Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-29 / 23. szám

Bflrés megyei Építőipari Vállalat Zárszámadásokról jelentjük Hárman kitűnővel végeztek a dolgozók általános iskolájában Szombaton fejezte be általá­nos iskolai tanulmányait a Bé­kés megyei Építőipari Válla­lat tizennyolc dolgozója. A vizsga eredményeiről s az előz­ményekről érdeklődtünik Lóczi Vilmos osztályfőnöktől: —- Milyen oktatási formában i vettek részt az osztály felnőtt diákjai? — A dolgozók általános isko­lájának, úgynevezett seázhat- \an órás tagozatán tanultak. Az elmúlt év januárjában ti­zenhatan kezdték meg a hete­dik osztályt. Ősszel ketten csat­lakoztak hozzájuk és így most tizennyolcán vizsgázhattak. Ma­gyarból, történelemből, mate­matikából, földrajzból, fiziká­ból és kémiából adtak számot tudásukról a hallgatók. A he­tedik tárgyból — jogi ismere­tekből — nem volt vizsga- kötellezettség. — Kik tanultak az osztályban7 — A vállalat segédmunkásai. Pontosabban: közülük néhány an máris megszerezték a szakmun­kás-bizonyítványt. Ehhez ugyan szükséges a nyolc általános el­végzése, egyes esetekben azon­ban azok is engedélyt kaptak a szakmunkásvizsga letételére, akjk ezzel egyidóben végezték a hetedük, illetőleg a nyol­cadik osztályt. A többiek a kö­zeljövőben lehetnek szakmun­kások. Ez lehetővé teszi, hogy növekedjen a keresetük. — Mi volt a követelmény? — Részt venni osztályon­ként százhatvan tanítási órán. Ehhez legalább ennyi otthoni tanulás járult. Nagy segítséget adott mindegyiküknek a válla­lat — a költségek térítésében, tanulmányi szabadságban, rész­ben tanszervásárlásban, s ab­ban, hogy amikor az órák mun­kaidőre estek, korábban elen­gedték az érdekelteket a mun­kahelyükről. A résztvevők azonban így is sokszor nagy áldozatot hoztak, voltak köz­tük olyanok, akik a tanítás befejezése után három órával, este tizenegykor ülhettek csak buszra, hogy hazautazzanak a családjukhoz. —- Elégedett tanítványai ered­ményeivel? — A vizsgabizottság elnöke úgy értékelte az osztály tevé­kenységét, hogy felülmúlta az átlagot. Különösen az idősebb korosztály tagjai tettek ki ma­gukért Az osztály három kitű­nő rendűén végzett tanulója — Sincsik Mihály, Lukács Sándor és Nagy István —- közül a két előbbi már elmúlt negyven­éves. Anhéi a Jókai Színházban Munkások a munkásábrázolásról Mennyi a valóság ,, Mesebeli Jánosban”, Schwajda György drámájának főhősében, aki az államnak vissza akarja adni a neki juttatott javak egy részét? — erre a kérdésre igyekszik fe­leletet adni a Jókai Színház klubjában január 31-én délután 3 órakor rendezett beszélgetés, amelynek resztvevőd egyfelől a dolgozók általános iskolájába járó felnőttek lesznek, másrészt a dráma előadásának részesei, Szűcs János rendező, valamint Felkai Eszter, Poüyák Zoltán, Szűcs András és Vajda Károly színművészek. A találkozóra várják a Mese. beli János Íróját, Schwajda Györgyöt is. I !B*sBS9B3BseBaessBSBaeB=SH9BseBOBEsaB9Bs=eaeBBeaseeaBEBBBBassiessB#«sis«i*»«e*ssseMS** ! rületek elnéptelenednek, az ala­posan téved: az élet megy to­vább. Ezek az órák a fiatalok kedvelt találkozóit is jelentik™ Mikrobrigádok Az ipari és mezőgazdasági lé­tesítmények mellett leggyorsabb ütemben az új lakóházak és lakótelepek épülnek. Az elmúlt évben például 30 ezer család költözött új otthonba. A Havan­na melletti Alamar — itt ké­szültek a hazánkban is bemu­tatott Az öreg halász és a ten­ger című film külső felvételei — néhány évvel ezelőtt még pusztaság volt. Az egykor ki­etlen tájon ma már többemele­tes épületek, iskolák, óvodák és tágas játszóterek sorakoznak. Abban, hogy a családok százai kerülnek korszerű lakásokba, nagyszerű körülmények közé, elévülhetetlen érdemeik vannak a sajátos munkacsapatoknak, a mikrobrigádoknak. Tagjaik kö­zött minden szakma képviselő­jét megtalálhatjuk. Dolgozik itt orvos, kőműves, újságíró, laka­tos és tanár is. Valamennyien önként vállalják ezt a munkát; kisebb közösségük és az ország javára; A felépült lakások elosztásá­ról az ott dolgozók üzeme vagy társadalmi szervezete dönt. A kiutalásnál két lényeges szem­pontot vesznek figyelembe: ki­nek mennyire sürgős a lakás, és mit tett eddig a közösségért. Guftornédaratáson A „fehér arany”, a cukor je­lentőségét egyetlen számadat is jól bizonyítja: ez adja Kuba devizabevételének 80 százalé­teát. Mi, magyarok, elsősorban a cukor ízét ismerjük. (Az el­múlt évben 55 ezer tonnát im­portáltunk. — A szerk.) Arról már jóval kevesebbet tudunk, hogy milyen nehéz munka a cukornádaratás. Senki sem tud­ná megmondani, hogy a tűző napon hányszor emelkedik meg a nádvágók kezében és csap le a macsete (a nádvágó kés ku­bai neve — a szerk.), amíg az évi 5—6 millió tonnás cukor- termeléshez szükséges cukor­nádat levágják. Az aratási sze­zonban — mivel még csak 400 kombájn könnyíti az emberek munkáját — szinte minden fér­fikézre szükség van a cukor­nádtáblákon. A tervek szerint 1980-ra lényeges változás kö­vetkezik be: a Szovjetunió se­gítségével 80 százalékban gépe­sítik a cukornádaratást Vendéglátóim lehetővé tették számomra, hogy belekóstoljak ebbe az egész embert kívánó munkába. Délelőtt 11 órakor kezdtünk el dolgozni. Néhány perc múlva már patakokban ömlött rólam a veríték; alig egy óra elteltével pedig már éreztem, hogy nehezül a ka- rom.«« Teljesítményemet és helytál­lásomat nagyra értékelték ba­rátaim. — Minden elismerésünk a tiéd — mondták. — A nap leg­forróbb két órájában dolgoztál, akkor, amikor a hivatásos nád­vágók is pihennek. Tudtuk, hogy nagyon megizzadsz majd, de nem akartunk megfosztani ettől az élménytől... Uracsok István Következik: Tanulás, munka, fegyver. n n : ■ | i flz átlagos életkor 35 év — 43 millióval nőtt az árbevétel a füzesgvarmati Vörös Csillag Tsz-ben Fennállása óta a 25. és a leg­gazdagabb zárszámadási köz­gyűlést tartotta szombaton me­gyénk egyik híres kollektív gazdasága, az öt és fél ezer hek­táros füzesgyarmati Vörös Csil­lag Tsz. A művelődési központ nagytermét zsúfolásig megtöl­tötték a tagok és a vendégek. Ott voltak többek között Csa­tári Béla, az MSZMP megyei bizottságának titkára, a megyei tanács, a társ-szövetkezetek, a tudományos kutatóintézetek, a felvásárló partnerüzemek kép­viselői. Az elmúlt év gazdasági ered­ményeit Csirik Imre elnök is­mertette. Elmondotta egyebek között: rendkívül nehéz eszten­dőt hagytak a hátuk mögött. A 11,6 átlag aramykoronás föld­jükre mindössze 300 milli­méter csapadék hullott, nem is a legkedvezőbb időszakok­ban. Csak az évek óta jól meg­alapozott gazdálkodásnak, a ki­váló szakvezetésnek és' az egész kollektíva derek as helytállásá­nak köszönhető, hogy most jó eredményekről adhat számot. Most érezteti áldásos hatását a bölcs előrelátás, amikor a megyében elsőnek láttak hozzá az üzemi vízrendezéshez, az öntözés megszervezéséhez, a talajjavításhoz, a nagyüzemi lu­cernatermesztéshez, s a gyümöl­csös kialakításához, amihez 200 vagonos hűtőházat is építettek. Az öntözést és belvízelvezetést az Összterület 80 százalékán megol­dották. Tavaly csaknem 1,7 mil­lió köbméter mesterséges csa­padékot hasznosítottak. A 12 , millió forintos meliorációs programot 1971-ben fejezték be. Mindig bátor kezdeményezői voltak az új módszerek kipró­bálásának. Náluk épült fel ha­zánk legnagyobb lucernaliszit- készítő üzeme, szárítókapacitás­sal is rendelkeznek. Egy év alatt mintegy 12 millió forintot köl­töttek műtrágyára és növény­védő szerekre. Náluk a gépeké a jövő, hiszen nemcsak kukori­cában, hanem lucernatermesz­tésben is a zárt rendszert al­kalmazzák. Megkülönböztetett tisztelet­tel szólott az elnök a nők és a fiatalok munkájáról. Túlzás nél­kül elmondhatjuk, hogy ha­zánk egyik legfiatalabb szövet­kezete, hiszen a dolgozó tagok átlagos életkora mindössze 35 év. Háromszáznál több a fiatal tag, rájuk bízhatják a. leg­komplikáltabb gépeket, techno­lógiai berendezéseket Az össz dolgozók 20 százaléka nö. Mun­kájukról csak az élismerés hangján leihet szólni. így együt­tes jó munkával érték el, hogy 1973-ban csaknem 200 millió fo­rint volt a termelési érték, a tervezettnél 39 millióval, az elő­ző évinél 47,5 millióval több. Az árbevétel 172 millió 858 ezer forint volt, 43 millióval több az 1972. évinéL Beszédes számok „vallanak” a szövetkezeti vagyonról is. A közös vagyon 231 millió 238 ezer forint, az éves növekedés 41 millió. A tisztavagyon­gyarapodás 1973-ban 16 és fél millió volt. A dolgozók élet- és mumkörülményeirc jellemző: 2,5 milliót költöttek szociális és kulturális célokra. Évente a fiatal házasok lakásépítését fél­millió forint kamatmentes hi­tellel segítik. A költségszint ugyancsak a vártnál jooban alakult. E rövid beszámolóban csak ízelítőt adhatunk a kiválóan gazdálkodó szövetkezet életéről, (munkájáról, amelynek tagjai a „tücsökdöglesztő” sárréti szikes talajt varázsolták jó termő­földdé. Külön szót érdemelne az építőrészleg, a kertészet, a sertés-, Illetve a szarvasmarha- telepen dolgozó kollektíva. Ha­sábokat írhatnánk műszaki és adminisztratív dolgozókról, akik hozzáértő irányító munkával, gondos ügyvitellel, napra kész könyveléssel segítik a Vörös Csillag Tsz munkáját. De ha „szorít a cipő” valahol a ker­tészetben, vagy éppen a cukor- répaföidön, akkor egy ember­ként vonulnak ki ők is a mező­re. A Vörös Csillagban ugyan­is arra még nem volt példa, hogy november 7-re ne tiszta határral ünnepeljenek. Ezért őszinte örömmel hallottuk, hogy 1 180 tag átlagában az éves ke­reset meghaladta a 30 ezer fo­rintot. Évközben rendszeresen kaptak pénzt, a végelszámolás­nál pedig 12 millió forintot osztottak ki. Tanulságos volt ez a zárazám- adó közgyűlés azért is: ahol egyet akarnak vezetőik és tagok, ahol szilárd a munkafegyelem, ahol nem félnek az újtól, ott a végeredmény nem marad ei. Ary Róza A tagság a vezetés mellé állt — „Csörgedeznek” a milliók Mezökovácsházán A négyezer-nyolcszázharmínc. hat hektáros mezókovácsházi Űj Alkotmány Tsz-ben szombaton, január 26-án tartották meg az 1973. évi gazdálkodás zárszám­adási közgyűlését. Az elnökség­ben helyet foglalt Klaukö Má­tyás, a megyei tanács elnöke, a járási pártbizottság, a járási hivatal, a községi pártbizott­ság, a községi tanács képvise­lője, a szövetkezet politikai, gaz­dasági eleiének több irányító­ja. Lipták András tsz-elnök terjesztette elő a vezetőség be­számolóját, amely megkapó adatokat tartalmazott. Ezek közül kiemelkedik a növényter­mesztés hozama, amely búzá­ból hektáronként 48,35 mázsa, kukoricából ugyancsak hektá­ronként 71,45 mázsa Az ágazat árbevétele • 21,3 százalékkal na­gyobb, mint 1972-ben volt, s meghaladta a 62,3 millió fo­rintot. Az állattenyésztés 37 millió 790 ezer forint árbevé­telt produkált. Ez 2,6 millió fo­rinttal kevesebb az 1972. évinél. A fejlődés mégis jelentős, mert a száj- és körömfájás után nem az árbevétel növelésére törekedtek, Hanem a törzsállo­mány minőségi és szám szerinti visszaállítására az 1972. évi szín­vonalra. Ez sikerrel járt A szö­vetkezet árbevétele a kisegítő ágazatokkal együtt 800 ezer fo­rint híjával megközelítette a 130 millió forintot! Az egy hek­tárra jutó árbevétel 27 876 fo­rint. A szövetkezet bruttó jö­vedelme 44,6 millió forint, tíz­millió forinttal több a terve­zettnél. Ebből a nyereség 26,6 millió forint. A bruttó jövedelmet úgy osz­tották fel, hogy részesedési alapra 24,6 millió forint, a kü­lönböző alapokra pedig össze­sen 20 millió forintot fordítot­tak. Ezen belül a fejlesztési alap 13,8 millió, a biztonsági alap pedig 3,4 millió forinttal gyarapodott Csaknem 700 ezer forintból létrehozták a lakás­építési alapot is. A dolgozó ta­gok átlagosan 28 005 forint ré­szesedéshez jutottak 1973-ban. Az egy napra jutó munkadíj 128 forint, 25 forinttal több, mint 1972-ben. Ezek a számok hűen érzékel­tetik azt a nagy változást, amely a mezókovácsházi Űj Al­kotmány Tsz-ben tavaly lénye- gében kiteljesedett. Klaukó Mátyás felszólalásában emlékez­tetett arra, hogy az utóbbi évek­ben egyre ünnepélyesebbek a közgyűlések. Nem vol.t ez min­dig így. Alig négy évvel ez­előtt, amikor vezetőséget vá­lasztott a szövetkezet, Lipták András ellen 100-an szavaztak. Akikor ez a 100 ember nem ér­tett egyet a jövedelemfelosztás módszerével, melyet Lipták elv­társ nagyon következetesen kép­viselt. Azt akarták, hogy ami megtermett, az utolsó szemig osszák ki, ne tartalékoljanak, ne gondoljanak a jövőre, mert ez az állam gondja. A szövet­kezet vezetősége kitartott a pártszervezet határozata mellett, a tagság többsége felzárkózott a vezetés mellé és töretlen munikalendülettel dolgoztak. Az eredmény nem maradt el. Most már „csörgedeznek” a milliók, „csörgedeznek”, de csak azért, mert erősek a szövetkezet alap­jai. Itt már rendelkeznek a bő­vített újratermeléshez szüksé­ges anyagiakkal, szellemi erők­kel, így a tagság nagy bizton­ságérzettel tekinthet a jövő elé. A négy évvel ezélőtti 100 el­lenszavazat nyoma sem volt érezhető a zárszámadási határo­zat megalkotásánál. A tagság ellenszavazat nélkül fogadta el a tsz vezetőségének jelenesét, melyben a szövetkezet, azaz a csoport érdeke az elsődleges. Gondoljunk csak a felosztás és a felhalmozás arányára: a brut­tó jövedelemből 24,6 ;ut a tag­ságnak, 20 millió pedig a jövő­nek. S mindez ellen senki sem emelt szót, sőt felharsant a taps! Az eredményeket a szövet­kezet tagsága kovácsolta. A tag­ságban ott vannak a szakembe­rek is. akik nem alkalmazottai, hanem tulajdonosai a közösség­nek. Olyan szakemberek vala­mennyien, akiket Mezőkovács- háza küldött egyetemre, aki­ket visszavárt, akiket elfogadott vezetőnek. Saját közösségük­ben váltak a nagyüzemi gaz­dálkodás elismert irányítóivá. S amikor ezek a fiatal szak­én' ’r ■ kezdték az életet, nem volt olyan egyszerű a folguk, mint manapság. Akkor csak parancsosztogatót láttak ben­nük. olyan embert, aki a má- s«k fölé akar kerekedni. És amikor ezen a közgyűlésen Ele- ki János főagromómus a szak­vezetők nevében beszélt, a hi­tük szerinti helyes útról, a párt egyenes és töretlen gazdaság­politikájáról, a szövetkezet erő­sítésének szükségességéről, a szocialista munkaverseny ered­ményeiről, szavait - hosszan tartó taps köszöntötte. A karza­ton az egyik mellettem ülő ts&- tag ezt mondta: „Jó, hogy rá­juk hallgattunk!” Dupsi Károly 3 BÉKtS MCCfB^n 1974. JANUAR 29.

Next

/
Oldalképek
Tartalom