Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

■ a «a w KORO STA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Kassák-emlákkiálütás Budapesten gyre inkább ki­derül, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum a mú- /jl zeumi ismeret- ~* terjesztés, köz- művelés legaktívabb bázi­sa. Állandó kiállításai szomszédságában, a hatal­mas Károlyi-palota pati­nás termeiben egymás után. rendezi meg volt iro­dalmi nagyságok emberkö­zeli bemutatását, egymás után ad otthont ünnepi kiállításoknak is, mint amilyen — például — a magyar sajtótörténetet idéző, vagy éppen a Pető­fivel kapcsolatos országos gyermekrajz-pályázat anyagának bemutatása volt. Szemben állhattunk itt az első, egész estét be­töltő magyar rajzfilm kép­kockáival is, és visszaál­modhattuk magunkat a gyermekkor kedves-gyö­nyörű lankáira, anyánk me­séit hallottuk újra, és vé­gigélhettük Kukoricza Jancsi lélekállító kaland­jait, szintén az irodalmi múzeum jóvoltából, ahol megvalósították az eddig ismeretlen ötletet: képek­kel bemutatni egy sikeres filmet, és ismereteket is terjeszteni arról, hogyan készül az ilyen film, ho­gyan dolgozik a képszer­kesztő, a díszlettervező, a rajzoló és az operatőr, kiegészítve mindezt még azzal is, hogy egy asztali tárlóban összegyűjtötték a János vitéz lassan másfél évszázada megjelent ki­adásait, köztük olyat is, amelyet a mi, tótkomiósi születésű múlt századi híres rajzolónk, Jankó Já­nos illusztrált. És most, ezekben a na­pokban újabb meglepetés várja a látogatót a Káro­lyi-palotában. A Kassák- emlékkiállítás. A falon ké­pei, a tablókon életútjának egy-egy jellemző dokumen­tuma. írásai, könyvei, író­asztala, szemüvege, ka­lapja — Kassák teljes szel­lemisége marasztal óan és bűvölően ragadja meg a látogatót olyannyira, hogy többször is végigmegy a kiállítás termein, és utána sokáig töpreng, gondolko­dik: miként tudta ez a ki­vételesen nagy ember te­hetségét, életét ilyen ha­talmassá és sugárzóvá szervezni? Nagyon szép és dicséren­dő a dokumentumoknak tablókra illesztett gyűjte­ménye, mindegyik darab kultúrtörténelem és kultúr­történeti érték. Kezdve a bizonyítványaitól, folytat­va kiterjedt levelezésének egy-egy darabjával, fény­képekkel, melyek a figyel­mes szemlélő számára megeleveníthető filmekké változnak, életre keltve elmúlt korok hétköznap­jait és ünnepnapjait; aztán első folyóiratának, A tett­nek első száma 1915-ből, majd utána a második, a Ma borítóján Lenin- arcké­pével ! Nagyszerű irodalom- történeti lehetőség. hogy ritka kötetei — különösen vonatkozik ez a Becsbén, az emigráció éveiben meg­jelentekre — is itt látha­tók. vers-kéziratokkal \æ­jtyesan, egy küzdelmes féle megnyilatkozásai. Már a tízes években fest, álta­lában konstruktivista kom­pozíciókat, aztán egész művészete az egymással villanóan és erőteljesen el­lenpontozott színek, geo­metriai formák világát teremti meg, keményen és céltudatosan. Ez az, ami Kassákban a legnagyobb tiszteletre ösztönöz: tuda­tossága, keménysége. Le­het, hogy pályájának szá­mos buktatóját, nehezen átvészelt éveit is ez okoz­ta, és bizonyos is, hogy így volt — ugyanakkor kutató-kereső szelleme megállíthatatlanul ösztö­nözte a világ teljesebb és még teljesebb megismeré­sére. Sokat ad ez a kiállítás . és sokakhoz hozza közelebb Egy Kassák-portré a ki- Kassák Lajost, aki irodai- állításról műnk és képzöművésze­életpálya kézzelfogható bi- tÜTÜÍH. jelentíf’ huszadik századi egyemsege. zonyossagai. Képei — az alkotó más­Sass Ervin Januárban zárul a „Megyék népművészete’ kiállítás a z október ele­jén nyílt „Me­gyék népmű­vészete” című kiállításról a megnyitást követő hetek­ben lelkes, lírai hangvételű tudósításokat olvashattunk országszerte. Nem vitás; a Néprajzi Múzeum irányítá­sával a 19 megye olyan ki­állítást produkált a Magyar Nemzeti Galériában, amelyről a közönséget tá­jékoztatni igazán szép és ihlető publicisztikai fel­adat volt. Amikor november 19-én Budapesten összegyűltek az ország néprajzos mu­zeológusai, hogy a kiállí­tást szakmailag megvitas­sák, és tanulságait a jövőre' nézve levonják, a legelső és legegyértelműbb tanul­ság az volt, hogy érdemes volt megrendezni a főváros centenáriuma tiszteletére ezt a kiállítást, mert ritka alkalom, amely ennyi ha­zai és külföldi érdeklődőt vonz. Ez a közönségsiker egy­fajta elismerése annak a munkának, melyet a Nép­rajzi Múzeum irányításá­val a 19 megyei múzeumi szervezet 42 múz :uma együttesen végzett. Ezeket a számokat kimondani könnyebb, mint egybehan- golni az egymástól bizony néha elszigetelten dolgo­zó néprajzos szakembere­ket és a rendelkezésükre álló technikai lehetősége­ket. A kiállítás megvalósu­lása organizációs • szem­pontból bizonyítékot szol­gáltatott a merésznek tűnő elképzelések realitására nézve is; Ami a bemutatott anyag kiválogatását és jellegét il­leti, már több megjegyzés­re adott okot — mind a laikus, mind a szakmai kö­rökben. Voltak, akik a te­rületi tagoltság szisztémá­ját vitatták, mondván, hogy a jelenlegi közigaz­gatási egységek (eseten­ként) nem azonosak az etnikai egységekkel: ne­hezebb így elkerülni a ha­sonlóságok ismétlését. Voltak, akik több történeti szemléletet kívántak volna az időbeli folyamatosság differenciálására az egyes bemutatott népművészeti műfajok életén belül. Még mások túlságosan soknak találták a kiállítás beval­lott — és be nem vallott — célkitűzéseit. Amellett, hogy részletkérdésekben a felsorolt kívánalmaknak igazuk lehet, a kiállítás egésze — mint egység — valamennyi elvárásnak megfelelt. Ezen a ponton egy kissé el kell időznünk. A kiállí­tás tehát nagy egység volt; az ország népművészeté­nek egészét reprezentálta, még ha a jelenlegi közigaz­gatási határok szerint ta­golódott is termekre vagy teremrészekre. Ezt az egy­séget szolgálta valamennyi megye, valamennyi múze­um. az egész rendesési kon­cepció, az anyag előzetes és végleges kiválogatása. Több megye muzeológusai elmondták a szakmai vi­tán, hogy az otthoni sajtó elmarasztalta megyéjüket (vele őket), mert összeha­sonlítva más megyék be­mutatott anyagával, a sa­játjukét szegényesnek ta­lálták. Kétségtelen, hogy az ilyen jóhiszemű elégedet­lenséget a lokálpatrióta elé­gedetlensége okozhatja (Somogybán éppúgy, mint Békésben), az is kétségte­len azonban, hogy egy ki­állításnak a hitelességre is kell törekednie, és nem le­het minden részében túl­zsúfolt káprázat. A Békés megyéből bemutatott tár­gyak is ezt az egységet szolgálják. Jelen voltak már a Galéria aulájában (orosházi hímzések), beil­leszkedtek a kiállítás fő­sodrába (szlovák enteriőr), ott voltak a befejező fo­lyosó válogatásában (ro­mán szőttesek); az „egész” részeként kapott felada­tuknak megfelelően. A kiállítás szakmai kö­rökben fontos tudományos folyamat inspirálója is volt. A Magyar Néprajzi Társaság tudományos ülés­szakán nemcsak a népmű­vészet interpretálásának le­hetséges módjairól folyt a vita, de a népművészet fo­galmának jnodem értel­mezéséről is. A gondolat- gazdag vita nem zárul le a kiállítás lebontásával, hanem segíteni fogja a mostanihoz hasonló újabb országos, regionális vagy helyi néprajzi kiállítások rendezését metodikai és tartalmi tekintetben egy­aránt. Pontos megemlékeznünk arról is, hogy igen vonzó­ak voltak a megyék által összeállított — sokféle el­gondolás szerint készült — audiovizuális műsorok, melyek diaképekkel és a hozzájuk illő zenével, szö­veggel igyekeztek életsze­rűen megjeleníteni egy-egy megye népművészetét. Na­gyon hasznos volna, ha ezeket és ezekhez hason­lókat az iskolai oktatásban is hasznosítanák. Hasonló­képpen közönséget vonzó erő volt a „megyék napján” egy-egy énekkar vagy táncegyüttes szereplése. Ügy hisszük, jó és ne­gatív tanulságaival együtt sókat adott e nagyszabású vállalkozás a közönségnek is, a szakembereknek is. Méltó tisztelgés volt az or­szág részéről fővárosa százados ünnepén. Beck Zoltán. Nyár Zsuffa Mátyás texUlképe Az indulatokhoz Szokolay Károly Honnan Léptek elő komoran, sötét mesterek. Indulatok? Senki se tudja. Születésetek helye rejtély. Lombkoronában, ködpólyában békalencsék közt alszotok, ágyatok mindig láthatatlan, buja-kusza fátyol. Ébredve áttüzesítitek a levegőt, olvad a szemét, a salak, új életet hoztok a megposhadt vizekbe. Lelket felrepítő tavaszi viharok, istenek, kimossátok az esetlegest belőlünk. Formát adtok minden előzőt lim-lommá tevők, sugaratokba vontok. Minden megolvad bennetek. Végigzubogtok vérünk bokrain, bennetek születünk újjá. Visztek magatokkal új, ismeretlen tisztább tájak felé. Poke» György Mákvirág

Next

/
Oldalképek
Tartalom