Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-04 / 2. szám
I Megsúgom Magának ..hogy az elmúlt hetekben gcttidolataimat sokat foglalkoztatja a közlekedés. Na már most, ha egészein precíz akarok lenni, akikor a következőképpen kell fogalmaznom: élénken foglalkoztatja a gondolataimat a megyeszékhely tömegközlekedése. Ez azért is érdeked, mert én is \ részese vagyok a forgalomnak mint utas. Most nem arról az „újításról” akarok véleményt nyilvánítani, amit december elején bevezettek, mely szerint a kalauz nélküli perselyes kocsik „pilótái” menetjegyet adnak az utasoknak. Azt viszont megjegyzem — személyes tapasztalataim alapján —, hogy ez az intézkedés nem gyorsította meg a helyi közlekedést. De különösebben még azon sem mérgelődöm, hogy megváltoztatták néhány járat indulási idejét. Ezt először abból vettem észre, hogy egyszer-kétszer lemaradtam, s kicsit „pofára estem”. Azt viszont biztosra veszem, hogy az új menetrend kidolgozása „tudományos módszerek” alapján történt, a megelőző, gondos felmérések után. Megsúgom Magának, hogy nyugodt természetű honpolgár vagyok, illetve voltam. Az viszont már engem is idegessé tett, ami történt velem. Hogy mi volt az? Megsúgom Magának, de halkan, hogy nehogy meghallják az illetékesek és megbántsak valakit. A helyijáratú autóbuszok menetrendjét akartam megvásárolni, amit sajnos sehol sem tudtam. Lehet, hogy az az oka, hogy csupán néhány forint az ára, s nem hoz akkora hasznot a konyhára, mint mondjuk egy „lépegető tengeri herkentyű”. Most azt mondja, hogy jegyezzem meg a fejemben? Ez lehetetlen! Na nem azért, mert nincsen. Igenis van. méghozzá 55-ös. Az agytekervényeim sincsenek telítve, a szellemi nívóm — úgy érzem — eléri a minimumot. De könyörgöm, hon- pét tanuljam meg? Vagy járjam végig valamennyi járat megállóhelyét és onnan jegyezzem le? Képzelje, milyen tolongás lenne egy-egy jelentősebb megálló előtt, ha mindenki lejegyezné magának a menetrendet. Napjainkban már eljutottunk odáig, hogy személy- gépkocsit — igaz Zaporozsec — az előjegyzéstől és a befizetéstől számított 1—2 hónapon belül megkap az igénylő De mit tegyen az. akinek nincsen pénze gépkocsira, de van autóbusz-menetrendre? Ha azt akarja a szegény dolgozó, hogy a munkahelyére időben érjen, induljon korábban, s bízza a véletlenre az utazását? Megsúgom Magának. hogy egyszerűbb lenne a menetrend árusítása, ami olcsóbb, mint egy személygépkocsi, s ráadásul nem kellene rá várni esetleg hónapokat, mert valószínű, hogy megyén belüli nyomda is ed tudja készíteni. — Szekeres — 4 Sygma a Télikertben Vélemények Talán korai négy alkalom után ítéletet mondani egy olyan kezdeményezésről, amelynek életre- hívásakor a szervezőket a legjobb szándék vezette, és az nem úgy sült el, mint ahogy számították Néhány észrevétel mégis a jó ügyet szolgálhatja — tanulság gyanánt vagy javaslatképpen a hibák kijavítására. * * * PRO: Pár éve átalakított, felújított, tágas, sok száz embert befogadni képes terem a békéscsabai Csaba Szálló Télikertje, ahol minden péntek este 7-től éjfélig „télikertéi” az „újjáéledt” Sygma zenekar. KONTRA: A terem semmiképpen nem nevezhető ízlésesnek, sőt! PRO: A „beugró” ára tíz forint. Nem sok, hiszen más ifjúsági táncos rendezvényeken, szórakozóhelyeken ennek kétszeresét is elkérik, KONTRA: Igaz, hogy nemcsak önálló keresetű húszontúliak járnak ide, hanem fiatalabbak; diákok, tanulók. De akinek sok ez a pénz. vagy nem akar fizetni, az is bemehet, a rendezők a „belógásra” szinté kínálják az alkalmat. A „kilépő” percek alatt „házilag” elkészíthető (körül kell rajzolni egy ötforintost, kivágni kartonból ráírni a dátumot). S aki még eny- nyit • sem akar , dolgozni érte”, az az étteremben leveszi a kabátját, fog egy széket és a Télikert ajtaját a rendezők még udvariasan ki is nyitják előtte. Nem csoda tehát, ha valaki az étteremben akar leülni, csak üres asztalokat talál — székek nélkül! PRO: A zenekar kiváló, talán az első tíz hazai „menő” között is megállná a sarait, valóban „minőségi” zenét játszanak. KONTRA: Az előzetesek szerint itt beszélgetni is lehet. Hogy? Hát kézzel, lábbal, mert Verdi: Az A Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának repertoárjában igen jelentős helyet foglalnak el a Verdi-művek. A színház művészeti vezetésének dicséretes törekvéseként igen gazdag, a nagy zeneszerző szinte valamennyi fontosabb művét felölelő sorozattad dicsekedhetnek a szegediek, köztük olyan bemutatókkal is, amely operák még az ország első dalszínházának műsorrendjében sem találhatók. Indokoltnak látszik e koncepció, hiszen a népszerű Verdi-<alkotások messzemenően alkalmasak arra, hogy újabb és újabb tömegekkel ismertessek meg a színpadi komolyzenét. Ugyanakkor a szegedi operaegyüttes személyi feltételei is adottak e művek igényes szúi- revitelére. Erről győződhettünk meg tavaly is, a Békéscsabán látotthallott Verdi-művek esetében, valamint a közelmúltban bemutatott Álarcosbál előadásakor. A jeles olasz zeneszerző a Rigo- letto, a Trubadúr, a Traviata sikere után előszeretettel fordult a politikád témák felé. A Szicíliai vecsemye, a Simoné Boccanegra jelzi e változást, s így vállalkozik a XVIII. század végi svéd történetet feldolgozó Seribe dráma megzenésítésére is. A politikai mondanivalóra — a Bostonba áthelyezett helyszín ellenére is — felfigyelt a cenzúra, Verdi azonban az eredetileg kitűzött nápolyi bemutató betiltása sem bírhatta rá a mű néhány alapvető jelenetének megváltoztatására. Az Álarcosbál esetében előző müveinél fontosabb szerepet szánt a zeneszerző a zenekarnak és a kórusnak. E megnövekedett igénynek is — az előjáték és az első jelenetek néhány bizonytalanságától eltekintve — megfelelt az együttes. Várady Zoltán, mindvégig kezében tarpro és kontra a hangerő elviselhetetlen. Legalábbis huszonéves • füllel, mert... PRO: ...a húsz és negyven év közötti fiatalok kapnának itt szórakozási lehetőséget, ahol kulturált körülmények között szolgálják ki őket, táncolni, beszélgetni tudnak... KONTRA: Egy gombostűt — heggyel lefelé — is nehéz lenne leejteni, annyian vannak. A fiatal közönség átlagéletkora talán még a húszat sem haladja meg. Kulturált körülmények? December tizennegyedikén este szék repült, csillár lengett, s néhá- nyan nem éppen a meggyőző szó erejével szereztek érvényt akaratuknak... A szép számú személyzet pedig — tisztelet az akkori egy fős kivételnek — szfinxszerűen nézte az eseményeket... Jól van ez így? * * * Az elmúlt télen egy békési zenekar három tagja szórakoztatta a fiatalokat — majd minden este. A tavalyi „télikertelé- seket” semmiféle előzetes nem verte nagydobra. Akkor megvalósult a nyugodt környezet, a belépő és asztalhoz ülő vendéget gyorsan és udvariasan kiszolgálták. Ehhez képest mindössze egy pozitívum valósult meg az idén: a zene kétségtelenül színvonalasabb ! De az embernek van egy rossz tulajdonsága, amit soha sem szabad figyelmen kívül hagyni: a hiba az első. amit észreveszünk. Mert feltételezhető, hogy aki tavaly jól érezte magát a Télikertben, az az idén csak egyszer jön el. Már akinek jé értelemben vett igényei vannak, s tudja, hogy mit jelent: kulturált szórakozás. Mert itt igenis hiányzik a „kultúra”. És a saját, zsebét is érintő érdeke a két rendező szervnek. a Megyei Művelődési Központnak és a Csaba Szállónak, hogy legyen. (—i_ó—) álarcosbál I tóttá az előadás zenei vezetését, gondot fordítva a hangulati finomságok. a karakterek zenei megformálására, emellett szug- geszfcivitásával helyesen teremtett összhangot a színpad és a zenekar között. A létszámban is megnövelt kórus (karigazgató: Makiári László) telt és szép hangzása szinte valamennyi esetben figyelmet érdemelt. Versényi Ida rendezői elgondolásában is exponálton szerepelt a két együttes. Az énekesek közül — igényes teljesítményével — különösen két művésznő hívta fel magára a figyelmet. Karikó Teréz a drámai és a lírai részekben egyaránt emlékezetes Amáliája, valamint Berdál Valéria egyszerre komoly és játékos ap- ródja élményt jelentett. Vargha Róbert is dicséretesen helytállt Richárd gróf igényes szerepében, különösen az Amáliával énekelt II. felvonásbéli duettben tetszett. Gortva Irén (Ulrika) énekén érezhető volt, hogy még kevésbé kiforrott művészegyéniség. teljesítménye így is biztató volt. Egyedül Littay Gyula éneke és szerepformálása különbözött a többiekétől, pedig René mind drámailag, mind zeneileg igen fontos helyet foglal el az operában. A két összeesküvő (Halmi László és Greger József) markáns alakítása, az epizódszereplők (Bőrösök István, Juhász József) helytállása is értékesen járult hozzá a színvonalas összteljesítményhez. Ezt szolgálták Sándor Lajos kifejező díszletei és Takács Katalin korhű jelmezed is. A közönség méltányolta a szegedi operaegyüttes lelkes igyekezetét, komoly zenei élményt jelentő teljesítményét, ezt bizonyította az előadás végén zúgó, többszöri kihívással párosuló vastaps. . Dr, Papp János Anyagi és erkölcsi elismerést kapjon, aki képezi magát és többet tud! örvendetes tény, hogy a reális helyzet felmérése óta egyre többet hallunk azokról az eredményekről, erőfeszítésekről melyek a felnőttoktatással foglalkozók munkáját kísérik Bár azt is .tudjuk, hogy ezek az eredmények még részlegesek, sokszor csak lokálisak, s az erőfeszítések aránya nincs egyen, súlyban az elért eredményekkel. Hogy mégis a bizakodás hang. jam szólunk, annak elsősorban az a magyarázata, hogy végre sikerült kimozdítani a felnőtt- oktatás kátyúba ragadt szekerét abból a közönyből, ahol évek óta vesztegelt. És. hogy ezt elértük, az többek vözött annak köszönhető. hogy sikerült rést ütni azon a szemléletbeli elmaradottságon, mely az utóbbi években uralta azokat az embereket, akik csak akkor voltak hajlandók valamit tenni — tanulni is —, ha ennek anyagi hasznát már a következő fizetési borítékban megtalálták. Túlzás lenne azt ál. Utáni hogy ma már minden érdekelt gondolatvilágából „kipipálhatjuk” a valamit valamiért logikáját Nem js lenne az jó, ha az elhatározások mögött nem húzódnának meg közeli és távolabbi célok. Sőt! — pontosan ezek felismertetése, számbavétele az első lépés azon az úton, amikor megnyerni kívánunk valakit a tanulás ügyének. Perspektívát mutatni, és lehetőséget nyújtani mindazoknak, akik valamilyen oknál fogva megrekedtek eey adott iskolatípus valamelyik lépcsőfokán. Világosan példázza ezt a törekvést a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1973. évi 24. számú törvényerejű rendeletének 1. paragrafusa. mely így szól: „Az általános iskolába a gyermeknek a nyolcadik osztály sikeres elvégzéséig, legkésőbb azonban annak a tanévnél, a végéig kell járnia, amelyben 16. életévét be. tölti. A gyermek 14 életévének betöltése után külön engiedély- lyel a dolgozók általános iskoláját is látogathatja.” Talán felesleges is bizonyítani, hogy a törvényt oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének szükségességle hívta életre. Erire utal az idézett paragrafus második fele. mely egyben arra is enged következtetni hogy az utóbbi években aránytalanul nőtt azoknak a gyermekeknek a száma, akik 14 éves életkorukig nem képesek elvégezni az általános iskola nyolc osztályát. Az okok heterogén összetevőinek boncolgatása most messze vinne a címben jelzett témáitól. A következtetés azonban így is egyértelmű: a törvényerejű rendelet ismét egy lehetőséggé! több annak érdekében, hogy alap. műveltséggel rendelkezzen min. den magyar állampolgár, hogy annak birtokában — érdeklődése és igénye felkeltése után — a tudás. a szakmai műveltség még magasabb régiói felé álljon nyitva előtte az út. És ebben a folyamatban nem lehet és nem szabad határvonalat húzni egyéni és társadalmi érdek közé! Mert társadalmi szinten csak az az égvén — azok az egyének — képesek lépést tar. tani a fejlődés megannyi ágával, aki'- a permanens képzés hívei, akik a tudás megszerzését sohasem tekintik lezárt folyamatnak. akik mindig készen állnak és képesek arra. hogy a természettudományok é« társadalomtudományok legújabb eredményeit egy adott munka- területen „bekalkulálják” min. dennapiaiikba. Éneikül életük, munkájuk, megszokott rutin- mozdulatokká szürkül, egyéni, ségük befelé fordul. Ebből következően rosszul gondolkodik az az üzemvezető, aki „tökéletesen” elégedett azzal, hogy betanított segédmunkása egy mű. szar, alatt X számú csavart gyárt le. De ugyanakkor rósz- szul számol az a munkás, aki viszont azzal elégedett, hogy ezért a munkáért annyi bért kap. hogy abból tisztességesen megél. netán családját is eltartja. Munkaadó és munkavállaló között a termelési és az anyagi elégedettség csak a? egyik index lehet akkor, amikor a dolgozó embert vizsgáljuk. A következő mindenképpen az hell, hogy legyen, hogy megvizsgáljuk az egyén fejlődési lehető. séeét. a kollektív és önképzés lehetőségeit és becsületét. Annak a kialakult gyakorlatnak az összképét, melynek során csak az az evidens hogy anyagi és erkölcsi elismerésben részesül, aki képezi magát, többet tud. És ezt nem egy az egyben kell érteni! Hanem például úgy. hogy egy csekély műszaki hiba nagy termelékenységű gépek esetében 1—2 óra alatt is komoly termeléskiesést jelenthet ott, ahol az alapvető műszaki ismeretek is hiányoznak. S. ahol csökken a termelés, ott csökken a kereset is. De ez fordítva is igaz! A növekvő jóléthez növekvő termelés szükséges, ami elképzelhetetlen a szüntelen fej. lődés, az állandó képzés nélkül És azt hiszem, itt érkeztünk él ahhoz a minőségi fordulóponthoz. amely a társadalmi szemlélet — ha még lassú is — változását mutatja akkor, amikor már olyan tényeket könyvelhetünk el a felnőttoktatás számla, ján, hogy üzemek kérnek fel iskolákat a továbbtanulás szervezésére, bonyolítására Tegyük hozzá, nem kis anyagi áldozatot vállalva ezzel. Bízunk benne, hogy az egyre szaporodó példák újabb és újabb arcokat nyernek meg annak az ügynek, melynek kemény hétköznapjaiban felnőtt fejek keresik a gondolat varázsát. a szellemi alkotás örömét Szilárd Adám Eladó Gyula, Hódi u. 16. sz. (Ajtósíalva) alatti házingatlan Megvásárolhatja magánszemély vagy közijlet. Érdeklődni: Gyula Városi Tanács Művelődésügyi Osztályán lehet Telefon: 37. 134370 1934, JANUAR 1.
