Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-29 / 303. szám
Január 2-án folytatódnak az egyiptomi-izraeli tárgyalások Hatalmi harc a kulisszák mögött Katona! integráció Nyugat-Európában A csapatok szétválasztásával foglalkozó Ogyiptomi-izraeli katonai munkacsoport pénteki álé. se 130 percig tartott A tanácskozást követően kiadott hivatalos ENSZ-közlemény szerint a felek megegyezésre jutottak a csapatok szétválasztásának néhány elvét illetően, és a többi kérdőében ,.nyílt véle. ménycserét” folytattak. A részt, vevők mindkét részről ezen elvek részletednek tisztázására törekedtek. A küldöttségek megegyeztek abban, hogy a katonai munkacsoport következő ülésére 1974. január 2-án, szerdán 17 órakor kerül sor. A pénteki tanácskozás három napon belül a második találkozó volt a munkacsoportban részt vevő Taha Ei_Mag(hdub tábornok vezette egyiptomi és a Mor- dehaj Gur tábornok vezette izraeli delegáció között. Az Humanité a spanyolországi helyzettel foglalkozva rámutat arra, hogy Carrero Blanco utódjának kijelölése előtt éles harc folyik a madridi kulisszák mögött a különböző csoportok között, de bárkit is állítson Franco a kormány élére, a spanyol politikai élet központi problémája immár az a követelés, hogy a diktatúrát demokratikus rendszer váltsa feL Az Humanité ezzel kapcsolatban közli azt a beszélgetést, melyet a lap munkatársa — néhány nappal Carrero Blanco halála előtt — Santiago Carrillo- val, a Spanyol Kommunista Párt főtitkárával folytatott, s a lap hangsúlyozza, hogy az azóta bekövetkezett események még jobban aláhúzzák Carrillo szavainak jelentőségét. A spanyol KP főtitkára a beszélgetés során a spanyol társadalmon belül végibemenő változásokat elemezte. <5 hangsúlyozta, hogy a spanyol kommunisták együttműködésre törekszenek mindazokkal, akik demokratikus változást kívánnak. Rámutatott arra, hogy Spanyolországiban kialakult egy centralista irányzat, amely egyre inkább felismeri a demokratikus változások szükségességét (MTI) — Szövetségesek maradunk vagy vetélytársakká válunk — kérdezte Henry Kissinger, amerikai külügyminiszter a NATO legutóbbi miniszteri tanácsülésén. A kérdésfeltevés nem volt alaptalan A brüsszeli tanácskozás rávilágított: nem csökkent a szakadék az Egyesült Államok és legfőbb nyugat-európai NA- TO-partnereinek álláspontja kö_ zott, A vita a közel-keleti válság kiéleződése kapcsán robbant ki. A nyugat-európai kormányok kifogásolták, hogy Washington katonai akcióinál, fegyverszállításainál nem kérte ki NATO- partnerei véleményét, az olajellátási gondok is alapvetően másmás álláspontra kényszerítették a NATO-országokat. A NATO válságáról cikkező nyugat-európai polgári lapok vészjósló hangon figyelmeztetik a belső ellentétektől amúgy sem mentes közös piaci országokat: ez az utolsó alkalom, hogy bebizonyítsák a közösség életképességét. Az aggódó sajtókommentárokban azonban mind gyakrabban és sürgetőbben bukkan fel egy, a hidegháború korszakából visszacsempészett követelés: Nyugat-Eqxópá- nák ki kell alakítania önálló ka*, tonai arculatát, minthogy enél- kül — gazdaságilag bármilyen erős legyen — nem játszhat számottevő szerepet a világpolitikai döntések kialakításában. A nyugat-európai országok katonai integrációja létrehozásának gondolata nem ma vetődött fel. Kontinensünk nyugati felében az idők folyamán két vagy több állam közötti fegyvergyár_ tási együttműködés valóságos szövevénye jött létre. Különösen aktív szerepet játszik ebben Nagy-Britannia és Franciaország, valamint az NSZK. Az NSZK és Franciaország között szoros együttműködés alakult ki a nem NATO-megbizás alapján készülő katonai repülőgíépek. a Transall és az Alpha Jet létrehozásában, továbbá az irányított rakéták területén. A NATO- megbízás alapján készülő repülőgépeknél mindenekelőtt a brit—francia kooperáció keretében gyártott gépek a Jaguar és három helikoptertípus számottevő. A nyugatnémet és' a brit ipar a hajtóművek kifejlesztésében működiv szorosan együtt. A nyugatnémet Messerschmitt— BölkoW—Biohm, a British—« Aircraft Corporation és az olasz Aerilalia nemzetközi konzorciuma állítja elő a NATO-megbí- zás alapján készülő MRCA—7 típusú harci repülőgépet, amely hagyományos és nukleáris bevetésre egyaránt alkalmas. A nyugat-európai burzsoá sajtó egy része azt hangsúlyozza, hogy a Közös Piacot — úgymond — csak az emelheti világpolitikai rangra, ha kiépíti saját nukleáris erejét és kibújik az amerikai .»atomemyő” alóL Ezt az ötletet a legerőteljesebben Nagy-Britannia támogatja, minthogy Nyugat>-Európában lénye, gében a vezető nukleáris hatalom. A brit elképzelések lényege: a brit—francia nukleáris együttműködés alapjára kellene kiépíteni a nyugat-európai közösség atomütőerejét. Ennek azonban politikai, gazdasági akadályai vannak. Lord Carrington brit hadügyminiszter a közelmúltban az alsóház ülésén panaszkodott, hogy pillanatnyilag lehetetlen bármilyen nukleáris együttműködés Franciaországgal. A had_ ügyminiszter két érvet említett: egyfelől azt, hogy a francia hadügyi politika teljes egészében a nemzeti szuverenitáson nyugszik és Párizs nem hajlandó megosztani senkivel sem döntési jogát Másfelől az az akadály, hogy a nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatos brit ismeretek nagy része amerikai eredetű, a az Egyesült Államok nem engedélyezi, hogy harmadik országgal megosszák ezeket Nyugat-Eurőpa önálló katonai integrálódásának folyamatát tehát jó néhány objektív és szubjektív tényező gátolja. Hozzátehetjük: egy ilyesfajta tömörülés nem illik be a napjainkat jellemző envhüléc irányvonalába sem. A szocialista országok békepolitikája nyomán kialakulnak a békés együttélés viszonyai, amelyekkel az említett tervek ellentétben állnak. A londoni Stratégiai Kutatások Intézete az enyhülési politika előretöréséből azt a következtetést vonja le, hogy Európában az „elrettentés mind kevésbé kényszerítő, s a Kelet—Nyugat közötti kapcsolatok és érdekek egyre inkább túlhaladottá teszik”. Gy. S. Egyiptomi álláspont a genfi tárgyalásokon Kairói sajtójelentések szerint az egyiptomi küldöttség a következő alapelvéket követi a katonai munkabizottság genfi ülésein: 1. A esapaitszétvélasztás kizárólag katonai kérdés, semmi köze a politikai kérdésekhez, vagy a probléma végleges rendezéséhez. 2. A csapatszétválasztás azt jelenti, hogy az izraeli csapatokat olyan távolságra vonják vissza a Szuezi-csatornátói keletre, hogy az ENSZ rendfenntartó erői teljesíthessék a tűzszünet és a csapatszétválasztás ellenőrzésével kapcsolatos feladataikat. 3. Egyiptom nem járul hozzá a Szuezi-csatoma keleti partján tartózkodó erőinek csökkentéséhez. s nem egyezik bele az egyiptomi erők semmiféle viszszavonulásába. 4. A csapatszétválasztás a két fél erőinek védelmét szolgálja, s nem tételezi fel semmiféle kétoldalú egyezmény megkötését 5. A csapatszétválasztást mindkét félnek tiszteletben kell tartani. Ez a kötelezettség értelemszerűen november 11-től a hatpontos tűzszüneti megállapodás aláírásának időpontjától érvényes. 6. A csapatszétválasztás szakaszát meghatározott határidőhöz kell kötni, s ennek lejártával Izraelnek meg kell kezdenie a teljes kiürítés végrehajtását (MTI) Nyugtalan az Egyesült Államok külpolitikája Kissinger évzáró sajtóértekezlete Kissinger külügyminiszter csütörtökön, magyar idő szerint a késő esti órákban tartott évzáró sajtóértekezletén félórás előadásban vonta meg az amerikai diplomácia. 1973-as esztendejének mérlegét Bizonyos fenntartásokkal körülhatárolt derűlátással ítélte meg a kelet— nyugati enyhülés politikai távlatait, bizakodóan nyilatkozott a közel-keleti konfliktus „még hosszadalmas és nehéz tárgyalásokat” igénylő rendezésének kilátásairól, az USA „növekvő értetlenségét” fejezte ki a vele szemben fenntartott arab olaj- embargóval kapcsolatban, és palástolatlan borongással szólt az atlanti tömb állapotáról, mondván: „ami európai barátainkhoz fűződő kapcsolatainkat illeti, az elmúlt esztendő, amelyet talán túlságosan elhamarkodva neveztünk „Európa évének” — csalódást keltő volt”. A külügyminiszter bevezető előadása lényegében a „hatalmi egyemsúlypolitikáról” és az államok közös érdekeltségére épülő nemzetközi rendszerről vallott ismert tételeit foglalta össze, s nem tartalmazott új elemeket. Annál nagyobb feltűnést keltett, hogy egy kérdésre adott válaszában Kissinger félreérthetetlenül utalt azokra a lényegbevágó nézeteltérésekre, amelyek közte és Schlesinger hadügyminiszter között vannak a szovjet—amerikai SALT-meg- beszélésak második fázisában képviselendő amerikai tárgyalási alapállás tekintetében. Arra a kérdésre, vajon egyetért-e Schlesinger hadügyminiszter által a stratégiai fegyverzetekben elérendő „totális egyenlőségről” minap meghirdetett doktrínával, Kissinger alig titkolt iróniával 1973. DECEMBER 29. jegyezte meg, hogy „egy egyenlősítésre törekvő társadalomban ugyan ki ne értene egyet — a totális egyenlőség jelszavával? Ezután így folytatta: „kormányunk még nem gondolta végig (a stratégiai fegyverek vonatkozásában) a minőségi változás problémájának minden velejáróját. A „totális egyenlőség” jelszavával egyetértek, de mint általában a jelszavak, ez sem foglalja magában a választ És bizonyára Schlesinger barátom is egyetért azzal, hogy amikor egy doktrínát meghirdetünk, annak tartalmat is kell adni. Nevezetesen: mit mivel akarunk kiegyenlíteni? Vajon számszerű egyenlőséget akarunk? Esetleg egyenlőséget a hordozóerő vagy a nukleáris robbanótöltetek tekintetében, vagy egyenlőséget minden vonatkozásban? Hogyan vetjük össze például a bombázógépek hordozókapacitását a rakéták hordképességévei? Ezek nehéz kérdések, amelyekre választ kell adnunk”. Kissinger a továbbiakban nyíltan elismerte, hogy az USA* nak jelenleg „nincs olyan átgondolt alapkoncepciója a SALT második fázisára, mint amilyen egy évtizedes megelőző munka kialakult a SALT első szakaszára’. Mindazonáltal bizakodását fejezte ki, hogy az amerikai kormány már „a közeljövőben lényegében megoldja ezt a problémát, és ha a szovjet kormány is kész továbbhaladni, esélyünk van rá, hogy megtartsuk az 1974-es határidőt”. Kissinger később még világosabbá tette, hogy a SALT II., jelenlegi szakaszában az érdemi előrehaladás első- l sorban a Pentagon és mögötte álló détente-ellenes erők ellenállásának leküzdésétől függ. „Először is, a saját gondolkozásunkat kell tisztába tennünk” — jelentette ki. A külügyminiszter bevezetőjében, majd válaszaiban is rendkívül nyomatékosan hangsúlyozta az amerikai külpolitikai „folytonosság” fenntartásának szükség- szerűségét, mondván, hogy egy új nemzetközi kapcsolatrendszer kialakításának feladata nem fejezhető be egy kormányzat mandátuma, vagy akár egy évtized leforgása alatt sem. Közel-Kelet vonatkozásában Kissinger megismételte, hogy az USA „igazságos és minden érdekelt fél számára elfogadható békére törekszik”. Idevágó kérdésekre válaszolva hangoztatta, hogy a genfi értekezlet első szakaszában „a Szovjetunió hozzájárult a pozitív légkör kialakításához” és olyan , konstruktív szerepet játszott, amelyet az értekezlet minden résztvevője elismert”. (MTI) Nixon és Dobrinyin Anatoli j Dobrinyin. a Szovjetunió washingtoni nagykövete (jobbról) s hét közepén találkozott Richard Nixonnal, az Egyesült Államok elnökével és tárgyalást olytattaka közel-keleti kérdésről. A megbeszélésen részt vett Henry A. Kissinger, a* Egyesült Államok külügyminisztere is. (Telefutó 55 AP—MTI—KS)
