Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-25 / 20. szám
Bizottság a megye ifjúságáért Beszélgetés Dankő Pállal, a megyei Ifjúsági Bizottság referensével Egy fél évvel ezelőtt, 1973 nyarán alakult meg a Békés megyei Tanacs Ifjúsági Állandó Bizottsága. Első ülésének napirendjén szervezeti kérdések megvitatása szerepelt, de jelentős hangsúllyal körvonalazták a írissen választott tagok a bizottság későbbi munkáját, tevékenységi köréit is. Figyelemre méltó, nagy horderejű tervek születtek akkor. Ezért kerestük tel az elmúlt napokban a bizottság ifjúsági referensét, Dankő Pált, hogy röviden számoljon be az eddigi eredményekről. beszéljen a felmerülő problémákról, a gondokról, szóljon az 1974-eg év terveiről. — Fél év egy bizottság életében nem naigy idő. Főleg akkor nem, ha egy egész megye sok ezer fiataljának szociális éá kulturális helyzetét, az Ifjúsági Törvény határozatainak végrehajtását kell nyomon követnie, ellenőriznie, anyagi alapokat is biztosítania a központi támogatás mellé. Mégis úgy érzem, hogy máris több. jelentős eredményt tudunk felmutatni. — Az úttörő- és ifjúsági házak bővítésére, felszerelésére, Békéscsaba. Gyula, Szarvas és Békés játszótereinek kialakítására, felszerelési tárgyainak gyarapítására 300 ezer forintot fordítottunk. A járási úttörőtáborok közül azok kaptak pénz- beni támogatást, ahol már — részben helyi erőből — a kezdeti lépéseket megtették, vagyis a juttatott pénzt fejlesztésre, bővítésre tudják fordítani. Természetesen ez évben további összegeket adunk a már épülő, s részben már működő táboroknak. — Az ifjúsági bizottság különös odafigyeléssel gondoskodik a fiatalok sportolási, testedzési, mozgási igényéről is. A póste- leki tornaparkot — amelyet a 1 járt munkás felett. Az apóst»- : lók nem tudták meg, hogy Zsu- j zsa ápolónő. A legjobb tanuló ; volt köztünk, emlékszem. Most • megmutathatta hát, hogy mit S tud. Hanem felhér blúzban hajla- • doizott ott, a szennyes lé pedig ; egyre esőzött ránk. Utcai ruhá- jj ban voltak az apostolok is. s Egyedül én nem cflitöztem át, s • vállamon lógott a vízhatlan • köpeny. Felkínáltam Zsuzsának, • de nem akarta elfogadni. — Vegye csak fel! — mondta : neki Flóri, aztán az apostolok- ■ hoz fordult. — Mi is beoltó- ■ zünk, emberek. Fél óra .múlva 5 mindenki itt legyen! Vele mentem, mert gumicsiz- : ma rajtam sem volt Fél óira ; múlva pedig oda már gumi- ! csizma kellett A falu, ugye, csaknem a liba- : legelőig ér, s a szőlőföld szé- ■ létől is alig száz méterre már ■ házak állnak. Mi, Flóriánnal ! ezen az oldalon mindjárt az • egyik szélső házban szállásol- ; tunk, egy magányos öregasz- ; szonynál Tóth néni kinn állt ; az udvaron, mellette a fia, zö- • mök, tagbaszakadt paraszt, a i ■szövetkezetből. Csáriért jött, a : kislányáért, akire egész nap az ; öreganyja vigyáz. A csöppség ■ ott játszadozott körülöttük. ! Ahogy anya és fia ránk nézett, * abból lemérhettük, hol tart a : falu a rémületben. Az öregasz- S szony megragadta Flóri karját. 5 — Jaj, édeseim! Mi lesz itt á velem ? — Mi lenne, Tóth néni?! — • mondtuk neki. — Egyet se fél- ■ jen, amíg minket lát. —i Na ugye! — mondta neki j a fit is. — Ha veszélyessé : váln maradnia, majd átjön ; hozz ok. El m persze, több volt az j aggr 'om, mint a vigasz. ■ (Folytatjuk) gyulai erdőgazdaságtól a megyei tanács vett át — folyamatosan fejlesztjük, ugyanígy a csabai sportkombinát építését is a legmesszebbmenőkig támogatjuk. A sportfelszerelésekre az anyagi alapot az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács — mint az Ifjúsági Törvény megvalósításának szerve — biztosítja, legutóbb 100 ezer forintot juttatott a pusztaföldvári iskola tornatermének építésére. — A tömegsportnak talán a legnépszerűbb része a turizmus. Elterjedését — az OIOT anyagi segítségével — mi is igyekszünk támogatni. ‘Úttörők részére az elmúlt nyáron 60 ezer forint értékű táborozási OIÖT-utalványt adtunk ki, ugyanennyivel segítettük a fizikai munkásszülők gyermekeinek szünidei üdültetését. A középiskolás korú fiatalok részére közel másfél ezer üdülő-táborozási utalványt, 11 és fél ezer étkezési jegyet, hétezer camping- és 150 külföldi utazási utalványt biztosítottunk, amelyek összértéke igen jelentős. Az idei évben is hasonló értékű utalványokkal fogjuk támogatni az utazni, pihenni vágyó megyei fiatalokat., — Külön ki kell emelnem a szociális juttatások sorából a fizikai dolgozók gyermekeinek tanulmányi ösztöndíját. Az OIOT a mostani tanévre 1,3 millió forintot adott, amelyet a diákszociális bizottság oszt fel félévenként egy alkalommal a megye erre érdemesnek megítélt szakközépiskolás és gimnáziumba járó tanulói között Egy diákra körülbelül 1-2 ezer forint jut, amely összeg a szülők gondját is enyhíti. A rendelkezésre álló összegből tartalékolunk, s ezt a pénzt a javuló tanulmányi eredményű diákoknak adjuk. A klubmozgalom Békés megyében is egyre erősödik. Pár éve alakult meg a békési cigányklub, amelyet az elmúlt évben 25 ezer forinttal segítettünk. Tavaly 22 ifjúsági klub jelentkezett egy országos pályázatra, közülük 16 kapott felszerelésre összesen negyedmillió forintot. — Az idei évben még inkább szeretnénk segíteni az ifjúság helyzetén. Az Ifjúsági Törvény határozatainak betartását állandóan ellenőrizzük, segítjük. Terveink irányvonala is ezt a meggondolást követi. Az 1974-es ■esztendőben megvizsgáljuk a felnőttoktatásban részt vevő fiatalok helyzetét, a fiatal tanácstagok közéleti tevékenységét, az építőtáborok munkáját, az ifjúsági parlamentek működését, de lehetne tovább sorolni a reánk váró feladatokat. — Tény. hogy hiányosságok, problémák is adódnak, amelyekkel számolnunk kell. Közülük hadd említsek meg néhányat. A helyi tanácsok az évi tervkészítéseknél az ifjúság igényeit is vegyék figyelembe, ilyenkor gondoljanak a legfiatalabb mozgalmi egységeire, az úttörőcsapatokra is. Ennek megvalósítására mindenütt lehetőség van, sőt az Ifjúsági Törvény külön felhívja rá a figyelmet. Ezzel kapcsolatban: nagyobb községekben, járási székhelyeken jó lenne, ha létrehoznának ifjúsági bizottságokat — saját munkájuk mgkönnyítésé- re is. Megtörtént már, hogy a különböző, szociális és kulturális — az ifjúság igényeit szolgálni akaró — anyagi juttatásokat másra használták fel. A tanácsok saját erőből is igyekezzenek megoldani a felmerülő problémákat — lakásgond, fiatal szakemberek támogatása, táborok létesítése —, hiszen egy megindult folyamat segítését könnyebb és ésszerűbb fejlesztenünk — fejezte be a beszélgetést Dankó Pál.' Nemesi László Éjjel-nappal jöttek a szállítmányok a Ladoga-tö jegén, Hősök városa A Ladogától a Balatonig t. Harminc évvel ezelőtt, 1944. január 27-én, a szovjet csapatok szétverték a német fasiszták Leningrad«! körülvevő gyűrűjét, Kilencszáz napos blokád után a város felszabadult. Az ember nem születik hősnek, de megtörténik, hogy akár akarja, akár nem, hőssé kell lennie. Ha élni akar, ha ember akar maradni, önmagáért és másakért legyőzhetetlenné kell válnia. A kilencszáz napos fasiszta blokád teljes szétzúzásának 30. évfordulóját ünneplő' Leningrad azért lett Hős Város, mert hűséges lakói emberként élni, dolgozni, szeretni, gyermeket nevelni, barátkozni akartak. Sétálni a Név a-par tort, vagy " a Nyevszkij sugárúton, dolgozni a Kirovról elnevezett gépgyárban, szórakozni a városi Operett Színházban, gyönyörködni az Ermitáas kincseiben, vagy az Orosz Múzeum műalkotásaiban, kirándulni családjukkal a Lado- ga-tóhoz vagy Petrodvorecbe. A történelem úgy akarta, hogy mindezekért a leningrádiaknak élethalálharcba kellett szállniuk a szovjet hazára és szeretett városukra törő, mindenre elszánt ellenséggel. És ők harcra keltek, példa nélkül álló küzdelemben hősökké váltak és győztek. A hősök közül sokan, nagyon sokan elestek, de még sokan élnek és emlékeznek. Őket kerestem Leningrádban, tőlük akartam hallani: mi történt velük. A Führer parancsára Leonyid Ivanovócg Barkovtcs, a városi taxivállalat 50 éves gépkocsivezetője, két szép, ko- • moly fiú édesapja, számtalan kitüntetés tulajdonosa: — 1941 őszén, amikor a fasiszta seregek körülzárták Le- ningrádot, a mentőszolgálatnál dolgoztam mint gépkocsivillanyszerelő. 17 éves voltam akkor. A németek nem tudták rohammal bevenni a várost, ezért háromszoros túlerővel körülzárták, a földről és a levegőből rombolni kezdték. Arra számítottak, hogy akiket a védők közül nem pusztít el a gránát, vagy a bomba, azokat elpusztítja majd az éhség vagy a járvány. És itt félbeszakítom L. X. Bar- kovicsot, hogy ismertethessem a hitlerista fegyveres erők vezérkari főnökségének Leningrad sorsára vonatkozói különleges intézkedését, amelyet 1941. október 7. keltezéssel adtak ki és szó szerint így hangzik: ,,A Hadseregek Főparancsnokának (hadműveleti osztály) A Führer újból úgy döntött, hogy Leningrad, Moszkva kapi- J tulálását nem szabad elfogadni, I még abban az esetben sem, ha az ellenség felajánlaná. / Ennek az intézkedésnek a helyessége az egész világ számára érthető. Ha Kijevben az időzített aknák robbanása ndgy veszélyt jelentett csapatainkra nézve, annál fokozottabb mértékben számolni kell azzal Moszkvában és Leningrádban, Arról, hogy Leningrád alá van aknázva, és az utolsó emberig védekezni fog, maga az orosz rádió adott hírt. Nagy járványveszéllyel is számolni kell. Ezért egyetlen német katonának sem szabad belépni ebbe a városba. Aki vonalainkkal szemben elhagyja a várost, tűzzel kell visszakergetni. A nem ellenőrzött kisebb átjárók létét, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosok egyen-- ként evakuálhassanak Oroszország belső körzeteibe, csak üdvözölni kell. A többi várossal kapcsolatban is be kell tartani azt a szabályt, hogy elfoglalásuk előtt tüzérségi tűzzel és légitámadásokkal földig le kell rombolni őket, és a lakosságot menekülésre kell kényszeríteni. A káosz annál nagyobb lesz Oroszországban, a megszállt keleti területek igazgatása és kiaknázása pedig annál köny- nyebb, minél nagyobb számban menekülnek Oroszország belső területei felé Szovjet-Oroszor- szág városainak lakói., A Führernek ezt az akaratát tudtára kell adni minden parancsnoknak. A Fegyveres Erők Főparancsnoksága vezérkari főnökének megbízásából: Jodi” Az „Élet útja" És most következik ismét Leonyid Barkovies: 1— A körülzárt Leningrád ellátására, egyáltalán az életben maradásra egyetlen halvány reményünk, lehetőségünk maradt: a várostól mintegy 50 kilométerre levő Ladoga-tavon keresztül teremtsünk összeköttetést a Nagy Földdel, és így juttathassuk el a legszükségesebbeket Leningrád védőinek, és a városból az anyaországba szállítsuk a polgári lakosok egy részét, mindenekelőtt a betegeket, a gyermekeket és az öregeket. —• • A Ladoga két partján, amelyeket az ellenség szüntelenül ágyút.űz alatt tartott és repülőgépekkel bombázott, hetek ■ alatt kikötőket, raktárakat, uta- 1 (Fotó: APN—KS) kát kellett létesíteni, megszervezni az átrakodást, a szállítmányok menetrendszerű indítását és fogadását, az összeköttetés egész vonalának védelmét. így jött létre az örök emlékű „Élet Útja”, amely 1941 szeptemberétől 1943 januárjáig, a blokád áttöréséig egyetlen vékony, de elszakíthatatlan kapcsot jelentette a fasiszták által ostromlott Leningrád és a szovjet haza között. •— Apáim kezdettől fogiva gépkocsivezetőként szolgált az Élét Útján. 1941 november végén, amikor befagyott a Ladoga és a haijók többé nem közlekedhettek, a gépkocsik vitték a szállítmányokat végig a tó jegén. Am kevés volt a gépkocsivezető. Apám november 28-án hirtelen otthon termett és magával vitt alakulatához. Mindez anyám távollétében történt, aki hazatérve, helyettem csak egy pár- soros búcsúlevelet talált. — önkéntesként a 804. gép- kocsdzó zászlóaljhoz vonultam be, ahol másfél tonnás, ma már nagyon törékenynek látszó, GAZ típusú gépkocsira ültettek. Ezzel jártam éjjel-nappal a két part között a Ladoga jegén. Szállítottam élelmiszert, lőszert, mindent, amit kellett. December végén, amikor még szinte alig volt légelhárításunk, az egyik repülőtámadás alkalmával kocsim megsemmisült, én pedig megsebesültem. Gyógyulásom után haza akartak küldeni azzal, hogy még fiatal vagyok. Nem mentem. Ismét kocsit kaptam, apámmal együtt jártam tovább . a vastag hóval borított jégutat. ■ — Egy alkálammal útközben váratlanul elfogyott a benzinem. Hóviharban, kegyetlen hidegben állt meg a kocsim a tó jegén. iSzigorú parancs tiltotta, hogy egymásnak benzint kölcsönözzünk. Ugyanis ez — az üzemanyag szigorú kiporciózása miatt — a kölcsönzőt is veszélyébe sodorta volna. Apám, akivél ezen az úton is együtt voltam, kivételesen ezt a parancsot megszegte és benzint adott nekem- Űticélunkat szerencsésen elértük, de apámat megbüntették. Hát akkor ilyen is megtörtént velünk. Leonyid Barkovies, aki a háborúi; Balatonfüreden fejezte be, újévi üdvözletéiben ezt írta a fiamnak: „Kívánom Nektek, hogy soha ne kelljen hazaszereteteket olyan megpróbáltatások közepette bizonyítani, mint amilyenben nekünk, Leningrádiaknak kellett”. Gyertyános Zoltán KIVETKEZIK: II. A „Blokádkák” parancsnoka. bMJSSSISs fi 1974. JANUAK 25.
