Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-12 / 9. szám

Munkaerőhiány és többiét Dévaványán Naponta 1800-an ingáznak Dévaványa a szeghalmi járás legnagyobb községe. Az elmúlt év végén — egy felmérés sze­rint —• lakosságának száma meghaladta a tízezret. Jellegénél fogva mezőgazda- sági, amit az is bizonyít, hogy a 4483 aktív kereső közül csak­nem kétezren, pontosan 1926-an dolgoznak mezőgazdasági üze­mekben. Örvendetes viszont az, hogy a nagyközségben erőteljes ütemben nő az iparban foglal­koztatottak száma, az elmúlt két évben hozzávetőlegesen 100— 150 dolgozóval. A fejlődés el­lenére azonban vannak problé­mák is. A munkahelyekben va­ló szűkös állapotokat jellemzi, hogy a nagyközségből naponta csaknem 1800-an járnak el a környező községekbe, Gyomá­ra, Endrédre, Füzesgyarmatra, Vésztőre dolgozni. Sajnos, egy­előre nem is látszik megnyugtató helyi megoldás. Ezt a problémát a jelenlegi üzemek korszerűsí­tésével, vagy bővítésével le­hetne megoldani. A munkahelyi ellátottság a községben igen változó. Egyes üzemekben van elegendő mun­kás. nincs munkaerőhiány, míg mások — MEZŐGÉP, kosárfo­nó, szőnyegszövő — szinte ál­landóan csökkentett létszámmal dolgoznak, nem tudják a terve­zett létszámot biztosítani. Ezek több okra vezethetők vissza, de elsősorban az alacsony bérszín­vonalra. A Gyomai Háziipari Szövetkezet helyi részlegeiben az átlagkereset nem éri el az 1500 forintot. Nem mindenütt megfelelő a munkakörülmény sem, s így nemigen van még csak remény sem arra, hogy a vidéken dolgozók helyben ke­ressenek munkát. Az az érdekes ellentmondás tapasztalható ezért a nagyköz­ségben, hogy bár csaknem két­ezren eljárnak dolgozni — te­hát van munkaerő —, mégis a helyi üzemek egy része munka­erőhiánnyal küzd. Ennek meg­szüntetése csak akkor várható, ha a helyi üzemek olyan ke­reseti és munkalehetőséget biz­tosítanak, amely egyaránt vonz­za a dolgozókat és az iskolából kikerülő fiatalokat. Ezeket a problémákat termé­szetesen rövid időn belül nem lehet megoldani, de lehetne mérsékelni, ha a vállalatok is több segítséget nyújtanának eh­hez. Idegenvezetők Több mint ötszázan vesznék részt az IBUSZ-nak a napok­ban indult idegenvezető tovább­képző tanfolyamán. A héthetes továbbképzés után egyebek kö­zött kül- es belpolitikai isme­retekből, művészettörténetből és módszertanból vizsgáznak a „tanulók”; Idén új tárgyakkal is kiegé­szítik a tananyagot, mint pél­dául a városrendezéssel. Ebben az új lakótelepekről nyújtanak új ismereteket, a Budapest és a többi város megismerésére in­duló városnéző buszok ugyanis gyakran érintik a lakótelepeket is. Az IBUSZ idegenvezetőinek legtöbbje két nyelven beszél, de több mint százan közülük há­rom nyelven is. öt idegenvezető japánul beszél, spanyolul hú­szán tudnak. A kötond Liptak Pálné — Lípták Pálné vagyok — kezdi a bemutatkozással a kör­kötőben dolgozó megnyerő mo­dorú asszonyka. — Az idén már a 21. éve dolgozom itt a válla­latnál. 1973-ban először a leg­nagyobb izgalmait a márciusi bérrendezés jelentette számom­ra. Az év végén, pontosabban a negyedik negyedévben csőiként a munkánk- Az anyag és a meg­rendelések hiánya volt az oka. Január végére várjuk az új „Camber” körkötőgép megérke­zését. Ezekkel a gépekkel többet, korszerűbb termékeket tudunk majd előállítani. Az új gépek biztos segítségeit nyújtanak majd a gyárnak. A vállalatnál jelenleg egy új üzem­csarnokot építenek. Az átköltö­zések közvetve érintik a mi üzem­részünket is, s remélhetőleg ki­csit tágasabb helyünk lesz majd. Mit várok még az új évtől? Mi dolgozók jobb munkaszervezést, folyamatosabb anyagellátást vá­runk a termelés érdekében, va­lamint a brigádmozgalom kiszé­lesítését és hatékonyságának nö­velését. A brigádunk célül tűz­te maga elé az eredményesebb munkát. 1974-ben már úgy aka­runk, úgy kell dolgoznunk, hogy nyereséget tudjon fizetni a gyár. Az esztergályos Molcsányi Mihály — A legnagyobb gondot az el­múlt években a szerszámgéppar­kunk hiányossága okozta. 1973- ban kaptunk két esztergapadot, egy mérőgépet, gyalugépet, ed­zőkemencét, fúrógépet és fűrész­gépet — kezdi a beszélgetést Molcsányi Mihály esztergályos, aki 1949-től dolgozik a Kötött­ben. — Ma már szinte mindem munkát el tudunk végezni a gyá­ron belül, könnyebbem és gyor­sabban. így ennek az eredmé­nyeként 1973-ban két kelmeát­nézőgépet, hidraulikus henger- beemelő gépet és az új beruhá­zásaink vasszerkezeti munkáit végeztük el. Természetesen ezekkel a feladatokkal párhu­zamosan a tmk-ás munkákat is becsületesen megoldottuk. 1973-ban szocialista szerződést kötöttünk valamennyi terület tmk-saival a munkák gyorsabb elvégzésének az érdekében. Sze­retnénk, ha az idén ez a moz­galom kiszélesedne, létrejönne a szerződés valamennyi brigád kö­zött. Az űj üzemrészbe való átköl­töztetés könnyítésére készítünk speciális szállítókocsit és cél­szerszámot, mert nélkülük ne­héz lenne mozogni egy 40 má­zsás géppel. Az új épület átadásával re­mélhetőleg nekünk is végleges helyet biztosítanak, mert amióta én itt vagyok, azóta állandóan csak ideiglenes műhelyünk volt. Elsődleges célunk, hogy a ter­melőgépek állóóiráit a legkisebb­re leszorítsuk, ezt is elősegítik többek között a szocialista szer­ződéseink­Az idén úgy akarunk dolgoz­ni, hogy év végére azt mondhas­suk ; eredményesen dolgoztunk, nyereséggel zártuk a vállalat gazdasági évét. Á mi munkate­rületünkön a feltételek bizto­sítottak, a mechanikád osztály- lyal a kapcsolatunk jó. Brigádunk bromzkoszorús, így többek között a szocialista ver- senymozgalam kiszélesítésére is törekszünk. Felszabadulásunk 30. évfordulójára az idénre még több társadalmi munkát vállal­tunk a korábbi évekhez képest. Február elején lesz a vállalatnál a szocialista brigádok vetélke­dőjének döntője, ahol ott szeret­nénk lenni, és eredményesen akarunk szerepeim. A varrónő Az egyik gombfelvarrőgép mellett szorgoskodik Krizáén Pálné. Fürge ujjai alatt való­sággal ég a munka. A beszél­getéstől kicsit szabódik, de a vé ­gén azért vállalja a riportalany szerepét. — 1964-től dolgozom a gyár­ban. Az Iparitanuló-éveimet is a Kötöttben töltöttem — kez­di a beszélgetést Krizsán Pálné. Zavarát gyűrűje forgatásával igyekszik leplezni, levezetni — Szakmunkásvizsga után bedob­tak a „mélyvízbe”. Azóta is Itt dolgozom a varrodában. Univer­zális dolgozó vagyok, minden gépen szívesen dolgozom. Az 1973-as gazdasági év kereset szempontjából jól alakult, igaz, mindig 100% fölött teljesítet­tem a normát. Ezit viszont csak folyamatos anyagellátás mellett lehetett elérni. Tavaly ezt leg­többször biztosították részünk­re. Igaz, sok átállással, ami egy kicsit lassította a termelést. Kellékhiány az utóbbi időben már csak „átutazó vendég”, de azért még előfordul. A múlt év­ben sok exportterméket gyár­tottunk, az elmúlt évekhez ké­pest jobb minőségben- Ezt a mi­nőségi előrelépést az idén javí­tani akarjuk. Ehhez viszont az is szükséges, hogy minél keve­sebb legyen a szabás- és kötés­hiba, valamint a kelmékben a szálhiány csökkenjen. Ahhoz, hogy a vállalat nyereséges le­gyen, véleményem szerint job­ban meg kell szervezni a mun­kát, nekünk a varrodában is eredményesebben kell dolgoz­nunk. Én bízom abban, hogy az 1974-es évre már tud nyereség- részesedést fizetni a vállalat. Krizsán Pálné m,k igazgató Szajbély Mihály 1972. janu­árjában került a vállalat élére. Munkáját szinte reménytelen helyzetben kezdte. Az elhanya­golt géppark és a rosszul meg­választott piád struktúra mel­lett meg kellett oldani a belső bajokat, gondokat A gyár egyes dolgozóiban uralkodó zavaros szemléletből ki kellett szűrnie azokat, akik a későbbiek során tartópillérei lehettek a komoly Szajbély Mihály munkának. Ez a folyamat is hosszú hónapokat vett igénybe. A vállalat által megkezdett be­ruházás téves indítása még csak növelte gondjait. De mindezek ellenére megküzdött a kitűzött feladatokért, sokszor igen nagy nehézségek árán. __ 1973-ban a termelési volu­men és a termelési érték — az árbevétellel párhuzamosan — 25%-kal nőtt az 1972-es évhez viszonyítva. A főbb termelési mutatók a következőképpen változtak: Á rbevétel: 1972- ben: 248 millió Ft 1973- ban: 300 millió Ft Termelési érték: 1972- ben: 320 millió Ft 1973- ban: 394 millió Ft Termelési volumen: 1972- ben 1330 tonna 1973- ban 1670 tonna Az elmúlt gazdasági év egyik eredménye: pontosan meg tud­tuk mutatni, hogy a jelenlegi gyártmánystruktúránkban a lakosság olcsó cikkel való ellátása milyen gond. A Könnyűipari Miniszté­rium a mostani időszakban fog­lalkozik azzal, hogy milyen se­gítséget adjon a gondok meg­szüntetésére. Az elmúlt években — így tavaly is — a legnagyobb gondot a nyersanyagellátás okozta. Is­meretes, hogy a világom általá­nos nyersanyagválság uralkodik, A mi egyetlen tartalékunk a mi­nőségben rejlik. Ez vállalatunk valamennyi munkaterületén, va­lamennyi dolgozó kezében van. A jó minőség elérésével tudjuk a betervezett 10%-os termelés- növekedést elérni, ami óriása előrelépés! eredményez a vál­lalatnak mindenféle szempont­ból. Ez azt jelenti, hogy elindul­tunk azon az úton, ami a kor­szerű gyár működtetéséhez szük­séges, s még azt sem mondhat­juk, hogy azt a munkatecjmo* lógtad fegyelmet helyreállítot­tuk, ami a korábbi érvekben volt­Személyileg is azokat a terü­leteket erősítettük, ahol a leg­jobb minőséget várjuk, így el­sősorban a kötőtermeket. Ebben a munkában igényeljük a tár­sadalmi szervek és dolgozóink segítségét is, mert az 6 kezük­ben van a minőség. Dolgozunk a termékek és a gé­pek közötti minőségi összefüg­gések feltárásán, a jó karban­tartás és a minél jobb kihasz­nálás érdekében. A fejlesztési területen a hibás indítás és az ebből származó felügyeleti szer­vek vitái ellenére a módosított beruházással tervszerűen hala­dunk előre. A fejlesztési tevékenységünk ebben az évben jelentős ered­ményt hoz a munkakörülmé­nyek és a termékek vonatkozá­sában. Remélem, hogy a hul­lámzó munkát, teljesítményt és eredményt sikerült felszámol­nunk, s az idén már egyenlete­sen jó eredményt tudunk pro­dukálni — fejezte be a beszél­getést a kötöttárugyár igazga­tója. Szekeres András S Új év, új gondok a régi gyárban Békéscsabán — nem messze a vasútállomástól — a Tanácsköz­társaság útja és a Kazinczy utca kereszteződésénél épült meg több mint hatvan esztendeje a mai Kötöttárugyár elődje, a „Rokka RT". Abban az időszakban alig néhány száz dolgozónak biztosí­tott kenyérkereseti lehetőséget a textilüzem. A felszabadulás új fe­jezetet nyitott a gyár életében. De most nem a múlttal akarunk foglalkozni, nem akarjuk a már történelmet felidézni. A jó hírű, s a hajdan kiváló vállalat az elmúlt 2-3 évben, nehéz időket élt át. A helytelen piacpolitika meg választása a szakadék szélére so­dorta az üzemet. Az 1973-as gazdasági évnek közel 2 milliós veszteséggel indul­tak. A dolgozók nem a legrózsása bb hangulatban, de változatlan szorgalommal kezdték az új évet. S az eredmény, amit elértek ön­magáért beszél: az 1973-as gazda sági évet nyereségesen zárták. Igaz, hogy ez az eredmény nem egetrengető, s az év végi része­sedésre nem nyújt kellő fedezetet, de viszont ahhoz elég, hogy a kátyúból kikerülve most már pozitív alapról rajtoljon a válla­lat az 1974-es gazdasági évben. Az új év új gondokat, feladatokat is jelent. Ezekről beszélget­tünk, s a következő válaszokat kaptuk. •■■■■■■■■■■•■■■■■•■■■■■■■BBBBBBBBBBBBBBaBBBBBBBBBBBBBBBSS*BBBaBBaSB»SBBeSaaBBBBBBBBBBflBS«#B®

Next

/
Oldalképek
Tartalom