Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

TA RK A—H A S4BOK » uuMMMMHnutni»« HUMOR—1973 PÁRIZS — Tegnap olyan fiúval vol­tam moziban, aki meg nem ölelt meg nőt. — Én is szeretnék megismer kedni vele... — Elkéstél! PRÁGA — Ez a trombita a legertéke- sebb ajándék, amelyet valaha is kaptam a papámtól! — Ennyire ezereted a zenét? —• Nem, de a papa minden alkalommal ad tíz koronát, hogy abbahagyjam a trombitá­lást-, ÚJ STOCKHOLM Két barátnő találkozik: — Ö Siw, te már szemüveget hordasz? — kiált fel az egyik derűsen. — Gratulálok, Sdwí Remekül eltakarja a ráncokat a szemed körül. — A szemüvegnek köszönhe­tem, hogy most nagyszerűen lá­tom a te ráncaidat L. ÉV VARSÓ Kora reggel csen* a telefon. — Konstantyn, te vagy az? Itt állok a ház előtt, s majd meg­őrülök. — Az ég szerelmére, mi baj van? — Mondd el gyorsan azokat a káromkodásokat, amelyektől a te kocsid el szokott indulni— SZÓFIA •— Azt hiszem, jövőre a Kőrösben szilveszterezünk! (Jelinek Lajos rajza) VARSÓ Két barátnő beszélget: — Tegnap szakítottam a vő­legényemmel! — Miért? — Csinos is volt, szolid is, tele minden jő tulajdonsággal, és én akár a világ végére is elmentem volna vele, ha nem rángatott volna el minden ki­rakat elől... BUKAREST A kollégánál furcsaságot ész­lelnek a többiek. Magában be­szél. Valamelyik nap is a folyo­són motyogva és gesztikulálva megy el a főnök mellett. Az megállítja és részvevőén meg­kérdi: —■ Mi van magával? Kime­rült? Ideges? Magában beszél A beosztott méltóságteljesen válaszol: — Tudom. — Hát akkor miéit csinálja? — Én legalább végighallga­tom magam... ROTTERDAM A turista egy kastély meg­tekintése során figyelmetlen­ségből összetör egy vázát. — Az istenért! — szörnyfll- ködlk cl az idegenvezető. — Hiszen ez egy tizenhetedik má­zadból való váza! — Egészen megnyugtatott — válaszolja a turista —, már megijedtem, hogy új volt!... MOSZKVA Másztya. honnan veszed azt, hogy a hang gyorsabban ter­jed, mint a fény? — Ez csak egyszerű, tanító néni. Amikor bekapcsolom a televíziót, először mindig han­got hallani, s csak azután jele­nik meg a kép-, BELGRAD Két özvegyember beszélget: — Meg kellene nősülnöd. Már csak a fiad kedvéért la. — Ez nem olyan egyszerű. Fiatal feleséget a fiam miatt nem vehetek cl, öreget pedig saját magam miatt!... ZÜRICH — Az én lányom nagyszerű­en vezet, gépkocsit, kitűnően síel, úszik, zongorázik, reme­kül táncol... És most szeretném hallani, hogy mit tud maga. fiatalember ! — Én kérem, tudok vasalni, palacsintát és pörköltet készí­tem, és nagyon szépen mosok.^ NEW YORK Mr. és Mrs. Smith, az ameri­kai milliomos pár, néhány heti pihenésre Londonba utazik. A British Múzeumban járva Mrs. Smithnék életében először van alkalma múmiákat látni. Meg­áll az egyik fáraó lányának háromezer éves teteme előtt, s így szél férjéhez: —■ John, ezen a szent helyen azonnal leérj bocsánatot, ami­ért múmiának nevezted az anyá­mat — Oké — feleli John. és megemeli a kalapját a múmia előtt. — Remélem, megbocsát hölgyem­f “Ünnepi nagytakarítás (Kesztyűs Ferenc rajza) GLASGOW A akót kislány fogadja udvar­lóját; — Jó. hogy jön. Patrick. Egy fontos ok miatt tudnom kelle­ne. hogy feleségül vesz-e? — Mi az a fontos ok? — Szilvát rakok el télire. Ha elvesz akkor négy üveggel töb­bet teszek el... LISSZABON —■ Mi az, Fernando, mi van veled, hiszen te összevissza vagy verve! — A barátom tegnap jött vissza a nászút járói, azért­— Nem értem! —- Én mutattam be a felesé­gének,. Atanaszt ágyba parancsolja az orvosa: — Komoly torokgyulladása van, barátom. — Ágyban kell maradni? — kérdi meglepődve Atanász. — Természetesen. Három na­pig ki ne nyissa a száját! Atanasz halkan megjegyzi : — Nézze, doktor úr, én ott­hon több mint húsz esztendeje hallgatok. Mégis torokgyulla­dást kaptam... LONDON Egy londoni klubban két gent­leman a mai erkölcsökről foly­tat eszmecserét — Nekem a házasságunk előtt nem volt viszonyom a felesé- gemmeL És önnek? — Nemigen emlékszem... Mi is volt a kedves neje leány­neve?... Révész Tibor gyűjtéséből Ez is humor Két lö—17 év körüli leányzó oly szakértelemmel szívja a Fecskét, mint egy évtizede« do­hányos. — És nem próbáltál még le­szokni? — kérdi a* egyik. — Dehogynem! Háromszor is! Legutóbb tavaly karácsony­kor™ Ügy látszik, olyan prece­denssel találkoztam, amelynél az anyatej és a filter szívása kö­zött nem túl sok idő telhetett el,,, » * * Az amerikai szociológusok megállapították, hogy aki rek­lámmal foglalkozik, korábban hal meg az átlagnál. A reklám- ügynökségek munkatársai átla­gosan 61 évet élnek, tehát 7 év­vel kevesebbet honfitársaik át­lagánál. Ennek oka: a reklámo­zás munkájával járó stressz, idegfeszültség. **• — Mama, Ferdlnando meg­kérdezte, tudok-e főzni és meny« nyit keresek havonta. Gondolod, hogy igazán szerelmes? ** Nem a plasztikai sebészet kö­rébe tartozó orr-utánpótlásról van szó, hanem műemlék-orrok tartalékolásáról. A Rómába lá­togató turisták ugyanis előszere­tettel viszik el „emlékül” a ré­gi szobrok kisebb részeit, s leg_ több esetben az orrukat törik le. Az emlékműveket őrző bizott­ság gipszmásolatokat készítte­tett az állandó veszélyben forgó 'rrokról. |2 EÊMŒZSsz 197a, DECEMBER 31, Tabí MÉRLEG Szilveszter küszöbén az ember mérleget csinál. A humo­rista is ember. En humorista vagyok. A végkövetkeztetés tehát felettébb egyszerű: az esztendő végén én is mérleget csinálok. Már hosszabb idő óta, minden év végén. Sőt. Már abban az időben is mérleget csináltam szilveszter küszöbén, amikor még nem is voltam humorista. Nem tartom kizárt­nak, hogy éppen ezektől a mérlegektől lettem azzá. Két fő rovata van az én év végi mérlegemnek. Az első­ben magánügyeimet szoktam áttekinteni, a másodikban közügyeimet. Magánügyeim mérlegével nem kívánom un­tatni önöket, annyit azonban talán a szerénytelenség koc­kázata nélkül megállapíthatok, hogy magánügyeim mérlege módfelett passzív. Ez idén is. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy leszokom a dohányzásról, de nem szoktam le, talán mert a legutóbbi évben túlságosan sok újságcikk jelent meg a nikotin káros hatásáról. Tavaly ilyenkor elhatároztam, hogy erélyes lépéseket teszek a korral járó elnehezedés el­len, de nem fogytam le, mert ugyanazt a nyolcvanhét kilót, amelyről december végén azt tartottam, hogy sók, január elején már inkább kevésnek találtam. Tavaly ilyenkor el­határoztam, ‘ hogy kevesebbet fogok dolgozni, mert az élet úgyis rövid, és nincs nemesebb időtöltés, mint a nyugalmas szemlélődés. Ezzel ellentétben nem dolgoztam kevesebbet, mert rájöttem, hogy az élet még rövidebb, mint gondoltam volna, s nincs nemesebb időtöltés, mint a munka. Azt Is megfogadtam tavaly ilyenk or, hogy az új évben nem írok színdarabot, mert miért kell nekem bosszankodnom a kriti­kusok nagyképű fanyalgásán, s ezzel ellentétben ebben az évben is írtam egy színdarabot, hadd szórakozzam a kriti­kusok nagyképű fanyalgásán. A munkát egyébként nem ok nélkül említem. Magánügyeimből a közügyeimbe tudniillik ezen a hídon keresztül vezet az út. Ami most már közügyeim mérlegét illeti, itt sokkal kedvezőbb a mérleg, legalábbis ami a fő rovat egyik ál- rovatát illeti. Közügyeimnek ugyanis két álrovata van. És­pedig: 1. a közügyekben folytatott tevékenységem hatása jómagam társadalmi helyzetére, és 2. nevezett tevékenység hatása magára a közügyekre. Az előbbi alrovattál röviden végezhetünk. Az elmúlt évben 183 új haragost szereztem magamnak. Hogy ez az eredmény kedvezó-e, vagy sem. eldönteni nem tudom. A „haragos” kifejezés amúgy is tág fogalom. Helyet talál eb­ben a fogalomban már az is, aki csupán enyhe ellenszenvet táplál irányomban, s az is, aki a legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. A rendelkezésemre álló, de nem végleges adatok szerint új haragosaimnak egyharmada beéri azzal, hogy nem köszön vissza, második harmada még át is megy az utca túloldalára, ha meglát, harmadik harmada pedig mindezeken felül még rossz híremet is költi, részben koholt, részben valóságos tények alapján. Am, ami a legfontosabb: humoros-szatirikus írói munkásságom a közügyekre pompás hatással volt, s ez kárpótol minden egyéb negatívumért. Közállapotaink ugrásszerű javulását bízvást tekinthetem a saját tevékenységem gyümölcsének, csakúgy, mint a tár­sadalmi morál szép fejlődését. Tudomásom van róla, hogy a csalfa férjekről írott emlékezetes szatírám eredménye­képpen százharminchat férj állt el házasságtörési szándé­kától, s vett helyette értékes ajándékot hitvesének. Amikor lefüleltek egy sikkasztó pénztárost, éles és gúnyos glosszát írtam a társadalmi tulajdon hűtlen kezelése ellen. írásom hatására több ezer tisztességes pénztáros fogadta meg, hogy ezután sem sikkaszt. Több karcolatomban szenvedélyesen os­toroztam az alkohol mérték télén fogyasztását. Nem eredmény nélkül. Száznál is többre tehető a száma azoknak, akik ma már fele annyi szesztől is éppúgy be tudnak rúgni, mint írásom megjelenése előtt. Egy alkalommal tudomásomra jutott, hogy illetékes szervek fővárosunkban teljesen meg akarják szüntetni a közlekedést. Tollat ragadván, kemény szavakkal bélyegeztem meg azokat, akile kellő megfontolt­ság nélkül hoznak intézkedéseket közérdekű ügyekben. írá­som célba talált, a közlekedés megmaradt, csak a Rákóczi úton szüntették meg. Sorolhatnám az eredményeket nap­estig, de úgy vélem, ennyi is elég. Talán mondanom sem kell, hogy az eredmények nem tesznek elbizakodottá. Tu­dom, van még javítani való elég, az új esztendő ad még feladatot bőven. De talán nem veszik őrültségnek, ha most, újév küszö­bén a tükör elé állok, s emelt fővel azt mondom magamnak; csak így tovább! Szilveszter után — Látom, volt a kéményseprő újévet köszöntem v> (Jelinek Lajos mjza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom