Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-31 / 25. szám

A párttagfelvételről egy év múltán Több mint égy esztendeje már a Politikai Bizottság 1972. november 21-1 határozatának szellemében végzik a pártszer­vezeteinkben a tagfelvételi munkát A tagfelvételek sza­bályozására született átmeneti intézkedések ez idő alatt egy sor területen pozitív hatást vál­tottak ki. Kedvező változások következtek be a párttagság összetételében. Az ezzel kap­csolatos nevelőmunka tudato- sabbá és tervszerűbbé vált. De jótékonyan hatott a határozata párt belső életére és fegyelmé­re is: megjelenése óta fokozó­dott a párttagság aktivitása, a pártrendezvények látogatottsá­ga. a pártmegbízatások teljesí­tése. A tagfelvételüket kérők­kel. szemben támasztott foko­zott követelmények növelték a párttagság tekintélyét. Az összetétel alakulása Hosszú idő után a múlt esz­tendőben megállt a fizikai mun­kakörben dolgozó párttagok arányának csökkenése, sőt, va­lamelyest emelkedett is a mun­kások aránya pártunkban. A legutóbbi adatok szerint a párttagságon belül a fizikai dolgozók aránya (az ilyen fog­lalkozásból nyugdíjba mentek­kel együtt) 44,8 százalékot tesz ki. A határozat megszületése óta felvett új párttagok több mint hetven százaléka a fizi­kai dolgozók soraiból került ki. Ez tette lehetővé, hogy noha az elmúlt évben is 'jó néhány kom­munista munkás került szelle­mi pályára, irányító munkakör­be, mégse csökkenjen a párt­tagok között a munkások ará­nya. Tanulságos, hogy ezzel pár­huzamosan a szellemi dolgozók aránya is növekedett — sőt még mindig gyorsabban, mint a fi­zikai dolgozóké — a csökkenés tehát az úgynevezett egyéb ka­tegóriába soroltaknál követke­zett be. örvendetes, hogy a szellemi dolgozók közül első­sorban az értelmiségiek száma gyarapodott pártunkban. Párt- szervezeteink megértették, hogy a fizikai munkások arányának növelése jmellett elsősorban a magasan képzett szakemberek, az alkotó értelmiség felvételére kell nagyobb gondot fordítani, és ezzel hozzájárulni a párt Összetételének minőségi javítá­sához. A határozat céljainak meg­felelően tovább emelkedett a párttagságon belül a nők ará­nya, s jelenleg már meghaladja a 26 százalékot. Ennek értékét növeli, hogy ez a javulás első­sorban a munkásnők fokozot­tabb felvételének következmé­nye. Ugyancsak pozitív jelen­ség a fiatalok magas aránya: az újonnan felvettek több mint 60 százaléka harminc éven aluli Volt, s ennek eredményeként ma már ez a korosztály alkot- 1 ja a párttagság egynyolcadát Törekvéseinknek megfelelően — a múlt évben csökkent az új tagok felvételének üteme. A párt taglétszáma 1.9 százalék­kal emelkedett, s ez azt bizo­nyítja. hogy a mennyiségi nö­vekedés helyett a minőségi fej­lesztés került a pártszervek és alapszervezetek munkájának előterébe. Nem statisztikai kérdés! 1 Az ismertetett tények alapján levonható az a következtetés, hogy a pártszervezetek és a párttagok többsége megértette a tagfelvételi politika lényegét, s a múlt év elején jelentkezett félreértések zömét sikerült el­oszlatni. Az értelmezés azon­ban még mindig nem teljesen egységes. Ebben a munkában is tapasztalható volt helyenként a formalizmus. Ez elsősorban ab­ban nyilvánult meg, hogy a párt politikai, szervezeti erősí­tésének feladatát valamiféle statisztikai kérdésnek fogták fel. Egyes helyeken olyannyira „óvatosak” voltak, hogy szelle­mi dolgozókat alig vettek fel a pártba, az erre adódó lehető­ségeket nem használták Iá. A járási és városi pártbizottságok általában viszonylag jelentős mértékben „túlteljesítették’’ a fizikai dolgozók kívánatosnak tekintett arányát. Ez a túltelje­sítés egyáltalán nem kedvező, mivel az ilyen gyakorlat fékezi a párttagságra méltó, a kom­munisták sorait erősítő értel­miségiek, alkalmazottak és ta­nulók felvételét. Elgondolkoztató az is, hogy az 1973. évi felvételek csaknem egyharmada az esztendő utolsó két hónapjában következett be. Emiatt félő, hogy ebben az idő­szakban a számszerű célok tel­jesítése, vagy megközelítése ér­dekében néhol a párttagságra még nem érett embereket is felvettek. A jövőben kerülni keli az ilyen felvételi „hajrá­kat”, és egyenletes tagfelvételi munkát kell kialakítani, mert a kampányszerűség ezen a terü­leten különösen káros, ezért megengedhetetlen. A Politikai Bizottság döntése értelmében a tagfelvételi mun­kában 1974-ben változatlanul az eddigi szabályozó intézkedések érvényesek, s a pártba történő felvétel elvei, követelményei is változatlanok. Tehát a pártba je­lentkezők elé továbbra is a ko­rábbinál magasabb követelmé­nyeket állítunk, személy szerint alkalmazva ezeket a fizikai, il­letve a szellemi dolgozók meg­ítélésénél. Továbbra is a minő­ség javítása a cél, s nem a mennyiség növelése. A fizikai dolgozók körében folytatott ne­velőmunka során ezután is a nagyüzemekben dolgozó szak­munkásokra, a munkásnőkre és a fiatalokra kell összpontosítani a figyelmet. Ugyanakkor kellő gondot szükséges szentelni az erre alkalmas értelmiségiek cél­tudatos párttaggá nevelésének, nem várva csupán a spontán jelentkezőkre. Az egyetemeken és a főiskolákon a tavalyinál erőteljesebb felvételi munkát látunk célszerűnek és indokolt­nak. Megválunk a pártba nem valóktól A Politikai < Bizottság» határo­zata arra is kötelezte a párt- szervezeteket, hogy a párttag­Nemzetiaégi klubot nyitnak Pécsett, az ország legna­gyobb délszláv lakta területé­nek központjában, nemzetiségi klubot nyitnak. A klub létre­4 MSMMMSSs JANUAR SE 1974. hozásának gondolata a bara­nyai falvakban lakó horvátok, bosnyákok. szerbek körében született, megvalósítását pedig délszláv szövetkezetek vállal­ták. Létrehozásához társa­dalmi munkát ajánlottak fel a Pécs »környéki délszlávok. A nemzetiségi klub elsőrendű feladata az anyanyelv ápolá­sa 1esz. ság aktivitásának és fegyelmé­nek javítása érdekében folytas­sanak beszélgetéseket az egyes párttagokkal. Akik a szervezeti szabályzat által rögzített köve­telményeknek Önhibájukból tar­tósan nem tesznek eleget, azo­kat töröljék vagy javasolják ne­kik ä kilépést, anélkül, hogy ez az egzisztenciális helyzetüket érintené. Az eljárás nem jelent­het felülvizsgálatot, ugyanak­kor biztosítja a párt folyama­tos tisztulását. A határozatnak ez a része biztosítja a lenini elvek érvé­nyesülését. A pártnak aktív, a szervezeti életben részt vevő politikájáért harcolni kész ta­gokra van szüksége. Nem elég, hogy valaki belép a pártba és tagdíjat fizet, tevékenységével is hitet kell tennie meggyőző­dése mellett. A beszélgetések eredménye­képpen 1972-höz viszonyítva 112 százalékkal növekedett ta­valy a kilépők és 22 százalék­kal a töröltek száma. E folya­matot kedvezőnek értékeljük, hiszen ezáltal fokozatosan ki­kerülnek a pártból azok, akik nem ütik meg az élcsapathoz való tartozás mértékét, akik nem hajlandók munkát végezni a pártban. Távozásukkal a páft nem veszít erejéből. A közös megegyezéssel történő elválás egyúttal azt is jelenti, hogy meg tudjuk tartani ezeket a pártba besodródott, de egyéb- • ként becsületes embereket, a pártot körülvevő szimpatizán­sok körében, és adott esetben mozgósítani is tudjuk őket a párt előtt álló célok megvaló­sítására. A tagfelvételi elvek követke­zetes érvényesítése és a pártba nem valóktól történő megválás ugyanannak a folyamatnak a két oldalát jelenti. E folyamat eredményeként pártunk tovább erősödik, s még alkalmasabbá válik vezető szerepének betöl­tésére. Barát Károly az MSZMP KB alosztály­vezetője. Emberségre is szükség van Adminisztrátori munkakörbe, egyhónapi próbaidőre vette fel a Békés megyei AGROKEB Vállalat Papp Évát. A próba­idő letelte után meghatározott időre ismét szerződést kötött a fiatal lánnyal, aki több mint egy évig dolgozott így. Közben j férjhez ment Hadobás István-1 hoz. Amikor a szerződése lejárt' és a vállalat már nem akarta tovább alkalmazni, bejelentet­te. hogy kéthónapos terhes. Szeretné, ha tovább dolgozhat­na. Á bejelentés érthetően egy kis zavart akozott, mert az az asszony, akinek a helyére őt felvette a vállalat, közölte, hogy a gyermekgondozási se. gélyezést megszakítva visszajön. Ketten pedig nem dolgozhatnak egy munkakörben. A vállalat talán nem követett volna el törvénysértést, ha nem hosszabbítja meg Hadobás Ist­vánná szerződését. De hát em­berség is van a világon. Vala­mi módot kellett találni arra, hogy a fiatalasszony ne veszít­se el a jogcímet a gyermekgon­dozási segélyre. Ezrt különösen indokolta a fiatalasszony ko­rábbi betegsége, amely alkal­matlanná tette fizikai munkára, valamint az is, hogy a férje éppen tényleges katonai szolgá. latra való bevonulás előtt állt A vállalatnál a megoldás ke­resése közben elkövettek hibá­kat. Néhány olyan megjegyzés is elhangzott, ami miatt a fi­atalasszony joggal megbán tott- nak érezhette magát. Az ügybe belekapcsolódott a szakszerve­zet is. amelynek közreműködé­sével végül is sikerült megoldást találni. Kiss Sándor igazgatókig mondta; Hadobás Istvánná meghatározatlan ideig a válla­lat dolgozója marad. Szülés, majd a gyermekgondozási segé­lyezés idejének lejárta után visszatérhet a munkahelyére. A munkakönyvét tehát a vállalat nem adta ki. A történet óta hosszú idő telt el. Robi, Hadobás Istvánná kis­fia ma már 15 hónapos. Szép, egészséges, masszív gyerek. Anyukája féltő gonddal neveli nagyszüleinél. Édesapja katona. A fiatalasszonv a második gyér. mekét várja. Tudja, hogy előző betegsége miatt nem lesz köny- nyű a szülés, mégis vállalja. Édesanyja sokat segít néki. így időt szakíthat magának arra is, hogy tanuljon, mert az idén érettségizni szeretne. Az ad­minisztrátori munkakörben az érettségi követelmény. Most már nemcsak önmagáért, ha>- nem Robiért és a jövendő gyer­mekéért is tanul. Megsokszoro­zódott erővel. Abban reménykedik, hogy a második gyermek megszületése után férjét elengedik a honvéd­ségtől. A férje egyébként autó­szerelő a Volán 8-as számú Vál­lalatnál. Anyagilag elég szépen gon­doskodik róla és Robiról az ál­lam. Cáaknem 1500 forintot kap havonta. De hát más az. ha a férje is itthon van. Jobban lehet együtt nevelni a gyerme­keket A kereset is több. A pénzre pedig nagy szükség van, mert előbb-utóbb kell egy ön­álló lakás. Nem élhetnek állan­dóan együtt szüleivel másfél szobás lakásban. Talán a Volán 8-as számú Vállalat is segíti őket majd abban, hogy befi­zethessék a szükséges előleget egy lakásra. Egészen kislányosnak tűnik a Robival foglalatoskodó fiatalasz- szony, aki ebben a helyzetében is elégedett a sorsával. Olykor azonban kellemetlen emlékek­kel gondol az AGROKER Vál­lalatnál elhangzott bántó meg­jegyzésekre. Amiatt még most is kételyei vannak: vajon tény­leg a vállalat dolgozójának te­kintik-e? Nem küldik-e vissza a munkakönyvét? Vágrétá Lász­lóval, az SZMT képviselőjével éppen ezért keressük fel, hogy megnyugtassuk: nem kell sem­mitől tartania. Kiss Sándor, a vállalat igazgatója személye­sen intézkedett arról, hogy Ha­dobás Istvánmé minden lehető támogatást megkapjon. Meg­győződtünk róla. Az SZMT Tár­sadalombiztosítási Munkabizott­ság pedig segélyt utalt ki részé­re. Gsak nevelje továbbra olyan szeretettel és féltő gonddal a kis Robit, mint eddig tette. Az tán majd a második gyermekét is. Mindenki nagyon jól tudja, hogy az anyáknál (több áldoza­tot senki sem hozhat. Még a legnehezebb munkát végző fér­fiak sem. Ezért minden rendű és rangú ember kötelessége, hogy tisztelje őket. És segítse, hogy a társadalom védőszárnyai alatt biztonságban tudják tel­jesíteni hivatásukat Pásztor Béla ■•••■•■••■»■■•■■■«■■a« Szűts László: Pokoltűz KISREGÉNY 9. Gyurka maradt csak mellet­tem, Kicsi, így hívtují a eurmó legénykót. Arra figyeltem föl, hogy lopva engem leseget a gye­rek. — Na. Kicsi! — szóltam hoz­zá. — LáttáLe már ekkora gyér. tyát? — Még nem! — mondta. — Maga se, igaz? — Hét. hogy őszinte legyek... — Nem folytattam. Csak álltunk, s néztük a tüzet. Látványnak szép volt, én meg akkor még nem tudtam, mivel is jár az ilyesmi tulajdonképpen. Törőd­tem én akkor már egyáltalán az égő gázzal? Ügy éreztem, ben­nem legalább olyan tűz ég, s legalább olyan mélyről tőr elő. Gyurka megszólalt mellettem. — Vissfeautazik az asszony. A nyolchúszassal visszautazik. Rácsodálkoztam. Miért mond. ja ezt nekem? Lehet, hogy ez a kis kamasz .jobban ráérez a dol­gokra. mint a beszáradt, meg­csontosodott férfiak? Lehet, hogy Kicsi látja az én tüzemet is? — Honnan tudod? — kérdez­tem. — Hallottam! — mondta. — Az ablakon át hallottam, amikor Flórián szaki azt mondta neki: Ha akar, menjen, akár azonnal mehet — Jól van! — mondtam Ki­csinek. — Derék legény vagy! És otthagytam. De magamban vitatkozva hagytam ott. »Hadd menjen mi közöm hozzá? Igaz, akkor lehet, hogy soha többé nem látom! Na és? Az élet úgysem nyújt­ja kétszer ugyanazt a pillana­tot. De hátha éppen ez a pláne, hogy most még egyszer felkí­nálja? Azóta sok minden válto­zott. Csakhogy ebben van a do­log nehézség,, is! Közben emberek közé keve­redtem, a legelőre merészkedő fennhangon vitatkozó emberek közé. Hogy mi mindent mond­tak azok ott, atyaúristm! Lát­ták. hogy az olajmunkások kö­zül való vagyok hát féliig-med_ dig nekem címezték a mondan­dójukat. Azt mondja egy pos­tás: gőzzel kell a szuszt a föld­be fojtani, nemegyszer látta Romániában hogy gőzzel ol­tották el a kigyulladt gázt. A fenéket, mondta egy gépkocsi­vezető, fel kellene robbantani a kutat, hogy betemetődjön, akár ő is vállalja a robbantást, elegét csinált Ilyesmit a kato­naságnál. A kétféle vita, amj bennem folyt, meg ami körülöttem, úgy összekavarodott, úgy ka­vargóit az agyamban, ahogy a föld mélyP fortyoghatott a fú­rótorony alatt. Mentettem vol­na én is magamat, de nem akadt józan gondolatom, amit a bennem feszülő érzés ki ne dobott volna az agyamból, lán­golva, sisteregve. Elszabadult a pokol bennem is. Azt hiszem, áz emberek meg­rökönyödve nézteir utánam. Fa­képnél hagytam őket, s futot­tam a szállásunkra. Nem tö­rődtem már azzal, hogy meg­láthatják, hogy Flóri meglát­hatja. hogy bután elárulhatom, magamat, hogy mindent elront­hatok. Az öregasszony udvara már vízben állt — azzal sem törődtem, átgázoltam a vízen. Bedobbantam a konyhába, mint akit kergetnek. Tóth néni éppen tüzet rakott. Csak oda köszöntem' neki s mentem a szobánkba. Ki is fordultára mindjárt. — Elment?

Next

/
Oldalképek
Tartalom