Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

Ingázók A CÍMSZÓ TÁLÁN NÉ­MI MAGYARÁZATRA SZORUL. AKADNAK, AKIK ISMERIK A JE- I.ENTÉSÉT. A MAGYAR Értelmező kéziszó­tár a kővetkezőkép­pen fogalmazza meg az „ingázó” SZAVUN­KAT: RENDSZERESEN IN­GÁZÓ, BEJÁRÓ DOLGO­ZÓ”. © A délelőtti műszak két áráig tart. A békéscsabai vasútállo­más forgalma fél három körül szinte a maximumra duzzad. Utasok tolonganak, vitatkoznak, zsörtölődnek. E bábeli hang­zavar a ritkán utazó embernek Szokatlan. ­Alkalmi utasok, bejáró mun­kások, diákok áradata hömpö­lyög a kijárat felé. A tömegből könnyen ki lehet választani az ingázókat Kis csoportokban — többé-kevésbé —■' csendesen, de akad olyan is, aki széles gesz­tusokkal, emelkedett hangnem­ben ecseteli útitársaival a nap eseményeit A bejáró dolgozók létszáma megközelíti a 28 ezret, pontosan 24 767-en járnak naponta más településekre dolgozni. A be­járók vállalják az utazás ne­hézségeit, sokszor viszontagsá­gait Szakmai szeretetük, ba­ráti szálak és még megszámlál­hatatlan kapcsolat köti őket munkahelyükhöz. „»..Szakmámat »veretem” Kosa Pál formázó öntó az Brőmüjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai vasöntödé­jének dolgozója. Tizenharmadik éve jár be mindennap a me­gyeszékhelyre MezőberénybőL — Naponta tizenhárom órát töltök távol a családtól. Reggel hatkor már úton vagyok az ál­lomáshoz, este pedig hét órára érek haza. Mégis vállalom a bejárást. Szeretem a szakmá­mat, habár nehéz fizikai mun­ka. A vasöntő szakmája szép, éppen ezért más szakmában nem dolgoznék. Otthon ebben a munkakörben nem tudnék, el­helyezkedni. Anyagilag is meg­találtam a számításomat. Jó kollektívában dolgozom, az ön­tők többségével együtt voltam tanuló is. Mondhatom azt is, hogy valamennyien nemcsak kollégák, hanem jó barátok út vagyunk. — Mivel tölti az utazás ide­iét? — Szeretek olvasni. A megyei könyvtárból rendszeresen köl­csönzők könyveket Aztán be­szélgetéssel is elütjük az időt — közben lendületes mozdulatok­kal készítette elő az öntőformá­kat Lelkesen beszél szakmába szépségéről, vonásáról. Búcsú­zó* utón még utánam szól: — A villamdsítóssal talán az utazási idő is rövidebb lesz. „...Itt kezdtem” Kilenc éve dolgozik a kötött­árugyárban Arnóczki Mihályné. Két éve békési lakos lett, s az­óta a bejárók kenyerét eszi. Pe­dig a gyárnak Békésen i« van telephelye. A filigrán, mosolygós asszonyka a varrodában dolgo­zik. A beszélgetésünk idejére gépét leállítja, munkaasztalán' rendet rak, majd kérdően for­dul felém. Elmondom, hogy az ingázók­ról szeretnék írni, s az ő segít­ségét* is kérem. — Ebben a varrodában, eb­ben a blokkban kezdtem, nehéz megválni a régi kollégáktól. le­mérjük egymás munkáját, szo­kását. A fizetésre sem panasz- kodhatom, mert jól keresek. — Ha híynák haza dolgozni, menne? — Még nem gondolkoztam róla, de azt hiszem, hogy ne­met mondanék. Ezt azért Is te­hetem, mert az utazás csak húsz percet vesz igénybe. Igaz, hogy amikor délelőttösek vagyunk, nem a legkedvezőbb időpontban indulnak a buszok. Azon a hé­ten -munkakezdés előtt már több mint fél órával itt vagyunk az üzemben. Jó útltámaim vannak, meg aztán mi, háziasszonyok, mindig találunk valami beszéd­témát. Az biztos, hogy sokkal kényelmesebb a helybeliek éle­te. de mi, bejárók is meg aka­runk élni. így áldozatot is kell boznunk­Jól keresek.J” — Jól keresek, a fizetésem eléri havonta a háromezer fo­rintot — kezdi a beszélgetést Horváth Ferencné. Mezőberény­ből jár dolgozni a csabai hűtő- házba- Hajában itt-ott már őszülő szál csillog, jelezve, hogy már nem a legfiatalabb generá­cióhoz tartozik. — Tizenegy éve, hogy utaz­gatom, Nehéz és fáradságos a korán kelés és a késői lefekvés. Némi pihenést csak a szabad szombat és a vasárnap jelent. A bejáró ember szabadideje ke­vés. Éppen ezért igyekszünk az utazási időt maximálisan ki­használni, hasznosan eltölteni. Számomra az olvasás és a kö­tés biztosítja a kikapcsolódást — Gondolt már arra, hogv hazamegy dolgozni? — Még nem fordult meg a fejemben. Azt hiszem, nem mennék, mert itt mindenem megvan. Ha a vonatközlekedés jobb lenne, akkor a mi életünk is biztosan máshogyan alakulna. Véleményem szerint — mond­juk fél ötkör ~r egy motor-vo­nat indítása az esti vonatokon megszüntetné a zsúfoltságot s nekünk is több jutna így az életből. Mozaik Gyula felől füstölögve, fújtat­va befut az öreg gőzös. Mintha vezényszót adna ki valami lát­hatatlan és ‘ hallhatatlan pa­rancsnok: Egyszerre megindul a roham a vonatajtók ellen. Föltépik, szinte belökik- /egy­mást. Mindenki egyszerre akar leszállni. a még mozgó vonatról. Egy biztos: igyekezni kell az át­szállással. A roham előharcosai — ha a szerencséjük is úgy kedvez — találnak még egy- egy ülőhelyet a pestin vagy a szegedin. A többiek állnak, áll­ják a „sarat”. Nők, férfiak, gyerekek, öregek, vegyesen. Nincs udvari as kodás, helyát­adás. 1 Érkezési sorrendben ülnek vagy állnak az utasok. Jó egy- néhányan már végigállták a munkaidejüket. Az utazóközönség összetétele meglehetősen vegyes. Azért mindenki megtalálja útitársait, óvek alatt kialakulnak a kis csoportok. Ezek kártyáznak, be­szélgetnek, vitatkoznak, s fi­zetésnapon együtt iszogatnak is. Ez is hozzátartozik a bejárás­hoz. Sajnos még jó néhány dolog szinte „elengedhetetlen” rossz kelléke az utazásnak. Mint pél­dául a zsúfoltság, nem a leg­tisztább járművek, és természe­tesen a vonatok, autóbuszok pontatlansága. És ezt nehezmé­nyezik leginkább az ingázók. Szekeres Új gépek a „gyulai szabókénál A Gyulai Szabók Szövetkezete eddig a város négy különböző helyén állította elő termékeit. Tavaly végre megkezdték azt a 36 millió forintos beruházást, amelynek első ütemében az új üzemházból ez év decemberéig elkészül a korszerű műhelycsar­nok és a raktár. Az üzemépület, előregyártott elemeinek szállítását nemrég kezdték meg. Gépeket pedig — ezek egy része Japánból már meg is érkezett — összességében 16 millió forintért vásárolnak- Az irodaépületi a szociális létesít­mény, tanműhely és az üzlet- helyiség 1975 végéig készül e). A termelés korszerűsítésére egyébként nemcsak gépek vásár­lásával és a technológiai szerve­zés tökéletesítésével, hanem a dolgozók szakképzettségének fo­kozásával is készülnek. Szakszervezeti aktívák továbbképzése A Mezőhegyesl ÁG-ban 120 szakszervezeti tisztségviselő segí­ti a VSZB munkáját. A szocialis­ta brigádmozgalom szélesítésé­vel, a verseny rendszeres érté­kelésével a gazdaság eredménye­ihez nagymértékben hozzájárul­nak a szakszervezeti tisztségvi­selők. Ahhoz, hogy munkájukat még eredményesebben végezhes­sék, februárban négynapos to­vábbképző szaktanfolyamot ren­deznek számukra. Többek között a SZÖT-tól, a MEDOSZ orszá­gos és megyei központjából ér­keznek előadók, hogy a legille­tékesebbektől halljanak a szak- szervezeti munka időszerű prob­lémáiról. Ítélkezni nagy felelősség Szüfs László: Pokoltűz KISREGÉNY Január IT-én a Gyulai me­gyei Bíróságon ár. Tatár Bé­lának, orosházi járásbírónak dr. Korom Mihály igazságügyi mi­niszter átadta az Elnöki Tanács által adományozott Munka Ér­demrend bronz fokozatát Az ünnepség rövid volt Az elisme­rés tömör és szűkszavú: ,,A szo­cialista igazságszolgáltatásban végzett áldozatos munkájáért”­Vajön mit takar ez a rövid mondat? A minap orosházi la­kásában beszélgettünk dr. Tatár Bélával a pályakezdő évekről, s arról a 23 évről, melyet az Orosházi Járásbíróságon töltött. — Hatvanegy évvel ezelőtt a Bihar megyei Érköbölkúton szü­lettem. Jogi tanulmányaimat Nagyváradon kezdtem -és Deb­recenben fejeztem be. A bírói vizsgát pedig Budapesten tettem le. Kistisztviselői családból szár­mazom, heten voltunk testvé­rek. Egyetemi tanulmányaimért szüleim nagy áldozatot hoztak, és én gyakran vállaltam mun­kát. — A város vezetőitől hallot­tam, ön népszerű ember. — Ezerkilencs7ázötvenegy óta a* Orosházi Járásbíróságon mint tanáesvezető bíró dolgozom. Munkám során mindig arra tö­rekedtem, hogv törvény szerint járjak el. Ez volt a vezérelvem. Á törvény a közakaratot fejezi ki. Havonta 80—90 ügyet tár­gyaltam, s ezenkívül panasz­napokat, sőt TTT-előadásokat is tartottam. —• Ne/n volt-e ez nagy meg­terhelés? — A bíróságnak kötelessége mindent megtenni a perek gyors és alapos befejezéséért. Nálam ez lelkiismereti kérdés volt. A peres felek is igényelték. Tár­sadalmi szempontból is nagyon fontos, hogy egy per minél ha­marabb befejeződjön. — A polgári ügyszakban van­nak perek, melyek nagyon el­húzódnak. Mi ennek az oka ? — A gyorsaság sohasem me­het az alaposság rovására. Mert az ügy alapos felderítése nélkül nem lehet igazságos ítéletet hozni. Ég ezen van a hangsúly- s Ítélkezni nagy felelősség. Van- ; nak bonyolult polgári perek, ■ melyek valóban elhúzódnak. ! Volt egy végrendelet érvényte- j lenítése iránti per, amely pél- : dául három évig tartott. — Mi a legnehezebb az ítél- » kezési munkában? —- A bírónak alaposan kell is- [ mernie a jogszabályokat. Allan- [ dóan kell képeznie magát. A ■ tárgyaláson mindenre ki kell, • hogy terjedjen a figyelme. Mun- | kámhoz sok segítséget adtak a ■ népi ülnökök, emberismeretük- : kel és élettapasztalatukkal. : Vannak aztán íratlan szabályok : is. Így például az emberség. ! Nem egy esetben előfordult, • hogy egy jogos követelés azon- ! nali érvényesítése a másik felet j rendkívül súlyos helyzetbe hoz- ! ta volna. A körülmények vizs- : gálata alapján éppen ezért a ■ bíróság a követelés megtérítő- • sére halasztást rendel el vagy * pedig részlegmegfizetést. A nyugdíjba vonuló dr. Tatár • Béla február 1-én búcsúzik el ! az Orosházi Járásbíróság dől go- * zóitól. A búcsú azonban nem ■ lesz végleges. Ezután is gyakran ; fölkeresi majd a járásbíróságot. • Várják a szakmát tanuló fiata- [ lók, a naponként újabb és ; újabb ügyekben eljáró kollégái, | A „népszerű orosházi járásbíró- 5 tói" van mit tanulni: szakmai | ismeretet, hivatásszeretetet. (Serédl) ’ 6. Tudja, ahogy megközelítet­tük a fúrótornyot, gumicsiz­máiban és vízhatlan köpenyben, a fejünkön bányászsisakkal, egyszeri« meghűlt bennünk a vér. Pedig a torony aljában ugyancsak forró volt a levegő a feltörő víztől is, meg a lát­ványától is! Micsoda erő sza­badult ki a kezünk közül, atya­úristen! Állandóan úgy éreztük, hogy a következő pillanatban szétveti az egész tornyot, a föld megnyílik alattunk, s min­denestől . elnyel bennünket. A cső sírt a nagy erőfeszítésiben, de nem engedett Elkép­zelheti, milyen munkát vé_ géziünk mi ott Nem részlete­zem, ezt nyilván elmondták magáinak. Én azt akarom elmondani* hogy bennem mi ment végbe attól kezdve. Akár hiszi, akár nem: a legfeszülte'bb pillanat tokban, amikor minden kis mozdulatra ügyelni kellett, amikor már nem tudtuk, hogy a forró szennyes lé vagy az iz­zadság marja az arcunkat — bennem akkorié folyton a feltá­madt erolókeib kavarogtak. Zsuzsával a kollégiumiban íe- merkedtorn meg. Odahaza egyetlen gyerek voltaim, anyám szülésznő, és mindenáron! or­vost akart belőlem nevelni, de nem vettek fel az etgyetemne, hát addig járt Poncjustól Pilátu­sig, amíg ápolóképzőre sikerült bejutnom. így kerültem a kol­légiumba. Anyámnak az volt a terve, hogy utána újra nekiru. gaszt az egyetemnek, a képző­ről talán majd sikeresebben. Nekem semmi tervem sem volt Orvos szívesen lettem volna, de alapiában véve nekem mindegy volt. hogy miit fogók csinálni. Jól akartam élni. A kollégiumban csalt a háló­szobákat különítették el, egyéb­ként egész nap együtt lehettünk a lányokkal. Ott vettem eszre először, hogy én milyen „jó vágyók” a lányoknál. Zsuzsa sem mutatkozott kivé­telnek. Ügy csüngött rajtam esténként a klubban, mintha a bálványa lennék. Pedig kabinet tudott nálam, vagyis őszintéb­ben igyekezett tanulni. De talán épp az én könnyedségemet szomjazta. Nehéz bor szódát kíván. Zsuzsa árva lány volt* úgy küzdötte tel magát az áipo- lónőképzőiig, s állandóan tele volt aggodalommal. Vérévé1 vált a szorgalom, a többre tö­rekvés. Gondolom, jólesett ne­ki egy kicsit lazítani velem. Már aiz első hetekben igen jóba lettünk. Hanem jóba lettem én ott másokkal isi, és ahol sokan kínálkoznának, ott egyvalaki­vel nehéz kezdeni valamit Én hát azok közé soroltam Zsu­zsát, akikről azt. tartottam, hogy csak az alkalom hiányzik hozzájuk,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom