Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

isaearaaas*s*2a'*asss«s*irsar*B**3*ss**»«*aÄ ff»#’ • f •• •• _ #r U/evi kos to A3 1973. évben végzett alkotómunka megérdemelt örö­mével és a jövőbe vetett bizalommal köszönthetik az új esztendőt a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagaz­daság dolgozói. Visszatekintve az 1973-as esztendőre, jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, élelmiszer- és fagazdaságunk — a ked­vezőtlen időjárás, a járványos állatbetegségek ellenére — eredményesen valósította meg a párt és a kormány által meghatározott feladatokat, újból nagy lépést tett előre a X. kongresszus határozatai és a IV. ötéves terv megvalósítása útján. Az élelmiszer- és fagazdaság dolgozóinak helytállása, szorgalmas munkája, az ágazatok és üzemek javuló együtt­működése, a termelés korszerűsödése, a hatékonyság növe­kedése, az üzem- és munkaszervezés javulása tette lehetővé a társadalom élelmiszerfogyasztási igényeinek még maga­sabb szintű kielégítését, az élelmiszerexport jelentős növelé­sét. Egyes termelési ágakban újabb kimagasló eredmények születtek, biztatóan halad a kormányprogramok végrehaj­tása. Jól tudjuk azonban azt is, hogy egyes termékekből még nem sikerült teljesen, vagy nem sikerült megfelelő áron ki­elégíteni a társadalom szükségleteit. , A mezőgazdaság, élelmiszeripar és a fagazdaság 1974. évi legfontosabb feladatait pártunk Központi Bizottságának no­vemberi és az országgyűlés decemberi ülése meghatározta. Legfőbb törekvésünk, hogy az új esztendőben tovább javít­suk lakosságunk élelmiszerellátását, növeljük az exportot. Kiemelt feladatnak tekintjük továbbra is a szarvasmarha- tenyésztés, a zöldség-, gyümölcs-, cukorrépa- és burgonya­termesztés fejlesztését, az élelmiszeripari feldolgozás bőví­tését, korszerűsítését. Valamennyi ágazatunkban javítanunk kell az üzem- és munkaszervezést, a munka termelékeny­ségét és a hatékonyságot. Búcsúzva az óévtől, a minisztérium vezetése, munkatársai és a magam nevében köszö netemet és elismerésemet fejezem ki a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdasági, elsőd­leges faipari üzemek és vállalatok, a tudományos, oktatási, költségvetési és szakigazgatási intézmények, a megyei és járási szakigazgatási szervek, a földügyi és térképészeti igaz-. gatás valamennyi dolgozójának az 1973. évben végzett ered­ményes munkájáért. Kérem, hogy az új esztendőben újabb lendülettel, még nanyobh odaadással munkálkodjanak cél­jaink megvalósításáért, az élelmi szer- és fagazdaság fejlesz­téséért, egész társadalmunk javára. Kívánok mindannyiuknak jó egészséget, sikerekben gaz­dag, boldog új esztendőt. DR DIMÉNY IMRE mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tpmiiitaasms!ssí!*!isss*ximits<8fi£i9esBiaaeg9Bies8asB4si9a!siHEassiiHMi(iHHiM»iHi Műszaki fejlesztéssel, korszerű tesiiaaféfliáva!, új alapanyaggal: kiváló termékek Csaknem tizenhat országba szállít termékeiből a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet. Női csipkeblúzai, kasmír min­tás, valamint hímzett motívu­mokkal díszített ingei hatá- J rainkon túl is keresettek, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy termékeinek kétharmadát exportra gyártja. Legnagyobb vásárlója a Szov­jetunió, ahol a változó kom­binációjú nylon és kötött rö­vid ujjú ingeket vásárolják a legszívesebben. A szövetkezet a műszaki fejlesztéssel jelentős mérték­ben növeli a termelékenysé­get. Megalakulásukkor 40 ezer volt, s most 10 millió fo­rint értékű a gépvagyon. A korszerű hímző automata lyukkártyarendszerrel műkö­dik, amelybe csak a kívánt motívumot kell beprogramoz­ni, s az emberi kéz éfintése nél* kül végzi munkáját A közel­múltban állították üzembe azt az új szalagsort, amelyen ki­zárólag gyermekingek, leány­kablúzok és bébiholmik gyár­tása folyik. Most építik azt az ötszáz négyzetméter alap- területű új üzemrészt is, aho­va ugyancsak korszerű gépek kerülnek majd. Természetesen nemcsak a gépek, de a munkatechnoló­gia és az alapanyagok is iga­zodnak a növekvő igények­hez. A hurkolt termékek gyártása mellett fokozatosan előtérbe kerül az új szövött technológiával készült alap­anyagok felhasználása. A szö­vetkezet a szintetikus alap­anyagok helyett ma már egy­re több pamutot használ fel a felnőtt-, illetve gyermekruhá­zati cikkek előállításához. Évi termelési átlaga évről évre felfelé ívelő pályát mutat. Most ez az érték csaknem el­éri a 70 millió forintot és a IV. ötéves terv végére 110 millió forint lesz. A tizenévesek körében igen kedveitek a különböző szín- árnyalatú, karcsúsított OVI- BEO ingek és ugyancsak ke­resettek a BOLERO, illetve a RUMMY fantázia elneve­zésű ingek. (Ambrus) A DÉGÁZ Békéscsabai Kirendeltsége pályázatot hirdet adminisztratív vezetői munkakör betöltésére A pályázatokat 1974. január 15-ig részleges önélet­rajz, betöltött munkakörök leírásával, valamint a fize­tési igény feltüntetésével kell beküldeni a DÉGÁZ békéscsabai kirendelt ségre. Az új falu új ifjúsága Még lí)69-ben írta Erdei Fe- j renc, a falu nagy politikus tudó- sa, hogy a magyar falvakban ! gyökeres átalakulásnak va­gyunk tanúi és részesei. „Egy­szerre mennek végbe olyan tör­téneti folyamatok, amelyek ho­vatovább értelmetlenné teszik a hagyományos falu elnevezést. Megszokásból, hagyományból továbbra is használhatjuk a szót, de legyünk tisztában vele, hogy már csak jelkép értékű — amit jelez, az lényegbevágóan megváltozott”. Valóban, kivétel nélkül -min­den falu kimozdult hagyomá­nyos állapotából. A mezőgaz­dasági termelés döntő részének nagyüzemivé válása, az iparte­lepítés, az urbanizáció mélyre­ható változásokat akozott a fa­lusi lakosság foglalkozási és életviszonyaiban. Amíg 1949-ben az összes kereső fele dolgozott a mezőgazdaságban, addig ma már csupán 23 százalékuk végzi itt munkáját főfoglalkozásként. A huszonhat év alatti keresők­nek pedig már csak 16—17 szá­zalékát foglalkoztatja a mező- gazdaság. Az előjelzések szerint 1985-ig a mezőgazdasági népes­ség további 400—500 ezer fő­vel csökken. A közelmúltban szakmai kö­rökben egy érdekes összehason­lításra került sor. A mezőgaz­dasági keresők létszámából le­vonták azokat, akik a mezőgaz­daságban ipari, építőipari és más hasonló jellegű munkát vé­geznek, és így számítva a mező- gazdasági keresők részaránya már ma sem 23, hanem csak 15 százalék. Ugyanígy számítják egyébként a mezőgazdasági dol­gozók arányát többek között Dániában, Hollandiában és az USA-ban, lamely országokban ez 5—9 százalékot tesz ki. A falusi lakosság átrétegző- dését jól mutatja, hogy 1970-ben a községekben élt az összes ipari keresők 42 százaléka (kb. 753 000 fő). S ami még figye­lemre méltóbb: a községekben levő ipari munkahelyeken dol­gozott a magyar munkásság 20 százaléka (kb. 350 000 fő!) 1961 —70 között az új ipartelepítés miatti létszámnövekedés egy- harmada a községekben való­sult meg. Ma már az országban több mint 200 olyan község van, ahol a szocialista iparban fog­lalkoztatottak száma meghalad­ja az ezer főt. Ezek kisebb ipari, kereskedelmi központok, nem egy közülük kulturális centrum is. Miként tudjuk pótolni, he­lyettesíteni a következő 10—12 évben kieső 400—500 ezer me­zőgazdasági dolgozót ? Minde­nekelőtt tovább kell folytatnunk a mezőgazdasági nagyüzemek korszerűsítését, a munkafolya­matok gépesítését. A mezőgaz­dasági munka gépesítésének, a terméshozamok növelésének új, minden túlzás nélkül forradal­minak nevezhető fejlődési sza­kasza bontakozik ki az iparsze­rű termelési rendszerek megho­nosításával. A szocialista át­szervezés, a nagyüzemek kiala­kulása óta az iparszerű terme­lési rendszerek alkalmazása a legjelentősebb előrelépés a magyar mezőgazdaságban. Ez elsőként a baromfihús- és a tojástermelésben, azt köve­tően a sertéshús, majd a kuko­rica termelésében hódított te­ret. Napjainkban már mind szé­lesebb körben alkalmazzák a cukorrépa, a zöldség, a burgo­nya, a szőlő, a rizs és más nö­vényi kultúrák termesztésében is. 1974-ben várhatóan így ke­rül termesztésre a nagyüzemi kukorica fele, a cukorrépa egy- harmada. Az iparszerű terme­lés lényege abban van, hogy a biológiai, a technikai, a kémiai és az emberi tényezők gondosan megtervezett egyesítésével, ész­szerű kombinálásával, a lehető legnagyobb biztonsággal nagy területeken maximális termés­hozamokat elérni. Ez merőben új követelményeket támaszt a dolgozó- emberrel szemben. Az iparszerű termelési rendszerek­ben jelenleg részt vevő több mint 500 üzem dolgozóinak nemcsak magasabb szakképesí­téssel kell rendelkezniük, ha­nem vállalniuk kell a korábbi­nál nagyobb kötöttséget, a szi­gorú technológiai fegyelem be­tartását. Mindezek a változások érthe­tően az új iránt leginkább fo­gékony ifjúságot érintik a leg­intenzívebben. Az urbanizáció és az ipartelepítés a mezőgaz­dasági üzemek műszaki-techni­kai fejlődése, az iparszerű ter­melés kibontakozása a fiatalok rétegeződése, foglalkozási viszo­nyaira erőteljes hatást gyakorol. Jól tükrözi ezt a falun lakó 1 millió 200 ezer 26 év alatti fia­tal (a korosztály 54 százaléká­nak) foglalkozás szerfal ti össze­tétele. Közülük 200 ezren dol­goznak az élelmiszer- és fagaz­daság, valamint a vízgazdálko­dás területén, továbbá az ÁFÉSZ-ekben. Ugyanekkor 553 ezer ifjúmunkás, 312 ezer kö­zépiskolai és szakmunkástanuló lakik a községekben és a tanyá­kon. (A felsorolásban nem sze­replők vagy alkalmazottak, vagy háztartásbeliek). A. legszerényebb számítás sze­rint is több mint félmillió fia­tal — nagy része naponta — el­jár a községből dolgozni, ta­nulni. Igen meglepő adat, hogy például a Bács megyei ipari munkások között minden ötödik tanyán lakik. A napi ingázás mértéke az ipari körzetekben nagyobb, ahol ez már szinte ter­mészetes velejárója az életfor­mának, míg a hetenkénti ingá­zók az iparban szegényebb kör­zetekben élnek. Az ingázás va­lamilyen formája azonban min­den magyar falut érint. S min­den bizonnyal hosszú ideig fennmarad, hiszen nem lehet minden faluba ipari üzemet, középiskolát telepítem. Arra azonban számíthatunk, hogy a falusi ipartelepítés folytatódá­sával. a mezőgazdasági termé­kek helyi feldolgozásával, élel­miszeripari és más kooperációk megvalósításával csökken majd az ingázók száma. A falusi lakosságnak tehát a kisebbik részét alkotják a me­zőgazdaságban dolgozók. A de­mográfiai hullámvölgy és a me­zőgazdasági keresők számának mérséklődése a további csökke­nés irányába hat. Ezzé] párhu­zamosan azonban — és ez a do­log másik oldala — a fiatalok egyre fontosabb szerepet tölte­nek be az élelmiszergazdaság­ban. A termelőszövetkezeti mér­nökök, technikusok átlagos élet­kora 35 év alatt van. Növekszik a fiatalok részaránya a szak­munkások között, s ez ma a tsz­ekben 46. a mezőgépiparban 45, az élelmiszeriparban 39, az ál­lami gazdaságokban 32 százalé­kot teszi ki. De más oldalról is vizsgálhatjuk ezt az összefüg­gést. s akkor azt látjuk, hogy a tsz-ekben, az állami gazdasá­gokban, az élelmiszeriparban jelenleg dolgozó fiatalok egy- harmada szakképzett. fl továbbiak során is fontos feladat a fiatalok szakmai tu­dásának fejlesztése.; De az már régen nem igaz, hogy csak a rosszul tanuló fiatalok marad­nak a mezőgazdaságban. Két­ségtelenül vannak ilyenek is, hiszen az élelmiszergazdaság­ban 30 ezer olyan fiatal dolgo­zik, aki nem végezte el az ál­talános iskola nyolcadik osztá­lyát. Ám. ha valaki kitűnő bi­zonyítvánnyal gimnáziumba megy tanulni, az sem biztos, hogy végleg elhagyja a mező- gazdaságot, mert könnyen lehet, hogy agrármérnökként tér oda vissza. 1968 óta 150 ezer 26 év alatti fiatal lépett be a termelőszövet­kezetekbe. Számuk jelenleg megközelíti a 100 ezer főt. ami azt jelenti, hogy minden ötödik aktívan dolgozó tsz-tag 26 év alatti! A korosztály kisebbik ré­sze — 38 ezer fő — az alkál­in azott. Igen érdekes, hogy a mező­gazdaságban dolgozó ötvenöt­ezer fiatal szakmunkás közül több mint harmincnégyezer va­lamilyen ipari szakmában tevé­kenykedik. Az ipari szakmun­kástanulónak jelentkezett jó és közepes tanulmányi előmene­telő falusi fiatalok közül sem szakít tehát mindenki a mező- gazdasággal. 0 IS IISÍ ifjúság helyzetét tehát csak akkor értékelhetjük és láthatjuk reálisan, ha rend­szeres időközönként áttekintjük társadalmi, rétegeződési viszo­nyait, elhelyezkedését a társa­dalmi munkamegosztás rendjé­ben. A fejlődés oly dinamikus, hogy a korábban kialakult kép minduntalan kiigazításra szorul. Ha a községi, és a mezőgazda- sági üzemek pártszervezetei eredményesen akarják a párt if­júságpolitikáját végrehajtat, saját viszonyaikra adaptálni; ha politikai tevékenységük során nemcsak a mai, hanem a táv­lati célokat is körvonalazni, követni akarják, akkor nem mellőzhetik, hogy területükön időről időre megvizsgálják az if­júság helyzetének, rétegeződé- sének alakulását, az új helyzet igényelte munkaprogram ki­munkálását. Csáky Csaba A lakosság szolgálatában 20 százalék szezon végi árengedmény február IS-ig Szarvason és Szeghalmon a „Szirén” Vegytisz'.ító üzemeiben Téli ruhanemű tisztítása 20 százalékos árengedménnyel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom