnék, 1944. szeptember végén Battonyánál léptek először magyar földre az új élet lehetőségét emberfeletti áldozatok árán hozó szovjet katonák. A felszabadulás által megnyílott lehetőséggel élve, a kommunisták vezetésével, a legjobbak által jelölt úton a nép lelkesedéséből és annak alkotó munkájával hazánk e részén bontakozott ki az új, demokratikus rendért, a jobb életért folytatott harc.

Az eltelt 30 év alatt elért eredményeket, a megtett utat legjobban az mutatja, hogy ma, a szocializmus teljes felépítésének magasabb szinten való megvalósításán dolgozunk — az elődök harcának gyümölcse beérett, a fa kiterebélyesedett. nem . volt hiábavaló a harc.”

Bocskai Mihályné befejezésül a következőket mondotta:

„Ez a mai vésztői emlékezés a 30. év előtti parasztkongresz- szusra egy kis megállást, visz- szapillantást jelentett a múltba, népünk történelmének igen jelentős eseményére, hogy még jobban ismerjük és becsüljük a jelent, és ez lelkesítsen a szocialista építés jövendő feladataira.”

A nagy tetszéssel fogadott beszéd után három veterán: Andor Gergely, Hegyesi János és Cipó László mondták el visz- szaemlékezéseiket, és egyben a fiatalokhoz is szóltak. Hadd idézzük a 76 éves Andor Gergely egy mondatát:

„Most már a mai és a jövő generációjának legyen olyan ereje, hogy megtartsa a 30 év eredményeit!”

A nap befejező aktusaként koszorút helyeztek el a föíd- munkáskongresszus régi székházának falán. —rMetneti Járnom ;

Az ünnepi nsegesniefeesé*: íéBstwew