Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-15 / 11. szám

A vezető szerep és a káderpolitika A VEZETÉSNEK, b a politi­kai vezetésnek különösen döntő alkotó eleme a káderek kivá­lasztásával, nevelésükkel, elő­léptetésükkel, munkájuk ellen­őrzésével kapcsolatos tevékeny­ség. Alapvető politikai, hatalmi kérdés ez a szocializmust építő társadalmi rendszerben, hiszen ezen nem kevesebb múlik, mint a munkásosztály fő politikai céljainak, törekvéseinek megva­lósulása. A kádereken, vagyis a társadalmi élet különböző ve­zető posztjain dolgozó válasz­tott vagy kinevezett tisztségvi­selőkön múlik alapvetően, hogy a kitűzött célok és azok eléré­sének eszközei adott időszakban mennyire felelnek meg az élet követelményeinek, és az is, hogy e célok milyen mértékben való­sulnak meg. Sőt, a rendelkezés­ére álló káderek mennyisége és .minősége magukat a döntéseket is befolyásolja, hiszen azoknak mindig számolniuk kell a vég­rehajtás személyi feltételeivel. Politikai tevékenységünk so­rán gyakran használjuk a ká­derpolitika kifejezést. Ez alatt rendszerint azt a gyakorlatot és azokat az elveket értjük, amelyeket egy konkrét időszak­ban a politikai életnek ezen a területén követünk. Ezek a fej­lődés, a szocialista építés körül­ményeitől függően változnak, átalakulnak, a politikai szük­ségleteknek megfelelően módo­sulnak. Ez a magyarázata an­nak, hogy a párt rendszeres idő­közönként felülvizsgálja a ká­dermunkát. kialakítja a köve­tendő elvéket, állást foglal az elvek érvényesítését szolgáló gyakorlattal kapcsolatban. En­nek során elemzi a különböző ellentmondásokat is. Ezek vagy abból származnak, hogy az elvek nincsenek összhangban a poli­tikai gyakorlat szükségleteivel és emiatt módosításra szorul­nak, vagy a gyakorlat nem ér­vényesíti megfelelően az egyéb­ként helyes elveket, és akkor ezen kell változtatni. tik, s ezért a szövetségi politiká­nak alapvetően fontos eleme a különböző pártokhoz való he­lyes viszony kialakítása. E bben a tekintetben tovább­ra is a legfontosabb a szociáldemokratákkal ki­alakított kapcsolat- Ez nemcsak a munkásegység megteremtése miatt fontos: e pártok jelentős alkalmazotti, értelmiségi réte­geket is tömörítenék, a szociál­demokrata tömegek megnyerése a közös harcra tehát a szövet­ségi politika megvalósításának nélkülözhetetlen formája. Nem könnyű feladat ez, hiszen e pár­tok vezetői jelenleg is a pol­gári társadalom védelmére so­rakoznak fel. A konkrét társa­dalmi, politikai viszonyok ala­kulása azonban egyre több he­lyen teszi lehetővé bizonyos korlátozott célokért történő összefogás megteremtését. E gondolat jegyében támogatták és támogatják a skandináv or­szágok kommunista pártjai a szociáldemokratákat a kormány megszerzésében, vagy megőrzé­sében, s e támogatást nemegy­szer nélkülözhetetlenné teszi, hogy ők töltik be a parlament­ben a „.mérleg nyelvének” sze­repét. A legjelentősebb esemény e tekintetben a francia baloldal — a kommunista, szocialista és a radikális párt — közös kor­mányprogram j ánalk megfogal­mazása volt, melyhez hasonló összefogásra a hidegháború kezdete óta nem volt példa Nvugat-Euróoában, a szövetség mögé a legutóbbi választásokon a szavazók több mint negyven százaléka sorakozott fel. E zen túlmenően azonban egyes országokban a kom­munisták — nem utolsó­sorban a chilei tapasztalatok ha- ftAsAna, — napirendre tűzték azt A KÁDERPOLITIKA helyes elveinek és gyakorlatának ki­alakítása nem szűkén vett párt­ügy, hiszen meghatározóan be­folyásolja a társadalom, a gaz­daság fejlődését. Az egész tár­sadalom ügye abban az érte­lemben is, hogy a párt káder- politikáját, az ezzel kapcsolatos sokrétű tevékenységet már ré­gen nem jellemzi a misztikus ti­tokzatosság. Az őszinteség. a nyíltság, a problémák bátor fel­tárása és a megoldások alkotó szellemű keresése — ez jellem­zi a Központi Bizottság mos­tani, a káder- és személyzeti munkára vonatkozó állásfoglalá­sát is. A PART VEZETŐ szerepe a káder- és személyzeti munká­ban mindenekelőtt azt az alap­vető összefüggést fejezi ki, hogy ezen a területen is a párt osz­tálypolitikái ából következő el­vek és célok érvényesülnek. Mivel a szocialista építés egész történelmi korszakán végighú­zódnak bizonyos meghatározott politikai törekvések, ezek a kárderpolitika elveinek tartóssá­gában, általános érvényében is kifejeződnek. Ezért állandó kö­vetelmény például a politikai szilárdság, az erkölcsi feddhe­tetlenség. Ugyanakkor nyilván­való, hogy a politikai célok megvalósítása bizonyos fokig másféle tulajdonságokat igé­nyel, más követelményeket he­lyez előtérbe a kiélezett osztály­harc viszonyai illetve az építés konszolidált körülményei között. E sajátosságok azonban sohasem jelenthetik azt, hogy bármikor is megengedhető lenne a káde­rek politikái ingadozása vagy erkölcsi lazasága, hogy tehát feladhatnánk a politikai vagy a morális szilárdságuk követel­ményét AMIKOR a káderpolitika és a párt vezető szerepe kapcsolatá­ról szólunk, ezt nem szűkíthet­jük le a párttagok képviseleti arányára. A párttagok jelenléte a különböző vezető posztokon, tisztségekben fontos összetevője a kérdést is, milyen legyen a ! viszonyuk bizonyos hagyatná- ■ nyosan nem baloldali pártok tő- ■ megeihez, sőt magukhoz a pár- ; tokhoz. Elsősorban a kérész- f tény demokrata, keiresztényszo- : eialista pártokról van szó, ame- : lyek vallásos ideológiájukkal í nem egy országban jelentékeny • dolgozó tömegeket tudtak ma- ■ guk mögé állítani. Chile példája : is tanúsítja, hogy e tömegekkel ■ szembekeirülve, akaratuk ellené- ; re nem lehet előrelépni a szó- ; ■ cializmushoz vezető úton- Olasz j testvérpártunk ennek alapján ; arra a következtetésre jutott: » nem lenne elegendő, ha a bal- : oldal maga mögé tudná állítani » az olasz lakosság, mondjuk 51 jj százalékát, hanem megegyezés- ; re, „történelmi kompromisszum- s ra” kell jutnia a keresztényde- ! mokratákat támogató tömegek- ; kel, a kereszténydemokrata j párttal. Mivel e párt politikájú- j ra nemcsak az uralkodó osztá- S lyok gyakorolnak befolyást, ha- j nem a párt tömegeit alkotó kö- 5 zéprétegek is, az olasz kommu- ; nisták lehetőséget látnak arra, í hogy adott időszakban meg- * érlelődnek egy ilyen megálla- ; podás feltételei. B onyolult társadalmi és po- \ Útikat körülmények kö- : zött igyekeznek kiková- ; esolni a monopóliumok elleni ♦ közös frontot a fejlett tőkés or- ! szágok kommunista pártjai. A ? nyugat-európai pártok közelgő ■ értekezlete bizonyára újabb ele- f makkal gazdagítja majd e küz- 1 deleim céljait és módszereit. Cyenes László a párt vezető szerepe érvénye­sülésének, ám ez utóbbi mégis többet jelent annál Többet — mégpedig mindenekelőtt a párt politikájának megvalósulását, amiért nemcsak párttagok cse­lekedhetnek eredményesen. A párttagokat természetesen a szervezeti fegyelem is kötelezi a párt politikájának képviseleté­re. de pártonkívülieknél is je­lenthet erre biztosítékot az ön­ként vállalt politikai elkötele­zettség és az ezzel járó felelős­ségérzet. Párttagoknál is előfor­dulhat, hogy valamely kérdés­ben következetlenül képviselik a párt politikáját, s fordítva: igen sok olyan pártonkívüli ta­lálható vezető beosztásban, aki minden tekintetben jó képvi­selője e politikának. A szocia­lista építés előrehaladásával mind több az ilyen pártonkí­vüli, s többek között ez is jelzi a párt vezető szerepének kiszé­lesedését, megerősödéséi A párt nemcsak önmagára vonatkozóan, >a párton belüli vezető funkciókkal kapcsolat­ban dolgoz ki káderpolitikai el­veket, hanem a társadalmi élet minden területére meghatároz­za a kádermunka alapvető el­veit és céljait. Az állami élet területén ezeket különböző tör­vények. rendelkezések, hivatali utasítások foglalják magukba. Politikai rendszerünk lényegé­ből adódik, hogy a 'munkásosz­tály pártjának elvi állásfogla­lásai e tekintetben is irány­adóak az állami szervek ég más intézmények számára. A párt szerepe azonban e területen sem korlátozódik csupán a kö­vetendő elvek meghatározására, hanem magában foglalja azok gyakorlati érvényesítését is.* FONTOS részét alkotja e te­vékenységnek a személyek ki­választása a különböző posztok­ra, ám ez csak az első lépés, amelyet követnie kell a segítés­nek, a nevelésnek, az ellenőr­zésnek. Bármilyen felelősség­teljes lépés is, hogy valakit al­kalmassá nyilvánítsanak egy bizonyos funkció betöltésére és javasolják beállítását, az illető pártszerv ezzel még csak a leg­egyszerűbb részét végezte el a kádermunkának. Hiszen törőd­nie kell azzal is, mi történik azután: igazolja-e a gyakorlat a javaslat helyességét; melyek az illető erős és gyenge pont­jai, miben szorul segítségre, kritikára, támaszra? A káder­munka tehát nem egyszeri dön­tés, hanem folyamat. De folyamat azért Is. mert változnak a feladatok és vál­toznak az emberek is. E vál­tozások nem haladnak mindig párhuzamosan egymással. Oly­kor ellentétes irányú a mozgás, ami különféle ellentmondásokat szül. Ezeket felismerni és idejé­ben feloldani szintén fontos fel­adat, hiszen kiéleződésük kü­lönféle konfliktusok forrása le­het. s politikai gondokat, ne­hézségeket is támaszthat. Ép­pen ezért a kádermunkával szemben nem új alapvető kö­vetelmény, hogy legyen mentes a dogmatizmustól, a beskatyu- lyázástól. Ez a munka nem tűri meg a sablont, a megcsontoso­dott szemléletet. 'Úgyszintén ösz- szeegyeztethetetlen vele a han­gulati elemek érvényesülése, az egyoldalúság és a szubjektiviz­mus. A GYAKORLATI kádermun­kában mindezek legjobb ellen­szere a demokratizmus fejlesz­tése. Az a jő döntés, mely a lehető legszélesebb körből szár­mazó vélemények megfontolt mérlegelése alapján születik, kerülve az egyéni szűkkörű megítéléssel szükségszerűen együttjáró szubjektivitást. A de­mokratizmus erősítése tehát itt is legalapvetőbb közösségi ér­dekeinket szolgálja. Rákos Imre Pártmunka rőzsetfiznél Közép terme­tű, de inkább magasabbnak látszik, mert szikár ember Szabó Lajos, a párt Sarkad községi területi alapszerveze- ténak titkára. Sarkadon a pártbizottsá­gon találkoz­tunk. Puf aj ká­ban, gumicsiz­mában jött. Meniteg etőd- zött az öltözé­ke miatt. . — Politikai szemináriumot vezetek a sar­kad! belvíztár­sulatnál. Az emberek nagy része kubikos, kinn dolgoznak a határban, kéthetenként keresem fel őket a munkahelyen. Tüzet rakunk az árokszélen, s ott beszélge­tünk el, ott tartjuk a szeminá­riumot. Sokszor bizony bokáig érő vendégmarasztaló sárban kell megközelíteni a brigádot. Oda meg nem való a félcipő. Most is váram a kocsit, Gesztre me­gyünk. — Hány éves Laci bácsi? — Most töltöm be a 62.-et. — S hogy bírja ’a munkát? — Szeretem csinálni, és hogy bírom, azt annak köszönhetem, hogy nagyon szeretem. — Mikor kezdte a pártmun- kát? — De nagyon régen volt — simítja hátra hófehér haját. — Ez akkor kezdődött, amikor még úgy a harmincas években ku­bikosként, cukorgyári munkás­ként, urasági cselédként keres­tem kenyeret. Akkor iratkoztam be a szociáldemokrata pártba. Aztán jött a háború, szökés a frontról, s amikor Sarkadra is bevonultak a szovjet csapatok, nem vártunk sokáig, hanem 1944. október 14-én megalakí­tottuk a kommunista pártot- Néhány hónappal később, 1945 tavaszán már mint járási párt­szervező jártam a községeket, szerveztem a pártnlapszerveze­tőket. Később más feladatot kaptam. Miniszteri megbízott­ként a földreform végrehajtását bízták rám, szintén a járás te­rületén. Kérdeztem is az elv- társaktól, hogyan . kall ezt csi­nálni, mert azt sem tudtam eszik-e, vagy isszák. Megnyug­tattak: majd belejössz, Szabó elvtárs. Kezembe nyomták a földreform-törvényt, azt bön­gésztem éjjel-nappal. Később már a megyénél dolgoztam. Egész 1947-ig én voltam a kom­munista párt megyed titkárhe­lyettese. Aztán hazaszőlftott Sarkadra a kötelesség. 1949-ig járási tit­kárként dolgoztam, majd 1949- től a megyed DÉFOSZ titkára lettem. Nem sokáig, csak né­hány hónapig láttam el ezt a tisztséget, az­tán . felvittek Budapestre a DÉFOSZ-köz- pontba. Tudja, azokban az években na­gyon mozgal­mas volt a pártmunkások élete. Soha nem tudhattuk előre, milyen munkaterület­re irányítanak bennünket. Én sem voltam ki­vétel, s 1952 őszén Ceglédre helyeztek a mezőgazdasági osztály élére. Itt is eltöltöt- tem három esz­tendőt;, aztán újra haza kel­lett jönnöm. Itthon a közsé­gi pártbizottság titkára lettem, ebben a poszt­ban éltem át az ellenforradal­mat, s itt munkálkodtam egé­szen 1962 derekáig. Aztán in­nen kerültem a belvíztársulat­hoz munkavezetőnek. — Szabó elvtárs csaknem két évtizeden át volt függetlenített párttótkár, így került át újra a termelésbe. Nem okozott-e ez valamilyen törést? — Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem. De én tovább­ra is minden erőmmel azon iparkodtam, hogy a hosszú év­tizedek során végzett pártmun­kában szerzett tapasztalataimat a lehető legjobban gyümölcsöz- tessam. Tagja maradtam a párt- bizottságnak és a tanács végre­hajtó bizottságának. 1963 őszé­től pedig a mai napig is a köz­ségi területi alapszervezet tit­kára vagyok. Lassan két éve már, hogy nyugdíjas lettem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pártmun­kában is nyugdíjas vagyok. Ta­nulok még öreg fejjel is. 1964- ben iratkoztam be a Marxista— Leninista Esti Egyetemre. Én voltam a, legöregebb diák. öt­venhat éves voltam, amikor si­keresen elvégeztem az egyete­met. — Hogyan summázná Szabó elvtárs a pártmunkában eltöl­tött évtizedek tapasztalatait? — Elöljáróban annyit: ha új­ra kezdeném, megint így csi­nálnám. A pártmunkát nem le­het fél szívvel, fél lelkesedéssel, fél akarattal csinálni. Nem órabéres munka ez, és határt sem lehet szabni a pártmunká­ban. Amíg az egészségem en­gedi, csinálom. Lehet, hogy túlzásnak tűnik, de higgye el, büntetés lenne számomra, ha nem dolgozhatnék a pártért. Munkámban nemcsak ered­mények voltak, hanem jócskán kudarcok is. Ezekből igyekez­tem mindenkor leszűrni a ta­nulságokat. Hol jól, hol rosszul. Egy vezérfonal vezetett végig: hűség a párthoz, az eszméhez. Béla Ottó Újítással 1 millió 165 ezer forint megtakarítás a Szarvasi TTTV-nél Kiválóra vizsgáztak a Tiszán, túli Talajjavító as Talajvédelmi Vállalat újítói 1973-ban. össze­sen 39 újítást nyújtottak be, melyből a vállalat 19-et foga­dott el. Az újítások tiszta hasz­na másfél millió forintra tehe­tő. Mivel az elfogadott újítások vözül nem mindegyiket sikerült bevezetni, Így 1973-ban az al­kalmazott újításokból származó megtakarítás 1 millió 165 ezer forint A sok-sok újítással azért te je_ lentkeztek a dolgozók, mert az újítómozpalom 25 éves évfor dulójának tiszteletére a TTTV vezetősége újítási versenyt hir­detett. Szeptembert újítási hó­napnak nyilvánították. A ver­senyben a vállalat valamennyi termelőegysége részt vett. A szocialista brigádok és az egyé­ni újítók sok hasznos műszaki megoldással, ötlettel, javallattal járultak hozzá a sikerhez. Az újítómozgalom fellendült a talajjavítótoknál Ebben az esz, tendőben szeretnék a mozgal­mat tovább szélesíteni, növelni a beadott újítások számát. A vál. lalat vezetősége nagyvonalakban meghatározta az újítók munká­ját Arra kérte a dolgozókat, hogy a termelékenység növelé­sére az önköltség csökkentésé­re. a neh^z fizikai munka köny- nyítésére. munkavédelemre, az elhasználódott termelőeszközök jobb kihasználását segítő meg­oldásokra, üzemszervezésre és az új eliárások bevezetésére dol­gozzanak ki megoldásokat. Az újítások elbírálását az ötletek, javaslatok alkalmasának anya­gi hasznosságát a TTTV az ügy­intézés gyorsabbá tételével is szeretné ösztönözni v

Next

/
Oldalképek
Tartalom